Fejezet

1501 8 |                   tegnap, hogy mentsem meg az urától. Értem Bibók Zsigmondot.~-
1502 8 |                   lelketlen kutya mindjárt az elsõ este kimutatja a foga
1503 8 |                    magát Vállay Eszterrel, az özveggyel. Hiszen ismeri
1504 8 |                    hozzá, hogyan sütött rá az a két nagy bögölyszeme,
1505 8 |                    Furcsa isten teremtései az asszonyok! Tegnap nem kellett
1506 8 |                 hûsége még érintetlen volt az ifiasszony szemében; most,
1507 8 |             mindjárt kell! Hát legyen most az ember okos a maguk viselkedésébõl.~
1508 8 |                    Már tegnap is tele volt az én életpoharam keserûséggel,
1509 8 |                sírjánál. Mindjárt elszállt az én jó kedvem, mint az elhessegetett
1510 8 |             elszállt az én jó kedvem, mint az elhessegetett madár, mihelyt
1511 8 |              kimondani a szentenciát, hogy az asszony, mármint én, a földbirtokkal
1512 8 |              szerint a Zsiga kezeiben van…~Az alispán elmosolyodott s
1513 8 |                  közbevágott:~- Nem épület az asszony, édes lelkem, hogy
1514 8 |                 asszony, édes lelkem, hogy az a földbirtokkal járna. Hogy
1515 8 |                   se koldushoz - ellenveté az asszony hányaveti hangon,
1516 8 |                 nem volt földbirtoka, mert az apjáé volt.~- Úgy, de egyetlen
1517 8 |                  Úgy, de egyetlen fia volt az apjának - feleselt az asszony -,
1518 8 |                 volt az apjának - feleselt az asszony -, most pedig hárman
1519 8 |                   Igaz - incselkedett vele az alispán, kit immár mulattatni
1520 8 |                istentõl van, én nem vagyok az oka, de bolond se vagyok,
1521 8 |                birtok van.~- Éppen csak ez az egy nem lehet - nevetett
1522 8 |                   egy nem lehet - nevetett az alispán -, mert ha olyan
1523 8 |               hozzá, amint nincs, hogy azé az asszony, akihez a birtok
1524 8 |               igazán nem tudom, hova jutna az ifiasszony. Mert most Bibók
1525 8 |            Zsigmondnál van a birtok, de ha az ifiasszony Zsigmondhoz akar
1526 8 |                birtokot rögtön visszaveszi az öreg Vince, s ha most ennek
1527 8 |                mint törvényes feleségét.~- Az írás írás, azt a macska
1528 8 |                kaparhatja ki többé - védte az asszony az álláspontját. -
1529 8 |                   többé - védte az asszony az álláspontját. - Ott pedig
1530 8 |                  álláspontját. - Ott pedig az van, hogy Zsigmond kezeli
1531 8 |                  birtokot, neki engedte át az apja.~- Persze, de az ifiasszony
1532 8 |                   át az apja.~- Persze, de az ifiasszony nála való maradása
1533 8 |                   volt a föltétel.~- Arról az írás nem tud semmit - vágta
1534 8 |                  tud semmit - vágta vissza az asszony cinikusan.~Ez láthatólag
1535 8 |                  is kifordítaná. Csalódtam az ifiasszonyban. Tegnap másformának
1536 8 |                    Úgy látom azonban, hogy az ifiasszony is csak olyan
1537 8 |                 nyilvánosságra hozni, hogy az alispán ingerült volt és
1538 8 |             menyecskék és lányok lelkében. Az ezredes a két mostoha öccsét
1539 8 |                 mostoha öccsét is bevette »az ármádiá«-ba, kinevezvén
1540 8 |          fejérnépek elejtett orsóját, mert az egész csak a sorrend dolga.
1541 8 |                    a kastély udvarán folyt az egzercírozás, szeno-szlama,
1542 8 |              szoknyába öltözöttek, nemcsak az idevalók, de a szomszédos
1543 8 |               sokat fecsegtek odaát Lõcsén az öntelt szász polgárok, hallván
1544 8 |                Hiszen itt van a megyeháza. Az nem megy el utána. Egyszer
1545 8 |               lóháton, még olyan is akadt (az öreg Tarnóczy Ádám), aki
1546 8 |                    felsõoroszlányi Kissek, az Abhortisok, három testvér,
1547 8 |                   mint egy méhkaptár, mert az urak ugyan a kastélyban
1548 8 |                   s ezek nem fértek már el az urasági épületekben, hanem
1549 8 |           szétosztattak a községbe, csupán az élelmet adta az uraság,
1550 8 |                     csupán az élelmet adta az uraság, délben és este egy-egy
1551 8 |                   került minden étkezéshez az urasági pincébõl. Elemében
1552 8 |               cselédsége között.~Mivelhogy az utak járhatlanok voltak
1553 8 |            mindenféle akadályokkal küzdött az utas, éppúgy, mint a rákosi
1554 8 |                országgyûlésen, szokás volt az effajta értekezleteken egy-két
1555 8 |       értekezleteken egy-két napig bevárni az útonlevõket. Nem volt az
1556 8 |                   az útonlevõket. Nem volt az valami nagyon unalmas, csak
1557 8 |               hozzá és egy kis kártya. Hát az pedig volt Görgõn. Az alispánnak
1558 8 |                  Hát az pedig volt Görgõn. Az alispánnak három szõlõ jutott
1559 8 |              alispánnak három szõlõ jutott az osztálynál a Hegyalján,
1560 8 |                  poéta énekli, hanem ennek az intézménynek egyszerû következménye.
1561 8 |         következménye. Jól kigondolták azt az õsapák, isten nyugosztalja
1562 8 |                    sok pénze, azt bevették az alkotmány sáncai közé, kívül
1563 8 |                    sáncai közé, kívül csak az erõtlenség maradt.~Nem haragudott
1564 8 |                 többi, és nem szeretné, ha az õ házában megsértené valaki.~
1565 8 |                    is jogom van résztvenni az összehítt értekezleten.~
1566 8 |           ezenkívül egy mukkot se árult el az összegyûltek elõtt, hogy
1567 8 |                kártyázni akart volna, hogy az urak megcsapolhassák egy
1568 8 |                 még jobban ellene hangolta az urakat, hanem azután késõbb,
1569 8 |                   kell adni különben, hogy az a bolond kutyabõr már egypár
1570 8 |                   felhozatja Quendel bácsi az egész ládát.~- No, az bizony
1571 8 |                bácsi az egész ládát.~- No, az bizony nem lesz rossz -
1572 8 |               értették, hogy mért nem lesz az neki (Quendelnek) se rossz,
1573 8 |                   láda fel van hozva. Este az is kisült. Quendel uram
1574 8 |                   szeretem, hát itt hagyom az uraknak a kulcsot, akinek
1575 8 |                   mióta vitézlõ vagyok.~Ez az öngúnyolódás általános mosolyt
1576 8 |                 általános mosolyt csalt ki az ajkakra, a kulcs gavalléros
1577 8 |                  következett. Nagy élvezet az, utánajárni, hogy melyik
1578 8 |                   s otthon azt füllentheti az asszonynak, hogy ezek a
1579 8 |                  velõs kupeckifejezésekkel az idegenekét:~»Olyan ló ez,
1580 8 |                       Mindent tud ez, csak az ostor felõl nem tud.«~»Zabot
1581 8 |                 nem fárad.«~»Nem járás már az, ahogy jár, hanem muzsika.«~»
1582 8 |                   elsózandó lovakról szól, az óhajtottakról megfordítva
1583 8 |          óhajtottakról megfordítva hangzik az alkudozási frazeológia:~»
1584 8 |                  ennek, ahány éves.«~»Érzi az egyik lábát.«~»Nem lát ez
1585 8 |                  egyik lábát.«~»Nem lát ez az egyik szemére annyit sem,
1586 8 |              ekkoráig sem jött, nem akarta az értekezletet ebéd utánra
1587 8 |                  rövid szavakkal üdvözölte az egybegyûlteket, kik télben-fagyban
1588 8 |                 télben-fagyban megjelentek az õ hívó szavára, s kiket
1589 8 |              házigazdájuknak, gondolják el az õ kedvéért, hogy semleges
1590 8 |                    hogy nem vendégei.~- Mi az ördög? - lepõdött meg hangosan
1591 8 |                      lepõdött meg hangosan az egyik Abhortis. - No, azt
1592 8 |             konferencia tart - tette hozzá az alispán, némi derültséget
1593 8 |                 némi derültséget keltve.~- Az már más.~Egyben indítványozta
1594 8 |                  más.~Egyben indítványozta az alispán, hogy a prezídiumot
1595 8 |                    Péter uram.~- Miért nem az alispán? - mozgolódtak nehányan. -
1596 8 |                  Hiszen õ a vármegye feje.~Az alispán közbeszólt és ámbár
1597 8 |            ellenveté vidáman -, csak éppen az van benne, hogy a legrégibb
1598 8 |                borított aggastyán se volna az? Rágyújtott tehát a következõ
1599 8 |                    öreg embereket ültetjük az elnöki székbe. (Zajos ellenmondások.)
1600 8 |              öregségem.~Egyetlen száj lett az egész gyülekezet, s dõlt
1601 8 |             patvariás diák behozta eközben az alispán rezes kardját, meg
1602 8 |                lõcsei nagyképû tanács közt az egyenetlenkedés, miként
1603 8 |         konzekvenciát. Lõcse városa, amint az elõrelátható volt, nem vehette
1604 8 |               bosszút lihegõ városi tanács az õsnémetek borzalmas, sötét
1605 8 |            mennyire körültekintõ a tanács, az a rendelete mutatja, mellyel
1606 8 |       bíróválasztás folyt, a nép künn volt az utcákon gyászköntösökben.~-
1607 8 |           gyászköntösökben.~- Majd elkopik az a fekete ruha - vélte Sváby
1608 8 |                  szászban és nem aludttej.~Az elnök elégedetlen fejcsóválással
1609 8 |            kegyelmetek holmi mellékleteket az elõterjesztéshez? Elég erõs
1610 8 |                  egy éles hang.~- Éppen ez az - folytatta Görgey, arrafelé
1611 8 |                   kiáltás jött -, éppen ez az, amit a legerõsebb indoknak
1612 8 |                   és Görgeyek közt folytak az Árpád-korban, s amelyekben
1613 8 |                 Ilyen esetekben nem szabad az embernek elveszteni a hideg
1614 8 |             aggodalom, tûnõdés rajzolódott az arcokra. Luzsénszky visszatolta
1615 8 |                    kong, rezdül. Nem lehet az! No, csak az kellene még!
1616 8 |                     Nem lehet az! No, csak az kellene még! Vonja vissza!~
1617 8 |                 következõket:~- Nem osztom az elõttem szóló érdemes alispán
1618 8 |                  szavait, s ha osztanám is az eszemmel, nem oszthatom
1619 8 |                  mi bosszankodásunk neveli az õ haragját a kitörésig,
1620 8 |            nemesemberek maradhassunk, akik az õ háta mögül el nem mozdulunk.
1621 8 |             fejünket eleve vágjuk le, mert az a lõcseieknek nem tetszik.
1622 8 |                talán egyet gondoltak: hogy az alispánnak ebben igaza van.
1623 8 |               atyámfiai, amihez hozzájárul az is, hogy nálam már delet
1624 8 |                   azaz, hogy szeretnék már az ebédhez hozzájutni…~A megütõdés
1625 8 |                   uramat, hogy elvesztette az elõre kieszelt és kicsiszolt
1626 8 |              lõcseihez, mint a másik tojás az egyikhez, amit tojta egy
1627 8 |          nevetséges alak többé. Nagy dolog az ékesszólás, de a pénz se
1628 8 |              Máriássy György, akit viszont az bosszantott, hogy õ nem
1629 8 |                 ostora és nyesegetõje volt az arisztokrata nyegleségeknek.
1630 8 |                korholó hangon célzott egy, az imént hallott, közbeszólásra.
1631 8 |                     mert hálátlan szó volt az egy derék férfiú iránt,
1632 8 |                  Éljen Quendel!) Bár ebben az alakjában õ se fogadja el
1633 8 |             Füleken.~- Úgy van! Helyes! Ez az igaz. Elfogadjuk!~Luzsénszky
1634 8 |              elszenvedni mindazokat, miket az isten rám mért, s ezek közé
1635 8 |                  oldala, a többi részletek az óvrendszabályok, a taktikai
1636 8 |                  pocula kerülnek tapétára; az ebéd készen volt, szakácsnék,
1637 8 |               mindig komor alispán is, aki az asztalfõn ült Palocsay báró
1638 8 |                  õkegyelme a legéhesebb, s az õ éhsége adta neki az ötletet,
1639 8 |                    s az õ éhsége adta neki az ötletet, mely voltaképpeni
1640 8 |       fecskendeznék.~Azután is derült volt az alispán egész nap, nyájasan
1641 8 |              távozóknak Quendel, aki magát az alispán gráciájába ajánlva,
1642 8 |                    azért hát adjon el neki az alispán úr egy darab fundust
1643 8 |                kastélyba szállnának, akkor az úri része nem érezné magát
1644 8 |                  instálom, hogy a vendéglõ az enyim lenne, vagyis én adnám
1645 8 |                   engedje enyim kedvemért.~Az alispán a vállát vonogatta.~-
1646 8 |                késõn hálószobájába vonult, az ambituson találta Bibókot,
1647 8 |                  három ágyúja van, mihelyt az utak megjavulnak, el kell
1648 8 |                 történtek után - dünnyögte az alispán -, igazán csodálkozom.~-
1649 8 |                   csodálkozom.~- Hát annak az a titka…~- Ugyan mi?~- Hogy
1650 8 |                  titka…~- Ugyan mi?~- Hogy az öreg már semmit sem tud
1651 8 |                    semmit sem gyanít, hogy az asszony már semmit sem nélkülöz
1652 8 |                  fogok. Csak hadd járjanak az emberek odakünn, csak járjanak,
1653 9 |               unalmasan telt el a farsang, az asszonyok zúgolódtak. Nustkorb
1654 9 |                 ünnepélyesen beiktattatott az ily furfangosan elharácsolt
1655 9 |         glorifikálták. Ugyanott merült fel az az eszme, hogy a Nustkorb
1656 9 |                     Ugyanott merült fel az az eszme, hogy a Nustkorb András
1657 9 |                  mert nincs szem előtt. Ám az a baj, hogy még nincs huszonnégy
1658 9 |                   újonnan nőtt lombjaikkal az erdők s mentek, mendegéltek
1659 9 |                   vidám volt, mert a borsó az idén is pirosló virágokat
1660 9 |                    pezsgő életet teremtett az alispán és a város között
1661 9 |                ittanak ácsok és kőművesek. Az ármádia vezére persze ki
1662 9 |               parasztmenyecskék és leányok az urasági kerítés mellett
1663 9 |                    a pecsenyéjük, aludttej az italuk, hát ugyan mitől
1664 9 |              menyecskékhez való vérük? Meg az is baj, hogyha egy-egy szekér
1665 9 |                 hogyha egy-egy szekér jött az úton, mindig abba kellett
1666 9 |                 táncot. Így most is, mikor az említett könnyű kocsi, meg
1667 9 |                észrevevén, hogy a szekerek az urasági udvarba fordultak
1668 9 |                minden aggodalom nélkül. Ki az ördög az ilyenkor? És mi
1669 9 |              aggodalom nélkül. Ki az ördög az ilyenkor? És mi lehet azokban
1670 9 |                   katonákat csempésznek be az udvarba bennök a furfangos
1671 9 |                    a katonák voltak fából, az ördög tudja jobban.~A kis
1672 9 |                gazda? - szólt rá messziről az odaiparkodó Bibókra.~Kérdéssel
1673 9 |                    Azt kérdeztem, hogy kik az urak? - mondá Bibók.~- Mi
1674 9 |                 vagyunk, punktum. Vezessen az úrhoz.~Bibók azonban nem
1675 9 |                egykönnyen.~- Hogy vendégek az urak, az meglehet, de én
1676 9 |                     Hogy vendégek az urak, az meglehet, de én meg nemesember
1677 9 |                  punktum. S nem is engedem az úrhoz elébb, míg meg nem
1678 9 |             katonák! - fordult hátra Bibók az ambituson gunnyasztó embereihez -,
1679 9 |             csengőbb hangja volt.~- Hát ki az úr, ha meg nem sérteném?~-
1680 9 |                inkább nekem kell kérdezni.~Az utóbb megszólalt férfi erre
1681 9 |                 fenyegetőleg csillant meg. Az elhangzott név és rang kellemetlenül
1682 9 |               vagyunk a gazdának - felelte az elõbbi, feltûnõen játszogatva
1683 9 |                 fegyverrel.~- Jelentse meg az úrnak - szólt a nagybajuszú -,
1684 9 |                nagybajuszú -, hogy megjött az esze.~- Ne mókázzanak velem -
1685 9 |                  dugta ki a kosztros fejét az ablakon.~- Ejnye ni, Bibók
1686 9 |                  bizony kikergeti a házból az urunk édestestvérét. Megismertem
1687 9 |              érkezik. Jaj, hogy fog örülni az urunk.~Ezalatt elõhozták
1688 9 |              ezekben a veszedelmes idõkben az alispán élete feletti õrködéssel,
1689 9 |                    maguk a tekintetes urak az okai, hogy nem mondták meg
1690 9 |                nagybajuszú -, hogy megjött az Esze, mert Esze vagyok.
1691 9 |              azoknak a nevem vörös posztó.~Az alispán megörült régen látott
1692 9 |                levágta, vagy megnevettette az embereket«, szerfelett kedélyes
1693 9 |             keltették fel gyanúját, melyek az asztalnál föl-fölszakadtak
1694 9 |              gentis Hungarae vulnera.~Esze az öklével verte az asztalt
1695 9 |             vulnera.~Esze az öklével verte az asztalt ilyenkor, Görgey
1696 9 |                  játszadozott a szemeiben.~Az alispán maradt a maga higgadt
1697 9 |                tanácskoztak a vendég urak.~Az alispánnak is feltûnt s
1698 9 |            bátyjától:~- Honnan tudják ezek az emberek, hogy itt vagy?~
1699 9 |               mosolygott hozzá, petyegette az ujjait, ami szokása volt
1700 9 |                ütötte el, ha a beszélgetés az õ dolgaira irányult, ellenben
1701 9 |                     de azt hiszem, nem fél az ördögtõl sem - felelte az
1702 9 |                  az ördögtõl sem - felelte az alispán.~- Hol volt azelõtt
1703 9 |                    én? Csak úgy. Megszokta az ember, hogy nem szereti
1704 9 |                    ember, hogy nem szereti az ellenséget, ha nincsen hozzá
1705 9 |                    bizonyos megütközéssel.~Az alispán okosabbnak látta
1706 9 |                   Nem lehet állítani, hogy az alispánnak fel nem tûnt
1707 9 |               János fölkeresi a testvérét. Az se csoda, hogy Eszével jön,
1708 9 |                    katonapajtásával. Hanem az már nagyon furcsa, hogy
1709 9 |                  tehát már voltak valahol. Az t. i. ebben a furcsa, hogy
1710 9 |                 voltak. A másik különösség az, hogy idegen emberek keresik
1711 9 |                küld be Gyuriért Lõcsére, s az öregúr rámordult:~- Hagyd
1712 9 |                      Eszét hívta Tominak.)~Az alispán gondolta tehát,
1713 9 |                  bírnak felejteni s futnak az ábrándok és remények tüzes
1714 9 |                õket utol nem érve. Nem árt az már senkinek. Még talán
1715 9 |                   volt. Ragaszkodott ahhoz az elsõ gondolatához, hogy
1716 9 |                    elég érdekes arra, hogy az ember kíváncsiságát piszkálja.
1717 9 |               mûvészi lélek, élvezni tudja az ilyeneket.~Este tehát gondoskodott
1718 9 |                 egy kis mécsest gyújtott s az egyik ládát olyan ügyesen
1719 9 |             sejteni kezdte, hogy ki legyen az az özvegyasszony, akinek
1720 9 |                  kezdte, hogy ki legyen az az özvegyasszony, akinek ezt
1721 9 |                 sorsa. Márpedig ha egyszer az orrát beleütötte, ezt sem
1722 9 |             mindenféle cserjékre, bokrokra az udvaron és a kertben. Az
1723 9 |                   az udvaron és a kertben. Az ezredes hozzáment és megcsipkedte
1724 9 |                  hozzáment és megcsipkedte az állát.~- Hogy aludtál, mamuska?~
1725 9 |                     Hogy aludtál, mamuska?~Az asszony elpirult.~- Ne okoskodj.
1726 9 |                    bánom.~- Nem adtál jelt az éjjel, mikor hazajöttél -
1727 9 |                hazajöttél - hányta szemére az asszony.~- Nagyon el voltam
1728 9 |                   Talán fát vágatnak veled az »udvarnál«?~- Most csakugyan
1729 9 |                 kendõbe valami ócska ruhát az öregtõl és ne kérdezd minek,
1730 9 |                  Neked valami kalandon jár az eszed.~- Ugyan, eredj, ne
1731 9 |                   is már nekem. Elég nekem az a fele is egy asszonynak,
1732 9 |                   a kastélyba vitt magával az ezredes. Ott elrejtette
1733 9 |                   a katonáit gyakoroltatta az udvaron, meghíván a vendégurakat,
1734 9 |            bizonykodott Esze Tamás -, csak az isten áldása és egy csomó
1735 9 |       egyszer-másszor lekaszaboljanak, no, az pedig lesz, nem adok neki
1736 9 |                    titkon Görgey Jánossal.~Az alvó oroszlánt, a virtust
1737 9 |          felköltötték most már Bibókban, s az nem akart többé visszafeküdni.
1738 9 |                  is, néha maga szalad bele az ember az ellenség kardjába,
1739 9 |                  maga szalad bele az ember az ellenség kardjába, vagy
1740 9 |                  de a birkózásnál szuverén az izom és az ügyesség.~Esze
1741 9 |            birkózásnál szuverén az izom és az ügyesség.~Esze Tamás valóságos
1742 9 |                születésû Soltész Palira.~- Az a ragyás ott.~- No, hát
1743 9 |                   a nagybajuszú öregúrtól. Az azonban nem annyira keresgélt
1744 9 |                 egyszerre förmedt rá:~- Mi az te, Tomi? Csak talán nem
1745 9 |                     Csak talán nem ment el az eszed?~- Nem bírom megállni,
1746 9 |                  akó bort kaptok.~A legény az alispánra pillantott, az
1747 9 |                   az alispánra pillantott, az intett a szemével, hogy
1748 9 |                   gúnyosan csípõjére tette az egyik kezét, mintegy jelezvén,
1749 9 |         csavarintással a földhöz teremtse. Az öregúr mosolygott, Soltész
1750 9 |             megmozdítani ilyen módon, mint az öreg fát a földjébõl. Az
1751 9 |                   az öreg fát a földjébõl. Az öregúr meg se mozdult eddig,
1752 9 |                   a kettõnek szabadon volt az egyik keze.~A nézõk még
1753 9 |                  eleresztette erre a szóra az öregurat és így szólt, lihegve,
1754 9 |                   vitéz Esze.~- Nem mindig az a legény, édes fiam, aki
1755 9 |                   édes fiam, aki üt, hanem az, aki állja. No, mármost
1756 9 |                  volna földhöz, és megadom az egy akó bort. (Az alispánhoz
1757 9 |                  megadom az egy akó bort. (Az alispánhoz fordult.) Hogy
1758 9 |                  címen nem lehet - felelte az alispán. - Hanem azon a
1759 9 |                     gurítson ki a pincébõl az ármádiának egy akó bort.
1760 9 |                     hogy a feje fáj, pedig az volt az ok, hogy mialatt
1761 9 |                    feje fáj, pedig az volt az ok, hogy mialatt a vendég
1762 9 |                   14]~Bibók uram felöltvén az orgonabokorba dugott ócska
1763 9 |                   szobában tárgyalnak majd az urak a dolyáni és a kolcsói
1764 9 |              levegõt adott neki, úgy, hogy az állapot nem volt éppen tûrhetetlen,
1765 9 |                 azt is hihetik, hogy Bibók az anyjuk, de ha az igazi kutya
1766 9 |                hogy Bibók az anyjuk, de ha az igazi kutya találna most
1767 9 |               nagyon sokáig kellett várni. Az isten verje meg a hosszú
1768 9 |                  De végre, tip-top, jöttek az urak, halkan föllélegzett
1769 9 |            észrevehetetlen nyílást hagyva. Az egyik nemes is bejött velök,
1770 9 |                    a másik künn csoszogott az ambituson, ezt tisztán kivehette
1771 9 |              hallani, mirõl beszélnek, még az se volt megkülönböztethetõ,
1772 9 |                    de nem volt rá mód, míg az egyik nemes künn tartózkodik.
1773 9 |                  Én, Piry István, esküszöm az egy élõ bizony Istenre,
1774 9 |         engedelmeskedem. Zászlaját, melyet az magyar hazának közszabadságáért
1775 9 |              csábításainak által nem adom. Az egy élõ bizony[15] Isten
1776 9 |                  uram, amit akart, s mikor az esti szürkületnél felszedelõzködtek
1777 9 |               beszélnem, de kinek? Mert ha az apámnak mondom el a titkot,
1778 9 |                  mondom el a titkot, annak az ugyan nem ér semmit. A feleségünknek
1779 9 |                    embernek érne sokat, de az messze van innen, és ahhoz
1780 9 |                    és ahhoz nehéz bejutni. Az a császár. Az egy zsák aranyat
1781 9 |               nehéz bejutni. Az a császár. Az egy zsák aranyat adna érte,
1782 9 |         tépelõdésben a késõ este is, mikor az õröket felváltotta. Ez mindig
1783 9 |              õröket felváltotta. Ez mindig az alispán lefekvésénél szokott
1784 9 |                  ha volt is valami gyanús, az már megszûnt«. Ez csak úgy
1785 9 |                   csúszott ki a száján, de az alispán meghökkenve emelte
1786 9 |                   Meglehet, csakhogy annak az asszonynak már van egy ura.~-
1787 9 |                 mondhatom, hogy a végén is az ölébe jutok, nemkülönben
1788 9 |                    van csípve - mosolygott az alispán. - Mindjárt gondoltam,
1789 9 |                   gondoltam, hogy sok lesz az az egy akó. Hát szép-e legalább
1790 9 |                gondoltam, hogy sok lesz az az egy akó. Hát szép-e legalább
1791 9 |                   akó. Hát szép-e legalább az asszony?~- Nekünk bizonnyal
1792 9 |                asszony?~- Nekünk bizonnyal az. Ez a szép nagy Magyarország
1793 9 |                talán mondani…~- De igenis, az õ stafírungját vitték, megnéztem;
1794 9 |                 volt a ládákban és puskák.~Az alispán, aki éppen a csizmáit
1795 9 |                    szász találmányon, hogy az a szoba túlsó végébe szaladt,
1796 9 |              tudhatnád?~- Hallottam, mikor az urak föleskették hûségére
1797 9 |                 föl Görgey, csupa vér volt az arca.~- Föleskettették?
1798 9 |                 bolondot tett kend - szólt az alispán, némileg megjuhászodva -,
1799 9 |              közvetlen egymás mellett ülve az ágy szélén, ami csak elég
1800 9 |                    elég nagy kísértés volt az öregek hortyogásának szelíd
1801 9 |               udvarokban s ugatni kezdtek, az ugatásra viszont a suttogó
1802 9 |                ruháit, személyesen jött ki az ambitusra, meggyőződni,
1803 9 |                  Fóris Pista úgy rohant be az udvarra, hogy a sarkantyús
1804 9 |                    Egy-kettőre megnépesült az udvar, mind ott nyüzsgött,
1805 9 |              csodálkozott Görgey. - Lássa, az eset engem is megzavart,
1806 9 |          tudakozódnak, el nem téveszthetik az irányt, ha azonban ez kétségessé
1807 9 |         fölnyergelt lovat vinni a számára, az én hátas lovamat, a Kuvikot.~-
1808 9 |                 felelte Bibók, de látszott az elkényszeredett, elnyújtott
1809 9 |               kijavítást, módosítást eltűr az emberektől is, de hogy az
1810 9 |                  az emberektől is, de hogy az egész gyeplőt kivegyék a
1811 9 |                   mert Görgey János úr nem az az ember, akinek én azt
1812 9 |                mert Görgey János úr nem az az ember, akinek én azt mondhassam,
1813 9 |                Bibók Zsigmond vállalkozik, az Bibók Zsigmondnak gyerekjáték,
1814 9 |               elhozni - ha csak nem macska az ember. Görgey János úrnál
1815 9 |                   egyszer megtámad, én nem az az ember vagyok, akivel
1816 9 |                egyszer megtámad, én nem az az ember vagyok, akivel packázni
1817 9 |                    nem állhatok. Halál fia az, aki engem érint, ha selyempelenkában
1818 9 |          tekintetes urat, tessék nekem ezt az elfogatási rendeletet írásban
1819 9 |                    igaza lehet - hagyta rá az alispán, bement az írószobába
1820 9 |               hagyta rá az alispán, bement az írószobába s sajátkezűleg
1821 9 |                    s sajátkezűleg írta meg az elfogatási parancsot.~Mire
1822 9 |                 intette Bibókot.~- Itt van az írás, ezredes. Járjon el
1823 9 |                   kapu, s lódobajt hallott az ablakok alatt.~- Eredj csak
1824 9 |                      Úgy jársz, mint a rák az élesztővel - förmedt rá
1825 9 |             förmedt rá haragosan. - No, mi az?~- Staféta Osgyánból.~A
1826 9 |                   meg kell füstölni.~- Hol az az ember?~- Az embert is
1827 9 |                    kell füstölni.~- Hol az az ember?~- Az embert is meg
1828 9 |             füstölni.~- Hol az az ember?~- Az embert is meg kell még előbb
1829 9 |          megfüstölni?~- Mert hát izé… most az izé, hogy azt mondja, a
1830 9 |                    sápadtsága borította el az alispán arcát.~- És hogy,
1831 9 |             patakjai.~A kemény embernek ez az ellágyulása mindössze egy
1832 9 |                   hogy jól szaladjon, mire az aztán olyan eszeveszett
1833 9 |             lepottyantak. (Milyen szamarak az emberek, hogy szamárnak
1834 9 |               találkozott Marjáknéval, aki az ostyasütõ vasba becsíptetve,
1835 9 |                eltartva magától, vitte fel az úr hálószobájába a levelet.~-
1836 9 |                 mert nem engedhetjük, hogy az úr kézbe fogja. De melyiket
1837 9 |                Palezsnayt kell felkölteni, az úgyis vért köp. Azaz, hogy
1838 9 |                    fel. Õ mondta a múltkor az ebédnél, hogy nem tudok
1839 9 |                   amint Marjákné kinyitván az alispán ajtaját, nagy óvatosan
1840 9 |                   óvatosan bedugta elõször az ostyasütõ vasat a levéllel,
1841 9 |               meghált és meghólt. Mindjárt az elsõ hírnél Rozáliát elküldtük
1842 9 |                  hírnél Rozáliát elküldtük az erdõmesternéhez, aki elsõ
1843 9 |             annyira szereti Rozáliát, hogy az életéhez sem ragaszkodik
1844 9 |               ilyen idõben kész szerencse. Az erdõség egy török basáé,
1845 9 |                ilyen cinizmussal traktálom az állapotokat, nem irigyelve
1846 9 |                   nem is felelhettem, mert az már útban van valahol, de
1847 9 |              nagyobb úr tette a kezét, aki az örök pihenés számára szólítja
1848 9 |                pihenés számára szólítja be az õ ármádiáját.~Emlékezzetek
1849 9 |                   meghalni. Elsõ gondolata az volt, hogy rögtön indul
1850 9 |                    volt, hogy rögtön indul az éj leple alatt, de mi történik
1851 9 |                magával viszi, legalább ezt az egy testvérét megmenti.~
1852 9 |                mellett, már le sem feküdt. Az eseményeknek ez a rohama
1853 9 |                    hol helyezi el Rozálit? Az erdõben csak nem hagyhatja (
1854 9 |                 sorba jut, most következik az a két év, melyben a végsõ
1855 9 |                  is biztonság. Toporc lesz az elsõ hely, melyet a labancok
1856 9 |                Hazahozza Görgõre? No, csak az kellene még. Mintha egyenesen
1857 9 |                    német nyelven), melyben az üldözött királykisasszony,
1858 9 |                     ott senki sem kereste. Az az ötlete támadt, hogy a
1859 9 |                  ott senki sem kereste. Az az ötlete támadt, hogy a háborús
1860 9 |                 nevelõintézete, hova, mint az öreg Luzsénszky mondja,
1861 9 |                 Reggeli után maga ment fel az õrtoronyba s onnan kémlelte
1862 9 |                     Jönnek? - kérdé újólag az alispán.~- Mennek! - felelte
1863 9 |                 darazsak a mézen, letették az esküt és mennek ki Rákóczihoz.~
1864 9 |                   és mennek ki Rákóczihoz.~Az alispán meghajtotta a fejét,
1865 9 |                    megadással: »Legyen meg az úr akarata«. (Marjákné azonban
1866 9 |                   Bibók is? - kérdé azután az alispán.~- Hát nincs itthon? -
1867 9 |               jöttünk ott hajnal táján, de az öregebb Bibók elmaradt,
1868 9 |              visszalovagolt Görgõre, azzal az ürüggyel, mert rosszul érzi
1869 9 |                   mert rosszul érzi magát.~Az alispán szemei villámlottak,
1870 9 |                   Csak egy üzenetet hoztam az uraktól. A tekintetes úr
1871 9 |                   szólt hozzánk, mikor már az esküt letettük: No fiúk,
1872 9 |                letettük: No fiúk, most már az illendõség úgy kívánná,
1873 9 |                  valamelyitek megjelentené az öcsémnek az ittmaradástokat;
1874 9 |                   megjelentené az öcsémnek az ittmaradástokat; ki meri
1875 9 |                küldhetik vissza, mivelhogy az emberek a hazáéi, a lovak
1876 9 |                azért viszik magukkal, mert az emberek nem akarnak gyalogosan
1877 9 |                   kuruc.« Azt üzenik tehát az urak, hogy nem tehetnek
1878 9 |                    tisztelegve, elnyargalt az udvarból.~Görgey némán bámult
1879 9 |               némán bámult utána, míg csak az út pora el nem nyelte az
1880 9 |                   az út pora el nem nyelte az épülõ fogadó táján. Inkább
1881 9 |                     hát legyen úgy. Hiszen az õ szíve is magyarul vert.
1882 9 |                    felismerte a helyzetet; az, hogy a lovait, katonáit
1883 9 |                 lovait, katonáit elvitték, az »ügy«-nek jó, az, hogy akarata
1884 9 |                 elvitték, az »ügy«-nek jó, az, hogy akarata ellen vitték
1885 9 |                lesz jó a császár szemében, az meg, hogy nem vágott hozzá
1886 9 |                 Kíváncsi vagyok, megjött-e az ezredes, vagy valami különös
1887 9 |                  ott fõne már, ahova való, az ördögök katlanában a káposztájukba.
1888 9 |              Hogyne haragudnám. Nyitva van az én szemem azért, hogy én
1889 9 |         megtámadják útközben a rablók vagy az istentelen lõcseiek?~- Mindnyájan
1890 9 |                 vagyunk, Marjákné.~- Iszen az igaz, kérem alássan, csakhogy
1891 9 |                 sok ember oltalma jut arra az egy kézre, nem árt, ha mégis
1892 9 |                  vitt, de még kocsist sem, az egyetlen hû Preszton ment
1893 9 |           szalmából rakott hátulsó ülésen.~Az út nem lett volna unalmas,
1894 9 |                 mind-mind beljebb érkezett az óriási kincseskamrába. A
1895 9 |                 végre bent Gömörben jöttek az acélos búzák, tengerek kalászokból.
1896 9 |               völgyeken keresztül kígyózik az út fel és le szeszélyesen.
1897 9 |                    Fecsegõ patakok kísérik az utast, újak ugranak ki az
1898 9 |                  az utast, újak ugranak ki az erdõk alján, s mint a kis
1899 9 |                   álmos, öreg várak néznek az utasra mogorván. Ködbe veszõ
1900 9 |             omladozó mecset. Jelenti, hogy az idegen istent, allaht, sikerült
1901 9 |                    a hóbortos hitben, hogy az istent szolgálják.~Kocsmák
1902 9 |                  mondani a korcsmáros vagy az utasok a nagy világ dolgaiból,
1903 9 |                 dolgaiból, hát csak elmúlt az idõ az egyik korcsmától
1904 9 |                     hát csak elmúlt az idõ az egyik korcsmától a másikig,
1905 9 |              korcsmától a másikig, s mikor az ember végigélvezte õket
1906 9 |                 nagy útvonalon, olyan volt az, mintha egy lepedõnyi újságlapot
1907 9 |               újságlapot olvasott volna el az emberiség napi bajairól,
1908 9 |                   nyugtalansággal telítve, az emberek türelmetlenek voltak,
1909 9 |             templomán csillogott-villogott az acélkakas - mely véren élt
1910 9 |                 fényûzõ életet folytatott. Az úri pompát ebben a korban
1911 9 |                    tart, mennyi estélyt ád az illetõ s kinél dolgoztat
1912 9 |                     a Rákócziaké volt. No, az pedig olyan nyughatatlan
1913 9 |              kirakatok, a várost leginkább az orral lehetett észrevenni.~
1914 9 |           portájához közelednek és be kell az orrt fogni. Valóságos mennyei
1915 9 |               megkönnyebbülés, mikor ebbõl az atmoszférából kijutva, egy
1916 9 |                    így megy ez véges-végig az utcákon, különbözõ illatok
1917 9 |                   patronátussága alatt áll az, hanem az Ámoré alatt. Csupa
1918 9 |         patronátussága alatt áll az, hanem az Ámoré alatt. Csupa merõ
1919 9 |                   ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti
1920 9 |                    elpirulásra kényszeríti az arcokat a süteményeivel,
1921 9 |              arcokat a süteményeivel, mint az a gondolataival. Úgyszólván
1922 9 |                   szemtelenkedés. Hanem ha az apa veszi, minden figura
1923 9 |                fordult. - Ha Darvasni megy az úr - folytatá himlõhelyes
1924 9 |     vigyorgásfélével -, oda nem erre vezet az út.~- Hanem?~- Hanem erre -
1925 9 |                    Hanem erre - és fölfelé az égnek mutatott ujjaival.~-
1926 9 |                   õkegyelmeik a kanalat.~- Az úr is? - hebegte Görgey
1927 9 |                    deszkát árulják, tegnap az asszonyt földelték el, ma
1928 9 |                  asszonyt földelték el, ma az urát. De nyugodjék meg kegyelmed,
1929 9 |               mehetne hozzájuk, mert nincs az a teremtett élõlélek, aki
1930 9 |                  állnak itt? Ami rendelet, az rendelet, nincs másképpen.~
1931 9 |                      pattant fel Görgey.~- Az vagyok, aki vagyok - felelte
1932 9 |                csak ide a szabadkai erdõbe az erdõmesterhez.~- Hja, azt
1933 9 |              tekintetes alispán úr bemenne az erdõbe vagy tovább. Hiszen
1934 9 |                   jussa van. Aztán ha csak az erdõmesterig menne a tekintetes
1935 9 |                Hogyhogy? - kíváncsiskodott az alispán.~- Hát úgy, hogy
1936 9 |                  Hát úgy, hogy aki meghal, az ott marad helyben és be
1937 9 |             népeinkre, kérem alássan. Csak az a kérdés hát, hogy vissza
1938 9 |               puhatolódzék Görgey.~- A biz az. A minap is kilencet ütött
1939 9 |                kocsma neve.)~- És mi volna az a lehetség?~- Az, ha két
1940 9 |                  mi volna az a lehetség?~- Az, ha két hivatalbeli perszóna
1941 9 |                    mégis át lehet menni.~- Az átmenés könnyebb, csak a
1942 9 |              Osgyánból miként ment tovább, az az õ dolga, mert Osgyánon
1943 9 |           Osgyánból miként ment tovább, az az õ dolga, mert Osgyánon túl
1944 9 |                  hogyha a pestisnek elfogy az elemózsiája ott helyben,
1945 9 |                 Aki azt mondta volna, hogy az én emberem?~- Hogy a szepesi
1946 9 |                viszen a palatinusnak, hogy az egész várost fel fogja perzseltetni,
1947 9 |                    Fürmender uram megnézte az iratait és áteresztette.~-
1948 9 |                Milyen volt?~Pizsera leírta az alakját, ruháját, de legjobban
1949 9 |                   kiáltott fel Preszton.~- Az akasztófa Bibók volt - mormogta
1950 9 |                 maga bíró uram adhatna, de az nincs itt.~- Ki most a bíró?~-
1951 9 |                    esküdt volt Gömörben?~- Az a.~- A megyei határigazításnál
1952 9 |                  írnék neki? Mit gondol?~- Az is megjárja - vélte Pizsera
1953 9 |                 vélte Pizsera úr -, akinek az jólesik. De énnekem sokkal
1954 9 |                  adott a lovaknak, odabent az ivóban serényen neki készült
1955 9 |                    kellett elõbb keríteni, az pedig csak nehezen sikerült
1956 9 |                    a bizalmasabb vendégei, az elõkelõ vendég iránti tiszteletbõl,
1957 9 |               alatt születtek, de minthogy az egyik lap immár telides-tele
1958 9 |              meghalni nem szabad. De, amit az esetleg születendõ Kelenczék
1959 9 |               rövidséget szenvedtek, ezzel az kipótoltatott a már meglevõ
1960 9 |                   apró Kelenczéknek, kikre az apjuk ráparancsolt, hogy
1961 9 |                    fogjanak egy öreg libát az udvaron, melynek a tolla
1962 9 |                     Oda nem juthatok, mert az nemes város diszpozíciói
1963 9 |                   nemes város diszpozíciói az fekete betegség miatt, akként
1964 9 |       begöngyöltetett és megnyomogattatván az ujjak hegyével az így támadó
1965 9 |        megnyomogattatván az ujjak hegyével az így támadó kockaalakzatok
1966 9 |                    mire átvette Pizsera és az ivó másik szögletében iddogáló
1967 9 |               ugrott fel maga a fürmender, az a madárképû, posztós ember,
1968 9 |                  szepesi alispán? Ez volna az? A híres, nevezetes Görgey,
1969 9 |              viszem be a levelet. Meg kell az érdemet becsülni. (A lelkesedés
1970 9 |              becsülni. (A lelkesedés kiült az arcára.) Nyolc medvét lõttem
1971 9 |                   becsületemre mondom. Hol az a levél, adja ide!~Pizsera
1972 9 |                    azért kárál most annyit az erkölcsökrõl s azért viseli
1973 10|               főbenjáró ügy foglalkoztatá, az asszonyi állatok hálátlanságáról,
1974 10|                fiatal hagymát tépdesett ki az egyik hagymapadból, amely
1975 10|                ülésre ítélte. Sírván-ríván az asszony, hogy ő ezt a gyalázatot
1976 10|                   hogy ő ülhessen kalodába az asszony helyett, ami megtörténvén,
1977 10|                 helyett, ami megtörténvén, az egész város ócsárolta az
1978 10|                   az egész város ócsárolta az asszonyt és nevetett a férjen.~
1979 10|                 Elmúlt vagy két hét, s íme az asszony valamely csekélységen
1980 10|          csekélységen összepöröl a férjjel az udvaron (éppen a bíró uram
1981 10|                 esvén, indulatosan kiáltja az urára: »Hallgasson kend,
1982 10|                  törvényt ül felette, hogy az asszony kapjon hat vesszőt
1983 10|                pediglen azért, hogy urának az ő javáért való feláldozását
1984 10|           nyelvével fordítani. Pro tertio, az egész casus, mint nem közönséges,
1985 10|                   levélkéjével.~Elolvasván az abban foglaltakat, mindjárt
1986 10|                  hagyott mindent, rábízván az executiót, vagyis a tizennyolc
1987 10|                   pedig ő maga is szerette az efféle látványosságokat (
1988 10|                  sokszor el is engedte, ha az asszony csinos idomai vagy
1989 10|                    sokszor irányítá. Egyik az volt ezekből, hogy szeretett
1990 10|              szabadkai erdő sötét mélyéből az esti szürkület látszott
1991 10|                valamilyen mód, hogy dolgát az erdőmesternél elvégezhesse,
1992 10|              ereszteni, de neve, állása és az áteresztés órája pontosan
1993 10|                   egy protokollumba, azzal az utasítással, hogy vajon
1994 10|                    mindebből kiderül, hogy az illető nem lehetett odább,
1995 10|                   bocsánatot kérek, nem is az én nézetem, de a szent zsoltárok
1996 10|                   de ott állunk mindnyájan az ambitusán.~- És ki az a
1997 10|           mindnyájan az ambitusán.~- És ki az a basa voltaképpen? - kérdezte
1998 10|             Hontból[16] is.~- Hiszen éppen az, hogy mindenünnen kiûzték,
1999 10|                birtokot szerzett nagyurak. Az övé a szabadkai erdõ, melyet
2000 10|                 nyolc darabot.~- Nem rossz az ilyen példa a népnek?~-