Fejezet
1 2 | Borbála éppen olyan volt, mint Rozália? No, ha ez így állna, mirõl
2 2 | voltaképpen az õ Borbálájuk és Rozália meghalt.~Ah, istenem! Hát
3 2 | No, mármost mondjuk, hogy Rozália meghalt, tegyük fel - okoskodott
4 2 | ne mondjuk meg neki, hogy Rozália meghalt, hanem mondjuk azt,
5 2 | mintha volna nem valóságos Rozália is? Ok nélkül semmi se lesz
6 2 | Borbála nem lehet ok nélkül Rozália, mert Görgõ így vagy úgy,
7 2 | Zsuzsannát fogadta meg s küldte Rozália mellé pesztonkának, különös
8 2 | nyitott ajtón át belépett a Rozália játszótársa, a macska, egy
9 2 | elõtt.~- Pipi! - gagyogta Rozália, szuverén hangnyomattal,
10 3 | egyszerre eldönti, hogy Rozália halt meg, elfelejtette volna
11 10| bölcsõ mellett ült Görgey Rozália, valami dallamot dúdolva;
12 10| a lityegésükben.~- Ohó, Rozália barátocskám - fakadt ki
13 10| intézetbe, mondjuk, Otrokócsy Rozália név alatt.~- Ühüm! Kezdek
14 11| TIZENEGYEDIK FEJEZET~OTROKÓCSY ROZÁLIA ELADÓ LÁNNYÁ SERDÜL~Nagy
15 11| add nekem ezt a virágot.~Rozália szeméből kibuggyant a könny,
16 11| gyalog? - indítványozta Rozália. - Én szeretek gyalogolni.~-
17 11| Segítség! Segítség! - kiáltotta Rozália engedelmesen, de biz az
18 11| elárvult szekerére, látta, hogy Rozália nem ül a ládán, hanem leszállt
19 11| sürögni-forogni a plébános körül.~Rozália fölrezzent, széttekintett.
20 11| történelembe de sok szépet írtál.~Rozália előtt olyannak tűnt fel
21 11| segíteni akarok.~- Otrokócsy Rozália vagyok - suttogta fojtott
22 11| megtetszett neki a kis macska.~Rozália Fabriciusra emelte hálás
23 11| kocsira! - vezényelte Klebe. Rozália félénken pillantott Fabriciusra.~-
24 11| érdeklõdést és meglepetést szült, Rozália arcán valami diadalféle
25 11| az?~- De õ - bizonyította Rozália. - Úgy látszik, minden eredmény
26 11| lóháton köteles szolgálni. Rozália! Kicsikém! No, ugyan mire
27 11| No, ugyan mire való az?~Rozália átvetette magát a kocsi
28 11| erein.~- Jaj! - sikított Rozália.~- Diák, a körmödre koppintok -
29 11| fogom tartani - felelte Rozália egyszerûen, de mégis olyan
30 11| tudok ilyen titkolózást…~Rozália megrázta erre a fejét, s
31 11| logikát keresem mindenben.~Rozália riadtan nézett rá, felismerve
32 11| modorom lehet.~- Otrokócsy Rozália! - mondá Fabricius, majdnem
33 11| személyéhez vezetõ apró nyomokat?~Rozália zavarba jött. Ez az argumentum
34 11| beesett mellû kislány termett Rozália mellett s vezette el egy
35 11| szoknyasuhogásról, hogy Rozália odább húzódott, errõl meggyõzõdni
36 11| suttogta Fabricius lankadtan.~Rozália nem felelt, csak sóhajtott.
37 11| Tessék!~- És ha megtalálom?~Rozália elhajlítá fejét féloldalt,
38 11| levethessük.~- Ez különös - szólt Rozália elgondolkozva -, kinek kellene
39 12| hátrálása.)~- Valami Otrokócsy Rozália - magyarázta a fecsegõ öregúr. -
40 12| fejét a bíró.~- Otrokócsy Rozália nevû.~Nustkorb elnevette
41 13| kezdett új pört, hogy Görgey Rozália voltaképpen nem is létezik,
42 13| aktáiban, hogy nevezett Görgey Rozália csecsemő korában miként
43 13| szorítkozott, hogy nevezett Görgey Rozália él-e vagy nem; határoztatott
44 13| Ismersz-e egy Otrokócsy Rozália nevű kisasszonyt?~Gyuri
45 13| bíróság elõtt, hogy Görgey Rozália él és elfogadja az örökséget.~
46 13| most. Viszlek magammal.~Rozália elhalványodott.~- Aha! Ugye
47 13| magának már van valakije!~Rozália elpirult, félrenézett és
48 13| Nem, nem, csak tréfáltam, Rozália - folytatá az alispán elkomolyodva. -
49 13| felment, s hogy ez Otrokócsy Rozália volt.~A gyermek-szenátor
50 14| verseket.~Fabricius, mikor a Rozália találkájáról hallott, nem
51 14| mindenekelõtt bevallotta Otrokócsy Rozália iránti szerelmét (Tudtam -
52 14| bizonyosan hazudott Nustkorbnak.~(Rozália Fabriciusnénak is kedvence
53 14| mármost én azt mondom, hogy Rozália ártatlan, az nem üres levegõ,
54 14| bezzeg nem sírt már akkor Rozália, az udvarról hallotta csattogni
55 14| piskótatestû, bûbájos teremtéseket.~Rozália ma ügyetlen volt. Amint
56 14| megsúgta a következõ sort, s Rozália tovább folytathatta a dalt,
57 14| Jaj, maga is itt van!~- Rozália - szólt Fabricius -, nem
58 14| hogy olyan vakmerõ volt?~Rozália a kezét nyújtotta.~- Haragudni?
59 14| senkije.~- Velünk fog lakni, Rozália. Szolgája leszek, a helyet
60 14| is megfújom, ahová leül.~Rozália sóhajtott és nem felelt.~
61 14| erõszakosan rántotta ki magát Rozália.~- No, fogjuk hát hamar
62 14| Bizony még nagy gyerek Rozália.~Fabricius nem volt megelégedve
63 14| zavartabbá tette a helyzetet.~- Rozália - szólt hozzá halkan a zsonglõrmutatványok
64 14| Ki tudja, hol röpül?~- Rozália, mondjon meg nekem egyet -
65 14| tudja, elhagy-e akkor engem?~Rozália gondolkozott egy másodpercig,
66 14| Kitalálta, hogy a csokor a Rozália születésnapjára érkezik,
67 14| hadnagy számon tartja, illetve Rozália nyilván fölemlegette elõtte,
68 14| az, akibe szerelmes, de Rozália tudja, hogy a fekete ruhát
69 14| mint egy kitanult lakatos.«~Rozália gyöngédsége, kedveskedése
70 14| jutottak:~- Megölnélek, Rozália, ha valaha megcsalnál, édes.~-
71 14| napról-napra mélyebben, hogy Rozália is szereti, és csak egy
72 15| közepett hozta el Quendel úr a Rozália levelét. Rozália a találkozást
73 15| Quendel úr a Rozália levelét. Rozália a találkozást sürgeti. Ugyan
74 15| Nagy oknak kell lenni, hogy Rozália ír. Egyszer se írt, mióta
75 15| körülbelül egy hét múlva a Rozália levele után, újra megjelent
76 15| urak jelentéseire, még a Rozália levele se billentette fel
77 15| hangosan sírni kezdett. Mire a Rozália mécsese is eltört. Sírtak
78 15| mondá az anya diadalmasan.~Rozália leült Fabriciusné mellé
79 15| álnevet visel. Otrokócsy Rozália.~A szenátorok ijedten ugráltak
|