Fejezet

3001 12|                   is kihúzza a fûszálakat, az atyai érzés se sokkal kisebb
3002 12|            tervezni, hogy ha sok pénzt kap az okmányért Lõcsétõl, nagy
3003 12|                    Itt tanuld a leckéket«. Az aggastyánoknak szánt pihenõhelyen
3004 12|                 ezzel a lehûtõ mondattal: »Az isten mindent lát, A mama
3005 12|          valahányszor már-már elõtte állt, az utolsó vonásnál rendesen
3006 12|                     hja. Végre is nem ürge az ember. Hát nem igaz? De
3007 12|                   próbáltam leverni otthon az udvaromban… csinos házam
3008 12|                    ült. Kisvártatva kisült az oka. Klöster Matild jött
3009 12|                    gyönyörû úri hajadonok, az ördög kertjének bûbájos
3010 12|                   látványt nyújtottak. Még az öreg szívek is megdobogtak
3011 12|                    megdobogtak ilyenkor.~- Az úr, ugye, nem idevaló?~-
3012 12|                 Hanem most olyat fog látni az úr, hogy a mennyországban
3013 12|                  ropogása a kavicsokon, de az a ropogás is muzsika volt.~
3014 12|                  tették a többi érzékeket.~Az öregúr pajkosan hunyorított
3015 12|                   való. Tempi passati. Mi?~Az átvonuló fiatal hölgyek
3016 12|                hatottak. Egy sereg tündér. Az ördögbe is, nem tréfa dolog.
3017 12|            Magyarországon. Egyenként semmi az ilyesmi. Ki bámulna meg
3018 12|                  és csillogó is lett volna az összkép, ha nincsenek talpig
3019 12|                    temetés részletét vélte az ember látni, s ez a melankolikus
3020 12|           járulékából. Így csalják egymást az érzékek is az osztozkodásoknál…~-
3021 12|              csalják egymást az érzékek is az osztozkodásoknál…~- Szépek -
3022 12|                szebb volt a kis pesztonka. Az öreg fecsegõ bácsi eközben
3023 12|               Quendel-kisasszony melyik?~- Az már férjhez ment - felelte
3024 12|                   a võlegénye? - tudakolta az öregtõl.~- Nem hiszem. Ez
3025 12|                  nagy bajt csinálta. Ennek az apja becsületes ember. A
3026 12|                   tudománya, semmije.~- De az egyik füle mégis hiányzik -
3027 12|                     Éppen ez a hiányzó fül az õ népszerûségi tõkéje. Azért
3028 12|         választottuk meg szenátornak, mert az õ gyûlölete Görgey ellen
3029 12|                   meghal végelgyengülésben az emberi kor végsõ határán,
3030 12|                mondani: Erõs várunk nekünk az Isten, íme, megsemmisíté
3031 12|           megsemmisíté ádáz ellenségünket.~Az öregúr felelni akart valamit,
3032 12|                   már Fabricius is ott van az Otrokócsy-kisasszony oldalán.
3033 12|              Otrokócsy-kisasszony oldalán. Az öregúr megpillantván õt,
3034 12|                    gesztusokkal ölelvén át az érkezõt, kit ez láthatólag
3035 12|                  szegénység gonosz gazdája az embernek, sok olyat parancsol,
3036 12|         becsületesen megfizetik.~- Elhozta az írást?~- Itt van. (A mellére
3037 12|                érte?~- Négyszáz aranyat.~- Az sok. Mit gondol…~- Egy alispán
3038 12|                 fölkarolt, ezredessé tett. Az ilyen embert meg kell becsülni.
3039 12|              Hiszen én végre se bánom. Nem az én pénzembõl megy. Én csak
3040 12|                  Én csak azért faragnék le az összegbõl, hogy foganatja
3041 12|                 szeretném, hogy szétmenjen az alku egypár ostoba arany
3042 12|                 hasznom belõle. Nekem csak az öntudat kell, hogy ha egyszer
3043 12|              öntudat kell, hogy ha egyszer az öreg Klebe behunyja a szemét,
3044 12|             behunyja a szemét, azt mondják az emberek a temetésén: »Derék
3045 12|                    de bizony vékony haszon az is. Én csak azért mondom,
3046 12|                    A város tyúkja jó tojó, az igaz, de ami sok, az mégis
3047 12|                 tojó, az igaz, de ami sok, az mégis horrendum sok. Hanem
3048 12|                tallért kért addig is, amíg az ügy lebonyolódik, elmesélvén,
3049 12|               elmesélvén, miképp lopták el az erszényét tegnap a blinicai
3050 12|                    Lehetetlen, mondtam már az okokat.~- Akkor nem kapja
3051 12|                    Bibók.~- Most már bízom az üzletben - dörzsölte Klebe
3052 12|                      Miképpen tudhatom meg az eredményt? - kérdé Bibók.~-
3053 12|               mégpedig Tropszky név alatt. Az emeleten van egy kis szobám.
3054 12|            pesztonka részét gereblyézte el az öreg Klebe. A vendéglõbe
3055 12|                    Azt mondják, hogy annak az úrnak is van valahol egy
3056 12|              Csinosabbnak kell lenni, mert az az úr megnézett mindkettõnket,
3057 12|           Csinosabbnak kell lenni, mert az az úr megnézett mindkettõnket,
3058 12|                volna.~- És hogy hívják azt az urat?~- Görgey Pálnak.~Bibók
3059 12|                  érzett. Elmúló tünet volt az nála, mint más embernél
3060 12|              részét.~Egész éjfélig kerülte az álmosság, az utolsó vendégek
3061 12|               éjfélig kerülte az álmosság, az utolsó vendégek már tíz
3062 12|                  Klebe úr kereste fel. Még az ebédnél találta s suttogva
3063 12|                voltak, hogy meg kell venni az okmányt. Az egy Fabricius
3064 12|                 meg kell venni az okmányt. Az egy Fabricius ellenezte,
3065 12|                    tervet, akkor Fabricius az. Azt mondja, hogy ez a mód
3066 12|                  magát. Sok esze van annak az embernek. Azt állította,
3067 12|                 magánszemélyre nézve, mert az vérbõl és húsból van, s
3068 12|                    a hús átmelegszik tõle, az inak megfeszülnek, de egy
3069 12|                gondolja, hogy a hatóságnak az a célja, az ilyen közszükségleteket
3070 12|                   a hatóságnak az a célja, az ilyen közszükségleteket
3071 12|          kielégíteni. Ha intrikával lehet, az intrika is jó. Mert a dicsõség
3072 12|                  késõbb kisüljön, hogy biz az temetési harangszó és hogy…
3073 12|                  és ha alkalmasnak találja az iratot, kifizeti érte a
3074 12|              aranyat.~Bibók arca ragyogott az örömtõl.~- Az a jó, meg
3075 12|                    ragyogott az örömtõl.~- Az a jó, meg a dió - mondá
3076 12|                  kell, türelmetlenül várta az estét. Oly hosszúk voltak
3077 12|                  estét. Oly hosszúk voltak az órák, mint még sohasem.
3078 12|                     mint még sohasem. Hogy az idõt eltarisznyázza, nyakába
3079 12|                   határt, órákig õgyelgett az erdõben, terveket kovácsolva,
3080 12|           bõrpárnával ellátva, egészíté ki az akkori vendégszobák legszükségesebb
3081 12|                Hogy meddig ábrándozott így az öreg kalandor, maga se tudta.
3082 12|                  kulcs zörejét vette észre az ajtózárban. S ha lábujjhegyen
3083 12|                    S ha lábujjhegyen jött, az arra mutat, hogy óvatosságra
3084 12|           óvatosságra van szüksége. Gyanús az eset egy kicsit. Hátha bíró
3085 12|             hajdúval, darabonttal, s mikor az okmány átvétele következnék,
3086 12|                kereshetne orvoslást sehol.~Az ember, ha sok ideje van,
3087 12|                    gyúrja a történendõket. Az idõ már késõn lehetett,
3088 12|          szétszéledtek. Bibók lepillantott az ablakon, éppen az utolsó
3089 12|             lepillantott az ablakon, éppen az utolsó asztal vonult el,
3090 12|                    félreesõ asztalkánál és az esti bevételt, a »pro libertate«
3091 12|            Hovatovább mind idegesebb lett. Az ajtóhoz ment, hogy egy picinyt
3092 12|                 jókor kinyitja majd elõtte az ajtót, hogy a különben meredek
3093 12|                   egyelõre úgy kell venni.~Az ajtót kinyitotta egy csöppet,
3094 12|            kinyitotta egy csöppet, de mert az ablak is nyitva volt, a
3095 12|           eloltotta a faggyúgyertyát, mely az asztalon nyújtogatta piros
3096 12|               ujjnyi nyíláshoz tapasztotta az arcát, úgy, hogy az egyik
3097 12|            tapasztotta az arcát, úgy, hogy az egyik szemével leláthasson.~
3098 12|               tipegett fel a garádicsokon. Az, akit Otrokócsy Rozáliának
3099 12|               Otrokócsy Rozáliának mondott az a bizonyos fecsegõ lõcsei
3100 12|                   fecsegõ lõcsei öregúr. Õ az, semmi kétség, megismerné
3101 12|                   vár már rád a szeladon. (Az ördög vigye el - szeretnék
3102 12|                 világ romlott meg, mintsem az õ kis üzletét érte volna
3103 12|                 érte volna hasonló végzet.~Az elõre elkészített apró szalmacsóvákba
3104 12|              lépteket hallott a lépcsõkön. Az ajtóhoz szaladt, kissé jobban
3105 12|                   a gyertyafény kalauzolja az érkezõt.~Magas, drabális,
3106 12|                 gondolta Bibók és kilépett az ajtó elé.~Szuszogott, mikor
3107 12|                 besétálni.~A jött belépett az ajtón és levetette bent
3108 12|                vagyok.~- Személyesen, vagy az õ képiben?~- Személyesen.~-
3109 12|                  nógatta Bibók -, legalább az álmomat el ne vigye.~- Pedig
3110 12|                   szemöldjeit.~- De hiszen az nincs megengedve Kárásznak.~-
3111 12|                  tud. - Szemet kell hunyni az ilyesmire.~- De iszen tudnám
3112 12|              titkomat.~Most aztán áttértek az ügyre, amely nemzetes bíró
3113 12|                    idehozta. Mindenekelõtt az okmányt kívánta látni. Miután
3114 12|                    pénzzavarban van. Ezzel az emberrel történt valami.~-
3115 12|                      Nagy esõ eshetett itt az éjjel - jegyzé meg gúnyosan -,
3116 12|                  miért nem ajánlhatnám fel az okmány megvételét esetleg
3117 12|                  esetleg Görgey Pálnak.~Ez az újonnan megnyitott perspektíva
3118 12|                  hamar engedett; Bibók nem az az ember volt, aki a megtört
3119 12|               hamar engedett; Bibók nem az az ember volt, aki a megtört
3120 12|                   igyekezett megtapintani. Az ilyen taktikázás közben
3121 12|                    fölvette a köpenyegét s az ajtó felé indult s ilyenkor
3122 12|                tíz-tíz arannyal toldta meg az ajánlatát, végre aztán Bibók
3123 12|            háromszázhuszonöt.~Majd átvette az okmányt, gondosan betette
3124 12|               kerti kijáratnál vár.~- Ohó, az nem járja. Csak vissza az
3125 12|                  az nem járja. Csak vissza az írással!~- De hisz itt hagyom
3126 12|                  mindenki mondhatja. De ha az is, annyira becsülöm, mint
3127 12|                kigombolkozni kezdett, hogy az írást visszaadja.~- No,
3128 12|                lesz, mire Bibók kinyitotta az ajtót és elöl bocsátotta
3129 12|                  elöl bocsátotta vendégét. Az óvatosan a lába elé nézegetett
3130 12|             nézegetett künn, hogy hova lép az ismeretlen deszkázaton és
3131 12|               látta egy nõ alakját eltûnni az épület balszögleténél. Ellebbent,
3132 12|           ruhasuhogást hallani lehetett, s az apró cserjék, melyeket szoknyája
3133 12|          szétterpeszkedve óriásnyira.~- Ez az? - kérdé élénken Nustkorb.~-
3134 12|                   lépések. Pszt!~Megálltak az emeleti tornácon, ha ugyan
3135 12|               nevezni. Inkább állvány volt az, minden karfa nélkül s éppen
3136 12|                  karfa nélkül s éppen csak az ajtó felett nyúlt ki, úgy
3137 12|               könnyebbet, nehezebbeket, de az már oly messze volt, hogy
3138 12|                 talán csak sejtelem - hisz az ilyenhez is sok minden járul
3139 12|                 volna, vagy kard csörrenne az úti kavicsokhoz, esetleg
3140 12|                kellemetlen ügyön túlesett. Az az okmány ott a belsõ zsebben,
3141 12|             kellemetlen ügyön túlesett. Az az okmány ott a belsõ zsebben,
3142 12|                ejtette el.~- Mutassa csak! Az ördögbe is - dünnyögte magában
3143 12|                mentek újdonságszámba. Csak az öreg Fabriciusné kis házi
3144 12|                 Otrokócsy kisasszonynak, s az itt kipottyant a hajából
3145 12|                  kisujja körmét végighúzta az élén, nincs-e körülmetélve,
3146 12|               Különös - szólt közbe Bibók, az emeleti ablakokra pillantva -,
3147 12|                   a szeladon is, tévedtünk az elhangzó lépésekben. Látszik
3148 12|               elhangzó lépésekben. Látszik az árnyéka, amint elmegy az
3149 12|                   az árnyéka, amint elmegy az ablakok mellett. Ni, most
3150 12|                  Szembe akarok nézni ezzel az emberrel.~- Bátor ember
3151 12|                    is fütyül. De mire lesz az jó?~A bíró nem felelt. Szemének
3152 12|                   keveredik a nemzetes úr. Az ilyen emberekben nagy az
3153 12|                   Az ilyen emberekben nagy az elszánás.~- Ej, ki merné
3154 12|                percre.~- Mit akar? - kérdé az idegen meghökkenve.~- Tudni
3155 12|                 van itt? - s rátette kezét az idegen vállára vakmerõen.~-
3156 12|                  éppen a szíve táján, hogy az hátratántorodék, rosszullét
3157 12|                  csakhamar föltápászkodék.~Az idegen látta a veszedelmet,
3158 12|             zsoldosai. Bibók futásnak ered az egyik sétaúton, de onnan
3159 12|                   Görgey inteni akar, hogy az bizony igen jó lesz, melle
3160 12|                 bírót a hajdújával együtt.~Az alispán elõrenyargalt a
3161 12|                volna kezébe a megtorlást s az alul aztán nincs kibúvás.
3162 12|       meg-megsarkantyúzta a lovat, s amint az galoppba kezdett menni,
3163 12|                     amin nagyokat röhögött az a bizonyos Sári János. Hajadonfõvel
3164 12|                    Minek már magának bácsi az a sok arany? Megvan már
3165 12|                    csapott.~- Miféle dolog az, hogy a nemzetes bíró uramat
3166 12|              ostoba vagy. Tanuld meg, hogy az úr pokolban is úr. Melyiteknek
3167 12|                  tudván, mi végbõl kérdezi az alispán. Végre is a Kiss
3168 12|               lovában állapodtak meg, hogy az a legrosszabb.~- Szállj
3169 12|                jelentették Görgeynek, hogy az elfogott Bibók alázatosan
3170 12|                    a mondott bokrokat.~(És az is bölcs intézkedés volt.
3171 12|                csapat megjött a foglyokkal az udvarra, már akkorra átöltözve,
3172 12|                    akkorra átöltözve, künn az udvaron fogadta Nustkorbot.~-
3173 12|                 Hogy ne legyenek magukban, az íródeákok közül hívatott
3174 12|                   a legjobb borok kerültek az asztalra, 1682-i somlyai
3175 12|                   halkan, hogy »legyen meg az Úr akarata« s közben szürcsölgetett
3176 12|                    tárgyakról folyt a szó, az idei idõjárásról, a borsóföldek
3177 12|              közegek jelenlétében jegyezte az órát és percet, mikor és
3178 12|               hatósági személyek jegyezték az órát és a percet, mikor,
3179 12|                pontosan: a diák beszéde és az illetõ cselekedetei… Úgy
3180 12|                  Innen-onnan hajnalra járt az idõ, mikor a Nustkorb szemei
3181 12|                  már magát, jelentem, hogy az udvaron befogva áll a kocsi,
3182 12|              zavartan vakarta a szakállát, az üstöke pedig izzadni kezdett.~-
3183 12|                   a kezembe kerüljön, mert az egészen másképp végzõdnék.~
3184 13|                    nem is most első ízben. Az istenben boldogult osgyáni
3185 13|                 Görgey Rozáliának hagyták, az abaúji Darvasok azonban
3186 13|                 ámbár talán hitte is) azon az alapon kezdett új pört,
3187 13|                vagy mi történt vele, arról az abaúji Darvasok nem tudnak
3188 13|                   személyazonosságra nézve az abaúji Darvas-család, vagyis
3189 13|                  marólúg. Hát nem felhozta az aktáiban, hogy nevezett
3190 13|                   annak emlőin, s minthogy az egyik elpusztult, már ott
3191 13|         megbolygatni ilyen kritikus időben az egész okos elhelyezkedést.
3192 13|                  bátyámuram?~- Majd kisül. Az a kérdés, ismered-e?~- Látásból.~-
3193 13|                   Látásból.~- Miféle leány az? - kérdé az alispán, közömbösnek
3194 13|                   Miféle leány az? - kérdé az alispán, közömbösnek látszó
3195 13|                   A legszebb leány Lőcsén.~Az alispán gyanakodva nézett
3196 13|                  elpirult.) Miféle família az az Otrokócsy?~- Nem tudom -
3197 13|               elpirult.) Miféle família az az Otrokócsy?~- Nem tudom -
3198 13|                 Gyuri.~- No, hát én tudom. Az a leány az unokanõvéred.~-
3199 13|                   hát én tudom. Az a leány az unokanõvéred.~- Az én unokanõvérem?~-
3200 13|                   leány az unokanõvéred.~- Az én unokanõvérem?~- Az én
3201 13|                      Az én unokanõvérem?~- Az én lányom, Rozáli.~Gyurinak
3202 13|                    levelét és készítse elõ az utazásra. Az öreg Quendel
3203 13|                  készítse elõ az utazásra. Az öreg Quendel fog érte jönni,
3204 13|          szívességnek veszem tõled - végzé az alispán -, ha te is felszeded
3205 13|                 kikérte Otrokócsy Rozáliát az intézetbõl s az elõre odarendelt
3206 13|                   Rozáliát az intézetbõl s az elõre odarendelt osgyáni
3207 13|                    Rozália él és elfogadja az örökséget.~Görgey azonban
3208 13|              azonban elõre látta, hogy míg az örökségi pör teljesen lezajlik,
3209 13|                   meg lehetett kapni, mint az egyedülit, aki jogosítva
3210 13|                volt Rozáliát magával vinni az intézetbõl.~A leírt találkozás
3211 13|                    haza Quendellel, miután az aláírások megtörténtek és
3212 13|              tréfáltam, Rozália - folytatá az alispán elkomolyodva. -
3213 13|                 sokáig tart, közel van már az idõ, mikor hazajöhetsz.~
3214 13|               pedig bizonyosan megtalálták az aranyakat, mert nem mutatkoztak
3215 13|         mutatkoztak Görgõn többet.~Viszont az is igaz, hogy Nustkorbra
3216 13|                nyargalva a hír (bizonyosan az íródiákok révén), hogy Lõcse
3217 13|                    vacsorázott múlt kedden az alispánnal. Egész virradatig
3218 13|         történhetik? A legjózanabb szászok az ökleiket rázták. Az asszonyok
3219 13|                szászok az ökleiket rázták. Az asszonyok a ruháikat akarták
3220 13|               Görgeyvel devernál titokban? Az egész város forrt az elégedetlenségtõl.
3221 13|             titokban? Az egész város forrt az elégedetlenségtõl. Paszkvilluszokat
3222 13|                  Nustkorb házára, betörték az ablakait, esténkint zagyva
3223 13|                     nem akarja most és itt az ügyet részletezni (Felkiáltások:
3224 13|         továbbiakban, miként vetette magát az alispánra, hogy õt elevenen
3225 13|               Mátyás után kiáltott, de míg az elõugrott, az alispán belefújt
3226 13|             kiáltott, de míg az elõugrott, az alispán belefújt a sípjába,
3227 13|                 önérzettel -, megvan hozzá az arkanum (és a zsebére ütött).~-
3228 13|                 mégpedig citissime - vélte az okos Mostel.~Lent a városi
3229 13|                minden tanács után megitták az ukkon poharat, a fiatal
3230 13|                   a bátor fiatalember, aki az engesztelhetetlenek vezére
3231 13|          elhamarkodott tényét látta, hanem az egész dölyfös nemesség fitymáló
3232 13|                fittyet hányok rá. Mit tesz az, hogy zúg a tömeg? A fületek
3233 13|                hogy zúg a tömeg? A fületek az oka, nem a tömeg. Avagy
3234 13|                 Fabricius a fejét rázta:~- Az igazsággal szemben minden
3235 13|                veté ellen Nustkorb -, mint az öcsémuram mostani igazsága
3236 13|                 lett s a fakártót odavágta az asztalhoz.~- Elég. A kegyelmed
3237 13|           elmélázva mondotta:~- A szerelem az, édes fiam. Ráösmerek. Hiszen
3238 13|                    harapjunk valamit, hogy az ágyát megvessük. (Odaszólt
3239 13|                kemény üzenetét hozta, hogy az étel mind kipang, és hogy
3240 13|                  vagy jöjjön haza mindjárt az úr, vagy pedig menjen ebédelni
3241 13|             ebédelni Görgõre, különben jaj az olyan városnak, amelynek
3242 13|                   olyan városnak, amelynek az ügyeit pincében igazítják.~
3243 13|                    indulatok. Micsoda? Hát az asszony is? No megállj.~
3244 13|                     mondja meg kérem, amit az elõbb említett a pincében.~-
3245 13|                    Ott a kerti vendéglõben az emeleten, ahol azzal az
3246 13|                    az emeleten, ahol azzal az emberrel alkudoztam az okmányra,
3247 13|               azzal az emberrel alkudoztam az okmányra, a szomszéd szobában
3248 13|                kötött bérleti szerzõdésben az ilyenek mellõzése keményen
3249 13|               akarom a poharat, hogy aztán az arcához vághassam valakinek. (
3250 13|                   ott tartózkodott valahol az épületben. Én azt hiszem,
3251 13|                  Én azt hiszem, hogy azzal az akasztófáravaló Kárásszal
3252 13|                 eleven fej volt, kihajolva az ablakon, a Nustkorbné asszonyom
3253 13|            összevont szemöldökkel kémlelte az utcát. Rövidlátó lévén,
3254 13|                 lévén, nem vette még észre az urát, az ura azonban észrevette
3255 13|                   vette még észre az urát, az ura azonban észrevette és
3256 13|                    mondja, hol találom azt az embert - lihegte Fabricius,
3257 13|                    dolgot. Hiszen könnyebb az ümögtõl megtudni, hogy mi
3258 13|                    azért elég dolgot adott az a kevés is a mûködésbe gurult
3259 13|               görgõi csodálatos vacsorának az a napvilágra került részlete,
3260 13|                   oldalról világította meg az esetet. Megindult városszerte
3261 13|                találgatás, mit kereshetett az alispán a városi kertben?
3262 13|                  hej, ki lehet? Hátha maga az az illetõ ember - gondolták
3263 13|                    ki lehet? Hátha maga az az illetõ ember - gondolták
3264 13|                    a beavatottak -, akitõl az okmányt vette Nustkorb uram?
3265 13|                    ravaszság, ha így volt. Az okmányt eladta Nustkorbnak,
3266 13|                     aki ezzel egyszersmind az okmányt is visszakapja.
3267 13|                   hazaeresztette Görgey és az okmányt se vette el tõle.
3268 13|                agyvelõvel kitalálni.~Hanem az eljárás, amit Görgey követett,
3269 13|                 írta post scriptum gyanánt az alispánnak:~»Bíró uram õkigyelmének
3270 13|                     se táltos, se próféta (az utolsó Habakuk vala), mégis
3271 13|         elpárolgását, mint a forralt vízét az üstben. Nem adok neki sok
3272 13|                    pennájából elõbuggyant, az mind megfordult a Nustkorb
3273 13|                 valamit tennie kell.~Azzal az ürüggyel, hogy a város tokaji
3274 13|               kondás átadja a villikusnak, az pedig behozta a városházára,
3275 13|                   nem is akart hozzáférni. Az nem szerette az ilyenfajta
3276 13|                hozzáférni. Az nem szerette az ilyenfajta ügyeket.~- Nem
3277 13|             ilyenfajta ügyeket.~- Nem kell az árulókat mesterségesen csinálni -
3278 13|                    állt, hanem mert õ volt az egyetlen nostrás a fejedelem
3279 13|                    Zsigmond alkancellár is az volt, de az most nyavalyáskodott.~
3280 13|                 alkancellár is az volt, de az most nyavalyáskodott.~Finom
3281 13|                    átvette a sarkantyút és az írást, melyben ékesen volt
3282 13|                   mély alázattal csatolják az elfogatási parancsot, melyet
3283 13|                 testvérét elfogatni, mikor az haddal és munícióval a lengyel
3284 13|            kifejezte abbeli kétségét, hogy az a Szvatopluké lett volna,
3285 13|             bármely népektõl származik is, az emberiség mindig két lábbal
3286 13|               pecsétje alatt pár hét múlva az eredmény. Remegõ kezekkel
3287 13|                    vágta fel Nustkorb uram az ismeretes pecsétet. A bíró
3288 13|           meghánytorgatván, találjuk, hogy az elfogatást õkegyelme jobbinkább
3289 13|                    a saját kezével vetette az instancia hátára e sorokat,
3290 13|                    maga járta ki Görgeynek az ajándéklovat. Szent isten!
3291 13|               kitudódik is, ne most legyen az, hanem valamikor késõbb,
3292 13|                  Görgeyt, csak idõ kérdése az egész. Annál inkább utoléri,
3293 13|                Görgeynek. Egyébiránt lehet az megölõ betûje is, mert ha
3294 13|                pongyolaságból visszaküldte az elfogatási okmányt, azzal
3295 13|                 döntõ szerepû, s még ma is az volna, ha nem tanul. De
3296 13|                  elpusztította a családot. Az egyik Protmow, a XVI. század
3297 13|                részesüljön. Minthogy pedig az eddigi kereskedelemmel és
3298 13|                azok egyetemein, úgyszólván az emberi kor legvégsõ határáig,
3299 13|                     Lipcsében, Halleben és az ördög tudná még hol.~Ma
3300 13|                   három Protmow élt, ebbõl az egyik addig tanult, míg
3301 13|                   másik zavartalanul járja az egyetemeket (hja, kétezer
3302 13|                  hogy menjen Bécsbe és ott az összeköttetései révén (sok
3303 13|                  ezekrõl jelentést küldeni az uralkodóhoz. De meg is kapta
3304 13|                    hogy a diplomáciára van az esze berendezve, s kellõen
3305 13|           Görgey-féle elfogatási okmány és az eset hû leírása immár a
3306 13|                szoknyák lekerülnek mihamar az asszonyokról.)~Értette Nustkorb,
3307 13|                   szomszédban is cincognak az egerek. (Vagyis a megyénél
3308 13|                  Vagy - vagy. Béküljön meg az ellenségeivel vagy hagyja
3309 13|                  Fülledt volt a levegõ, és az a bizonyos titokzatos félelemgerjesztõ
3310 13|                  erõk látszottak szorítani az embereket, hogy döntésre
3311 13|                  szekerek dübörögnek végig az országon, hadisátrak fehérlenek
3312 13|               lehet ez? Isten tudja. Talán az a rettenetes szörnyeteg
3313 13|                   császárhûségbõl, és hogy az ilyen embert ki kell tüntetni.~-
3314 13|                 apátiába esett.~Otthon ült az asztalra könyökölve s fejét
3315 13|                paraján megfüstölte, s hogy az innensõ világon való maradáshoz
3316 13|               látszik csakugyan visszatért az életkedve a teától és az »
3317 13|                   az életkedve a teától és az »anyai lelkecske« füstjétõl,
3318 13|                    Bíró uram ugyanis azzal az eltökéléssel állott elõ,
3319 13|                    is, hogy használt, mert az elkeseredett úr nyilván
3320 13|                magát legalább részben erre az útra, hogy megszabaduljon
3321 13|                ponyvákba takargatott kõvel az egész úton, melléje készítvén
3322 13|                 kihúzni, de már késõ volt, az alácsúszó ló magával rántotta
3323 13|          összesereglett draveciek már csak az összelapított véres holttestét
3324 13|                fekete tömegek hullámzottak az utcákon. A fehér lepedõ
3325 13|                    is csupa vér volt.~- Mi az, mi történt?~- Meghalt a
3326 13|                 történt?~- Meghalt a bíró. Az elõbbeni bíró megölte a
3327 13|                    annak részletei, elérve az egyik kaputól a másikhoz,
3328 13|            növekedve észrevételekben is.~- Az elõbbeni bíró megölte a
3329 13|                    a mostani bíró ölte meg az elõbbeni bírót.~…A jó isten
3330 14|                FEJEZET~NÉMELY MEGJEGYZÉSEK AZ ANYAI SZEM EREJÉRŐL ~ÉS
3331 14|                    sújtva. Ha a nap leesik az égről s elgurul egy pocsolyába,
3332 14|                mintha csak a nap hagyná el az eget. Ő maga esett ki a
3333 14|                   kerekei döcögve tagolták az utcaköveket horzsolva: Ro-zá-lia,
3334 14|           horzsolva: Ro-zá-lia, Ro-zá-lia. Az ablakoknál a kosaras rostélyok
3335 14|                   Ment egyenest haza, mint az alvajáró, öntudatlanul,
3336 14|                öntudatlanul, megszokásból. Az egyik utcaszögletnél Blom
3337 14|               gyõzöm már; de mit csináljon az ember. Szervusz Rici!~-
3338 14|                     hogy szinte meghasadt.~Az öreg Fabriciusné várta már
3339 14|                 öreg Fabriciusné várta már az ebéddel. Kedvenc ételei
3340 14|             ebéddel. Kedvenc ételei jöttek az asztalra, kásás csirke és
3341 14|    gyermek-szenátor azonban hozzá se nyúlt az ételekhez, amellett sápadt
3342 14|                  vagy te beteg? - aggódott az öreg asszonyság.~- Csak
3343 14|         városházára, otthon ült szobájában az ablaknál s nézte a jövõ-menõ
3344 14|                 kitört a vihar, megmozdult az ég és telefirkálta villámvonalakkal
3345 14|               zúgjon a szél, csak ropogjon az ég; bár mindent összemorzsolna.~
3346 14|                 csak most eredt meg, aztán az anyja szobájába nyitott.~-
3347 14|                   mint közönségesen.~Ezzel az ágyhoz lépett, leült a szélére,
3348 14|                  leült a szélére, megfogta az öregasszony kezét, megcsókolta
3349 14|                kezében tartotta szótlanul. Az öregasszony szinte önkénytelenül
3350 14|           Lehajtotta a fejét is, odanyomta az anyja szívéhez szorosan,
3351 14|                     mint gyerekkorában, és az egyik lábát is föltette.~-
3352 14|                   hat ökör ki nem húz, azt az anyai test melege kihúzza
3353 14|                matróna kedves, okos fejét.~Az viszont tettetett bosszúsággal
3354 14|                    szép szenátor vagy, aki az anyjával alszik. Ha látná
3355 14|                    a lábamat egy madzaggal az ingecskéd gombjához s mikor
3356 14|                most - kiáltott fel ijedten az anya. - Szent isten, mi
3357 14|            Segítsen rajtam, anyám, ha tud. Az én eszem cserben hagy engem.
3358 14|                   hiedelemben élek, mintha az én gyengeségeim az anyai
3359 14|                  mintha az én gyengeségeim az anyai szeretet erejével
3360 14|                    nemzetes asszony), mely az elsõ napon ébredt szívében,
3361 14|              nemzetes asszony felkönyökölt az ágyában. Õt is felizgatta
3362 14|                  ágyában. Õt is felizgatta az eset, amint végighallgatta
3363 14|                    hogy szinte hihetetlen. Az az ember bizonyosan hazudott
3364 14|                 hogy szinte hihetetlen. Az az ember bizonyosan hazudott
3365 14|                  lett a georgina-rózsákból az egyik, mert ugye, a múlt
3366 14|                  lépcsõknél.~Elhallgattak. Az öregasszony sóhajtott és
3367 14|             sóhajtott és nem szólt semmit. Az esõ nagy potyogást mûvelt
3368 14|          házfedelen. Nem-e jégesõ? - mondá az öregasszony. Aztán csak
3369 14|               tudok nélküle élni - felelte az ifjú, tele szenvedéllyel. -
3370 14|                  bolondság. Nem okos dolog az én fiamtól. De nem is úgy
3371 14|                 fiamtól. De nem is úgy van az. Elég virágcserepem van
3372 14|                  üde volt is és szép, hogy az edényt szétrepesztette volna.
3373 14|                  vagy. Annak mondanak. Hát az légy és ne beszélj ilyeneket.~-
3374 14|        barangolásban elfáradva, vagy talán az anyai csók varázslatos pecsétje
3375 14|             pecsétje alatt legott elnyomta az édes álom és másnap szinte
3376 14|                 csipkefõkötõre feltûzdelte az arany lencseszemeket, a
3377 14|               lépek én most, amelyeknek se az alját, se a tetejét nem
3378 14|           igazságos lélek lakik benned is, az én lelkem meg az apádé.
3379 14|                benned is, az én lelkem meg az apádé. No, hát mármost hova
3380 14|                    mutatni. Ha ide billen, az én menyecském a leány, ha
3381 14|                    a leány, ha oda billen, az ördögé a leány, bírja békével,
3382 14|              Keservesen sóhajtott, s amint az esélyekre gondolt, felváltva
3383 14|                felváltva szaladozott arcán az élet két legközönségesebb
3384 14|           tartamára: vigyázzanak mindenre, az edényeket mosogassák el
3385 14|                   valamit, hanem ha jönne, az ambitusra vigyék ki neki
3386 14|                  ki neki a karaj kenyeret. Az Ancsura nézzen be a méhesbe,
3387 14|                    Jánosért, a perecesért, az majd leszedi. A Zsuzsi pedig
3388 14|                    Amit egyszer kimondott, az olyannak látszott a közönségesebb
3389 14|                  nyájas, mint a havasi rét az õszi napfényben, ha lelke
3390 14|                     A szenátor kitekintett az udvari ablakon s látta,
3391 14|               udvari ablakon s látta, hogy az anyja megáll a két virágpad
3392 14|                  letépi a georgina-rózsát, az egyetlent. A többiek, a
3393 14|                  még nem telt olyan lassan az idõ; a raj csakugyan kijött,
3394 14|              felment a szobájába, elõvette az ótestamentumot s rányitott
3395 14|                 ótestamentumot s rányitott az égõ tüzes kemencébe vetett
3396 14|                   sõt inkább cserélt volna az ifjakkal, mert azokról már
3397 14|                   hogy bent nem égtek, míg az õ sorsa még bizonytalan.
3398 14|               talán a munka szalasztja meg az idõt, de bizony nem értett
3399 14|            hegyezte Poprád, ami jele, hogy az utcaajtó csikorgását hallja
3400 14|                     Tudta már, ki érkezik. Az ismeretes ruhasuhogás hallható
3401 14|           Fabricius nem mert ránézni, hogy az arcából olvasson, kissé
3402 14|                    zsölle, fehér cipó való az öregasszonynak. No, most
3403 14|             kényelemben ülök. A kötõtûk és az eszem egyenletesen és szoros
3404 14|                   eredj, te golyhó, hiszen az a leány olyan ártatlan,
3405 14|                mint a ma született bárány.~Az öröm ragyogása öntötte el
3406 14|                   hogy volt, mi volt akkor az a találka a vendéglõben?~
3407 14|     tanúvallomásokból lehet megállapítani. Az anyai tekintet a lélekbe
3408 14|                tekintet a lélekbe fúródik. Az anya lát az ilyenekben még
3409 14|               lélekbe fúródik. Az anya lát az ilyenekben még vakon is.
3410 14|               anyám, bárcsak igaz lenne!~- Az úgy is van. Mert a szeretetnek
3411 14|                  teneked fájna, édes fiam, az elõbb az én szívemen szalad
3412 14|                 fájna, édes fiam, az elõbb az én szívemen szalad át. Ha
3413 14|                     hogy Rozália ártatlan, az nem üres levegõ, és aki
3414 14|                  üres levegõ, és aki ennek az ellenkezõjét meri állítani,
3415 14|                   ellenségekkel volna tele az egész szoba, pedig már akkor
3416 14|                    szívesen adta meg magát az egyetlen kételkedõ is.~Ezek
3417 14|               mentem üres kézzel. Elvittem az utolsó georgina-rózsát,
3418 14|                  azokról, amint jól tudod, az a babona él az itteni fejérszemély-világban,
3419 14|                  jól tudod, az a babona él az itteni fejérszemély-világban,
3420 14|              hajába tûz, kérõje lesz abban az évben, aki kettõt tûzhet,
3421 14|                    voltak a növendéklányok az ambituson, majd kiugrott
3422 14|            rózsámat. Mind kérõ után bomlik az. Tudakolom Rózikát, azt
3423 14|                    hogy õ már kapott egyet az idén, de elvesztette a hajából,
3424 14|                  Quendel úr… mikor is volt az, Matild néni?« »Kedden este,
3425 14|                rémképeket, barátom, hiszen az eset világos.~- Már t. i.
3426 14|                    a tekintetébõl és abból az egyszerûségbõl, nyíltságból,
3427 14|              legjobb asszony a világon, de az ilyenekhez nem ért. Én az
3428 14|                  az ilyenekhez nem ért. Én az ellenkezõt olvasom ki ebbõl
3429 14|                ellenkezõt olvasom ki ebbõl az elõadásból.~- Hogyhogy?~-
3430 14|                    Kifogásolom és elítélem az egészet, s hibáztatom Klöster
3431 14|                    szemei vérbeborultak. - Az elõadás nagyjából iszen
3432 14|                Rozálit, ahhoz joga van, de az indok, mamám, gondolkozzál
3433 14|                 indok, mamám, gondolkozzál az indokról! Micsoda együgyû
3434 14|                   írhatta volna alá otthon az intézetben?~Fabriciusné
3435 14|                 mentek a kerti házba, mert az alispán személyes jelenlétében
3436 14|             személyes jelenlétében kellett az okmányt aláírni.~Hát persze.
3437 14|                   világos! Megnyílt elõtte az egész perspektíva. Igaz
3438 14|                egész perspektíva. Igaz biz az, ott volt az alispán is.
3439 14|         perspektíva. Igaz biz az, ott volt az alispán is. Hisz akkor fogta
3440 14|                    is érdekel.~- Hátha még az is érdekelne. Hallgasd csak,
3441 14|                       De abba meg nem hisz az én Rozáliám« - jegyzé meg
3442 14|                  én Rozáliám« - jegyzé meg az öreg Matild. »Pedig, legalább
3443 14|                      Pedig, legalább ebben az esetben, bizonyos - erõsködtem
3444 14|                folytatám -, mert én vagyok az, kedves kicsikém, és kérem,
3445 14|                  hát! Mi történt azután?~- Az õ arca is úgy borult lángba,
3446 14|       keresztanyáddal. Kerestük, kerestük, az egész házat tûvé tettük,
3447 14|               Végre mégis csak megtaláltuk az éléskamrában. Egy eleséges
3448 14|                     Magamhoz vontam, fejét az ölembe tette (oh, milyen
3449 14|      gyermek-szenátor bizonytalanul nézett az anyjára.~- Azt mondja, mamácskám,
3450 14|                    sírt már akkor Rozália, az udvarról hallotta csattogni
3451 14|             leányok nevetgéltek, míg végre az egyik kisleány megsúgta
3452 14|                 színtelenül, mintha nem is az õ édes, olvadékony hangja
3453 14|               minden mozzanatra figyeltek, az okos Klöster kisasszony
3454 14|                szót válthasson Rozáliával. Az ilyen hevenyészett mûsorhoz
3455 14|               generálisnak egy párbeszédét az öreg Vinkóczynéval, ahol
3456 14|                   csínját-bínját eltanulta az itt csatangoló törököktõl.
3457 14|                  mintha nagy víz folyna be az ablakon, mire néhol az asszonyok
3458 14|                  be az ablakon, mire néhol az asszonyok a szoknyáikat
3459 14|              emelni, akik nem tudták, hogy az egész csak szemfényvesztés.
3460 14|                hozd el azt a kis asztalkát az én szobámból.~Majd egyet
3461 14|            észrevétlen, de amint megjelent az ajtóban, Rozáli, mint elõbb
3462 14|                   gitárt, legott elereszté az asztalkát, amit kifelé cipelt
3463 14|              beleegyezésétõl függ.~- És ki az a valaki? - dadogta Fabricius.~-
3464 14|                   No, fogjuk hát hamar azt az asztalt és vigyük ki.~Mikor
3465 14|                 mely talán nem hatalmasabb az én akaratomnál sem, bár
3466 14|               Máriáról. Lutheránus létére. Az öröm vette volna el az eszét?
3467 14|                     Az öröm vette volna el az eszét? Vagy csak egyszerû
3468 14|                  Amint éppen kifelé menne, az udvaron szembe találkozik
3469 14|                   ideges volt, ez volt még az az adag, amit már meg nem
3470 14|                ideges volt, ez volt még az az adag, amit már meg nem bírt.
3471 14|                    rá a katonára zordonan.~Az átadta, Fabricius pedig
3472 14|               pedig egyszerûen behajította az udvaron levõ kerekes kútba.~-
3473 14|                   sarkon fordult s elvitte az üzenetet a sörházba, ahova
3474 14|                  hanem gondolkozni kezdett az esetrõl, szokatlan melegséget
3475 14|               párbajra. Szabadságában állt az ízetlen tréfák közé osztályozni
3476 14|                    tréfák közé osztályozni az esetet. Isten ments, hírbe
3477 14|                    kedvére gondolkozhassék az eseten.~Fabricius tehát
3478 14|                   kinyitni próbálja.~Ahogy az álom jõ, isten tudja, honnan,
3479 14|                     mint ahogy a mámor sem az elsõ borcsöppnél kezdõdik,
3480 14|            belenézett a lenvirág szemekbe, az egész ügyletet nagylelkûen
3481 14|            átutalta a régi firmához, t. i. az égiekhez, mivelhogy a házasságok
3482 14|           mivelhogy a házasságok állítólag az égben köttettek hajdanában.~
3483 14|                 érdemesnek említeni, mikor az néhanapján leánya hogylétérõl,
3484 14|                     ha kemény, olyan, mint az acél, szóval jó fiú, de
3485 14|            középérzések hiányzanak belõle. Az ilyen ember, gondolta néhányszor
3486 14|              eltalálta. Hiszen majd leesik az álla, ha megtudja, hogy
3487 14|                 kegyetlen tréfáinak egyike az egész, se több, se kevesebb.~
3488 14|                  tréfákban is kegyetlenebb az, mely Rozálit éri. Mert
3489 14|           Fabricius legalább nem tudja, ki az, akibe szerelmes, de Rozália
3490 14|                 város még nem állt bosszút az apján. Boldogtalan kicsike,
3491 14|             lappangott a parányi mag, mely az elsõ rávetõdõ napsugártól
3492 14|              kiereszti csíráját.~A magány! Az a legnagyobb fecsegõ. Mi
3493 14|                  Elõször kezdett eltûnõdni az ilyenfélén.) Új érzékei
3494 14|                 magát.~- Ej, uraim, hiszen az csak nem becsületsértés,
3495 14|                  hangon tesszük, és ha már az járul hozzá, hogy az illetõnek
3496 14|                   már az járul hozzá, hogy az illetõnek az egyik fülét
3497 14|                   hozzá, hogy az illetõnek az egyik fülét már megvágták,
3498 14|                   uncia is. Egyébiránt, ha az urak másképp határozzák,
3499 14|               kútba dobta. Blom Miklóst ez az érvelés egészen kihozta
3500 14|                  mert mint stréber, érezte az ilyen jelenetek népszerûsítõ