Fejezet

  1 2 |        hiszen a testemmel védeném - szólt a toporci úrnõ, ijedt tekintettel
  2 3 |    tekintetes úr?~- Természetesen - szólt az alispán szomorúan -,
  3 3 |          alispán, de az egy szót se szólt. Ott ült a karszékében,
  4 3 |        tovább s csak úgy foghegyrõl szólt hátra rideg, megvetõ hangon:~-
  5 3 |          ujjával.~- Meddig él meg - szólt tompán fojtott hangon -,
  6 3 |        nekem a várnagy úr semmit se szólt.~Görgey izgatottan gombolgatta
  7 3 |            Görgeyné. »Nézzük csak,« szólt önmagához, megköpte a markát
  8 3 |          Grodkovszky Mihály uramnak szólt - cito citissime.~Hirtelen
  9 4 |             majd csak várni fogom - szólt elmélázva -, míg a gyerek
 10 4 |    Késmárkon.~- Hm, persze persze - szólt atyai ellágyultsággal. -
 11 5 |            indult haza. Egy szót se szólt útközben, csak sebesebben
 12 6 |            mindjárt hozok én hírt - szólt le az ismerõsöknek.~Csinos,
 13 6 |      már-már elért.~- Hát azután? - szólt közbe Mauks Donát uram.~-
 14 6 |             helyreigazodtak, és így szólt felemelt hangon:~- Én a
 15 6 |          hajaszála is égnek mered - szólt közbe Pálfalvi, akinek különben
 16 6 |  visszarántotta a krispinjét és így szólt:~- Ohó, még nem merült ki.
 17 6 |            és pedig olyan pátosszal szólt, hogy a szívek sebesebben
 18 6 |         urat.~- Rissdorfba megyek - szólt kedvetlenül -, Krikner doktorért.~
 19 6 |       Konrád.~- Hogy van-e annyi? - szólt hevesen. - A Koppeneknek
 20 6 |            meg.~- Nem tesz semmit - szólt az elõbbi vidáman. - Van
 21 7 |            tehenet.~- Csak ennyi? - szólt fitymálva Quendel. - Hm.
 22 8 |               Hát tudunk valamit? - szólt Marjákné. - Hiszen nem tudunk.
 23 8 |           zománcos kancsóból és így szólt, Marjáknéra szegezve a két
 24 8 |            homloka s váratlanul így szólt Gyurihoz:~- És te mit tanácsolsz
 25 8 |           alispán észrevette és így szólt:~- Üljön le, Bibók bátya;
 26 8 |   mindenekben való tökéletességét - szólt közbe Zsiga úr mézes-mázos
 27 8 |           az úr fia kegyelmednek? - szólt Bibók Zsigmondra mutatva. -
 28 8 |           de atyámuram azt akarja - szólt Bibók kapitány -, hogy a
 29 8 |       akarok már én asszony lenni - szólt elpirulva és most szinte
 30 8 |               Nem errõl kérdeztem - szólt türelmetlenül az alispán,
 31 8 |        tárnokmester útján. Majd így szólt:~- Nem gondolja, hogy esetleg
 32 8 |             fizetendõ vitalitiumról szólt - azaz aláírták volna, de
 33 8 |         bánom én, akárhogy van is - szólt a fejét lesütve, némi röstelkedéssel. -
 34 8 |          kergetne el magától, ígyen szólt:~- Meguntam már a sok beszédet,
 35 9 |       csapra volt ütve és a duda is szólt. A parasztmenyecskék és
 36 9 |               Itthon van a gazda? - szólt rá messziről az odaiparkodó
 37 9 |             Jelentse meg az úrnak - szólt a nagybajuszú -, hogy megjött
 38 9 |            szóra az öregurat és így szólt, lihegve, mint egy kifáradt
 39 9 | Föleskettették? Itt nálam? Mért nem szólt nekem kend errõl mindjárt?~-
 40 9 |           nagy bolondot tett kend - szólt az alispán, némileg megjuhászodva -,
 41 9 |           kitérően.~- Hát add ide - szólt idegesen.~- Nem hozhattam
 42 9 |            meghajtotta a fejét, nem szólt egy szót se, csak a fogai
 43 9 |            tekintetes úr bátyja így szólt hozzánk, mikor már az esküt
 44 10|           mikor távoztam.~- Értem - szólt a gazda szívélyesen -, hát
 45 10|             itt nem hagylak többé - szólt vidámabban -, nagy leány
 46 10|             az ember testét.~- Ej - szólt azután összeszedve magát -,
 47 10|      kinyitott ablakra mutatva, így szólt bizalmas hangon:~- Nem akar
 48 10|     intézetébe.~- Csak talán nem? - szólt közbe Quendel úr meglepetve.~-
 49 11|           szekérke.~- Gubó legyek - szólt hátra Preszton, a kocsi
 50 11|            Aztán ismét a támadókhoz szólt. »Pénzem nincs sok, fiúk,
 51 11|     darabontok üldöznek bennünket - szólt a zömökebb betyár, de már
 52 11|            fa irányába lõtt. Nagyot szólt a lövés s a golyó a középsõ
 53 11|           felelte Rozáli.~- Csak? - szólt a rézöntõlegény lehangolva. -
 54 11|          órás.~- Maga visszamehet - szólt rá csúfondárosan a rézöntõ -,
 55 11|            fölemelte a fejét és így szólt élesen, szigorúan:~- Akkor
 56 11|        császár nevében kelt s arról szólt, hogy a lõcsei szenátorrá
 57 11|          Klebe…~- Köszönöm szépen - szólt Klebe apó neheztelõn -,
 58 11|       hívják?~- Nem mondhatom meg - szólt egyszerre szomorú hangon,
 59 11|    gyalogolt, csak a lovak csengõje szólt és a gyékény alól a vándorórás
 60 11|       halkan.~- Azért nem látszik - szólt hevesen -, mert a maga eljárásában
 61 11|          nincs meg ahhoz a jogom? - szólt és felemelte a fejét, kevélyen,
 62 11|        emelte s szelíden, szomorúan szólt hozzá:~- Mondja meg, miért
 63 11|              ha csak itt adja meg - szólt közbe a megtisztelt, kinek
 64 11|        feszengeni.~- No, semmi az - szólt közbe. - Igyunk rá egyet.
 65 11|         lovai?~- Igenis hallottam - szólt Klebe, félig sértõdve, félig
 66 11|          utána szaladt, hiszen neki szólt az, fölemelte, keblére tette,
 67 11|         levethessük.~- Ez különös - szólt Rozália elgondolkozva -,
 68 11|             igen, ez az én kendõm - szólt rekedten s mohón utána kapott. -
 69 12|      kancelláriához kályhafûtõnek - szólt a nádorispán -, s ezt azzal
 70 12|             az elsõ szót.~- No jó - szólt az öreg. - Hát hogy senki
 71 12|             Azaz, megálljunk csak - szólt a báró, kezét óvón fölemelve -,
 72 12|   folytathatná a dolgait.~- Az ám - szólt Klebe úr rekedten -, ha
 73 12|         nagyon nehéz hallásom van - szólt Bibók úr fennhéjázón.~-
 74 12|            személyben.~- Csodálom - szólt a vendég elkomolyodva -,
 75 12|       sipsirica szón.~- Görgőrül? - szólt Bibók egy önkénytelen csodálkozó
 76 12|    megsemmisülten.~- Hiszen látom - szólt a mindentudó öreg.~Szerencsére
 77 12|             azután sóhajtott és így szólt:~- A szegénység gonosz gazdája
 78 12|      kegyelmed.~- Eleget ültem ma - szólt és fesztelenül nyújtózott
 79 12|      pesztonka pénze volna, hát így szólt:~- Adjon még öt aranyat
 80 12|       kezdte kiolvasni.~- Különös - szólt közbe Bibók, az emeleti
 81 12|       lépegetett s egyetlen szót se szólt egész úton. Bibóknak keze
 82 13|    kisasszony?~- Apámuramtól függ - szólt a fejét engedelmesen lehajtva.~-
 83 14|          iránti szerelmét (Tudtam - szólt közbe a nemzetes asszony),
 84 14|        öregasszony sóhajtott és nem szólt semmit. Az esõ nagy potyogást
 85 14|              hogy volt.~- Hogyan? - szólt Fabricius elboruló homlokkal. -
 86 14|           Kedden este, sõt éjjel« - szólt közbe Klöster kisasszony.
 87 14|             is itt van!~- Rozália - szólt Fabricius -, nem haragszik
 88 14|            a helyzetet.~- Rozália - szólt hozzá halkan a zsonglõrmutatványok
 89 14|         kívánt neki.~- Szerencse? - szólt gépiesen. - Ritka madár.
 90 14|           mondjon meg nekem egyet - szólt a szenátor -, hogy ne legyek
 91 14|           Fabriciusnak) egy szót se szólt.~- Mutassa csak azt a bokrétát -
 92 14|            meghajtotta magát és így szólt:~- Én azt hiszem, hogy most,
 93 14|            a bíró.~- És miért ne? - szólt oda egy másik csoportból
 94 14|   valóságosan zokogott és közbe így szólt jobbról-balról a szomszédokhoz,
 95 14|         semmi.~- Miért ne lehetne - szólt közbe Ludman Lõrinc, a vargák
 96 15|        cókmókját, befogatott és így szólt:~- No, ha térdig koptatom
 97 15|          mint bírónak, egy hajdúnak szólt:~- Szaladj el Klöster kisasszonyhoz
 98 15| négyszemközt szeretném megmondani - szólt a megszeppent Gyuri, most
 99 15|           kerget a tatár, ráérünk - szólt közbe Andreánszky Jób, kinek
100 15|          hajdúk között.~Egy szót se szólt útközben az ügy érdemére (
101 15|        Keressétek meg a süvegemet - szólt félig megvetõn, félig parancsolón -,
102 15|          védelmemet.~- Az nem áll - szólt a bíró. - Lõcse város tanácsa
103 15|           terembe.~- Fleck mester - szólt a bíró a belépõhöz -, vegye