Fejezet

  1 1 |    kezébõl a harmonikát.~- Csitt, te szerencsétlen! Jössz el
  2 1 |           Megint semmi felelet.~- Te se tudod, Preszton?~Ez volt
  3 1 |       tekintetes alispán úr.~- És te se, Mátyás? (A parádéskocsist
  4 1 |           és eligazítom a dolgot. Te csak eredj be és ülj ott
  5 1 |        drága lelkemet. Úgy, hát a te szolgád ez, te kegyetlen
  6 1 |         Úgy, hát a te szolgád ez, te kegyetlen isten (s kezeit
  7 2 |      kisasszony. Ugye, kis mákom, te már kisasszony vagy, no,
  8 2 |        mikor tanultok. Úgy látom, te is csak olyan diák vagy,
  9 2 |        Nem néztem az arcára.~- És te nagyon sajnáltad a húgocskádat?~
 10 2 |      szoknya van rajtuk.~- Eredj, te ásinus. Azt akarod ugye
 11 2 |      körülötte repdesett.~- Hess, te cudar! Az ember azt se tudja
 12 2 |    galambom? No, ugye nem? Ejnye, te csúnya baba, mindjárt megverlek -
 13 2 |         elsõnek ebbõl a világból, te kis mihaszna rózsabimbó.
 14 2 |        szája van, kivévén hozzád. Te persze azt várod tõlem,
 15 3 |       Miért kellett volna éppen a te Rozáliádnak meghalni? Hiszen
 16 3 |          ha azt állítanák, hogy a te Rozáliád halt meg? Hinnéd-e
 17 3 |        leánykájukat. Úgy, de ha a te leánykád halt volna meg
 18 3 |        Hogy mersz ilyet beszélni, te bestia? - Feléje rohant,
 19 3 |          én lelkem galambocskám: »Te Verona, nem tudok miattad
 20 3 |       Egy-kettõ… fordulj, indulj! Te pedig, Vlaszinkó teremtsd
 21 3 |      Sokat kiáll az ember, hm. De te hol veszed itt magadat,
 22 3 |       magadat, galambom? Nem vagy te már olyan fiatal, hogy az
 23 3 |             Hát mért fogattál el, te lurkó«? Pál elmondta, János
 24 3 |      pomádét érzek a ruházatodon, te lator. Ne hivatkozz nekem
 25 3 |        csak olyan imposztor, mint te. Hogy az õ ügyében jártál?
 26 4 |  szívembõl a gyanút e pillanatban te elõtted, mint ahogy az egészséges
 27 6 |           szavait, felkiáltott:~- Te Kadulik, te részeg vagy! -
 28 6 |        felkiáltott:~- Te Kadulik, te részeg vagy! - s felugorván,
 29 6 |           míg nem beszélek veled, te tacskó!~Egy fiatal úr, egy
 30 6 |          tacskó voltam, mint most te? Egypár kurucot karóba húzatott
 31 8 |   rezzentél úgy össze? Vagy talán te is fiam, Brutus?…~- Nem
 32 8 |          így szólt Gyurihoz:~- És te mit tanácsolsz nekem ebben
 33 8 |           tõlem a Zsuzsát, Zsiga. Te már elszoktál tõle - nyöszörögte
 34 8 |              Zsiga, Zsiga, hiszen te öreg szászt akarsz énbelõlem
 35 8 |      Isten neki, Zsigus, légy hát te a gazda ezentúl.~Ekképpen
 36 9 |   kérdezni. Megbízható ember ez a te Bibókod?~- Olyan dolgát
 37 9 |       Nagyon el voltam fáradva.~- Te mindig el vagy fáradva.
 38 9 |        hagyd magad. Följebb fogd, te mamlasz. No, látod. Így
 39 9 |     egyszerre förmedt rá:~- Mi az te, Tomi? Csak talán nem ment
 40 9 |          azért úgy veszem, mintha te ütöttél volna földhöz, és
 41 9 |        tudsz egyszerre kirakodni, te töktúz? Hát mért kell a
 42 10|       Preszton. - Hahó? hó? Csiba te, ne? Úgy nézem, tekintetes
 43 10|           tekintetes úr!~- Csitt, te liba! Hogy tudsz olyat mondani -
 44 10|          Érzem a tenyereden, hogy te vagy, mert láttalak fokhagymát
 45 10|           nem érdemli meg, hogy a te szíved dobogjon miatta.
 46 10|       gyászhírrel.~- Mit keresnél te ezentúl Osgyánban - egészíté
 47 10|        száját a tenyerével.~- Oh, te kis pogány jószágom! Ki
 48 10|           egy olyan gyereké, mint te, hanem még a bölcseké sem.
 49 10|        csalódva tolt félre.~- Oh, te bohó apuci! - kiáltá gyerekes
 50 10|            akkor azt mondod, hogy te még kis leány vagy, mikor
 51 10|           fel. Így nem alkuszunk, te kis róka.~- Ne bántsa szegénykét -
 52 10|        bent a támadt nyílásnál.~- Te vagy az, Varga efendi? -
 53 10|         fogadjon.~- Ha összeszid, te léssz az oka, Varga efendi.
 54 10| egyet-mást.~- Ej, bolondság! Csak te maradjál. Olyan mulatságot
 55 11|     locsogj már annyit. Mit tudsz te ahhoz! Hogy ki hordott a
 56 11|          azt cselekedni. Ne bánts te engem azért, mert én úgyis
 57 11|       nõtt, értünk halt meg. Ha a te szíved fájdalma olyan nagy
 58 11|        részt vett belõle, akkor a te szívednek is olyan nagynak
 59 11|       engem is, Szûz Mária, és ha te nem tudnál mindent, úgy
 60 11|           drága Szepes, mikor még te nyíltál,~A történelembe
 61 11|    kegyelmed.~- Ah! Nini! Hisz az te vagy, kis Fabricius. Krisztigot,
 62 11|          bruder. No az derék. Hát te is hazajössz? Persze vége
 63 11|        abban a pillanatban, mikor te a világra kerültél (magam
 64 11|      kevély, meredek sziklán. Oda te nem érhetsz fel. Azért ne
 65 11|          a szíve ugrált bele. Oh, te kedves kis baba, oh, te
 66 11|           te kedves kis baba, oh, te megenni való kis baba, ujjongott
 67 11|      töltsetek! Ne a balkezeddel, te mamlasz. Megesik az ilyesmi
 68 11|    mindnyájan. Neked még hagyján, te szõke vagy, neked illik
 69 12|   tréfálni olyan emberekkel, mint te. És még nem is végeztem,
 70 12|       mindenképp kísértetbe visz… Te meg, málészájú, még mindig
 71 12|   verdungot?~- Persze hogy iccét, te ökörszem.~- Újbort vagy
 72 12|     jegyezte meg:~- Bibók, Bibók, te valami rosszban sántikálsz.~-
 73 12|    értelek, nagyságos uram.~- Még te nem értesz. Ez nem rossz.
 74 12|         gyere ide, kis Mili. Mit, te félsz tõlem? Ejnye, túrom,
 75 12|            Van olyan csinos, mint te?~- Csinosabbnak kell lenni,
 76 13|           a személyazonosság (Oh, te gézengúz fiskális, melyik
 77 13|            végzé az alispán -, ha te is felszeded a sátorfád,
 78 13|        csak öreg, de jól nézd meg te is, mennyire hasonlít egymáshoz
 79 14|     kicsinyt a vashámorhoz. Gyere te is. Majálist tartunk a vidéki
 80 14|           ingerlékeny.~- Nem vagy te beteg? - aggódott az öreg
 81 14|      odanyomtam magához.~- Eredj, te bolond hízelgõ, hát azt
 82 14|       vidáman kacagott fel.~- No, te igazán szép szenátor vagy,
 83 14|      amikor még meséltem neked, s te is mindent elcsacsogtál
 84 14|       egyedül, át ne mehessek, ha te elalszol, titokban odakötötted
 85 14|              Mint ahogy megcsalsz te most - kiáltott fel ijedten
 86 14|           mi bajod, Antal? Hiszen te sírsz?~Megsimította fia
 87 14|   szétrepesztette volna. Nem vagy te kenyérbélbõl, de még cserépbõl
 88 14|           Keresd meg a kötésemet, te kecskebéka. Így ni. Most
 89 14|   kínpadra feszít.~- Ugyan eredj, te golyhó, hiszen az a leány
 90 14|      gödröcskék (ha láttad volna, te Toncsi!). »Hát biz én azt
 91 14|         könnye csordult ki.~- Oh, te bolondos gyerek, te! Minek
 92 14|           Oh, te bolondos gyerek, te! Minek szólsz hát közbe,
 93 14|       tele van a szíve és szeret, te pedig most eredj és törüld
 94 14|        megmondta.~- Hát mije vagy te neki?~- Bámulója - mondá
 95 15|       csendesen.~- Természetesen, te kis csacsi - mondá az anya
 96 15|   rosszallón harapdálta ajkait.~- Te tudod fiam, mit csinálsz,
 97 15|           akarsz. Hisz nem voltál te azelõtt ilyen mamlasz.~-
 98 15|        Hadd legyen Rozáli a tied, te meg légy enyém. Lakjatok
 99 15|      Tudom, hogy szeret.~- No, ha te tudod, akkor õ bizonyosan
100 15|           istennek, mintha nem is te adtál volna lányt, hanem
101 15|         volna lányt, hanem mintha te kaptál volna.~Az alispán
102 15|        király se lát. Ne fütyülj, te kis Gyurgyik, mondtam már,
103 15|   Csodaszép. És milyen jó. Hiszen te ismered, Fabricius.~- Nem