Fejezet

   1 1 |                   Hétfőn még a labanc volt az úr, szerdán már a kuruc
   2 1 |                   Igaz azonban, hogy akkor az emberi fejek olcsóbbak voltak,
   3 1 |                    hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista,
   4 1 |                 Szepességen, de már mégsem az, ami volt a néhai Árpádok
   5 1 |                   örök nyugodalmat, ha már az országuknak örök nyugtalanságot
   6 1 |             nyugtalanságot mért.~Hja, megy az idő, megy, megy és a Görgeyek
   7 1 |              voltak a lengyel széleken. Ez az Arnold csalogatta be a szászokat
   8 1 |              Szepességre, de nem úgy, mint az erdélyi szászokat a hammelni
   9 1 |               Poprád közti területet, mert az Árpádok gavallér királyok
  10 1 |                  urai lévén, ők játszották az első hegedűt Szepesben.
  11 1 |                  kardhegyen forgott), elég az hozzá, hovatovább egyre
  12 1 |                    a földek már nem voltak az övéik, ami maradt itt-amott,
  13 1 |               övéik, ami maradt itt-amott, az már csekélység, a családfa
  14 1 |               hősünk, Görgey Pál, már csak az úgynevezett jobb módú nemesek
  15 1 |                birtokhoz jutni, mint ebben az időben (amikor én ezeket
  16 1 |                   birtokkal nagy nexushoz. Az elevenebb vérű nagy uraknak,
  17 1 |               elevenebb vérű nagy uraknak, az olyan Balassa-, Csáky-féléknek,
  18 1 |          visszaadja - mert hat a nexus; ha az egyik családtag rossz fát
  19 1 |                  rendbe jön minden.~Nem is az a különös tehát, hogy a
  20 1 |               inkább ne volna semmijök, de az a baj, hogy a nagy dinaszta-családok
  21 1 |                   hogy jól verekedtek, azt az annálék bizonyítják. Aztán
  22 1 |                   Ferdinánd idejében, majd az istenüket - a Luther tanainak
  23 1 |                  már a szakállra nem telt, az már csak ritka, rőt szálakból
  24 1 |                   egy olyan tájék volna ez az arc, melyen sohasem süt
  25 1 |                   mindig egyhangúlag. Erre az egyhangúságra nagy súlyt
  26 1 |              alkalmasint egész komolyan és az egyesek is annak vették,
  27 1 |            Népszerûség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amibõl a
  28 1 |                  Sõt talán többet, mert ha az embert népszerûnek gondolják,
  29 1 |               éktelen dühbe jött, kiugrott az ágyából, magára rángatta
  30 1 |                  megyei urak meglepõdve.~- Az isten szerelméért, mit csinál
  31 1 |                  egy-egy ostoros gyereknek az udvaron levõ jegenyék valamelyik
  32 1 |             odakötni; mikor aztán kellett, az alispán úr kihozta a puskáját
  33 1 |               legtöbb esetben megkímélvén.~Az igazságra törekedett kétségkívül,
  34 1 |                ezzel. Mert a délutáni álom az édes. Az éjjelit az isten
  35 1 |                   a délutáni álom az édes. Az éjjelit az isten adja, de
  36 1 |                   álom az édes. Az éjjelit az isten adja, de a délutánit
  37 1 |                 délutánit a megyétõl lopja az ember - ha megyei tisztviselõ.
  38 1 |                   járnia minden élõlénynek az ablakai alatt, a szomszédos
  39 1 |                    malomnak, mikor felkelt az ebédtõl, amit egy tarack
  40 1 |             jelzett, be kellett szüntetnie az õrlést, mert a zúgás zavarta
  41 1 |                   ne törjenek semmit, mert az uraság szundikál. Dalolás,
  42 1 |              hangos beszélgetés tilos. Még az öreg Apró Mihály, a kertész
  43 1 |                    okból el kellett mennie az ablakok alatt, levetette
  44 1 |                    Történt egy ízben, hogy az unokája jött látogatóba
  45 1 |                    már úri sorba jön, mert az apja, egy késmárki mézeskalácsos,
  46 1 |             harmonikát, fogja, kimegy vele az árnyas udvarra, leül a hársfa
  47 1 |                   leül a hársfa alá, éppen az alispán hálószobájának az
  48 1 |                  az alispán hálószobájának az ablakainál és elkezdi vígan
  49 1 |             percnél, csak éppen addig, míg az udvaron levõk odaszaladtak
  50 1 |                   hallatszott, hogy nyílik az ablak (Jaj, uram teremtõm!),
  51 1 |                   hang megmordul:~- No, mi az?~Semmi válasz nem jött,
  52 1 |                  forgó szemekkel rohant ki az udvarra, melyet Apró uram
  53 1 |             virágokból szemlélhetõvé tette az idén Szepes megye címerét,
  54 1 |                címerébõl van összeállítva, az egyszarvú pedig a Korotnoky-családéból.
  55 1 |              megbámulni a csodát, mert nem az Apró mûvészetének tulajdonítják,
  56 1 |          mûvészetének tulajdonítják, hanem az anyaföldnek, mely magától
  57 1 |             dermedten nézegettek egymásra, az öreg Apró elsápadt, mint
  58 1 |            tisztogatni valami fehér porral az ostyasütõ vasat.~- Ki volt? -
  59 1 |              cselédség szerette Apróékat s az õ kedvükért hallgatott.~-
  60 1 |                      Volt annyi esze, hogy az ujjait eközben egyenesen
  61 1 |                  lehetett, amint csapkodta az ajtókat és rugdalta a kutyákat,
  62 1 |                    lõn nagy elszontyolodás az udvaron, a szolgák súgtak-búgtak,
  63 1 |        kiszolgáltassák-e a diákot vagy ne, az öreganyóka, Apróné, a kezeit
  64 1 |                 kútba ugrani, mintsem hogy az õ unokáját megfenyítés érje. (
  65 1 |                   szegény lányom?)~Hallván az anyókát jajveszékelni, Apró
  66 1 |                megkeresni, nem a fejét, de az olvasóját, s mint jó katolikus
  67 1 |                    a harmonikálás vétségét az alispán elõtt. Nagy huzavona
  68 1 |              állott s hagyta magát vitetni az urasági portára.~Az udvaron
  69 1 |                vitetni az urasági portára.~Az udvaron õgyelgõ cselédek,
  70 1 |      miskulanciáját (de iszen hosszú ennek az esze is, nemcsak a haja),
  71 1 |                  segítették õt betuszkolni az uraság elé, csak a kétszínû
  72 1 |                 uram - kiálta lelkendezve.~Az alispán, aki csendesen csibukozott,
  73 1 |             különös szerencse incselkedett az õ útjában és olyan bolondos
  74 1 |                  szegényt. Érteni kell azt az embert. Azt az õ nagy lelkét.
  75 1 |                    kell azt az embert. Azt az õ nagy lelkét. Még mindig
  76 1 |                gyászt már elfújta szívébõl az idõ, a rossz tulajdonságait
  77 1 |               világban mutatja, hogy mikor az est palástja ráborul a görgõi
  78 1 |                    hallani szoknyasuhogást az elhagyott folyosókon…~Akik
  79 1 |                    hitték, nem olyan ember az, de akik a görgõi parasztmenyecskéket
  80 1 |                méltó bosszúságot keltettek az ilyen szárnyra eresztett
  81 1 |                   sír fölött. Különben még az is kidõl tíz év alatt. És
  82 1 |                végén, kinek mi köze hozzá? Az ember úgy szaporítja a jobbágyait,
  83 1 |                  Így nevezték a családban. Az öreg János pláne azt szokta
  84 1 |                  haláleset roncsolta össze az idegeit. Azt mondják, mélyen
  85 1 |                    nem bolond a világ?~Ami az elhalt úrnõt illeti, azt
  86 1 |                 színbõl, hadd teljék kedve az öregnek. Így ment oda a
  87 1 |                    a võlegény.~- Ej no, mi az? Mit morogsz, Görgey? -
  88 1 |               mondá a fejedelem mosolyogva az ünnepi lakomán. - Jobban
  89 1 |                   ünnepi lakomán. - Jobban az enyim õ, mint a tied. Ha
  90 1 |                   õfelsége, de a feleségem az enyém, arra majd én vigyázok.~
  91 1 |                   rossz napsugár volt. Nem az égrõl sütött rá, hanem a
  92 1 |              valahol Törökországban mereng az emlékein. Itthon minden
  93 1 |                 szívébõl. Ki rabolhatná el az õ Karolináját? Ki merné,
  94 1 |               rettentõ dühbe lobbant.~- Ki az az ember? - riadt fel. -
  95 1 |            rettentõ dühbe lobbant.~- Ki az az ember? - riadt fel. - Mit
  96 1 |                  Takarodjék innen!~- Ugyan az istenért, sógor, legyen
  97 1 |                 szégyenled magad így bánni az isten szolgájával?~- Micsoda?
  98 1 |                    szolgájával?~- Micsoda? Az isten szolgája. Éppen van
  99 1 |         paroxismusban. - Hiszen csak éppen az kell, hogy itt kapjam a
 100 1 |                    keríthetem, aki elvette az én drága lelkemet. Úgy,
 101 1 |               kezeit fenyegetõn emelte fel az égre)? No, jól van. Hollá
 102 1 |                  mert a fájdalma kiáltoz«, az atyafiak restellték, de
 103 1 |                százszorszép asszonyt, hogy az ura jelen se volt.~
 104 2 |                anyátlanul, cselédre bízva. Az akkori emberek még tudatlanok
 105 2 |                  tejétõl kék vér képzõdjék az úri csemetében. Így aztán,
 106 2 |                   voltak), nem sokba vette az atyafiság a halálesetet.
 107 2 |            atyafiság a halálesetet. Hiszen az ilyen gyerek még senki.
 108 2 |                  volt a gyermek, de mégsem az. Oh, nem az. Néha valami
 109 2 |             gyermek, de mégsem az. Oh, nem az. Néha valami olyasforma
 110 2 |              picike kövér volt, mint ahogy az angyalokat festik a katolikus
 111 2 |               kéredzkedett, mikor ellenben az apja karjára tette a sógorasszony,
 112 2 |                mögött: »Nini, megbolondult az alispán, beállott pesztonkának.«~
 113 2 |                   de ez a gondolat annyira az övé volt, hogy ekörül szállongtak,
 114 2 |                  gyereket? Hát természetes az? Egy idegen gyereket? Egy
 115 2 |                  Egy komoly alispán? (Ebbe az idõszakban ugyanis még Görgey
 116 2 |              ugyanis még Görgey János volt az alispán.) Aztán a sógorné
 117 2 |                    lábacskájával a földet, az még nem élt, az még az égben
 118 2 |                    földet, az még nem élt, az még az égben volt, és hát
 119 2 |                     az még nem élt, az még az égben volt, és hát a kis
 120 2 |                 karonülõ. Hja, a karonülõ, az már más; az már kisasszony.
 121 2 |                    a karonülõ, az már más; az már kisasszony. Ugye, kis
 122 2 |                  no, nevess hát egy kicsit az apádra is.~De Rózsika bizony
 123 2 |            szakálla kuszált, haja belógott az arcába - nemcsak a gyerekek
 124 2 |                   mint alkalmatos matériát az észleleteihez, s messzirõl
 125 2 |      hazakéredzkedik a professzoroktól, ha az anyja libát ölt.~- Én olyan
 126 2 |                   atyámfia.~- Hiszen éppen az. Engedelmeskedni tudok,
 127 2 |                    engedve.~- Ohó, barátja az erénynek, hányszor voltál
 128 2 |                     hányszor voltál itthon az idén?~- Karácsonykor, húsvétkor
 129 2 |          meglátogatott.~- És nagyon búsult az apád, szomorú volt az arca?~-
 130 2 |               búsult az apád, szomorú volt az arca?~- Meglehet.~- Hogyhogy,
 131 2 |                   nem láttad?~- Nem néztem az arcára.~- És te nagyon sajnáltad
 132 2 |              mintegy magából kihúzza elõbb az igazságot, mert arra ki
 133 2 |              vissza, no, erõltesd csak meg az eszedet - ösztökélte Görgey
 134 2 |                semmilyen.~- Micsoda beszéd az? - pattant rá a nagybácsi.~-
 135 2 |                   volna anyád, hogy melyik az övé?~- Hja, õneki könnyû,
 136 2 |                   pántlikájú fõkötõt adott az egyikre, meg a másikra.~
 137 2 |                  Pált ki nem elégítette ez az együgyû beszélgetés, de
 138 2 |                 életre pattant, hogy hátha az az õ Rozáliája voltaképpen
 139 2 |              életre pattant, hogy hátha az az õ Rozáliája voltaképpen
 140 2 |                    õ Rozáliája voltaképpen az õ Borbálájuk és Rozália
 141 2 |                  testvér a világon. Hiszen az idegenekhez is jóságos,
 142 2 |                    a kis lélek elköltözött az anyjához, de a Pál lelke,
 143 2 |                 szerettei után megy, hanem az örök homályba, a zûrzavarba.
 144 2 |                    egyéb se történik, csak az, hogy Rozáliának hívják.
 145 2 |          elkárhozott, ezzel meg van mentve az életnek, a közügynek, a
 146 2 |               nekünk még két leányunk van, az igaz, hogy már férjnél vannak,
 147 2 |                 halálát (no, mert nem volt az övék) és az is, miért imádják
 148 2 |                  mert nem volt az övék) és az is, miért imádják úgy a
 149 2 |                   megmaradt gyereket (mert az öreg szüle rendesen nagyobb
 150 2 |              mindent meg tudott magyarázni az érem másik oldaláról. Oh,
 151 2 |               gyereket, hogy e szeretettel az én sebemet gyógyítsák, azért
 152 2 |           Karolinhoz? Hát ugyan hasonlít-e az embrióban levõ kis alma
 153 2 |                    a nyár végén? Nem, nem, az képtelenség, amit gondoltam.~
 154 2 |                   de nem ért semmit. Közbe az a vágya támadt, hogy valaki
 155 2 |                  megnyissa a lelkét. Hátha az, akivel közli, szembekacagja,
 156 2 |             Karolinával beszélgetne errõl.~Az esküdt, Rolly István, nem
 157 2 |                Róza?~- Hát ki máshoz, mint az anyjához? - felelte egyszerûen. -
 158 2 |                Görgey tovább. - Nem furcsa az?~- Furcsa? És miért volna
 159 2 |                    valami furcsaság, akkor az bizonyára nem abban az ártatlan
 160 2 |               akkor az bizonyára nem abban az ártatlan kis angyalban van,
 161 2 |                  említeném, ha nem zavarna az a körülmény, hogy a két
 162 2 |                   hogy a két kisbaba közül az egyik meghalt. S hozzá sok
 163 2 |                    egyéb? Hm.~- Hát tudja, az embernek sok mindenféle
 164 2 |                   sok mindenféle bolondság az eszébe jut, ha álmatlanságban
 165 2 |                  körülmények között közeli az a gondolat, hogy hátha kicserélõdött
 166 2 |                    rosszhiszemûségen érni. Az volt a módszere, sohase
 167 2 |                   a szája is nyitva maradt az ámulattól.) Oh, istenem,
 168 2 |                gazdasszony s egyet csavart az asztalkendõket leszorító
 169 2 |    Osztroluczky-fiút említett, akit valaha az õsidõkben kicseréltek, úgyszintén
 170 2 |        csókafészekbe mindenféle.~- De ezek az esetek mind jól végzõdtek -
 171 2 |                  meghozta a kibonyolódást. Az a baj, kérem alássan, hogy
 172 2 |                 szólok, mert sokkal puhább az én lelkem, mintsem egy rossz
 173 2 |            jóságból történt, ha történt.~- Az hát - kapaszkodott meg Marjákné
 174 2 |                  kapaszkodott meg Marjákné az ildomos szóban. - Jóságból.
 175 2 |         tökéletesség? Mennyire hálás lehet az a gyermek, kit gondos szülõi
 176 2 |                Rozáliának. Hát kinek rossz az? Senkinek se rossz, de neki
 177 2 |                   rétekkel, a malmokkal és az erdõkkel.~- Ostobaság! -
 178 2 |              dohogott, amelyik beszabadult az ablakon és körülötte repdesett.~-
 179 2 |               repdesett.~- Hess, te cudar! Az ember azt se tudja miatta,
 180 2 |                    mondja a tekintetes úr? Az bizony igaz lehet. A tekintetes
 181 2 |                  Mit tudhatna egy szûcsnek az egyszerû özvegye? Én csak
 182 2 |                   mordult meg haragosan és az asztalra csapott, mire megindultak
 183 2 |                esze nem jár azon. Pedig ez az út mégis megvan, s a Marjákné
 184 2 |               tehetnek vele. Úgy ám, de ha az, amivel jót tehetnek, egyszersmind
 185 2 |             legjobb családokban is megesik az ilyesmi. Végiggondolt esze
 186 2 |                 ilyesmi. Végiggondolt esze az ismerõs gazdag famíliákon,
 187 2 |                hiányzott a jogcímek közül. Az akvirálás vágya ott van
 188 2 |            Gondolat kergetett gondolatot s az lett az eredmény, hogy Marjákné,
 189 2 |             kergetett gondolatot s az lett az eredmény, hogy Marjákné,
 190 2 |                   ámbár azért közölte vele az esetet, hátha ami kõrakás
 191 2 |              napfényre, se nem mosódtak el az eddigiek. Minden állt. Még
 192 2 |                 eddigiek. Minden állt. Még az idõ is mintha állt volna.
 193 2 |                    ki. Megbizsergett a vér az erekben, megmelegedtek a
 194 2 |                   kuruc, lóra! Elõkerültek az öreg nyergek a padlásokról
 195 2 |                    hagyott, melyben lemond az alispánságról, »mivelhogy
 196 2 |                   de erõs elméje és erõsek az idõk is«.~Mint már tudjuk,
 197 2 |               választották meg alispánnak. Az új tisztség, a hatalom gyakorlása,
 198 2 |                    felesége utáni bánatán, az elcserélési fantazmagóriát
 199 2 |                  éppen erre a gondolatait.~Az a körülmény, hogy Görgey
 200 2 |               körülmény, hogy Görgey János az új erdélyi fejedelem hadaihoz
 201 2 |              sincsenek biztonságban.~Ennek az elõrelátásnak pedig az lett
 202 2 |               Ennek az elõrelátásnak pedig az lett volna a következménye,
 203 2 |                volna a következménye, hogy az alispán, mint jó rokon,
 204 2 |           átgondolt szerep; kihasad belõle az anya (ha csakugyan õ az),
 205 2 |                    az anya (ha csakugyan õ az), elárulja magát s nem adja
 206 2 |                  mégis könnyen adja, akkor az a Karolina leánykája.~Úgy
 207 2 |               észrevételeit, érezvén, hogy az õ összehasonlító megjegyzései
 208 2 |                     fontos csemege lesznek az úr számára, melybe õ, mint
 209 2 |                     öröm volt megtenni ezt az utat, mely gyermekéveire
 210 2 |                  vízesések közt kanyarodik az út a szepesi Kárpátok felé.
 211 2 |                  Csak egy-egy malom eleven az ezüstpatak mentén. Legelészõ
 212 2 |         kivallogatta Pál úr a szándékát és az okot, a bátorságtalan helyzetet,
 213 2 |                  tekintettel méregetve hol az alispánt, hol az osgyáni
 214 2 |             méregetve hol az alispánt, hol az osgyáni sógorasszonyt, ha
 215 2 |                   Meg kell lenni, Mariska; az atyai szív aggodalma sugallja.~-
 216 2 |                   sugallja.~- Köszönöm azt az atyai szívet. Odaadja a
 217 2 |              Odaadja a harmadik vármegyébe az egyetlen gyermekét, ahonnan
 218 2 |        visszahozzuk Toporcra.~- Hisz éppen az, hogy háború van. Az uram
 219 2 |                 éppen az, hogy háború van. Az uram a csatamezõkön, a kisfiam
 220 2 |          sógorasszony - jegyzé meg gúnnyal az alispán -, hogy az egyedüli
 221 2 |                 gúnnyal az alispán -, hogy az egyedüli védelmezõje. Mit
 222 2 |            egyedüli védelmezõje. Mit tudna az még vigasztalni, szegényke!~
 223 2 |                   kár innen elvinni, de ha az apja így kívánja, nyugodj
 224 2 |             négykézláb való kirándulásokat az egyik széktõl a másikig,
 225 2 |                    ide - vigyél oda«.~Most az öreg Marjákné guggolt mellette
 226 2 |                   kis mihaszna rózsabimbó. Az én kezembe voltál a legelõbb,
 227 2 |                  meg hát jobban. Én vagyok az öreg Marjákné. Az meg ott
 228 2 |                   vagyok az öreg Marjákné. Az meg ott az apuska, kis rubintom.
 229 2 |                  öreg Marjákné. Az meg ott az apuska, kis rubintom. Az
 230 2 |                   az apuska, kis rubintom. Az ám, az édesapuka. No, nézz
 231 2 |               apuska, kis rubintom. Az ám, az édesapuka. No, nézz oda
 232 2 |                   édes barátom, s minthogy az öregek fiziognómiája a gyermekarcokból
 233 2 |               Görgeyné felkiáltott:~- Jaj, az istenért, a Gyuri szajkója!~
 234 2 |          felforgatta a hangulatot, melybõl az alispán a teljes igazságot
 235 2 |           megindult Osgyán felé.~Nemsokára az alispán is felkészült Marjáknéval.
 236 2 |            egyszer-másszor hátrahajolt, ha az úr megszólította. Mindenrõl
 237 2 |              Mégiscsak különös - említette az alispán, mintegy szemlét
 238 2 |                 burkolózott, sötéten nézte az elõbukkanó és eltünedezõ
 239 2 |                    láttam, nem néztem oda. Az az utálatos macska jött
 240 2 |                 láttam, nem néztem oda. Az az utálatos macska jött közbe.
 241 2 |                 kezeivel, majdnem kiütötte az ostort a Matyej kocsis kezébõl.)
 242 2 |                   hozzátette.) Hát szégyen az vagy mi, egy olyan gyönyörû
 243 3 |                  tette meg ezt a lépést. - Az ördögnek tartozott vele -
 244 3 |                    válik valami. S tényleg az ördög incselkedett Görgeyvel,
 245 3 |                 ülepedett is rá némelykor, az csak ideig-óráig tartott,
 246 3 |               éppúgy meghalhatott a másik. Az esély egyforma. És ha Jánosék
 247 3 |                  meg, milyen alapon hiszed az ellenkezõt? Vajon mit csinálnál,
 248 3 |                   vissza a józan Görgey -, az eset nagy fantáziával kezelve,
 249 3 |                    nem siratták meg eléggé az elhalt leánykájukat. Úgy,
 250 3 |           akarnának csalni, akkor, érezvén az elkövetett turpisságot,
 251 3 |                hiedelem valamelyikén, mint az ostáblán ténfergõ légy,
 252 3 |                    volna rövidesen, hiszen az emberi szív is leszámol
 253 3 |                    szemfényvesztõ játékban az ördög keze, úgy lengette
 254 3 |              könnyû dolog. Nagyobb fizetés az akkori cselédeknek nem imponált.
 255 3 |                  öreges hajdúja, Preszton, az is özvegyember, ígért neki
 256 3 |                nagy parti lett, s Preszton az egyheti szabadságot arra
 257 3 |                     slingelt kendõt húzott az ellenzõjébe és diktum-faktum,
 258 3 |                   nagy szemeket meresztett az elsõ szavakra, hirtelen
 259 3 |             szavakra, hirtelen megnyálazta az õszülõ haját elöl, ha netalán
 260 3 |               Marjákné vette a kezelésébe, az õ metódusával, de nem sikerült.
 261 3 |                   nem sikerült. Nem is tud az akkor semmit, mert különben
 262 3 |              Mindamellett megpróbálta maga az alispán is, hol nyájassággal,
 263 3 |              valamit, de amit elcsevegett, az mind olyan közönséges semmiség,
 264 3 |           csömörrõl kezdett panaszkodni, s az akkori szokás szerint egy
 265 3 |          tekintetes úr hátát, ûzvén belõle az istentelen nyavalyát. Ilyenkor
 266 3 |                  hogy észrevétlenül múljék az idõ, és ilyenkor az alispán
 267 3 |                 múljék az idõ, és ilyenkor az alispán is csak ember, akivel
 268 3 |                    Hát szó ami szó - mondá az alispán -, valami egyébrõl
 269 3 |                   nagyujját nekifeszítette az alispán hátgerincének.~-
 270 3 |       hátgerincének.~- A toporci házról és az ott történtekrõl.~- Hiszen
 271 3 |                tudja, nem-e kendtõl tudom? Az embernek nemcsak a szavaiban,
 272 3 |                mögött is van értelem, amit az okosak észrevesznek. Az
 273 3 |                    az okosak észrevesznek. Az ember sohase mondhatja: »
 274 3 |                  nem tõlem tudják«, hiszen az ember álmában is beszélhet.~
 275 3 |              jelentõséget nyert öklének ez az önkénytelen szorítása.~Reggel
 276 3 |                  neked mi a bajod? - kérdé az alispán. - Talán a macskákkal
 277 3 |               Miféle harmadik tehén?~- Hát az életpár. Nekem esett az
 278 3 |                    az életpár. Nekem esett az éjjel éles körmeivel, hogy
 279 3 |                   úr tudja legjobban, hogy az nem igaz.~- Mi az ördög! -
 280 3 |                     hogy az nem igaz.~- Mi az ördög! - kiáltott fel élénken
 281 3 |                  világosság támadt. Hiszen az igaz, kínozta a homály is,
 282 3 |                  Semmit se tudok - felelte az asszony eltökélten.~Az alispán
 283 3 |             felelte az asszony eltökélten.~Az alispán az ujjaival fenyegette
 284 3 |             asszony eltökélten.~Az alispán az ujjaival fenyegette meg.~-
 285 3 |                   Én azt is tudom, hogy mi az, amit tud.~- Ha tudja a
 286 3 |                    Magától akarom hallani.~Az asszony a nyakán levõ olvasót
 287 3 |                 tudta lecsillapítani azzal az ígérettel, hogy õ szólásra
 288 3 |                  következõ éjjel, minthogy az alispán a hajdújával együtt
 289 3 |                    reszketve bújt párnáiba az elrémítõ látományra, a kísértet
 290 3 |                 lelkeden, vallj be mindent az úrnak, vagy elkárhozol és
 291 3 |            kifüstölte a szobáját, de amint az este közelgett, halálos
 292 3 |              szólna ehhez Preszton?), nem, az ilyet nem szabad, de valamit
 293 3 |               kísértetek elleni medicinát, az egy icce pálinkát. Verona
 294 3 |                léptek be a kis házba, mely az urasági kamrákhoz volt ragasztva.
 295 3 |                 lelkeden, vallj be mindent az úrnak, vagy elkárhozol.
 296 3 |                    irányában, holtig tanul az ember, ahhoz legalább két
 297 3 |                    beállított a megyeházra az alispán úrhoz, aki nagy
 298 3 |                    történt otthon? - kérdé az alispán meglepetve.~- Eljöttem,
 299 3 |                 körülnézett, hogy be van-e az ajtó zárva.~- Hát mégis? -
 300 3 |                zárva.~- Hát mégis? - mondá az alispán és a szíve hangosan
 301 3 |                     Itt senki se hallja.~- Az uram se?~- Õ se. Elküldtem
 302 3 |               kérni, mert ma rosszabbodott az állapotom, és már felcser
 303 3 |                 már felcser sincs; meghalt az éjjel.~(Egész Lõcse városában
 304 3 |            városában csak egy orvos volt s az is csak némelykor. Ebben
 305 3 |                   is csak némelykor. Ebben az idõben különben is csak
 306 3 |              betegségi szimptómákat s amit az asszonyságok küldtek, tinktúrákat,
 307 3 |          egyébiránt, hogy tetszhalott volt az illetõ), a tudós Klöster
 308 3 |               akihez messze földrõl küldik az elõkelõ lányokat, hogy egy-két
 309 3 |                 aki egy lembergi doktornak az unokahúga és annyi receptje
 310 3 |               nincs is, úgyszintén járatos az effélékben a Sztehlovics
 311 3 |               halál ellen.)~- Nos? - kérdé az alispán türelmetlenül, mikor
 312 3 |                      Természetesen - szólt az alispán szomorúan -, tudom,
 313 3 |                  megszokta a férfit, olyan az, mint a dohány… Nehéz tõle
 314 3 |                  beszél?~- Ki másról, mint az én édes nagyasszonyomról.~-
 315 3 |                  nagyasszonyomról.~- És ki az az édes nagyasszonya?~-
 316 3 |               nagyasszonyomról.~- És ki az az édes nagyasszonya?~- A tekintetes
 317 3 |                    Molnárlegényt? Hogy jön az ide?~- Mivelhogy õvele tántorodott
 318 3 |                  indulatosan ütött öklével az asztalra.~- A sógorném? -
 319 3 |                vágatok rád ezért.~Feltépte az ajtószárnyakat, hogy hajdút,
 320 3 |                   be, de senki sem volt se az elõszobában, sem a folyosón.
 321 3 |        lélegzetvételre s meggondolta, hogy az efféle kínos ügyet nem szabad
 322 3 |     elhamarkodással elrontani, különben is az asszony nem fecsegõ, hiszen
 323 3 |                 belõle kivenni titkokat, s az is, hogy most idejött ezeket
 324 3 |                   manipulációja, nem, nem, az asszonyt nem szabad bántani,
 325 3 |                    nem igaz, amit mond, de az ilyen bárgyú teremtés esze
 326 3 |             Jánosné. Bolondság, bolondság. Az ilyennek inkább szemébe
 327 3 |                    de lássa, felháborított az eset, mert hihetetlen nekem,
 328 3 |                mert hihetetlen nekem, hogy az a derék, jó asszony…~Presztonné
 329 3 |                  kezeit tördelte.~- Hiszen az, kérem alássan, inkább hittem
 330 3 |              mindörökké amen) nem ment fel az égbe, minthogy ez az asszony
 331 3 |                   fel az égbe, minthogy ez az asszony lejött onnan.~-
 332 3 |                volna, kérem alássan, hanem az, hogy olyannak hittem, mint
 333 3 |                  kérem alássan, hogy mióta az úr a háborúba ment, azóta
 334 3 |            Zsuzsival. Eleinte sokat búsult az ura miatt és a kicsike miatt
 335 3 |                   olyan nagyon, hiszen nem az õ gyereke?~- Azért, kérem
 336 3 |                 Azért, kérem alássan, mert az ilyen nagyurak, akiknek
 337 3 |                  magunkéra se érünk rá.~Ez az ostoba válasz teljesen meggyõzte,
 338 3 |              Sokszor írt és kapott levelet az urától, késõbb aztán ritkábbak
 339 3 |           ritkábban sóhajtozott, megszokta az egyedüllétet, késõbb aztán,
 340 3 |            egyedüllétet, késõbb aztán, úgy az õsz elején, mikor hazajött
 341 3 |                    a malomba. Ott kezdõdik az eset. Hogy miért ment elõször
 342 3 |                   át, hogy csináltassa meg az uraság. Elég az, hogy a
 343 3 |            csináltassa meg az uraság. Elég az, hogy a malomban volt. A
 344 3 |                nagyasszony találkozott ott az új legénnyel, azt mondják,
 345 3 |                  idõk bejöttek, azt mondja az én lelkem galambocskám: »
 346 3 |                  mi fog ebbõl kisülni. Hát az sült ki, hogy a molnárlegény
 347 3 |                 mikor a cselédség elaludt, az udvarba, s az a szent asszony (
 348 3 |           cselédség elaludt, az udvarba, s az a szent asszony (nem állhat
 349 3 |                fenn a világ sokáig) kikelt az ágyból, s úgy, ahogy volt,
 350 3 |               bebocsátotta. Uram Jézus, ha az legalább valaki volna, de
 351 3 |               mellén, mintha nem eresztené az egyikkel a másikat.~- Kitõl
 352 3 |                    hogy a molnárlegény jár az úrnõhöz.~- Képzelõdtek,
 353 3 |            Képzelõdtek, hazudtak - hörögte az alispán.~- Én is azt mondtam,
 354 3 |                    nagy ebédlõben, melybõl az asszonyunk hálószobája nyílik.
 355 3 |              kastélyban tartanak meg s nem az ispánházban. Ilyenkor eljönnek
 356 3 |                   mindenkor jelen van, még az úr is, ha otthon tartózkodik.
 357 3 |               aztán hamarosan kitakarítják az ebédlõbõl a nagy garmada
 358 3 |               fújja, s megindul a tánc, be az éjfélutánba, egy-két óráig.
 359 3 |                éjfélutánba, egy-két óráig. Az idén azonban alighogy elfújta
 360 3 |                  akar pihenni s nem engedi az úgynevezett éjféli vacsorát
 361 3 |               hanem vigyük el a katlanokat az étellel az ispánékhoz, majd
 362 3 |                    a katlanokat az étellel az ispánékhoz, majd õ most
 363 3 |               kialudt a világ a szobákban, az ebédlõben, s mindenki az
 364 3 |                   az ebédlõben, s mindenki az ispánékhoz gyülekezett,
 365 3 |                    beosontam észrevétlenül az ebédlõbe, ahol beástam magam
 366 3 |            komondorok, mintha valaki járna az udvaron, s éles fütty hangzott
 367 3 |                 nagyasszony, keresztülment az ebédlõn, a kulcs megcsikordult,
 368 3 |                    egy picinyt beszûrõdött az ablakon, csak annyira, mintha
 369 3 |                    szurokba. Megcsikorgott az ajtó, és egy férfi lépett
 370 3 |                 meg ne botoljék - suttogta az asszonyunk -, mert kukoricarakások
 371 3 |                 mint a nyárfa, rohantam el az ispánékhoz, de olyan sápadt
 372 3 |                    támadt. Várta, mit mond az alispán, de az egy szót
 373 3 |                    mit mond az alispán, de az egy szót se szólt. Ott ült
 374 3 |            megmerevedve, hamuszínû arccal. Az asszony lopva, félénken
 375 3 |                    is él. De mégis. Hiszen az ádámcsutka mozog a nyakán,
 376 3 |            egyszer-kétszer köhintett, hogy az urat figyelmeztesse jelenlétére,
 377 3 |             figyelmeztesse jelenlétére, de az most se vett róla tudomást.
 378 3 |                 tudomást. Messze járt most az õ elméje! Olyan rejtélyeken
 379 3 |                  fejtett. Mibõl van gyúrva az asszonyi állat? Csakugyan
 380 3 |                 csiriz belül, csupa csiriz az utolsó porcikáig. Hát Karolina
 381 3 |                feje a mellére hanyatlott.) Az isten hát nem teremtett
 382 3 |               biccentett, hogy elmehet, de az ajtótól visszaszólította.~-
 383 3 |                   éjszaka hallani lehetett az ismeretes füttyöt az udvaron.~-
 384 3 |              lehetett az ismeretes füttyöt az udvaron.~- Jól van, Presztonné.
 385 3 |                   ott mindennek vége van.« Az alispán nem értette meg
 386 3 |                   most már minden világos. Az urak már hallottak egyet-mást
 387 3 |                   már pénteken este, mikor az alispán éppen vetkezõdni
 388 3 |                   akarok vele beszélni. Ez az én privát rabom. Csukják
 389 3 |                  is, holtéhes volna azóta.~Az alispán, aki már azóta levetkõzött
 390 3 |               rabot illeti, hadd böjtöljön az ebugatta!~Ezzel aztán rendbe
 391 3 |                   nagy elfoglaltságra kelt az alispán, már ott csoszogtak
 392 3 |                   hogy a fákat csavarta ki az erdõkben. A kutyát se való
 393 3 |                    szem lát, csupán messze az úton rontja a fönséges összhangot
 394 3 |            ostorpattogtatás közt befordult az urasági fasorba.~- Vendéget
 395 3 |                    úrnak. - Megfoghatatlan az, hogy kedvük van az embereknek
 396 3 |         Megfoghatatlan az, hogy kedvük van az embereknek ilyenkor is mászkálni!~
 397 3 |                     A hintó ezalatt bejárt az ambitus kiugrója alá. Görgey
 398 3 |                   maga is kíváncsi volt és az udvarra nyíló ablakhoz lépve,
 399 3 |                  melegítõül szolgálhattak. Az érkezõ bekötött fejébõl
 400 3 |                    felismerni. Csak miután az elõszobában leszedte róla
 401 3 |                    s halántékán kidagadtak az erek. Ahelyett, hogy õ is
 402 3 |                   kifelé sietne, amint azt az illedelem hozná magával,
 403 3 |             illedelem hozná magával, leült az íróasztalához és írni kezdett,
 404 3 |                 világért se: nem látta hát az asszony feldúlt arcát, megtört,
 405 3 |                megtört, roskadozó alakját.~Az asszony megállt egy percig
 406 3 |               rekedt hangon figyelmeztette az írásban elmerültet.~- Én
 407 3 |                   lesújtó hírt:~- Elfogták az uramat, a kegyelmed testvérbátyját.~
 408 3 |                    aztán lecsapta a tollat az alispán s keserû gúnyba
 409 3 |                 viszik, vagy vesztõhelyre.~Az alispán elsápadt.~- Ki fogatta
 410 3 |                    hangosan kezdett sírni.~Az alispán csodálkozó szemeket
 411 3 |             meghúzódva a toporci malomban.~Az alispán halovány arca olyan
 412 3 |              csinál kegyelmed? - ijedezett az úrnõ s felugrott a székrõl.~-
 413 3 |                    Isten csakugyan elvette az eszét, éppen a legrosszabbkor,
 414 3 |                bizonyos.~Görgey észrevette az asszony arcán, hogy mit
 415 3 |                volna megnézni, milyen szép az, hogy nemcsak az égrõl jöhet
 416 3 |               milyen szép az, hogy nemcsak az égrõl jöhet napsugár, hanem
 417 3 |                   egyszersmind.~- No, csak az kellene, hogy megüssem.
 418 3 |                 Görgeyné, s rózsa nyílt ki az arcán, elpirult egy kicsinyt;
 419 3 |                    derû repdesett amellett az ajkszögleteiben (szebb volt
 420 3 |                  már belátom. Adjunk hálát az istennek, hogy csak így
 421 3 |               Mária homlokán.~- Hogy lehet az? Hát nem itt van? Hát hol
 422 3 |                   várnagyhoz vitetni, hogy az bevegye a rendes rabok létszámába,
 423 3 |                 éhen is halhatott azóta.~- Az isten szerelméért, mi lelte?
 424 3 |            Jánossal történt valami.~Görgey az ajtóhoz szaladt, felszakította
 425 3 |                 kibírja egy hétig is, mert az hozzá van szokva a böjtökhöz,
 426 3 |              uramnak, isten nyugtassa meg, az a nagy hideglelése volt…~-
 427 3 |                sógora karját:~- Mi történt az urammal?~- Az isten kezében
 428 3 |                   Mi történt az urammal?~- Az isten kezében van - felelte
 429 3 |                   volnánk! - sikoltott fel az asszony.~- Elfeledkeztem
 430 3 |                 nem gondolja - vetette fel az asszony -, hogy emiatt baja
 431 3 |                 Nem. Dehogy. Isten ments. (Az erõs ember egész testében
 432 3 |                    legalább nem unja magát az úton.~Ezalatt elõállott
 433 3 |               megannyi apró lélekharangok. Az este is kezdett leszállni,
 434 3 |                fölsegítette sógorasszonyát az ülésre és betakargatta a
 435 3 |                   gyémántos erdõk, ligetek az út két felén. A lovak orrlyukaiból,
 436 3 |               kocsist. Még megijeszti vele az asszonyt. Pedig elég, hogy
 437 3 |             felejtettem a penicilusomat, s az ilyenkor vasárnap mindig
 438 3 |           Összebeszéltek hetet-havat, mint az unatkozó utasok szokták,
 439 3 |                egymást szórakoztassák, még az idõjárás sem maradt megszólás
 440 3 |                hogy igen zordnak ígérkezik az idei tél (valahol a távolban
 441 3 |              villanyos dróton jártak abban az idõben a hírek, de csigaháton.
 442 3 |                  már magában ritkaság volt az erdélyi utas a Szepességen.
 443 3 |                 lehetetlen lévén kihámozni az ezer meg ezer keringõ s
 444 3 |                  már verve Thököly? Megint az a bizonyos szalmaláng volt.
 445 3 |            elhagyogatták Thökölyt a hívei. Az erdélyi urak teljes bûnbocsánatot
 446 3 |            fõembereit lázadóknak tekintik, az üldözöttek listáján van
 447 3 |              valahol, bárcsak segítené meg az isten. Osgyánból Katalin
 448 3 |                  õt (a nagyasszonyt), hogy az ura ott van, s így ment
 449 3 |          tisztelgett a meztelen kardjával.~Az alispán nevén szólította:~-
 450 3 |                Bátorság, Mariska«, susogta az õ rekedtes hangján, melynek
 451 3 |              különös kifejezéssel tapadtak az alispánra.~- Maga reszket -
 452 3 |                    halva, itt legyen ebben az órában. Egy-kettõ… fordulj,
 453 3 |                    szaporán a fõporkolábot az összes börtönök kulcsaival.~
 454 3 |                  Nagy sürgés-forgás támadt az egész roppant épületben.
 455 3 |              Imbolygó fények villantak meg az udvaron és emeleten, vagyis
 456 3 |                    háztáj. Híre ment, hogy az alispán váratlanul megjött
 457 3 |                    ravaszság terpeszkedett az ábrázatán, holott azelõtt
 458 3 |                  kereste, tûvé tettük érte az egész várost, nem volt sehol.
 459 3 |                   van a játékban, akkor is az volna rendjén, hogy töredelmesen
 460 3 |                töredelmesen bevalljad«. De az én Grodkovszkym csak a szakállába
 461 3 |                melyik lábamra álljak, mert az bizonyos, hogy rossz úton
 462 3 |                  lámpával és a kulcsokkal.~Az alispán már messzirõl kiáltá:~-
 463 3 |           említésreméltó? Nagyon helyes. - Az alispán föllélegzett. -
 464 3 |                uram, nekem tudnom kellene; az én feleségem fõz nekik.~
 465 3 |               Küldje ide Szabó Gergelyt.~- Az most rablókat üldöz. Farkasfalván
 466 3 |                  meg is gyónt tegnap.~- Ez az. Ez tudja. Rohanjon hozzá
 467 3 |                   ez vagy bûntanya?~Görgey az ajkaiba harapott. Olyasvalamit
 468 3 |                hogyha a megyeház dõlne rá, az sem nyomná úgy, mint ennek
 469 3 |                 sem nyomná úgy, mint ennek az asszonynak a szavai és lehúzta
 470 3 |             asszonynak a szavai és lehúzta az asztrakán sapkáját a fülére,
 471 3 |                 ezt nem, behúzódott mélyen az udvarba, mintha arrafelé
 472 3 |                 hírt, hogy a toporci rabot az emeleten zárták el, a levéltár
 473 3 |                   Valahára - lélegzett fel az alispán.~Csakhogy ennek
 474 3 |                 másvilágra.« »De nem addig az - feleltem -, nem rólam
 475 3 |            konyhasót.~- Mi végbõl? - kérdé az alispán. - Eredj Vlaszinkó,
 476 3 |                 meg.~- Akkor hát feltörjük az ajtót! - parancsolá az alispán. -
 477 3 |           feltörjük az ajtót! - parancsolá az alispán. - Egy pár markos
 478 3 |                dokumentumai szórakoztatták az egereket. Az egyik ilyen
 479 3 |                szórakoztatták az egereket. Az egyik ilyen szekrénybõl
 480 3 |                  egy erõsebb áram rácsapta az ajtót és most nem tud kijönni.~-
 481 3 |                    most nem tud kijönni.~- Az a szegény macska be van
 482 3 |             rekedve - mondá a nagyasszony. Az õ puha szíve ilyenkor sem
 483 3 |                    után, ki most megállott az utolsó ajtónál.~- Ez az! -
 484 3 |                    az utolsó ajtónál.~- Ez az! - mondá halkan. - Helyben
 485 3 |                   lesz?~- Erõsnek gondolja az ajtót, Baltazár? - kérdé
 486 3 |                 nekidõlt hatalmas vállával az ajtónak.~Görgeyné és az
 487 3 |                    az ajtónak.~Görgeyné és az alispán megfeszült érdeklõdéssel
 488 3 |              recsegés hangjából kiösmeri õ az ajtó erejét), s íme, csak
 489 3 |                 hanyatt a kamarába, miután az ajtó abban a szempillanatban
 490 3 |                    duruzsolt barátságosan. Az asztal innensõ végén boros
 491 3 |                   és egy megkezdett sonka. Az asztal másik szélén szemben
 492 3 |               zajra bosszúsan felugrottak. Az egyiket rögtön felismerte
 493 3 |                  egyiket rögtön felismerte az alispán. Az bizony Grodkovszky,
 494 3 |              rögtön felismerte az alispán. Az bizony Grodkovszky, a várnagy.
 495 3 |            mindjárt. Persze, hogy János úr az.~Annyira el volt változtatva,
 496 3 |                  el volt változtatva, hogy az alispán csak bámult, mikor
 497 3 |                 alispán csak bámult, mikor az asszony odarohant az ismeretlen
 498 3 |                 mikor az asszony odarohant az ismeretlen emberhez és a
 499 3 |                    kenyerén (ezzel fölvett az asztalon levõ zsíros papirosról
 500 3 |                    kulacsból). Sokat kiáll az ember, hm. De te hol veszed