Fejezet

2001 10|                 ugyan nem ragadós, hm. Itt az egy feleség is sok. Éppen
2002 10|                   mert megutálná kegyelmed az asszonyi nemet. Aztán minálunk
2003 10|                    isten tudja hova, hanem az asszonyai vígan élnek és
2004 10|                  háza megég, ingyen fát ád az erdejébõl, rõzsét a szegényebb
2005 10|                  területen. Varga uramnak, az erdõmesterének meg van hagyva,
2006 10|                 ingyen engedje makkoltatni az erdõ tölgyes részében, s
2007 10|                  mindég kinyitja erszényét az instanciáinkra; most is
2008 10|                    Derék ember lehet. Csak az a kérdés még, van-e neki
2009 10|                     van-e neki is tudomása az alispánnak errõl az intézkedésérõl?~-
2010 10|               tudomása az alispánnak errõl az intézkedésérõl?~- Oh, bizonyosan.
2011 10|          intézkedésérõl?~- Oh, bizonyosan. Az alispán úr, ha olyankor
2012 10|                 szabadkai korcsmánál azzal az ígérettel távozott Osgyán
2013 10|                    felé, miszerint útjának az erdei kastély a végcélja,
2014 10|                    Azt mondták nekem imént az emberei, hogy a sógorom,
2015 10|               módon tudják meg kegyelmetek az ilyen híreket?~- Eleven
2016 10|                     Eleven láncot állítunk az erdõbe, minden reggel; száz
2017 10|                csak a lánc Osgyánt nem éri az erdõ végén - ahol aztán
2018 10|                 neki is harangoztak.~- No, az isten áldja meg, bíró uram!~-
2019 10|             mellett végre megindult Görgey az erdõnek, mely lassú zúgással
2020 10|                  mely lassú zúgással hívta az éjt. Szinte búsnak lehetett
2021 10|              ünnepélyes hanghullámokban.~- Az ördög vigyen el engem -
2022 10|              Dunántúl éjjel eltévesztettük az utat, a harangszóról azt
2023 10|               bírtunk belõle kikecmeregni. Az aztán a ménkõ nagy erdõ!~
2024 10|                 terjed, lapos földön, akár az asztal. Pihenõ föld, mely
2025 10|    átszakíthatatlan iszalagok fonják össze az õs faarisztokratákat, melyek
2026 10|                   melyek kevélyen merednek az égnek óriás lombkoronáikkal.
2027 10|                posztót vándorló diákoknak, az egyik bükktõl a másikig.
2028 10|             bükktõl a másikig. Ez a rõfje. Az esthomályban lassan-lassan
2029 10|                   valamit. Egy szürke folt az út mellett: a pásztortûz
2030 10|           Csillámló ezüst vászon kiterítve az erdei tisztáson - a hegyekbõl
2031 10|           hegyekbõl lesietõ patak. Huh, mi az? A kocsizörgés szomjas szarvascsordát
2032 10|              robajjal hanyatt-homlok rohan az erdõ belsejébe. Az erdõ
2033 10|                   rohan az erdõ belsejébe. Az erdõ madarai fölrebbennek
2034 10|                 Preszton? Tudod-e biztosan az utat?~- Nem lehet már messze,
2035 10|                 nélkül nem tudom. Ha fehér az oszlop, hát majd meglátjuk.
2036 10|          elõvillant, mint valami kísértet, az oszlop is. Preszton befordult
2037 10|                 fázom.~- Csurom víz vagyok az izzadtságtól - felelte Preszton. -
2038 10|                   tekintetes uram, hogy ez az erdõmester háza.~Egy érces
2039 10|                    Görgey. - Varga uramat, az erdõmestert keressük.~-
2040 10|            keressük.~- Én volnék - felelte az elõbbi hang. - Alulról jönnek,
2041 10|          engedélyével.~- Hm - felelte erre az erdõmester -, majd mindjárt
2042 10|          nyomorúság nemcsak törvényt bont, az illõ vendégszeretetet is
2043 10|                    akit elvihetnének. Mert az enyim még bölcsõben fekszik.
2044 10|              szóljak, van egy másik is, de az is még csak palánta és vendég
2045 10|                pedig én egyszer megmondok, az úgy szokott történni.~-
2046 10|                    szokott történni.~- Még az édesapja se férhet hozzá? -
2047 10|                  talán nem a tekintetes…~- Az vagyok. A Rozáli apja.~-
2048 10|                   vagyok. A Rozáli apja.~- Az már más. Isten hozta nálunk.
2049 10|      közelíthessenek a házhoz, a drót vége az erdõmester ajtókilincséhez
2050 10|              nyújtotta s melegen rázta meg az erdõmesterét.~- Hát, hogy
2051 10|                 olyat mondani - förmedt rá az ura, de minden harag nélkül. -
2052 10|                    Nem is kellett kinyitni az ajtót, az úgyse volt bezárva,
2053 10|                 kellett kinyitni az ajtót, az úgyse volt bezárva, csak
2054 10|                  csak egy lepedõ lógott le az ajtófélfáról, a legyek és
2055 10|             eseményt Rozáli kisasszonynak.~Az asztalon olajjal megtöltött
2056 10|             terjesztett gyér világosságot, az olaj tetején úszkálván,
2057 10|                    kanóc volt beillesztve. Az ágy mellett bölcsõ ringott
2058 10|                   hogy a kis angyalka most az égben van, nem ugyan a szárnyai,
2059 10|                    Álom néni odatapasztott az anyai emlõhöz.~A bölcsõ
2060 10|                  perkál szoknyácskája alul az egyik lába, mellyel meg-meglendítette
2061 10|          lábacskának olyan segítségére van az arc, mint ebben az esetben,
2062 10|         segítségére van az arc, mint ebben az esetben, gyönyörû metszésû
2063 10|                  különösen boltozott, hogy az ember belebolondul. Lehetetlen
2064 10|                  Lehetetlen megmondani, mi az, ami szép rajta - csak tetszik,
2065 10|                kitalálnánk, miért tetszik, az már nem volna elég, mert
2066 10|                   gyönyörködés. Hanem, ami az orrát illeti, arról már
2067 10|              megbénult mind a kettõ.~- Nem az, nem az - kacagott Vargáné
2068 10|                mind a kettõ.~- Nem az, nem az - kacagott Vargáné s incselkedõ
2069 10|                     mint a fonnyadt növény az esõcseppeket.~- Nem bírom
2070 10|                   futott hozzá.~- Ah, maga az, apuci? Hol jár itt, ahol
2071 10|            megszólításra, melyben nem volt az elragadtatásból és az örömbõl
2072 10|                 volt az elragadtatásból és az örömbõl semmi, de a ridegségbõl
2073 10|                 amint kis kezével megtörli az apai csók helyét az ajkain -
2074 10|               megtörli az apai csók helyét az ajkain - talán, mert nedves
2075 10|                   vagyok odahaza - morogta az alispán. - Haza kell sietnem
2076 10|                   mint általában azok, kik az erdõ barátjai. Hallgatni
2077 10|                  Hallgatni kell tudni, aki az erdõvel akar beszélni.~-
2078 10|              férjhez a Plavetz-lányok? Hát az édesanyám nem üzent semmit?~-
2079 10|                 semmit?~- Bizony nem üzent az - mentegetõzött Görgey -,
2080 10|               Görgey -, de ennek én vagyok az oka, mert nem mondtam neki,
2081 10|                   ki megint visszaült volt az álmodó babához s a kis pufók
2082 10|              hamiskás mosollyal kacsintott az apjára, ami egyszerre elfújta
2083 10|                lábával, mintha toppantana.~Az alispán nagy gyönyörûségét
2084 10|                 szinte a földig, úgy, hogy az aranyhaj, melyet az este
2085 10|                   hogy az aranyhaj, melyet az este közeledtével kibontott,
2086 10|                 túlsó oldalra és betakarta az arcát. - Igen a magáé, de
2087 10|                  Igen a magáé, de mit tesz az? A parancs csak akkor az,
2088 10|                   az? A parancs csak akkor az, ha fél az ember a parancsolótól.
2089 10|              parancs csak akkor az, ha fél az ember a parancsolótól. De
2090 10|            parancsolótól. De miképp is van az, hogy én egy csöppet se
2091 10|                 mert szeretsz - találgatta az alispán lágyan, csendesen. -
2092 10|            parancsolatnak tekinted…~- Mert az Istentõl származik, akitõl
2093 10|              delinquens - megsimogatta azt az arany zuhatagot a fején. -
2094 10|               kisasszony, mért nem szereti az Istent?~- Mert az Isten
2095 10|                  szereti az Istent?~- Mert az Isten sem szeret engem -
2096 10|                    kaptál s mennyire nincs az észjárásodban semmi rendszer.
2097 10|              biggyeszd el a szájadat, mert az úgy van. Egyben még túl
2098 10|                 meg a lelki fundamentumod, az irányod és összevissza beszélsz.
2099 10|                   Azt mondod, nem szereted az Istent, azért, mert õ se
2100 10|                mert õ se szeret téged. Hát az igazán felháborító, hogy
2101 10|          felháborító, hogy így gondolkozol az Istenrõl, aki mindnyájunkat
2102 10|                   még a bölcseké sem. Mert az Isten a magáéból adta az
2103 10|                   az Isten a magáéból adta az elmét, de csak olyan csipetnyit,
2104 10|               akkor látom leginkább azokat az új gyönyörû fehér fogait.~
2105 10|                   nincs, hogy nem szereted az Istent, mert az se szeret
2106 10|                   szereted az Istent, mert az se szeret téged, akkor sincs
2107 10|                   kis ördög!~- Ha szeretne az apuci - felelte a leány,
2108 10|              eszébe Görgeynek s kikiáltott az ablakon. - Hej, Preszton!
2109 10|                   már aggodalmasan kezdett az ajtóra tekintgetni, léptek
2110 10|                   mohón bontott fel Rozáli az asztalon s aztán csalódva
2111 10|                    barátocskám - fakadt ki az alispán, tettetett megbotránkozással. -
2112 10|                 megbotránkozással. - Mikor az én tervembe vág bele, hogy
2113 10|                    a színes selyme.~De ezt az ékes hasonlatot már nem
2114 10|              Görgeynek, mert behallatszott az ajtólepedõn keresztül a
2115 10|                    nyúlt, mikor megszólalt az illetõ nevetve.~- Én vagyok
2116 10|                   Varga János.~- Kegyelmed az. Nem hittem volna. Hát mitõl
2117 10|                  való, kérem alássan, hogy az öreg Mohamed prófétát bolonddá
2118 10|                  Hogy t. i. a Korán tiltja az idegen hitû környezetet
2119 10|                    idegen hitû környezetet az ájtatos muzulmánoknál. Azt
2120 10|           kálvinista voltomra.~- Nem lehet az igaz - jegyezte meg Görgey. -
2121 10|             lányokat a háremeikben?~- Hja, az asszonynak nincs lelke õnáluk.~
2122 10|                 Sem õ?~- Sem.~- Hogy lehet az? Hiszen elõadhatná magát
2123 10|                 dolgokat, édes fiam. Mikor az ember elalszik s a lélek
2124 10|                elalszik s a lélek elhagyja az otthonát, vagy visszatér
2125 10|               Mármost, ha a test hagyja el az otthonát hasonlóan, vagy
2126 10|                   tér, de mi szükség, hogy az otthon érdeklõdjék utána.
2127 10|                  látod, de mire való volna az? Vagy valami jót tudsz mondani
2128 10|               különös, hogy a kocsisa vagy az inasa nem fecseg valamit.~-
2129 10|               tetején egy kis zászló jelzi az ittlétét.~- Valóságosan
2130 10|                  mint valami titok - mondá az alispán élénkülõ érdeklõdéssel -,
2131 10|                     Dehogy. Sétálni szeret az erdõben, némelykor átjön
2132 10|                  feljönni, fürödni szoktak az odaliszkjai künn a kertben,
2133 10|                   olyankor meghalt ránézve az egész világ, s nem vagyok
2134 10|                   meglessék. Száz év elõtt az ifjak fejét vágatta volna
2135 10|              láncon. Ez a kalapács adhatta az egyetlen hangot, mely a
2136 10|                 Hát ez mi? - szisszent fel az ideges Görgey a füleit befogva.~-
2137 10|                elhiszi a basa, ha beviszem az írást s alájegyzi.~Egy félpercig
2138 10|                támadt nyílásnál.~- Te vagy az, Varga efendi? - kérdezé
2139 10|                     Ha összeszid, te léssz az oka, Varga efendi. Azt fogom
2140 10|                    a macska - csodálkozott az alispán -, nem adnám egy
2141 10|               megtehetjük, hogy odavisszük az olvasót, ahova tilos a belépés.
2142 10|                sókockákból építették volna az Aladdin csodalámpájának
2143 10|             szebben bûvölte a kertet, mely az épület hátterében kezdõdött.
2144 10|                    hinták voltak erõsítve. Az egyiken nyúlánk termetû
2145 10|           csillámló lap volt látható, mint az égnek egy odaesett darabja,
2146 10|                bohókás csalódás. Nem tükör az, hanem tó, a ráma kardpengéi
2147 10|                    nyugodtan akarsz aludni az éjjel, mert azok a basa
2148 10|                 másutt jár.~Hiába, úgy van az ember alkotva, hogy mindent
2149 10|                   joga van a válogatáshoz. Az már filozóf, aki nem az
2150 10|                    Az már filozóf, aki nem az élvezeteket keresi, hanem
2151 10|                  élvezeteket keresi, hanem az összehasonlításokat, a tapasztalatokat,
2152 10|          tapasztalatokat, szóval a tudást. Az nem pazarolhatja az idejét
2153 10|                tudást. Az nem pazarolhatja az idejét akármire, mert õneki
2154 10|                    leánykát pillantott meg az erdõmesternél, egy ártatlan
2155 10|                    miképpen nyerhetné meg. Az a kérdés, kiféle-miféle
2156 10|                  alacsonyan van? Lehajolni az öreg ember is tud. Eziránt
2157 10|                 mikor fiatal gyerkõc volt, az érettebb menyecskék vonzották,
2158 10|                   természet szent törvénye az akkori eltávolodást a maga
2159 10|          mutatkozik némi különösség, midõn az eunuch megzavarta, jelentvén,
2160 10|                     Kisvártatva visszajött az eunuch:~- Megkérdeztem Varga
2161 10|                   aki vele van, csak abban az esetben mehet vissza Szabadkára
2162 10|                   bizonyítja, hogy idejött az erdõmesterhez és innen ment
2163 10|                  vendége annak a lánykának az apja, akinek a virágot és
2164 10|                    Eredj és bocsásd be azt az idegen embert, vezesd õt
2165 10|                   vezesd õt a kék szobába.~Az eunuch földig hajtotta magát.~-
2166 10|                 várja meg künn. Csak abban az esetben lehet bebocsátani
2167 10|                  bebocsátani Vargát is, ha az idegen nem merne egyedül
2168 10|                 nem merne egyedül belépni.~Az eunuch sietve távozott.
2169 10|                alkalmasint tervet készítve az idegen ember kellõ kikészítéséhez,
2170 10|                    szobába, ahol már várta az idegen egy fali festmény
2171 10|                   meglepõdve fordult meg s az elõre kieszelt köszöntést
2172 10|                     mert õ volt), elsápadt az elsõ pillanatban, õ is felismervén
2173 10|                    fátum. Hát mit vétett õ az ördögnek, hogy ezt most
2174 10|                 kedvében cselekszik (t. i. az ördögnek). Oh jaj, õ hát
2175 10|                     nemcsak a bosszankodás az inkognitó összeomlásáért,
2176 10|                   alá (ez lett volna ebben az esetben legkényelmesebb),
2177 10|                nyaka is téglaszínû lett. - Az embert beleviszik a rossz
2178 10|                   üzletek. Nem lehet hinni az emberekben, domine spectabilis,
2179 10|                   basa. Sok pénzem fekszik az imposztornál. Kölcsön adtam
2180 10|                  egyebe, csak a hárem, meg az eunuchok, meg a sok keleti
2181 10|                   egyéb ilyen encsebencse. Az jutott licitációra. Mindenki
2182 10|               akármit beszél is - nevetett az alispán jóízûen.~Erre aztán
2183 10|                    napról napra apad, mert az idõ nyomokat hagy e finom
2184 10|            nyomokat hagy e finom testeken, az éghajlat se nem jó, kivált
2185 10|                  valami hideg hüllõ érinti az ember testét.~- Ej - szólt
2186 10|                   magát -, mit ért asszony az üzlethez? Annyit, mint paraszt
2187 10|             üzlethez? Annyit, mint paraszt az uborkasalátához. Mit szólna,
2188 10|            tekintete nyugtalanul fürkészte az alispán arcát.~- És ugyan
2189 10|                   mit mondhatna mint tényt az alispán úr? Mindössze azt,
2190 10|                  saját ruháim ne kopjanak. Az ember végre is használja
2191 10|                   Hiszen nem tudja, milyen az enyim asszony. Gondolja
2192 10|                  hogy a katlan, amelyikben az ördögök bennünket fõzni
2193 10|                   Zsofka nyelve alá kerül. Az aztán meg van mángorolva,
2194 10|                    bátorságot kaptam, hogy az én titkomat viszont kegyelmedre
2195 10|                mint ahogy én óhajtom, hogy az enyim meg legyen õrizve
2196 10|                    õrizve kegyelmednél. Ez az egyetlen biztos módszer
2197 10|                 azonban adjon egy csibukot az én agyaramba is.~Szemlátomást
2198 10|                    szaladt, mint egy evet, az ablakhoz, hogy az alispán
2199 10|                    evet, az ablakhoz, hogy az alispán kívánságának megfelelõ
2200 10|                   észlelem, hogy csillagos az éj, és nem lesz egyhamar
2201 10|               lányom, szeretek is õtet, de az esztendõ olyan hosszú, hogy
2202 10|                esztendõ olyan hosszú, hogy az ember eleget lehet benne
2203 10|                 eleget lehet benne atya és az élet oly rövid, hogy nem
2204 10|              Azonfelül atya akkor is marad az ember, ha meghal, de kóstolásnak
2205 10|                  Jobban bízott volna ebben az õ tervében, mint a Görgey
2206 10|           titokcserében. Ámbár lehet, hogy az is jó lesz.~- Hát csak vasember
2207 10|               ópium? Van egy kicsi. Úgy jó az. Több szem többet lát, mint
2208 10|                    õt bízni, mintha nem is az enyém lenne.~Quendel apó
2209 10|          fázékonyan s szemeit lesütötte.~- Az ok igen egyszerû. Kegyelmed
2210 10|                     Haza nem vihetem, mert az én házam elõször is nem
2211 10|               kisasszony megtanulja, amire az életben szüksége lesz, másodszor
2212 10|                  van rá, hogy Lõcse városa az elsõ kedvezõ alkalommal
2213 10|                hely volna, ahova vihetném (az alispán homloka elborult),
2214 10|                  Ki alatt?~Mindebben pedig az akart lenni kifejezve, hogy
2215 10|                     Mennyi sok szõrt fogja az most ereszteni.~Vigyorogva
2216 10|                labanc generálisnak ez lesz az elsõ dolga, mert hangzó
2217 10|              vetettem«. Egyszerû kúria biz az, de a jelentésben vár lesz
2218 10|             körülkerített város.~- Hm, hm. Az enyim leányom is ott van,
2219 10|                   engemet csak utálják, és az is semmi, a tekintetes úr
2220 10|                    burgerek. Hát hogy lesz az?~- Úgy lesz, hogy nem fogják
2221 10|                     száz orra és két esze. Az mindent megtudja.~Görgey
2222 10|                 fogért, Quendel uram. Mert az én titkom, ha nem árulom
2223 10|                    S amit Quendel megtesz, az tiszta munka, úgy értek,
2224 10|             Klöster kisasszonyhoz s beadja az intézetbe, mondjuk, Otrokócsy
2225 10|              unalmas út, megérdemlek. Csak az a kérdés még, mikor induljam?
2226 10|                    zab?~- Nem a zab, hanem az áspiskígyó, az enyim Zsofka.
2227 10|                  zab, hanem az áspiskígyó, az enyim Zsofka. Kisasszonyka
2228 10|                    a fejét Quendel. - Ezek az emberek iszen becsületesek,
2229 10|                aztán Rozáli is beszélhetne az intézetben Hilil basáról,
2230 10|                    ketten tudnánk, mert ez az egy részlet semmi kulcsot
2231 10|                kulcsot se szolgáltat hozzá az illetõ meghitt embernek.~-
2232 10|                  festett, nem Krumholz, de az enyim követelésem. Hát mondok
2233 10|                    lehetet, a követelésbõl az enyím felét behajtotam,
2234 10|               hogyan jut hozzá«. No, ezzel az emberrel én semmit se nem
2235 10|                tizenöt éve nem szól hozzá, az bizony nem pletykázhat ki
2236 10|                    nélkül, komor hangon. - Az ember szívesen meghoz a
2237 10|             kicsikart melegtõl, vagy pedig az önként ragyogó napfénytõl
2238 10|                  Szervusz vicispán! Huncut az úr! Most már reménylek,
2239 10|               Vargáék derék, jó emberek és az asszony már elõkészül, nem
2240 10|                  bruderkám…~- Kiket?~- Hát az odaliszkokat, pajtás; fogják
2241 10|                 Milyen gyönyörûség! Valami az! Meglátsz.~De Görgey mégsem
2242 10|                 paradicsomba - hálálkodott az eunuch.~Aminek a magyarázatát
2243 10|                    vezetõ út napokig tart. Az útszélen nemes gyümölcsökkel
2244 11|                    és óvatossággal járt el az elutazásban Görgey, már
2245 11|                  megindultak gyalogszerrel az országútra kivezető ösvényen.
2246 11|             gyermek is oda volt csöppentve az ölébe; mikor az erdészetet
2247 11|                 csöppentve az ölébe; mikor az erdészetet tanulta Selmecbányán,
2248 11|                   a pitvarajtóból, ámbátor az nedves lett csakhamar, s
2249 11|                    azt nem lehetett érteni az erdőben, ahol a fák fölfogják
2250 11|              erdőben, ahol a fák fölfogják az emberi hangot és kieresztik
2251 11|                  lovacskája, melyeket maga az öreg hajtott, kopott vitorlavászon
2252 11|                    klenóci szalmakalapban.~Az oszlopnál megállította lovait.~-
2253 11|                  sem érzi a szomját, mikor az oltári szent kehelyt tartja
2254 11|                     aki a mai nappal belép az életbe. A szabadkai korcsmához
2255 11|               szemhatáron innen leszállott az alispán, elbúcsúzott leányától
2256 11|                  ezt a virágot apuci annak az embernek a sírjára, akiről
2257 11|                 embernek a sírjára, akiről az éjjel beszéltél nekem, annak,
2258 11|             bujdosni kell. Úgy érzem, hogy az neked akkor meg fog bocsátani
2259 11|                   szemed van, fickó. És ki az ott mellette?~- Úgy nézem,
2260 11|                    garas után lehajolt, de az ezer forintokat is könnyedén
2261 11|                   utol), a marhakupecektõl az ökröket s még újakra is
2262 11|                      kiáltják fenyegetõen.~Az egyik, a magasabbik, megragadja
2263 11|                  ez a beteg leánykám, akit az osgyáni pestisbõl hozok.
2264 11|                    okozzál fölösleges kárt az embereknek, hogy összevagdalod
2265 11|           salabakter és meg ne moccanj, ha az életed kedves - rivallt
2266 11|                 életed kedves - rivallt rá az egyik tót. - Hát nem látod,
2267 11|                  gyermeket így hagytok itt az országúton. Ne tegyétek
2268 11|          fenyegetõdzõ Quendelt elvágtattak az erdõ lejtõs oldalán.~Quendel
2269 11|                    meg bennünket.~- Nem ér az semmit. A lovainkat elvitték.~-
2270 11|                beszédre bosszúsan. - A baj az, hogy elvitték és most már
2271 11|              nyugatra. Ünnepi csend honolt az erdõben. Az elorzott lovak
2272 11|                   csend honolt az erdõben. Az elorzott lovak lábdobajának
2273 11|                nesze se hangzott már. Csak az égen kóválygott, kavargott
2274 11|                     morogta Quendel -, még az Isten is.~- Ne imádkozzak
2275 11|                   a szekeret húzni, de biz az meg se mozdult.~- Nem bírom.
2276 11|            útközben kötöttem. Hiszen éppen az ebben a gyilkos méreg, hogy
2277 11|                  nem hagyhatom. Csak abban az egyben van némi reménységem,
2278 11|               Rozália engedelmesen, de biz az nem igen zavarta meg az
2279 11|                    az nem igen zavarta meg az erdõt, még a rigó sem hagyta
2280 11|                semmi mozgás, semmi nesz.~- Az én Zsofkám rikácsoló hangja
2281 11|              Hogyne volna.~- Hát süsse el, az talán nagyot szól.~- Hm…
2282 11|            nevetett fel Rozáli. (S ez volt az elsõ mosolya, amióta elindultak.) -
2283 11|              kisasszonynak.~- De vigyázzon az isten szerelméért, hogy
2284 11|                 Mert mit mondanék én aztán az apuskának, az én kedves
2285 11|            mondanék én aztán az apuskának, az én kedves jó barátomnak.
2286 11|                     Rozáli megfogta bátran az ezüsttel kivert, arabs írással
2287 11|                   mintegy kifejezvén, hogy az ismeretlen tetteseknek nem
2288 11|                  nem a pénze kellett, csak az élete. Bizonyosan a családtagok
2289 11|              Quendel most visszaemlékezett az esetre s önkénytelenül odasietett
2290 11|                 vagyok babonás. Nem jelent az szívecském egyebet, csak
2291 11|                villám a fákba szeret ütni.~Az öreg a mentõgondolat által
2292 11|                körül. Messzirõl összefolyt az öreg gyengülõ szeme elõtt,
2293 11|         eldönthetlenné vált, hogy mi abból az aranyos fénybõl a szöszke
2294 11|                    se lesz abban köszönet.~Az imádkozó azonban hitt a
2295 11|                    Szûz Mária, bocsásd meg az én vétkemet, hogy golyóbissal
2296 11|        szerencsétlen. Tudom, hogy ott ülsz az isten trónusánál, és az
2297 11|                    az isten trónusánál, és az isten veled is tanácskozik,
2298 11|             fájdalma olyan nagy volt, hogy az egész világ részt vett belõle,
2299 11|                   mindent, úgy kérdezd meg az Istent, aki mindent tud,
2300 11|              mindent tud, hogy nézzen bele az én lelkembe, õ meg fogja
2301 11|            állapotból, amelyben most ebben az erdõben vagyok. Küldj segítséget
2302 11|                    a csöngettyûiket, kiket az osgyáni katolikus templomban
2303 11|                katolikus templomban látott az oltárnál sürögni-forogni
2304 11|                  dunai tartományokba. Ezek az úgynevezett Molitorisz-szekerek,
2305 11|                Molitorisz-szekerek, melyek az egész országban ismeretesek.
2306 11|         ismeretesek. Ezeken kívül még csak az olajkárok és viaszkereskedõk
2307 11|                 fölszedve s belekombinálva az útvonalakba a jelentkezõ
2308 11|               viszi szét õszkor a diákokat az országba, s õ hozza haza
2309 11|                  nyarankint. Nagy vállalat az. Úgy vannak berendezve útjai,
2310 11|             pontosan be kell tartani, hogy az útközben felszálló utasok
2311 11|                Molitorisz-kocsi s behajtja az otthonvalókon. A lõcsei
2312 11|                   elrendeli, hogy ilyenkor az utasok felváltva gyalogoljanak
2313 11|                   nem egészen üres illúzió az, hogy a szabadság boldoggá
2314 11|                      Úgy látszik, éppen ez az eset forgott fenn, mert
2315 11|                  dalra gyújtott rá, melyet az erdei visszhang zavarosan
2316 11|                 szemét. A gyékényes szekér az ő kocsijuk mellett állt
2317 11|                    ő kocsijuk mellett állt az úton s egy nyúlánk, szőke
2318 11|             tekintett szét.) És mi történt az övéivel? Hiszen egészen
2319 11|                Katarina nénitõl tanulta.~- Az én nevem Fabricius - mondá
2320 11|                    nevem Fabricius - mondá az ifjú és meghajtotta magát.~
2321 11|                 mely sokkal jobban élvezte az utat, mint a mostani utasok
2322 11|                  annak füle volt a karika, az üst színültig tele volt
2323 11|            arannyal. Ebbõl a fiúból támadt az elsõ Szerencsy. Ma már viceispán
2324 11|                   viszályok is fûszerezték az utazással járó unalmat.
2325 11|                   volt ismerõje, Klebe úr, az ellenõr, a Molitoriszék
2326 11|          Zsalozsányban pompás csevice van, az ember berúg a második bögrétõl
2327 11|                    találtaték, de a német, az ördög vigye el (ámbátor
2328 11|              mondja), rátalált, betiltotta az aranyporkeresést s bánya
2329 11|           gyakorlati térre vitetnek át. Mi az? Mi történt? Valami rablási
2330 11|               gyékényes kas még egyre önti az utasokat. Egy jóképû úr,
2331 11|                 rézöntõlegény izmos fickó, az ingét gyûri fel hatalmas
2332 11|                    mellett ballagva dalolt az imént, aki pedig nem volt
2333 11|               próbára a torkával, minthogy az odavaló kántor elpusztult
2334 11|                   vöröstõl.~- A zsoltárom, az »Erõs vár nekünk az isten«,
2335 11|             zsoltárom, az »Erõs vár nekünk az isten«, ha én azt megzendítem,
2336 11|                     ha én azt megzendítem, az én hangomon, nincs az az
2337 11|         megzendítem, az én hangomon, nincs az az elvetemedett kapcabetyár
2338 11|                   az én hangomon, nincs az az elvetemedett kapcabetyár
2339 11|                   elvetemedett kapcabetyár az országban, aki hozzánk merne
2340 11|               kiáltott fel a vándorórás. - Az csakugyan kevés. Kezdem
2341 11|                       A zsiványok szeretik az ilyen kislányokat. De jó
2342 11|                  istenem, annyi mindenféle az ízlés. Mikor én ekkora voltam…~
2343 11|                     és azt is láttam, hogy az én lánykakoromban a studentek
2344 11|                 még akkor csirke volt. No, az igaz, hogy én is csirke
2345 11|            üldözõbe fogtak bennünket. Csak az isten mondhatná meg, mi
2346 11|                   egy forró csókot nyomott az ajkamra, egy másikat a bal
2347 11|                 szép gyöngéden leeresztett az útra szegény. Ej no, bizony
2348 11|                   szóra, csakhogy nem volt az én képemen még akkora szeplõ
2349 11|                    négy forintja van annak az úrnak, a maga bácsijának,
2350 11|             kilátásával szemben vagy több, az teljesen közömbös lehet
2351 11|               gyalogoljon.~- Hát én leszek az a bolond - felelte Fabricius.~-
2352 11|                   Mindenki Klebére nézett, az öreg ügynök vállat vont.~-
2353 11|                 zacskót.~- Nincs a világon az a jó, amivel engem meg lehetne
2354 11|                  hány korty volt, azt csak az ádámcsutka mozgása jelezte
2355 11|                    elszállítani, de hiszen az nem lehetséges. Haszontalan
2356 11|          lehetséges. Haszontalan trátyogás az egész. A lányka nem mehet
2357 11|                 tehetünk. Sír a lelkem, de az eszem azt mondja neki, hogy
2358 11|           Molitorisz semmit se tehet ebben az esetben.~- Fel a kocsira! -
2359 11|                   Klebe bácsi - fordult ez az ügynökhöz szelíd hangon -,
2360 11|                Üljön fel.~Tropkó fölemelte az ostort. Egy-két kövér esõcsepp
2361 11|            intézkedem másképp. Megértette?~Az utasok összenéztek. Szent
2362 11|                isten, a diák megbolondult. Az a kis fruska gonosz tündér,
2363 11|              fruska gonosz tündér, elvette az eszét. Klebe apó felkacagott.~-
2364 11|            fejcsóválással. - No, nézze meg az ember.~Fabricius elõhúzott
2365 11|                való szolgája kegyelmednek.~Az irat a császár nevében kelt
2366 11|                   se ocsúdott fel teljesen az ámulattól.~- Hiszen ha csak
2367 11|                  csak a garabonciás volna, az csak a szelet, felhõt irányítja,
2368 11|                   bolondot? - kacagott fel az asszonyság.~- Nem kisebb
2369 11|                  szája, úgy elgondolkozott az emberi intézmények csodálatos
2370 11|                    több kényelmet. Mi köze az én szenátorságomhoz a Molitorisznak?
2371 11|               Nézze csak kisasszony, nem õ az?~- De õ - bizonyította Rozália. -
2372 11|              Quendel Gáspár, vagy legalább az ördög az õ porhüvelyében.~
2373 11|                     vagy legalább az ördög az õ porhüvelyében.~Quendel
2374 11|                   felhõ pedig a nyakunkon, az éj a sarkunkban. A kétségbeesés
2375 11|               felösmertem. Nini, hiszen ez az én régi jó barátom, Klebe…~-
2376 11|                   hát én vagyok most ugye, az a szamár, aki jó, ha ló
2377 11|                    feleségét szöktette meg az egyik betyár. Vagyis õ szökött
2378 11|                    a szamár. Mert úgy volt az, mindent összezavarok nagy
2379 11|                  szamara, azért olyan nagy az örömem, hogy magát találom
2380 11|                kegyelmed.~- Ah! Nini! Hisz az te vagy, kis Fabricius.
2381 11|                     Krisztigot, bruder. No az derék. Hát te is hazajössz?
2382 11|             tanulásnak. Vivant vacationes! Az ördögbe is, milyen nagy
2383 11|                    fordult.) Hát hogy lesz az most már?~Klebe Fabriciustól
2384 11|              rendelkezést.~- Mindenekelõtt az a kérdés - mondá Fabricius -,
2385 11|            szekérkét a nagyhoz.~- Úgy van, az lesz a legokosabb. Úgy legalább
2386 11|                 legalább elég hely is lesz az utasoknak.~- De mi lesz
2387 11|                kivált ha azt vesszük, hogy az út folyvást fölfelé visz?~-
2388 11|                   visz?~- Valami kevés zab az én szekeremen is akad -
2389 11|                vidáman -, azzal megsegítem az igyekezetüket s ha nem bírnának
2390 11|                   igen csínján kell bánnia az utasokkal, hogy az úton
2391 11|                  bánnia az utasokkal, hogy az úton baj ne legyen, esetleg
2392 11|                    magyarul:~- Paperlapap. Az van onnan, mert nem értitek
2393 11|                  tetszik nem neki. S akkor az elõbbivel mindjárt kibéküli.
2394 11|                  megszokott ládáján és még az ostort is kézbe fogta, mintha
2395 11|                  ha olyan nevezetes férfiú az idõ viszontagsága elõl nem
2396 11|         kisasszonyt invitálta be fedél alá az esõ ellen, de egyikük se
2397 11|                   se kívánta igénybe venni az udvarias szívességet, a
2398 11|                  valami nagy mulatságukra. Az ég közbe dördült nyugaton
2399 11|          meghempergetett hordó a padláson, az égiek egy csomóba rakott
2400 11|                    csomóba rakott haragja. Az esõ azonban még most is
2401 11|             egyenest, majd lejtnek tartott az út, eleinte minden simán
2402 11|                  és mit tanult.~- Ösmertem az apádat, fráter. Derék ember
2403 11|                  legalább jó karban hagyta az anyádat. Sohase láttam hozzá
2404 11|                  elmét. Könyv nélkül tudta az egész kalendáriumot és minden
2405 11|                  családnak a prédikatumát. Az égitestek neveit, a Marsot,
2406 11|                   dögöt diákkoromban. Mert az öreged tanított engem. Tudott
2407 11|              öreged tanított engem. Tudott az a világon mindent, olyat
2408 11|               mindent, olyat is, amit csak az istennek szükséges tudni,
2409 11|                jégesõ, szóval olyant, amit az isten maga csinál; lerajzolta,
2410 11|                 miképpen álltak a planéták az égen abban a pillanatban,
2411 11|                  kerültél (magam is láttam az ég boltozatját kifestve
2412 11|            tanultál? Hogy Padovában voltál az egyetemen? Azelõtt pedig
2413 11|                   tapasztalattal, hogy ott az asszonyok laposmellûek…~-
2414 11|                   azért igaz, ami igaz. Ér az nektek valamit, amit ott
2415 11|                   tintatartóját hozzávágta az ördöghöz. Az ördög azóta
2416 11|                    hozzávágta az ördöghöz. Az ördög azóta úgyis elszaladt,
2417 11|              kalamárisok vannak, melyekbõl az ördögöt kieresztik Magyarországra.
2418 11|                Bolognába menjetek, fráter, az csak ostoba divat. Nem adok
2419 11|                 neki ötven esztendõt, hogy az ifjúság Bécsbe fog özönleni,
2420 11|                  Bécsbe fog özönleni, ahol az országotok sorsát intézik.
2421 11|              Fabricius szórakozottan -, de az általános mûveltség megköveteli
2422 11|                   szükséges; ha tudjuk, mi az már, amit a többi emberek
2423 11|                    akkor körülbelül megvan az általános mûveltségünk.~-
2424 11|                    felett, a föld alatt és az ég alatt. S mindezt egyetlen
2425 11|        képzeletbeli területnek kell venni. Az egyes részeket már a Tudás
2426 11|             ismerni, nem többet. Ebbõl áll az egész mesterség.~Quendel
2427 11|                  hasonlóra kezdte biztatni az egész frekvenciát:~- Leszállni!
2428 11|                szobalány, a rézöntõlegény. Az utóbbiban föllángolt a bátorság
2429 11|              Kicsikém! No, ugyan mire való az?~Rozália átvetette magát
2430 11|                  füvet már átnedvesítették az esõcseppek.~(Az út ugyanis
2431 11|            átnedvesítették az esõcseppek.~(Az út ugyanis nem a csinált
2432 11|                    lépegetni. Keskeny volt az út, Fabricius tehát elõrebocsátotta
2433 11|         csúszómászó szederinda behajlottak az útba, felül-alul belefogóztak,
2434 11|                   a hajába egy vadrózsaág, az ifjú incselkedni kezdett.~-
2435 11|                   ez bizony baj. Vigyázzon az istenért, jó, hogy a szemét
2436 11|                   Elég bosszúság nekem már az, hogy olyan ügyetlenségeket
2437 11|                 lebegett elõtte s verdeste az aranyhajat, egy szomj, egy
2438 11|             valamelyik könyvébe, oda, ahol az édesanyja levendulái vannak,
2439 11|                  lassan egyre tompább lett az ázott fûben, a puhuló talajon,
2440 11|                csip-csop. Míg egyszer csak az is megszûnt, Rozáli megállt
2441 11|           visszahúzódék Fabriciushoz.~- Mi az? Mért állott meg a kisasszony?~
2442 11|           elkacagja magát.~- Varangyosbéka az útban. Semmi az. Majd mindjárt
2443 11|              Varangyosbéka az útban. Semmi az. Majd mindjárt elkergetem.~
2444 11|                      Quendel bácsi mesélte az imént.~- Quendelnek hívják
2445 11|                   pillantott rá (kár, hogy az arcába nem láthat).~- Hát
2446 11|           szaporázni kezdte lépéseit, hogy az ifjú utol ne érhesse. Okos
2447 11|              mindamellett ismeretlen ebben az országrészben. Ej, úgy lehet,
2448 11|              meglehetõsen közömbös hangon.~Az öreg ravaszul hunyorított
2449 11|                 király is meg van elégedve az övével, de nem tudom.~-
2450 11|                 ami világos instancia volt az istállóba való kéredzkedés
2451 11|               éppen e helyen egyedül, mint az ujjam, minden fegyver nélkül (
2452 11|                     kérdezték hátborzongva az utasok.~- Átment és nem
2453 11|               fürge vízesések, melyek most az esõtõl megnövekedve, mint
2454 11|               kavicsokat görgetve, odalent az úton tócsát képezve, egy
2455 11|                  egy helyütt felhasították az úttestet, s Rozáli átlépni
2456 11|                   szavajárása.~- Hm. És ki az a nénike?~- Az az én nénikém
2457 11|                   Hm. És ki az a nénike?~- Az az én nénikém igen okos…~-
2458 11|                    És ki az a nénike?~- Az az én nénikém igen okos…~-
2459 11|                     Különös. Miért?~- Mert az apámnak megígértem. Megesküdtem.~-
2460 11|              egyetlenegy pontra vonatkozik az én hallgatási ígéretem.
2461 11|                  én hallgatási ígéretem. S az is csak addig, míg édesapám
2462 11|                   kedvetlenül.~- Tud arról az édesapja, hogy most Quendel
2463 11|                    Quendel úrral utazik?~- Az õ parancsából történik.~-
2464 11|                 jóízû hortyogása hangzott.~Az út kiszélesedett egy helyen,
2465 11|                lányka mellett.~- Nem értem az egész dolgot - kezdé ismét.~-
2466 11|              nézett rá, felismerve hangján az ingerültséget. Nem bírta
2467 11|               bírta felfogni, mitõl van ez az ingerültség. Mit tudta õ,
2468 11|          ingerültség. Mit tudta õ, hogy ez az érdeklõdésnek az az elsõ
2469 11|                   hogy ez az érdeklõdésnek az az elsõ pirinyó megfogant
2470 11|                hogy ez az érdeklõdésnek az az elsõ pirinyó megfogant magja,
2471 11|               értem - hebegte.~- Én vagyok az, aki nem értem a kisasszonyt.
2472 11|                  ehhez a joga - válaszolta az ifjú -, de az eljárásában
2473 11|                   válaszolta az ifjú -, de az eljárásában van olyan is,
2474 11|                   Rozália zavarba jött. Ez az argumentum talált. Ez ügyes
2475 11|                Fülig pirult, szinte sütött az arca, mint a tüzes vasaló.
2476 11|                hallgatott, édes tekintetét az ifjúra emelte s szelíden,
2477 11|                eltörnek«. De benne van már az önérzetes magyar asszony
2478 11|                    embrióban, aki felfogta az adott szó szentségét, s
2479 11|                 meg fogom tartani«. Kigyúl az elõkelõ dáma a kellõ helyen
2480 11|                   felfoghatta úgy is, hogy az már ezzel meghódolt neki.
2481 11|                 kavargó felhõrajt áthajtja az égbolt másik falára is;
2482 11|               szöszke bárányfelhõk, mintha az egész nyájat egyetlen fekete
2483 11|                 fúriával kezdi lehajigálni az ég a téli munícióját, csillogó
2484 11|              barlangjába igyekszik, bagoly az odvába, a lepke húsos falevél
2485 11|                   lassú reszketés fogja el az ítéletidõvel szemben, füleit
2486 11|                  is vannak«, jegyezte meg. Az udvarra érve, egy öregasszony
2487 11|                sisera-hadak érkeznek itt!«~Az eset pedig az volt, hogy
2488 11|               érkeznek itt!«~Az eset pedig az volt, hogy a molnárt, Gyurgyik
2489 11|               lehet, csak órák kérdése míg az Úr a maga angyalkái közé
2490 11|                  káromkodással tiltakozott az ellen, hogy az Úr éppen
2491 11|                 tiltakozott az ellen, hogy az Úr éppen az õ fiát szólongassa,
2492 11|                    ellen, hogy az Úr éppen az õ fiát szólongassa, mikor
2493 11|                mikor elég olyan kölyök van az országban, akit az apja
2494 11|              kölyök van az országban, akit az apja nem bír vagy nem akar
2495 11|            Madraskára, a keresztszülõkért (az odavaló mészáros és neje
2496 11|                    elõleges italka mellett az elsõ szobában, hol asztalterítés
2497 11|                   jó helyen járnak. Akinek az isten gyereket ad, komát
2498 11|                     Nem igaz? Szeret engem az isten, hogy így gondoskodik
2499 11|                  bólintott a fejével, hogy az talán úgy van, Gyurgyik
2500 11|                 szárazat a ruháidból, amíg az övéi megszáradnak.~Csinos,