Fejezet

 1 1 |              Mit morogsz, Görgey? - mondá a fejedelem mosolyogva az
 2 2 |            Maga csípõs kezd lenni - mondá féltréfásan, de voltaképpen
 3 2 |        Olyan kövér, akár egy ágyú - mondá -, jó helye volt, kár innen
 4 3 |           urat?~- Hát szó ami szó - mondá az alispán -, valami egyébrõl
 5 3 |          ajtó zárva.~- Hát mégis? - mondá az alispán és a szíve hangosan
 6 3 |     kiegyengetni a hibát: »Dehogy - mondá -, Erdélybõl jönnek a furcsa
 7 3 |         alispánra.~- Maga reszket - mondá Görgey, megérezve a kezérõl.~-
 8 3 |            be van valahol rekedve - mondá a nagyasszony. Az õ puha
 9 3 |          utolsó ajtónál.~- Ez az! - mondá halkan. - Helyben vagyunk.~
10 3 |              Menj be, Matyi öcsém - mondá Vlaszinkó -, de én be nem
11 5 |         fényeskedjék kegyelmednek - mondá ájtatosan. - Nagy kár, hogy
12 6 |  visszaintette.~- Egy szenátornak - mondá méltósággal -, sohase szabad
13 6 |         Pálfalvi szenátor s lihegve mondá:~- Megérkeztek!~Majd a két
14 6 |      megboldogult bíró férfi volt - mondá csengõ hangon, bizonyos
15 6 |          kedves Gosznovitzer uram - mondá az elnöklõ aggastyán szelíden -,
16 6 |         pedig, szent lévén a béke - mondá elégedetten az öregúr, egyet
17 6 |   Holnapután délután és valamikor - mondá Hulik úr rejtélyesen és
18 6 |         kemény faj ez a szász faj - mondá -, hogy annyi század óta
19 8 |           Jó napot, kedves öcséim - mondá, meg sem emelintve a fövegét.~
20 8 |          isten lett volna, anyóka - mondá és harmadszor is húzott
21 8 |                Abban igazad lehet - mondá az alispán. - Azt az örömet
22 8 |             az asszony aranyat ér - mondá az alispán. - Hadd jöjjön
23 8 |              Ráismer?~- Ráismerek - mondá az rekedten, fojtott hangon,
24 8 |             Az eset igen egyszerû - mondá jóakaratú szelídséggel s
25 8 |            arcára.~- Legjobb lesz - mondá akadozva -, legjobb lesz,
26 8 |           hogy velem akar maradni - mondá gyermekesen dicsekedõ hangon
27 8 |             Hát nem egyeznek meg? - mondá az alispán kurtán, türelmét
28 8 |            Hamen bégtõl. - »Azért - mondá õ -, mert ha ti valakit
29 8 |        helyreállított fegyelem közt mondá a következõket:~- Nem osztom
30 8 |           hûséges ragaszkodásukat - mondá lassú, tompa, eleinte szinte
31 8 |             lehajtván, tompa hangon mondá, mintha egy pincébõl beszélne
32 9 |      kérdeztem, hogy kik az urak? - mondá Bibók.~- Mi köze hozzá kendnek?
33 9 |        eshetik javára.~- Marjákné - mondá aztán -, készítsen valamit
34 9 |      kezdett Pizserával.~- Helyes - mondá -, tehát mégis át lehet
35 10|          kiûzték, csak nekünk van - mondá a bíró kevélykedve.~- Mi
36 10|             A mi basánkkal? Most? - mondá ez meglepetve. - Nem lehetne
37 10|          dolog, mint valami titok - mondá az alispán élénkülõ érdeklõdéssel -,
38 10|           üdvözölve födelem alatt - mondá a basa, kezeit mellén összetéve.~
39 10|           legyünk egymással pertu - mondá Quendel úr érzékenyen, csendesen. -
40 11|            Ki tudja, mikor látlak - mondá a leányának -, de a gondolatom
41 11|            hátsó ülésben s magyarul mondá: »Ne félje, tekintetes húgocskám«,
42 11|      rikácsoló hangja kellene ide - mondá Quendel úr, mintegy önmagához. -
43 11|             Az én nevem Fabricius - mondá az ifjú és meghajtotta magát.~
44 11| pisztolyokat.~- Menjünk lefeküdni - mondá a vándorló órás.~- Maga
45 11|          gyulladásban, mint finoman mondá, elhallgatván a boldogult
46 11|          belseje.~- Hát van benne - mondá, majd a szájához emelte
47 11|            meghatározni.~- Hm, hm - mondá aztán -, mégiscsak különös,
48 11|         Mindenekelõtt az a kérdés - mondá Fabricius -, hogy nem volna-e
49 11|            Die Gedanken sind frei - mondá csendesen, elmélázón.~Most
50 11|          lehet, mert nem felelhet - mondá Fabricius gúnyolódva.~-
51 11|     felelnie?~- Kérdése válogatja - mondá a lányka kedvetlenül.~-
52 11|         alatt.~- Nem igen látszik - mondá halkan.~- Azért nem látszik -
53 11|                Otrokócsy Rozália! - mondá Fabricius, majdnem lázasan,
54 11|             kerekfejû szent öcsém - mondá most fitymálva Gyurgyik
55 11|       szabadon kiemelkedjék.~- Na - mondá -, azt csinálja meg valamelyikük,
56 11|      ablakon.~- Sehol semmi felhõ - mondá. - Aminek le kellett esni,
57 11|           fel a ruháit, báránykám - mondá kedveskedve -, azóta megszáradhattak,
58 12|       találta.~- Kegyelmes herceg - mondá vakmerõn elõrelépve -, én
59 12|         bélai magazinokból.~- Top - mondá az ifjabb szenátor, a fõúr
60 12|          Vagyis abba lyukadunk ki - mondá Klebe úr szemrehányón, a
61 12|    elbúcsúzott Bibóktól, jelentõsen mondá:~- Nem állítok semmit, mert
62 12|           meg az egész személyzet - mondá. - Sokáig fenn voltunk az
63 12|            a szava, meg kell adni - mondá az öregasszony, nem minden
64 12|        fejét rázta és jóslatszerûen mondá a halálos ágyán delíriumban: »
65 12|       apádat?~- Bibók Zsigmondnak - mondá a pesztonka szomorúan.~Mintha
66 12|                Az a jó, meg a dió - mondá tréfásan, a Klebe apó kezét
67 12|    figyelmesen átnézte, csalódottan mondá, hogy nem sokat ér, hanem
68 12|         aranyat és punktum.~- Top - mondá a bíró és a Bibók markába
69 12|            kalefaktor?~- Ott ment - mondá Bibók -, közvetlenül a fal
70 12|              A madarak kirepültek - mondá azután hangosan -, gyerünk,
71 12|             de játszi együgyûséggel mondá.) Ha eddig jó volt, a többi
72 12|            innen hamar!~- Bevárom - mondá Nustkorb hirtelen elhatározással. -
73 12|         Adja meg magát!~- Még nem - mondá Görgey csendesen, s egy
74 13|             a föld alatt volna is - mondá ziháló hangon, eltökélten.~-
75 13|             Hát én oda is eljutok - mondá s öklével nagyot ütött a
76 13|            mesterségesen csinálni - mondá nem egy ízben mélabúsan
77 13|              Akkor hát én mehetek - mondá és ezentúl csodálatos apátiába
78 14|         házfedelen. Nem-e jégesõ? - mondá az öregasszony. Aztán csak
79 14|            nem látom.~- Nem értem - mondá Fabricius, aki akárhogy
80 14|             Mert láttam.~- Látta? - mondá gúnyosan - Hát lehet azt
81 14|             Mi?~- Hát az elsõ vér - mondá Trück nyugodtan, mire olyan
82 14|          vagy te neki?~- Bámulója - mondá vidáman Fabricius.~Quendel
83 14|            Ejha, de nagy úr az úr - mondá csípõsen -, mióta nemeslevele
84 15|       Lõcsén van.~- Természetesen - mondá keményen és kurtán.~Nem
85 15|      Természetesen, te kis csacsi - mondá az anya diadalmasan.~Rozália
86 15|  választották meg?~- A füle miatt - mondá Quendel.~- Nem értem.~-
87 15|              Finis, vége, schlusz - mondá a vén kupec mélabúsan -,
88 15|         kitérõleg felelt. »Közügy - mondá -, nagy dolog. Nem asszonyoknak
89 15|                Elhatározott dolog - mondá kurtán, ellentmondást nem
90 15|            idõpontot választottam - mondá a hadnagy elszomorodva -,
91 15|             megnyilallott:~- Hopp - mondá a pajtásainak, akiket vezetett -,
92 15|     leghamarább.~- Most értem már - mondá az alispán vidáman -, a
93 15|             most már én nem értem - mondá zavartan.~- Hogyhogy?~-
94 15|        kedved van, nagyságos uram - mondá az egyik.~- Boldog vagyok -
95 15|          fejével.~- Eredj Pohánka - mondá az egyik hajdúnak -, kerítsd
96 15|     reszketett.~- Lépjen közelebb - mondá a bíró átszellemült arccal,
97 15|         lehetne, bíró uram.~- Nem - mondá ridegen. - Ami határozatot