Fejezet

3501 14|             szenátor füle kiegészítõ része az illetõ szenátornak, vagyis
3502 14|             egészen más tekintet alá esik. Az elõbbi csak egy jogtalan
3503 14|                 beavatkozás és nem sértés, az utóbbi pedig sértés és hatóság
3504 14|             merénylet.~Nagyon felháborodék az érvelésen Horánszky Mihály.~-
3505 14|             Horánszky Mihály.~- No, hallja az úr, ha az, hogy valakinek
3506 14|                       No, hallja az úr, ha az, hogy valakinek a füle viszket,
3507 14|               viszket, sértés és merénylet az illetõ ellen, akkor én most
3508 14|                    Horánszkynak, elkezdett az orra elõtt hadonászni, megeresztvén
3509 14|                   egy mellékpárbajt szült, az anyakancát, a Fabricius-Görgey
3510 14|                 életben maradnak.~De ahhoz az kell természetesen, hogy
3511 14|                   kell természetesen, hogy az újabban keletkezett párbaj
3512 14|                vacsora elõtt megtörténjék. Az összemarakodott segédek
3513 14|                  rendben folyt le, kivévén az elsõ vér okozott kételyt,
3514 14|                 dolog ugyanis úgy történt, az összecsapásnál (Blom vezényelt)
3515 14|                  találta megkarcolni, mire az hirtelen hátrább ugrott
3516 14|                    felkiáltott.~- Vigyázz, az ördögbe, hisz engemet vágtál
3517 14|                    lihegéssel.~- Mi?~- Hát az elsõ vér - mondá Trück nyugodtan,
3518 14|                volt még Lõcsén, mióta áll. Az egész város mosolygott fölötte.
3519 14|                közt nem volt kikötve, hogy az elsõ vér kinek a vére legyen (
3520 14|                    kötelességének tartotta az elsõ vér látásánál a fegyver
3521 14|                este a békülési vacsora is »Az öreg Gambrinus«-nál. Fabricius
3522 14|                Görgey egymás mellett ültek az asztalnál, koccintgattak,
3523 14|                 nem hessentette, sõt attól az estétõl kezdve is nõtt,
3524 14|                estétõl kezdve is nõtt, nõt az árnyék és elterpeszkedett.~
3525 14|                  Fabricius! De ez végre is az igazságtalanságoknak ahhoz
3526 14|            Fabricius is tetszett neki. Sõt az egész esettõl el volt ragadtatva.
3527 14|                    is tudhatná, hogy Gyuri az õ unokatestvére. Mégis úgy
3528 14|                   Azért aztán, mikor Gyuri az elsõ látogatást tette, sokkal
3529 14|                    mikor a puha kezecskéje az õ nagy mancsában pihent
3530 14|                  önmagától: Hol volt eddig az én szemem és az én szívem? »
3531 14|                 volt eddig az én szemem és az én szívem? »Ott volt - felelhetné
3532 14|                  mellett nõtt, hanem éppen az egyikbõl táplálkozott a
3533 14|                   mélabús beszélgetésekkel az intézetben. A telhetetlen
3534 14|                  átvonult valamit megnézni az éléskamrába vagy a pincébe
3535 14|                   a fiatalok fölhasználták az ilyen mennyei pillanatokat,
3536 14|                   mennyei pillanatokat, és az örök kételkedés határmezsgyéin
3537 14|                    újra kivették egymástól az esküt, hogy soha mást szeretni
3538 14|           helyezkedtek négyszemközt és már az eskü sem volt nekik elég.
3539 14|               tervezett házasságról, míg õ az apjával nem közli, a külsõ
3540 14|                 kevesebbre visszamenni. Ha az intézet kivonult sétálni,
3541 14|            bosszankodott is), s ha valahol az utcán Gyurival látta Rozáliát,
3542 14|                élvezetes, s le nem kötötte az embert egészen. A labanc
3543 14|                   õsszel folytak szanaszét az apró csatározások és csetepaték.
3544 14|             forgalmat, és jó kovász voltak az elszontyolodott fekete városban.~
3545 14|              ámbátor a lõcsei kalendárium, az egyetlen nyomtatott betûvel
3546 14|                    orákulum azt jövendölte az idénre:~Tizenkét égi jel
3547 14|             találja meg most például Gyuri az apját? Isten tudja, hova
3548 14|                 vagy a fejedelem parancsa! Az se volna kis feladat, Toporcra
3549 14|             Toporcra jutni ép bõrrel, hogy az anyjával beszélhessen.~Ugyanebben
3550 14|                  volt (jó lett volna abban az évben macskának lenni),
3551 14|                  is egészen meg nem égett, az ólombetûk egy része így
3552 14|             magyarázat nem volt egyöntetû. Az egyik rész így látta a dolgot:
3553 14|                  Azért hát most vagy soha! Az ég figyelmezteti Lõcse városát,
3554 14|                    már a temetésen, melyen az egész város részt vett,
3555 14|                pártok. A békés hangulatúak az öreg Mostel nevét emlegették.~
3556 14|                  kell ahhoz.~- No, ha csak az kell - vigyorgott Makhalovszky
3557 14|               érzékenyen búcsúztatni kezdé az illusztris halottat, a kuruc
3558 14|                gyönyörû hangja van.~Kivált az asszonyok voltak elragadtatva
3559 14|              asszonyok voltak elragadtatva az énekszótól, egyes helyeken
3560 14|                     egyes helyeken azonban az egész közönség elérzékenyült
3561 14|                  elé megyen a lőcsei bíró,~Az Úr trónusánál lészen neki
3562 14|                Bizony, derék ember volt!~- Az ám. Eleget szidtuk, míg
3563 14|              büszkeségtől dagadozva:~- Ezt az embert én hoztam ide. Micsoda
3564 14|                    jött. Egypár éve annak. Az egész úton énekelt a lovacskáknak.
3565 14|                    után indulva ráakadt.~- Az egész országban kurrentáljuk,
3566 14|                    Hogy tudod? - támadt rá az öreg mogorván.~- Mert megmondta.~-
3567 14|            megyeieket, csakhamar elvegyült az egyes céhek és kereskedõk
3568 14| Fabricius-kombináció ingerelte.~- No, csak az kellene. Éretlen tacskó!
3569 14|                    Éretlen tacskó! Ki volt az a szamár, akinek a fejében
3570 14|                fejében termett ez a gomba?~Az önérzetes Königmayer Konrád
3571 14|                    engem sem. Hanem ha ezt az éretlen, fennhéjázó sihedert,
3572 14|                   volt.~- Ejha, de nagy úr az úr - mondá csípõsen -, mióta
3573 14|                    a takácsok céhéig, ahol az idei lentermésére kezdett
3574 14|                    zászlótartóval, mialatt az otthagyott patríciusokat
3575 14|                vagy tíz-tizenöt német szó, az is csak úgy, mint a bárány
3576 14|               tûnõdött rajta Greff Lõrinc, az aranymûves. - Megfoghatatlan!~-
3577 14|       megbotránkozást szült. »Mit üti bele az orrát a dolgunkba? Hogy
3578 14|                    nem is gyanította, hogy az õ népszerûtlensége milyen
3579 14|             gyermekes dévajsággal megfogta az öregnek a csontos kezét,
3580 14|                  maga kis puha kezecskéjét az õ ráncos tenyerén kétszer
3581 14|                   pacsit ütött a közepébe; az öreg Quendel behunyta a
3582 14|              gyorsan juttassa apám kezébe.~Az öregúr megmozdult.~- Gyorsan?
3583 15|                  feleség. A réginek jutott az öreg Vince, aki ott volt,
3584 15|                  öreg Vince, aki ott volt, az újnak pedig Zsiga, aki nem
3585 15|                   Zsiga, aki nem volt ott. Az asszonyok szépen megfértek
3586 15|                fejét minden ember, kivévén az alispánt, mert ő tudta,
3587 15|           kétnejűsége, különféle árulásai, az ártatlan elfogatási okmány
3588 15|                 városra nézve; megvolt már az ő feje érve a pallosra alaposan.~
3589 15|                  alaposan.~Tervbe is vette az alispán, mert kár az olyan
3590 15|                 vette az alispán, mert kár az olyan gazembert etetni ilyen
3591 15|                  törvényszéket Görgőre, de az volt a baj, hogy nincs a
3592 15|                 délután Görgőre és ellátni az utolsó szükségesekkel egy
3593 15|                    őróla? Nincs a világnak az a schmuckja, amelyért ő
3594 15|             Quendel bérlőjénél s különösen az édes tésztákban tett nagy
3595 15|           rosszabbodott a helyzet, hogy ím az öreg Vince nyár végén gyomorrontásban
3596 15|                   kettő hites felesége, de az egyik mostohaanyja is. Az
3597 15|                  az egyik mostohaanyja is. Az egyik, amelyikkel előbb
3598 15|                volt, a másik ellenben csak az övé maradt. Az egyik gyerekeket
3599 15|               ellenben csak az övé maradt. Az egyik gyerekeket szült neki,
3600 15|                 igazodni, hogy hol van itt az igazság.~De mind a két asszony
3601 15|                   is kaptak és megkobozták az egymás kontyát. Magunk közt
3602 15|                     Magunk közt megvallva, az egész kérdés inkább akadémikus
3603 15|                   Bibóknénak pedig, kivált az öreg Vince halála óta, amint
3604 15|               amint a vagyonba beült, csak az ujját kellett kinyújtani
3605 15|                 kényeztették a börtönében, az tisztán hiúsági versengés
3606 15|                    Zsiga csak a téma. Amit az az instancia bizonyít legjobban,
3607 15|                 Zsiga csak a téma. Amit az az instancia bizonyít legjobban,
3608 15|                   a falu, kihez áll Bibók. Az alispán persze szóba se
3609 15|                   beszélt, úgy üzent, hogy az aequilibriumot mindig megtartsa.~
3610 15|               melyekben elmondta, hogy itt az udvarban olyanforma hírek
3611 15|                 görgői kastélya pincéiben, az pedig sarkalatos violencia,
3612 15|                    míg a véka fölemelődnék az esetről, szélnek ereszté
3613 15|            mindennek megfesti a maga útját az törvény. Utcunque figyelmeztethetné
3614 15|                  úgy, hogy én mondom, mert az a májának nem jól esnék,
3615 15|                     Nagy erejük volt, hogy az »udvarból« jöttek. Mindenki
3616 15|                  kisnemességgel elhitetik, az is elég. A látszat a politikában
3617 15|                    bujkálás. Micsoda megye az, amelyik nem mer a saját
3618 15|               ösztöne apjához - ha ugyan õ az apja. Mindegy, azért mégiscsak
3619 15|               réven is növekedett a pangás az üzletekben, úgy, hogy hozsannával
3620 15|                 hogy a deákok hívják össze az újabb hadiköltségek dolgában
3621 15|           vendéglõjétõl, ez döntött, ennek az embernek a szimatjában vakon
3622 15|           találkoztak, vagy ha elhajtattak az úton egymás mellett! S ezt
3623 15|                mikor Bizáncba készülõdtek. Az öreg megyeházban nagy sürgés-forgás
3624 15|                tisztogattak, rendezkedtek, az alispán kályháit újra átrakták,
3625 15|                    állt szemben egymással. Az öreg Mostel nem fogadta
3626 15|                  erélyes és becsületes, de az a baj, hogy nemesember.
3627 15|               mindenkit felülmúló, itt meg az a baj, hogy õkegyelme csak
3628 15|             tanulja a bíróságot, ha õ maga az a bíró, akitõl tanulnia
3629 15|                napról-napra erõsödik, mert az asszonyok vannak vele és
3630 15|                   asszonyok vannak vele és az utca. Az utcának nincs voksa,
3631 15|                    vannak vele és az utca. Az utcának nincs voksa, de
3632 15|              virága, mégis õ virágozza fel az elméket a bogyói nedvével
3633 15|       bíróválasztásig fel volt függesztve, az egész város zsongott-bongott
3634 15|               egész város zsongott-bongott az odagyülemlõ mindenféle malacbandák
3635 15|                  uram megnyitotta pincéjét az egyes hozzá szító céhek
3636 15|                 nénémasszonynak szólította az egyszerû csizmadiánékat
3637 15|              csizmadiák és a lakatosok, de az öcsémasszony-titulus örök
3638 15|                 Fabriciusné pedig kiállott az iskolák kapuja elé, mikor
3639 15|             használt semmit; éppen délben (az öreg harang is megkondult
3640 15|             mondott rá) hirdette ki Mostel az eredményt, hogy Fabricius
3641 15|                   csengõ hangon kihirdette az összegyülekezett tömegnek:~-
3642 15|            Antalnak!~Kívülrõl visszazúgott az éljenzés, mint egy elszabadult
3643 15|         trombitákkal lóhátról hirdessék ki az eredményt.~Mostel uram indítványozta,
3644 15|                leforrázott Quendelt is, de az kézzel-lábbal ellenkezett.~-
3645 15|                    ha csak nem választanak az új bíróhoz mindjárt egy
3646 15|                 bírói széken. Kedves dolog az. Az emberek fel s alá futkostak
3647 15|                   széken. Kedves dolog az. Az emberek fel s alá futkostak
3648 15|              kétféleképpen is lehet örülni az eseményeknek.~Fabriciusnak,
3649 15|            városház egyik szobájában várta az eredményt, legelsõ gondolata
3650 15|             gyõzelem percében Rozáli volt, az elsõ parancsa, mint bírónak,
3651 15|            kisasszonyhoz és… nem, megállj. Az édesanyámhoz szaladj és
3652 15|                  Mintha mézet fecskendezne az öregasszony szívébe, megnyilalló
3653 15|                    csak õk sírtak ma ebben az egész városban - mert Gosznovitzer
3654 15|                  szeme közé.~- Hát jó lesz az? - kérdé szelíden, csendesen.~-
3655 15|       Természetesen, te kis csacsi - mondá az anya diadalmasan.~Rozália
3656 15|                  valakitõl, õtõle féljenek az emberek. Ki merné bántani
3657 15|                   És addig-addig simogatta az aranyló hajat az ölébe csúszott
3658 15|                 simogatta az aranyló hajat az ölébe csúszott fõn, míg
3659 15|               Quendel apó be se várta, míg az új bíró elõjön és leteszi
3660 15|                  új bíró elõjön és leteszi az esküt, kiosont a terembõl
3661 15|                       Nem értem.~- Úgy van az, hogy az övé fülét levágta
3662 15|                  értem.~- Úgy van az, hogy az övé fülét levágta duellumban
3663 15|                   Többnyire azért népszerû az ember - folytatá az õ sajátos
3664 15|               népszerû az ember - folytatá az õ sajátos bölcseletét Quendel -,
3665 15|                  asszony, katonás asszony. Az csinált õtet bírónak.~-
3666 15|                    de nem megtehetek, mert az öreg kisasszonynak, ki hegyezte
3667 15|                    hol van? - csodálkozott az alispán.~- Aj, haj! Hol
3668 15|                    haj! Hol mindenütt járt az azóta! De engedjél kérlek
3669 15|                 érte, pedig ötöt is megér. Az úrfi tehát kiszabadult,
3670 15|                  nekem. Mindenbõl kiszeret az ember, mindent megunja,
3671 15|               Micsoda szamár hitethette el az emberiséggel, hogy ezekért
3672 15|                    falatok. De a pénz, oh, az egy forró szenvedély, aki
3673 15|                   vagy olyan.~- De vagyok. Az vagyok. Ami többet ér egy
3674 15|                   hogy minden mozdulatlan.~Az utolsó napon a Quendel kis
3675 15|                     de már akkor tele volt az udvar kocsikkal és a ház
3676 15|                   idegesen dobolt ujjaival az asztalon a referáda alatt
3677 15|       egyszer-kétszer belemordult:~- Nono.~Az alispán nyugtalanul fordult
3678 15|                 melyik városban. Különösen az új bíró nem kóser ember,
3679 15|                   bíró nem kóser ember, és az enyim impresszió, hogy bár
3680 15|                csinálhatnának? Mit tehetne az új bíró? Tud is az még valamit!
3681 15|                 tehetne az új bíró? Tud is az még valamit! Vak az még,
3682 15|                 Tud is az még valamit! Vak az még, mint a kismacska, mikor
3683 15|                  most elég tõle, hogy örül az új hivatalnak, mint a kisfiú
3684 15|                  hivatalnak, mint a kisfiú az elsõ bicskának, mellyel
3685 15|                    nem tud bánni.~Minthogy az értekezlet után a vacsoránál
3686 15|               képzelt ráncai is elsimultak az elmékben, ki-ki nyugodtan
3687 15|              holnap korán kelnek, és talán az alispánt kivéve, senki se
3688 15|                  volt, és talán ugyanabban az órában, abban a percben
3689 15|                  hogy milyen titokzatos ez az Antal, valami nyomja, vagy
3690 15|                 Amilyen boldognak látszott az új bíró két napig a választás
3691 15|           választás után, öröm volt látni, az anyai szív repesett a fiú
3692 15|                 szólítja, mégpedig rögtön. Az anyjának kezet csókolt,
3693 15|                   mert annyi dolga van még az éjjel és olyan korán kénytelen
3694 15|                    súgta Blom Teökénének.)~Az öregasszony nem végezte
3695 15|                   kezdett, megcsiklandozta az ajkait… Olyan közel volt
3696 15|               köddel, mely szinte ragadott az emberre, mint a csiriz.
3697 15|                    emberre, mint a csiriz. Az egész város aludni látszott;
3698 15|                  kacagott a szép özvegy -, az még gyõzi.~- Csak nem akar
3699 15|                  csakhamar hatalmába vette az álom. Közel éjfél után azonban
3700 15|                  voltak még más hangok is. Az asszony elkezdte õket megkülönböztetni.
3701 15|             megkülönböztetni. Ez kalapács. Az a tüsszögésféle: fûrész.
3702 15|                 tüsszögésféle: fûrész. Hát az a rettentõ dübörgés, amelytõl
3703 15|                   kezdenek, mi lehet? Jaj, az csak ágyú lehet.~Teökéné
3704 15|                  apró lábait, mint a fürj, az ablaknál termett, feltárván
3705 15|                    levegõ egyéb nedveibe s az õ finom orráig fölszállott.
3706 15|            borzongós, fantasztikus látvány az. A városház erkélyével szemben
3707 15|                    alabárdos föltekintett; az egyik fiatal volt és izmos,
3708 15|                falat, aztán felfelelt neki az emeletre, emberséggel:~-
3709 15|                    fel a görgõi oligarcha. Az érkezõ kocsik zaja, az udvaron
3710 15|                     Az érkezõ kocsik zaja, az udvaron folyton gyülemlõ
3711 15|            beszélgetése, veszekedése - meg az egész kellemetlen helyzet
3712 15|                  és nem parancsolna senki? Az csak egy öncsalás, hogy
3713 15|            mindenkinek. Hiszen parancsolok az embereknek, de nekem meg
3714 15|        parancsolnak; a körülményeket pedig az emberek csinálják, tehát
3715 15|          voltaképpen nekem is parancsolnak az emberek…~Ilyen savanyú filozófia
3716 15|                   váratlanul fölszakította az ajtót valaki.~Haragosan
3717 15|                    Pál bátyám.~- Tudom már az esetedet, elmondta Quendel.~-
3718 15|                 most már félénken.~- Ugyan az isten szerelméért, ne csinálj
3719 15|                  máskorra hagyom - s ezzel az ajtó felé indult.~- No,
3720 15|            naivsága bontakozott ki elõtte, az a gondolata támadt, hogy
3721 15|               szabadult volna meg tõle, ha az ilyenkor szokásos kérdések
3722 15|                  mondod, tudnak róla? Igaz az?~Ez a kételkedés visszaadta
3723 15|                     kevélyen szemébe nézve az alispánnak, kire alig lehetett
3724 15|               porcikáján.~- És mit mondtak az öregeid?~- Anyám az áldását
3725 15|                mondtak az öregeid?~- Anyám az áldását adta, apám a táborból
3726 15|             Lõcsére. De mindene soha sincs az embernek. Szava nem volt.
3727 15|              ketten.~Karonfogta, kivezette az ebédlõben reggelizõ vendégekhez.~-
3728 15|                Reggeli alatt maga sürgette az elindulást:~- Siessetek
3729 15|               engem még másvalaki vár ott.~Az egymás mellett ülõ Kubiny
3730 15|                   értek - vigyorgott rájok az átellenben falatozó Quendel,
3731 15|                 Quendel, szája elé tartván az alispán felõli oldalon a
3732 15|          szalvétáját.~Most aztán csakugyan az indulás következett. Az
3733 15|                    az indulás következett. Az alispán szándékosan nagy
3734 15|                  nevezetes napon, meg volt az már beszélve elõlegesen
3735 15|             Bencsik Pali indult rézkürttel az oldalán, utána két lámpavivõ
3736 15|               viceispán. (Nem a ruha teszi az embert, de bizonyisten a
3737 15|              elindult. Hogy táncolt alatta az a gyönyörû jószág, s amint
3738 15|                    ezüstlencse és fityegõ!~Az alispán mellett a délceg
3739 15|                sújtások sokaságától. (Csak az a kár, hogy nem megy az
3740 15|                    az a kár, hogy nem megy az ember falu mellett, hadd
3741 15|      gálahuszárságból, de nem is volt soha az a növése, ami a Pemete Istváné.~
3742 15|                     mindenik szürke lovon, az öltözetjük is szakasztott
3743 15|           Kisfalváról, csakhogy nem látott az egyik szemére, Král Gyuri
3744 15|                   fogatban nem volt hiány. Az Andreánszky Jób négy csõdöre (
3745 15|              végignézni - egész Quendelig. Az jött a legvégén, két girhes
3746 15|                    macskán. Hát nem szamár az? Mikor befoghatna akár egy
3747 15|                 ménest.~Így húzódott végig az úton, mint egy hosszú tábor,
3748 15|                     mint egy hosszú tábor, az alispán és kísérete. Amint
3749 15|                 földjét foglalta el Lõcse, az öreg Preszton kevély szíve
3750 15|                    csak a csupasz rögök és az otthagyott rothadó mákszárak.
3751 15|              otthagyott rothadó mákszárak. Az erdõk nem zúgtak, csak vetkõzõdtek.
3752 15|               egész nagy csapatot vert fel az elöl lovagló Görgey, elõre
3753 15|                 Holló«-t. (Hollónak hívták az ajándék paripát.) Görgey
3754 15|                     Most értem már - mondá az alispán vidáman -, a Rozáli
3755 15|                 jövendõjére fontos. Hát ez az.~- Ilyen levelet írt Rozáli? -
3756 15|                szereted, mert rátermettebb az esze.~És megint csak kacagott
3757 15|                     nagyságos uram - mondá az egyik.~- Boldog vagyok -
3758 15|                    mintha te kaptál volna.~Az alispán elmosolyodott.~-
3759 15|         elmosolyodott.~- Hiszen úgy is van az valahogy; csakhogy ti sohasem
3760 15|                    közelségét megszagolni. Az elöl lovagló Bencsik azonban
3761 15|                    egy reszelõs hang.~- Ki az?~- Görgey Pál, Szepes vármegye
3762 15|                szempillarebbenésig tartott az egész, nem tovább. Látta
3763 15|                   egész, nem tovább. Látta az eltorzult arcokat, fenyegetõ
3764 15|             Hornbost Márton.~- Azért, mert az úr mindig úr marad - felelte
3765 15|                Vigasztalan volt a helyzet. Az egész piac, amennyire a
3766 15|                 utcák torkolatánál, melyek az alsó kaputól ide vezethettek
3767 15|             egyenesen lépkedett és bátran, az õt kísérõ hajdúk között.~
3768 15|                 Egy szót se szólt útközben az ügy érdemére (hiszen csak
3769 15|                      Eredj Pohánka - mondá az egyik hajdúnak -, kerítsd
3770 15|                  mikor a teremõr széttárta az ajtókat és a villikus bevezette
3771 15|                  csak Kripélyi hiányzott. (Az mindig hasfájást kap, valahányszor
3772 15|                    dologban kell dönteni.) Az asztalfõn a fiatal bíró
3773 15|                  Odább, majdnem a középen, az üvegszekrény állt, a Kramler
3774 15|                    bebalzsamozott kezével. Az most itt a legelevenebb
3775 15|                    itt a legelevenebb kéz. Az fog most mindjárt sújtani;
3776 15|                   Görgey haragosat rántott az elõre csúszott mentéjén.~-
3777 15|               elõadom majdan védelmemet.~- Az nem áll - szólt a bíró. -
3778 15|              soktüzû opálgyûrûjét forgatta az ujján, azzal játszott a
3779 15|                konyhanémetséggel ismételte az ószász nyelvjárásban írt
3780 15|                    megöletett, Lõcse város az ura. Ez csak világos.~-
3781 15|                  vádlottat.~Kinyitotta hát az ajtót és beszólt:~- Görgey
3782 15|                fölemelkedett, kezébe vette az egyik papirost s ünnepélyes
3783 15|               felálltak mindnyájan - mikor az isten beszél és a régi magyar
3784 15|                  jobban nõtt a gyûlölet és az elégtétel pokoli szomja,
3785 15|                   a kielégítést -, hogy ez az ítélet azonnal végrehajtassék.
3786 15|                    szenátorok összenéztek. Az öreg Mostel megsajnálta,
3787 15|                  Csendes jámborság rítt le az arcáról: inkább lehetett
3788 15|                 vádlottat és végezzen vele az ítélethez képest. Isten
3789 15|                  szerint más terembe, hogy az elhurcolási jelenet érzékeny
3790 15|                    aztán néhány perc múlva az erkélyre, éppen a kellõ
3791 15|           fejedelmi kegyetlenséggel, amint az éjjel titokban összeácsolt
3792 15|               vasból lenne), körülhordozta az emelvényen, miközben harsányan
3793 15|                 piaci házakban szállt meg. Az a kevés idegen megindulva
3794 15|                    végig a szörnyû drámát. Az okosabbak mondogatták: »
3795 15|             gyerekei közt állva, kik közül az egyik lányka igen csinos
3796 15|                  hogy roppant szeret engem az isten. Most is micsoda dolgot
3797 15|                 Százakat fizetne más ember az ilyenért. Már maga egy nyakazás
3798 15|                   hiszik, hogy én fütyülök az éljenzõk ellen, és engem
3799 15|                ellen, és engem vernek meg.~Az utcákat most már megnyitották.
3800 15|             utcákat most már megnyitották. Az alsó kapuhoz került kíséret
3801 15|                késõ, mindennek vége, vége…~Az elsõ Quendel volt, aki feldúlt
3802 15|                  városházára s felszakítva az ajtókat, berontott az erkélyre
3803 15|          felszakítva az ajtókat, berontott az erkélyre nyíló terembe,
3804 15|                   tele voltak dicsõséggel. Az erkély alatt a bivalyosok
3805 15|                  erkély alatt a bivalyosok az »Erõs vár nekünk az isten«
3806 15|             bivalyosok az »Erõs vár nekünk az isten« zsoltárt kezdték
3807 15|           ahányszor a bíró arcát meglátták az ablaknál, lelkes ordításban
3808 15|                  gonoszok vagytok, meg fog az isten büntetni. Keresztényeknek
3809 15|                 Azt hallom, csak arra kért az a szegény úr, hogy legalább
3810 15|             istenem, istenem, mit fog most az a lányka csinálni? Pedig
3811 15|                zuhant a földre.~- Mi baja, az istenért?~Mauks Donát uram
3812 15|                 istenért?~Mauks Donát uram az ajtóhoz rohant és kikiáltott
3813 15|                   vadembert ábrázol, talán az erdőirtás emlékéül.~  [2]
3814 15|              beszéli el e szájhagyományt: »Az alispán és a polgármester
3815 15|          polgármester agyonlőtte a kutyát, az alispán pedig a polgármestert.
3816 15|               annyi földet, amennyit ma is az említett négyszög befoglal,
3817 15|          szaladvást megkerülvén, ezzel azt az akkori idők szokásjoga szerint
3818 15|                  Hain, 431-432. lap.~  [9] Az 1654-ben kiadott tanácsi
3819 15|                  beszélem el. M. K.~  [15] Az egykorú eskünek ez a szövege
3820 15|               mutatni, hogy a »bizony« szó az »igaz« szó helyett használtatott
3821 15|                  levelet, elszörnyülködött az akkori vad erkölcsökön és
3822 15|                együgyű babonaságon, s csak az isten őrzött, hogy rossz
3823 15|                    gondolta a jámbor, hogy az egy szív alakú bojttal virágzó
3824 15|                  lábon lenni, mert azokban az időkben senki se volt biztos,
3825 15|                  kerül-e a keze közé. Mert az apró-cseprő ügyek is őnála
3826 15|                  bélyeggel ellátta. Szóval az élet különféle viszonylataiba
3827 15|                belejátszott a hatásköre, s az akkori ember igyekezett