Fejezet
1 1 | vagyok hazamenni egy percre - felelte rekedten, vad szikrázó szemekkel -,
2 1 | kellett.~- Nem láttam - felelte Marjákné vakmerõen -, így
3 1 | Görgey elpirult s mogorván felelte:~- Nem leszünk otthon e
4 2 | akarsz lenni?~- Katona - felelte György úrfi kevélyen.~-
5 2 | ejtsen.~- Nem ismertem - felelte végre teljes határozottsággal.~-
6 2 | máshoz, mint az anyjához? - felelte egyszerûen. - Vagy talán
7 3 | parancsolom.~- Semmit se tudok - felelte az asszony eltökélten.~Az
8 3 | amit a tekintetes úr - felelte Verona asszony szomorúan. -
9 3 | vagy másképp?~- Otthon - felelte Görgeyné, s hangosan kezdett
10 3 | istenem, ki hát?~- Én - felelte Görgey -, én fogattam el.~
11 3 | étlen-szomjan?~- Sohase próbáltam - felelte Marjákné. - Hanem azt hiszem,
12 3 | Az isten kezében van - felelte megtörten.~- Annyira volnánk! -
13 3 | alispánja.~- Tölgyfából van - felelte a fõporkoláb egyszerûen.~
14 3 | Dehogy haltam, dehogy - felelte tréfás panaszkodással -,
15 4 | volna.~- Nem tudom én - felelte Görgey János elgondolkozva -,
16 4 | támogassa a hatalmaknál, azt felelte:~- A múltakon ne tépelõdjék,
17 4 | romolhat meg a must?~- Nono - felelte a kuruc elgondolkozva.~Ki
18 6 | Görgõre menekült a gazember - felelte a fiatal Fabricius szenvedélyesen.~
19 6 | Bevárom, míg kiköhögi magát - felelte Nustkorb egyszerûen. - Hátha
20 6 | hangon.~- Úgy látszik - felelte Gosznovitzer szárazon.~-
21 6 | Mauks Donát.~- Hát igaz - felelte Nustkorb, fejét dacosan
22 6 | Bizony kitelik tõle! - felelte Mauks Donát.) A karzat helyeselni
23 6 | persze magyarok vagyunk - felelte Mostel. - Az onnan is kilátszik,
24 6 | hagyni.~- Arra még ráérünk - felelte elutasító kézmozdulattal
25 6 | Mostel a vállait vonogatva felelte:~- Nem olyan kis dolog ez,
26 6 | Azt csak az isten tudja - felelte a villikus, szemeit az ég
27 6 | asszonyoknak tetszeni - felelte Hulik uram, komoly meggyõzõdéssel.~-
28 6 | számára?~- A bíró számára - felelte a villikus rejtélyesen. -
29 6 | Fabricius felé.~- Szeretném - felelte ez, és mintha valami balsejtelem
30 6 | gyõzöm már, ne kívánd tõlem - felelte melankolikus hangon. - Menjünk
31 7 | hagyta a mondatot.~- Hm - felelte Quendel -, és mennyit kínált
32 7 | tudják?~- Természetesen - felelte a kisasszony hanyagul -,
33 7 | darabig, a következõket felelte:~- Nem állítom, hogy így
34 8 | összebeszéltünk volna - felelte Marjákné -, én is éppen
35 8 | Köszönjük alássan - felelte az asszony gépiesen, kiborítva
36 8 | viceispán úrnak mondom meg - felelte Bibók Zsigmond (mert csakugyan
37 8 | Megadom magamat sorsomnak - felelte az alispán rezignációval. -
38 8 | Zsigmondról?~- Dehogynem - felelte a skriba, mindjárt elsõ
39 8 | szolgabíróhoz, aki egyszerûen azt felelte, hogy Bibók Zsigmond meghalt,
40 8 | csak nem tagadhatom meg - felelte az aggastyán.~- A kegyelmed
41 8 | fog áldani, kedves fiam - felelte az öreg kenetesen -, hogy
42 8 | más ember lett kigyelmed - felelte a kasznár egykedvûen. -
43 8 | ismerné meg.~- Meghiszem azt - felelte negédesen -, de hátha még
44 8 | emlékezhetik minden apró ólra - felelte fennhéjázón, hogy minden
45 8 | egy kis színhez jutottam - felelte idegesen, az ajkaihoz emelt
46 8 | Görgeyt.~- De tudok én - felelte nyomatékkal, összevonván
47 8 | jó katonák.~- Gondolom - felelte kurtán, dölyfösen.~- Nos,
48 9 | Barátai vagyunk a gazdának - felelte az elõbbi, feltûnõen játszogatva
49 9 | nem fél az ördögtõl sem - felelte az alispán.~- Hol volt azelõtt
50 9 | ezen a címen nem lehet - felelte az alispán. - Hanem azon
51 9 | benne, amit nem értenék? - felelte Bibók, de látszott az elkényszeredett,
52 9 | mohón.~- Levelet hozott - felelte Preszton kitérően.~- Hát
53 9 | az alispán.~- Mennek! - felelte kurtán a katona.~- Nem értelek,
54 9 | akarnak menni?~- Osgyánba - felelte a hátulsó ülésbõl Görgey,
55 9 | akar menni?~- Darvasékhoz - felelte Görgey egyszerûen.~A kocsmaajtóból
56 9 | Hogy hová?~- Darvasni - felelte a dárdás (amirõl meg lehetett
57 9 | Az vagyok, aki vagyok - felelte dölyfösen -, magisztrátuális
58 9 | Hm. Ebben igaza van - felelte Görgey -, de talán lehetne
59 10| mi basánk, a Hilil basa - felelte Kátay uram egyszerûen.~-
60 10| vagyok az izzadtságtól - felelte Preszton. - Hahó? hó? Csiba
61 10| Ugyebár eltévedtek?~- Nem - felelte Görgey. - Varga uramat,
62 10| keressük.~- Én volnék - felelte az elõbbi hang. - Alulról
63 10| vagy felülrõl?~- Felülrõl - felelte Görgey és leugrott a kocsiról.~-
64 10| városbíró engedélyével.~- Hm - felelte erre az erdõmester -, majd
65 10| akarunk.~- Mit?~- Leányt - felelte Görgey.~- Rossz helyen járnak.
66 10| azt keresnék.~- Hátha - felelte Görgey.~- No, hát akkor
67 10| Nem bírom eltalálni - felelte Rozáli eltökélt lemondással,
68 10| De ha én meg nem akarom - felelte durcásan s úgy tett a kis
69 10| Isten sem szeret engem - felelte dacosan.~- Mibõl tudja azt
70 10| Ha szeretne az apuci - felelte a leány, hirtelen átcsapva
71 10| Miért ne tenném meg? - felelte bensõség nélkül, komor hangon. -
72 11| hogy mit csinálnak velök - felelte e naiv beszédre bosszúsan. -
73 11| voltak, kisleány?~- Ketten - felelte Rozáli.~- Csak? - szólt
74 11| én leszek az a bolond - felelte Fabricius.~- Hm - dörmögte
75 11| fumigatíve petyegette ujjait s felelte azonképp magyarul:~- Paperlapap.
76 11| vállait rángatva, féltréfásan felelte:~- A király se ad számot
77 11| Átment és nem evett meg - felelte Klebe úr egyszerûen.~- Hát
78 11| nénikém… mindég azt mondta - felelte zavartan akadozva, mintha
79 11| megtartani.~- Meg fogom tartani - felelte Rozália egyszerûen, de mégis
80 11| szemeit.~- Lutheránus - felelte helyette Quendel, mire valóságosan
81 11| Molitoriszon minden van - felelte majdnem dicsekedõleg Klebe
82 11| lett.~- Isten fia volt - felelte a pap ájtatosan.~- Hiszen
83 11| Természetesen nem lovagias ügy - felelte Fabricius. - Quendel úr
84 11| Az mind lehetséges - felelte Klebe úr, a fejét kevélyen
85 11| én pedig nem vagyok itt - felelte a komorna durcásan s mutatóujjának
86 11| Akarom, hogy táncoljon - felelte Rozáli. - Én már mondtam,
87 11| ehhez hasonló kérdésre azt felelte (bárcsak ne felelte volna):~-
88 11| azt felelte (bárcsak ne felelte volna):~- A színekkel nem
89 12| nagyon szeretem õfelségét - felelte, szemeit a szép freskókkal
90 12| Sört vagy bort?~- Bort - felelte Bibók. - No, üljön hát vissza,
91 12| Mert nem tudok magyarul - felelte a kis pesztonka, jámboran
92 12| lengyelül.)~- Görgőrül - felelte, elmosolyodva a sipsirica
93 12| Az már férjhez ment - felelte a mindentudó lõcsei aggastyán.~
94 12| urat keresem.~- Én vagyok - felelte Bibók. - Tessék besétálni.~
95 12| Pedig azért jöttem - felelte a bíró -, hogy álmot vigyek
96 12| ilyen kiadó szoba, mint ez - felelte Bibók.~- Most úgy nézem,
97 13| Otrokócsy?~- Nem tudom - felelte Gyuri.~- No, hát én tudom.
98 14| nem tudok nélküle élni - felelte az ifjú, tele szenvedéllyel. -
99 14| Rózika?« Mire mosolyogva felelte, hogy õ már kapott egyet
100 14| kérdeztem. »Quendel úr - felelte - és Görgey György.«~A fiatal
101 14| nem vette eddig észre? - felelte a leány mélán, álmodozón.
102 14| többet róla?~- Még most sem - felelte és újra nagyon szomorú lett.~
103 15| egyik.~- Boldog vagyok - felelte Görgey, s tele tüdõvel szívta
104 15| alispánja és a megyei urak - felelte Bencsik.~- Mindjárt, mindjárt.~
105 15| az úr mindig úr marad - felelte a villikus s látván, hogy
106 15| vicecomese?~- Én vagyok - felelte Görgey tompán.~- Kegyelmed
107 15| elõtt.~- Én lõttem rá - felelte kurtán a vádlott, anélkül,
|