Fejezet

 1 1 |       kardhegyen forgott), elég az hozzá, hovatovább egyre szegényebbek
 2 1 |        sora.~(Bizony közel jártunk hozzá, de most már vége van -
 3 1 |       Istenem, istenem, mit szólna hozzá a szegény lányom?)~Hallván
 4 1 |          És a végén, kinek mi köze hozzá? Az ember úgy szaporítja
 5 2 |       mintha szárnyakat emelgetne, hozzá kéredzkedett, mikor ellenben
 6 2 |          közül az egyik meghalt. S hozzá sok minden egyéb.~- Valami
 7 3 |             ebben a korban - tette hozzá Görgey, ki most a csendes
 8 3 |      kibírja egy hétig is, mert az hozzá van szokva a böjtökhöz,
 9 3 |       valahova vacsorára. Még majd hozzá nem juthatok a bicskámhoz,
10 3 |          Ez az. Ez tudja. Rohanjon hozzá tüstént, kérdezze meg tõle,
11 3 |            mikor a kérdést intézte hozzá, egy szót se felelt, csak
12 6 |          szerint megcsendíté azt a hozzá vert penicilusával.~Nem
13 6 |       azért, mert egy baj van, még hozzá egy másikat, hanem menjetek
14 6 |             Rendes esetben - tette hozzá az aggastyán, ki fiatalos
15 6 |        biblia, és olyan is - tette hozzá méltóságteljes önérzettel -,
16 6 |            mit csinál. Semmi közöm hozzá. Hajts!~A különös rendelkezés
17 6 |         valaki véghez: »volt szíve hozzá.« Hát csak a szívnek szabad
18 6 |          azt is, hogy van-e tüdeje hozzá.~Ennek az érvelésnek engedni
19 6 |            pirosra a kezét.~Görgey hozzá lépett.~- Igen sajnálom,
20 6 |            felkacagott gúnyosan.~- Hozzá kellett volna még tenni:
21 7 |    tizenhat szepesi várost - tette hozzá Quendel és nagyot fújt,
22 7 |           Erre aztán megcsókolta a hozzá szaladt Marit s megígérvén,
23 7 |        városa, ezer álom szövõdött hozzá ama muskátlis ablakok mögött
24 8 |          az ambituson való pipázás hozzá tartozott a nemesember legjobb
25 8 |          elhagyított lúdcsontokhoz hozzá se nyúlt.~Bibóknét kínosan
26 8 |   kancsóból, melyhez az öreg Bibók hozzá se nyúlt -, könnyen bánna
27 8 |    megkerült. (Éppen akkor - tette hozzá gondolatban -, mikor ilyen
28 8 |         akasztófán is.~- Küldje el hozzá a hajdút, hogy mindjárt
29 8 |       ahogy akarnak. Kinek mi köze hozzá? Hanem ez fõleg attól függ,
30 8 |            kegyelmeteket, vágjanak hozzá jó képet s ne vigyék ki
31 8 |       jobban csodálkoztak.) Nosza, hozzá kellett látni szegény Bibóknénak
32 8 | kellemeztette magát, hogyan tapadt hozzá, hogyan sütött rá az a két
33 8 |          föltéve, hogy jogom lenne hozzá, amint nincs, hogy azé az
34 8 |        csak egy kis jó bor kellett hozzá és egy kis kártya. Hát az
35 8 |           konferencia tart - tette hozzá az alispán, némi derültséget
36 9 |             mondá Bibók.~- Mi köze hozzá kendnek? Vendégek vagyunk,
37 9 |             Rejtélyesen mosolygott hozzá, petyegette az ujjait, ami
38 9 |          az ellenséget, ha nincsen hozzá készülve.~- De hiszen most
39 9 |          de nem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: »ha volt is valami
40 9 |            az meg, hogy nem vágott hozzá savanyú képet, Rákóczinál
41 9 |            úr, hát talán elmehetne hozzá.~- Hol lakik?~- A Rima-soron.~-
42 10|       bármilyen kéréssel fordulunk hozzá, mindég kinyitja erszényét
43 10|            is megóvom és senki fia hozzá nem férhet. Amit pedig én
44 10|          Még az édesapja se férhet hozzá? - kérdé Görgey elérzékenyülve.~-
45 10|           apját, meglepetve futott hozzá.~- Ah, maga az, apuci? Hol
46 10|          lesz kegyelmednek - tette hozzá keményen -, azután nem bánom,
47 10|        semmi kulcsot se szolgáltat hozzá az illetõ meghitt embernek.~-
48 10|    behajtani, ám lássa, hogyan jut hozzá«. No, ezzel az emberrel
49 10|           már tizenöt éve nem szól hozzá, az bizony nem pletykázhat
50 11|          húgocskám«, s tótul tette hozzá, hogy a támadók is hallják: »
51 11|          mérföldekre a falvaktól s hozzá a napszállat csak egy-két
52 11|          Isten is.~- Ne imádkozzak hozzá? - kérdezte a leányka, a
53 11|          Fabricius mérgesen ugrott hozzá.~- Ejnye Wilnerné! Nem látja,
54 11|            a gégén.~- No, mit szól hozzá? - kérdé a kereskedõ.~-
55 11|          olyat?~- Akkor hát kössük hozzá a kis szekérkét a nagyhoz.~-
56 11|          az anyádat. Sohase láttam hozzá fogható elmét. Könyv nélkül
57 11|          szelíden, szomorúan szólt hozzá:~- Mondja meg, miért akar
58 11|     dacosan kérdezi: »Hát megvan-e hozzá a jogom?« De jobban hatotta
59 11|           gyereket ad, komát is ad hozzá. Nem igaz? Szeret engem
60 11|        tartanák.~- De nini - tette hozzá -, a kis komaasszonyka csuromvíz.
61 11|       mondta el, miben volt kegyes hozzá az isten a mai napon.~-
62 11|        néhány varázsigét mormogott hozzá, aztán elkérte a Wilnerné
63 11|          mikor már olyan közel ért hozzá, hogy a lisztporszemek mozogni
64 11|            és… jó az isten - tette hozzá halkan, elhalón, miközben
65 12|          kinek egyedül volt szabad hozzá mindenkor belépni, a meglepõ
66 12|           rossz néven, mert a gróf hozzá volt szokva az ilyen pénztárvizsgálatoknál
67 12|         pikáns krónikákkal, melyek hozzá tapadtak, nem volt épületes
68 12|         nagyon bántotta a helyzet. Hozzá volt szokva az effélékhez,
69 12|           utas.~- A varjak - tette hozzá Kárász.~- Miért a varjak?~-
70 12|       meredek garádicson lásson és hozzá nyisson be, ne ahhoz a másvalakihez
71 12|       ilyenhez is sok minden járul hozzá; egy átszaladó macska, ugrándozó
72 13|          bíró önérzettel -, megvan hozzá az arkanum (és a zsebére
73 13|           is azt hittem és - tette hozzá vontatottan -, hiszen most
74 13|         zsebébõl, a boroskancsóhoz hozzá nem nyúlt, néha azonban
75 14|           gyermek-szenátor azonban hozzá se nyúlt az ételekhez, amellett
76 14|       város, nem tudom, mit szólna hozzá. (Majd azután mélyet sóhajtott
77 14|       Lehet bizony, csak szem kell hozzá… anyai szem. Hiába mosolyogsz
78 14|       helyzetet.~- Rozália - szólt hozzá halkan a zsonglõrmutatványok
79 14|   biccentett.~- És én nem mehetnék hozzá?~- Nem.~- Most sem mondhat
80 14|        tesszük, és ha már az járul hozzá, hogy az illetõnek az egyik
81 14|         gyöngédebb, nyájasabb volt hozzá, mint azelõtt bármikor.~
82 14|        szíjgyártó. - Elég esze van hozzá.~- Esze iszen van - vágott
83 14|         atyamestere -, ha megvolna hozzá a többsége?~Quendel a szerénységbe
84 15|            hogy a rendek mennek el hozzá. Nincs annak semmi értelme.
85 15|      megnyitotta pincéjét az egyes hozzá szító céhek számára, s úgyszólván
86 15|            Ugyan eredj el, kérlek, hozzá holnap és nyugtasd meg a
87 15|    Erdélyben utazok és nem mehetek hozzá.~- Akkor talán üzentesd
88 15|    bánatára a vászonnépnek - tette hozzá Quendel úr nevetve.~- Ad
89 15|       éjszakát.~Annyira közel volt hozzá, hogy egy pár elszabadult
90 15|           ajkait… Olyan közel volt hozzá és mégis már olyan távol,
91 15|          is látta, miképp rohannak hozzá bivalybõrös polgári õrök,