Fejezet

  1 11|           részeknek volt ismerõje, Klebe úr, az ellenõr, a Molitoriszék
  2 11|          roppant áron a szülõktõl. Klebe bácsi mindent bejárt, tudta
  3 11|            ördög vigye el (ámbátor Klebe bácsi maga is német, mégis
  4 11|      kereskedõ mosolygott, mialatt Klebe és a tudós asszonyság kérdéseket
  5 11|      szeplõ sem, mint egy mákszem.~Klebe, a Molitorisz-szekér fõnöke,
  6 11|          Azt mondom, hogy jó lesz.~Klebe apó fölfrissíté orrát egy
  7 11|           Tropkót a bábaasszony.~A Klebe apó okoskodása hamar megfordította
  8 11|            a kocsira! - vezényelte Klebe. Rozália félénken pillantott
  9 11|             Gondolja meg a dolgot, Klebe bácsi - fordult ez az ügynökhöz
 10 11|        ezennel parancsolom kendnek Klebe, hogy veszteg maradjon a
 11 11|          tündér, elvette az eszét. Klebe apó felkacagott.~- Parancsolsz
 12 11|       Klebenek.~- Olvassa el kend!~Klebe apó belepillantott, átszaladt
 13 11|     asszony csodálkozva szemlélték Klebe apó meghunyászkodását, aki
 14 11|           beadta a derekát elõtte.~Klebe apó még most se ocsúdott
 15 11|         egyszerre mindenkit lezúz. Klebe apó pedig megelégedetten
 16 11|               Nem volt rá szükség, Klebe apó. A kocsin csak annyit
 17 11|            minden eredmény nélkül.~Klebe úr leugrott a kocsiról s
 18 11|         hopp! - kezdte kiabálni. - Klebe öreg fickó! No, csakhogy
 19 11|            barátságosan megrázta a Klebe kezét.~- Hát kiraboltak
 20 11|            Hát kiraboltak barátom, Klebe. Hitvány tót betyárok elvitték
 21 11|          ez az én régi jó barátom, Klebe…~- Köszönöm szépen - szólt
 22 11|            Köszönöm szépen - szólt Klebe apó neheztelõn -, hát én
 23 11|         illet a hála - tiltakozott Klebe úr, elég hûvösen, a Rozáliával
 24 11|        kamasz lettél. (Majd megint Klebe apóhoz fordult.) Hát hogy
 25 11|         Hát hogy lesz az most már?~Klebe Fabriciustól várta a rendelkezést.~-
 26 11|          gyaloglunk is - ellenveté Klebe apó aggodalmasan -, hegynek
 27 11|            elõl nem kímélné magát, Klebe úr a kis kisasszonyt invitálta
 28 11|     Tûnõdve ment elõre s hallgatta Klebe urat, aki idõközben szintén
 29 11|       közeli vihart is jelentette. Klebe úr a hangulathoz képest
 30 11|            nem evett meg - felelte Klebe úr egyszerûen.~- Hát maga,
 31 11|            egyszerûen.~- Hát maga, Klebe úr, hát maga? - kiáltott
 32 11|          találkoztunk - fejezte be Klebe úr megelégedetten -, anélkül,
 33 11|           vagy hogy lett volna, ha Klebe apó fel nem kiált, rozoga
 34 11|         közelben a malom - rendeli Klebe úr -, hajtsunk be oda!~Nagy
 35 11|       felelte majdnem dicsekedõleg Klebe úr. - Itt van például Wilnerné,
 36 11|            legmegelégedettebb volt Klebe úr, s amint széttekintett
 37 11|             egészíté ki a mondatot Klebe úr, a mellényén egy gombot
 38 11|            szerelméért« - kiáltozá Klebe úr. Quendel képébõl kikelve,
 39 11|            vagy nem?~Ezt a kérdést Klebe úrhoz intézte az órás.~-
 40 11|         órás.~- Nem igaz - cáfolta Klebe úr -, mert három lóról van
 41 11|  barátságos kiegyezést összehozni.~Klebe úr odaadó elismeréssel ingatta
 42 11|            felé, kirõl azt mesélte Klebe úr az utazás alatt, hogy
 43 11|            ide-oda a szûk szobában Klebe úr.~A korponai kereskedõ
 44 11|       odaszólt:~- No, mi lesz már, Klebe úr! Ihajla! Csuhajla! Ide
 45 11|      Ihajla! Csuhajla! Ide közénk, Klebe úr! Táncosné is van még
 46 11|           tüzes paripa a zabláját. Klebe úr hasonlóképpen megbotránkozva
 47 11|          mind lehetséges - felelte Klebe úr, a fejét kevélyen fölemelve -,
 48 11|            semmit se faragott le a Klebe úr önérzetébõl és Molitorisz-kultuszából,
 49 11|        mécsek.~A tisztelendõ úr és Klebe úr buzgólkodtak ebben, sikerült
 50 11|            volt. A nagy megfigyelõ Klebe felkiáltott:~- Elült a szél!~
 51 11|      észrevehetõleg szivárgott be.~Klebe úr kidugta fejét az ablakon.~-
 52 11|     Ijedten riadt fel. Hát az öreg Klebe keze pihent a vállán.~-
 53 11|         pokolba kívánta volna most Klebe urat, mint ide (a legérdekesebb
 54 11|           Igenis hallottam - szólt Klebe, félig sértõdve, félig ellenben
 55 11|    történhetett meg egészen simán.~Klebe úr taksát követelt a két
 56 11|         erõsködött a maga igazában Klebe.~- Az ám, de a Molitorisznak
 57 12|         ellenõre (félévenként maga Klebe apó) a szûkebb pátria nevezetesebb
 58 12|       férjhez? Kivel tart a város? Klebe nagy koponya volt, mindenrõl
 59 12|       Lõcsén?~- De volt - nevetett Klebe -, mint kísértet. Különben
 60 12|         egy kis sarokasztala, mert Klebe úr megérkezvén a Molitoriszon,
 61 12|          belõle a vacsoráik mellé. Klebe úr különösen finom gépezetû
 62 12|        járt Palocsaynál az õsszel.~Klebe úr fitymálóan legyintett
 63 12|            gerinckérdés. Az óvatos Klebe véresszájú lett, mint egy
 64 12|    Addig-addig botlott Bibók, hogy Klebe úr figyelmes lett és elkezdte
 65 12|        hogy egészen felingerelte a Klebe tudvágyát. A derék ember
 66 12|          kezét feléje nyújtotta.~- Klebe, öreg barátom, ne legyen
 67 12|          abba lyukadunk ki - mondá Klebe úr szemrehányón, a poharát
 68 12|        jobb az álom - jegyezte meg Klebe.~- Korai álomnál jobb a
 69 12|         már lefekszem - erõsködött Klebe.~- Eh, maradjunk még. Hé,
 70 12|              Borzasztó - sziszegte Klebe úr.~- Ugye, borzasztó? Ezt
 71 12|             Errõl beszélek, kedves Klebe, erre célzok. Hogy Lõcse
 72 12|           dolgait.~- Az ám - szólt Klebe úr rekedten -, ha ez az
 73 12|       nézett fel nagy vigyorogva a Klebe becsületes, ámuló képébe.~-
 74 12|         Nustkorb okos ember volna.~Klebe lecsüggesztette a nagy fejét
 75 12|          mosolygott.~- Találja ki, Klebe apó.~- Csak talán nem…~-
 76 12|           mint egy liliomvirágban.~Klebe apó ásítani és nyújtózkodni
 77 12|       estén, sem másnap, de hogy a Klebe apó fejében nyoma volt,
 78 12|          csak örömömre szolgál, ha Klebe úr felõl hallhatok valamit.~-
 79 12|          függ.~- Hogyhogy? - kérdé Klebe úr halkan. - Kegyelmedtõl
 80 12| kegyelmedet.~Ezzel aztán elutazott Klebe úr és semmit sem hallatott
 81 12|     Lõcsérõl.~- Kitõl, anyácska?~- Klebe úrtól.~- No, mit üzen Klebe
 82 12|        Klebe úrtól.~- No, mit üzen Klebe barátom?~- Hogy a harang
 83 12|            hát ehhez mindenekelõtt Klebe apót kell fölkeresni s elsütni
 84 12|           ez most már készpénz - a Klebe üzenete óta. (De bolond
 85 12|        kert korcsmájára gondolt. A Klebe elbeszéléseibõl tudta, hogy
 86 12|          miképpen és kitõl üzenjen Klebe úrnak, õ is arra szánta
 87 12|        ajánlkozott, hogy felkeresi Klebe urat, kit személyesen ismer
 88 12|    nyíláson a bejövõket, úgy, hogy Klebe urat mindjárt melegiben
 89 12|             mert addig nemigen jön Klebe, s azzal mulatta magát,
 90 12|       oldalról, a szuszogva érkezõ Klebe urat, elrémülve szögezte
 91 12| kenderáztatók felé vették útjokat.~Klebe úr törte meg a csendet.~-
 92 12|            ki egy megsárgult ívet. Klebe úr belepillantott s gondosan
 93 12|   olcsóbban is lehet kapni - vélte Klebe úr.~- De itt nemcsak a fejrõl
 94 12|        alul. Beláthatja kegyelmed.~Klebe úr nem látott be semmit.
 95 12|            hogy ha egyszer az öreg Klebe behunyja a szemét, azt mondják
 96 12|            terjesztvén ki csápjait Klebe felé. Három tallért kért
 97 12|             Micsoda? - pattant fel Klebe úr megbotránkozva, szörnyû
 98 12|            az üzletben - dörzsölte Klebe a kezeit megelégedetten.~(
 99 12|      megegyeztek a többi pontokra. Klebe megígérte, hogy még ma este
100 12|         kis szobám. El ne felejtse Klebe bácsi, Tropszky Antal.~Elválván
101 12|      részét gereblyézte el az öreg Klebe. A vendéglõbe érve, felment
102 12|            Másnap mindjárt délután Klebe úr kereste fel. Még az ebédnél
103 12|            dió - mondá tréfásan, a Klebe apó kezét szorongatva.~Mondani
104 12|     látszott neki természetesnek a Klebe értesítései után, hogy pénzzavarban
105 12|          ha már egyszer úgy mondta Klebe, legyen hát háromszáz arany.
106 13|   megindult a Molitorisszal, a kis Klebe úr különös gondozása mellett,
107 14|          nekik a kántor versezete. Klebe úr valóságosan zokogott