Fejezet

 1 9 |          KILENCEDIK FEJEZET~A KIS ROZÁLI SORSÁBAN VÁLTOZÁS ÁLL BE~
 2 10|    ablakról: ott ül valahol a kis Rozáli, talán köt vagy olvasgat
 3 10|        tekintetes…~- Az vagyok. A Rozáli apja.~- Az már más. Isten
 4 10|        hírül adni a nagy eseményt Rozáli kisasszonynak.~Az asztalon
 5 10|       Zsuzsi - találta ki nevetve Rozáli. - Érzem a tenyereden, hogy
 6 10|           a kis szíved fiókjában.~Rozáli gondolkozni látszott. Görgeynek
 7 10|         bírom eltalálni - felelte Rozáli eltökélt lemondással, megrázván
 8 10|      semmi, de a ridegségbõl sem. Rozáli kezet csókolt, mire Görgey
 9 10|         nagyon kellett lehajolni. Rozáli felnyúlt azóta, hogy nem
10 10|      akarja elvinni?~- De bizony.~Rozáli, ki megint visszaült volt
11 10|       hogy kezdjek veled valamit.~Rozáli felugrott székérõl s a szoknyáját
12 10|         hallott már ilyet valaha!~Rozáli kedves grimaszt vágott,
13 10|          legjobban szeretem, ha a Rozáli ásít, mert akkor látom leginkább
14 10|          melyet mohón bontott fel Rozáli az asztalon s aztán csalódva
15 10|       tejet kért a feleségemtõl s Rozáli kisasszonnyal beszélgetett,
16 10|           uramat kellene megbízni Rozáli elvitelével? Becsületes,
17 10|         emberére bízná. Így aztán Rozáli is beszélhetne az intézetben
18 11|     fordította kedves arcocskáját Rozáli, újólag kiáltozni kezdte:~-
19 11|           dolgokról beszélgettek. Rozáli fel volt mindenről világosítva
20 11|  tehetetlenül csikorgatta fogait.~Rozáli látván, hogy elmennek, megbátorodott
21 11|     magának pisztolya? - kérdezte Rozáli.~- Van. Hogyne volna.~-
22 11|           elsütni? - nevetett fel Rozáli. (S ez volt az elsõ mosolya,
23 11|    vagyunk… milyen veszedelemben.~Rozáli megfogta bátran az ezüsttel
24 11|          lyukasztotta ki a golyó.~Rozáli rémült tekintetet vetett
25 11|           kérdezte csengő hangon.~Rozáli szíve úgy dobogott, és a
26 11|          a barátja?… Hát ki maga?~Rozáli habozott s fülig pirult.
27 11|      kisleány?~- Ketten - felelte Rozáli.~- Csak? - szólt a rézöntõlegény
28 11|      egyszer csak az is megszûnt, Rozáli megállt s ösztönszerûleg
29 11|          állott meg a kisasszony?~Rozáli ráemeli szemeit, a rémület
30 11|         elpusztul onnan.~Most már Rozáli is nevet ijedtségén, de
31 11| félreismerhetetlen álmélkodással.~Rozáli zavarba jött, nem felelt
32 11|       Quendelt kikérdezni. És míg Rozáli elõrement, õ szándékosan
33 11|      felhasították az úttestet, s Rozáli átlépni nem tudta, átugrani
34 11|         nem szabad. Ugye így van?~Rozáli csendesen bólintott a szép
35 11|        látni hagyták.~Csinos volt Rozáli, mikor félig parasztos,
36 11|    csirkével kezdõdvén a fogások. Rozáli mellett Fabricius ült, kit
37 11|   malomzakatolást. Még a szép kis Rozáli is olyan szívbõl, olyan
38 11|          hogy táncoljon - felelte Rozáli. - Én már mondtam, hogy
39 11|     amiket beszél - rázta a fejét Rozáli és a nagy disputában ottfelejtette
40 11|           világosságot teremteni.~Rozáli azonban még mindig elfelejtette
41 11|           maga titkát? - motyogta Rozáli szórakozottan, gépiesen.~-
42 11|      választ.~- És - kezdett bele Rozáli, de itt megakadt - és… és…
43 11|        együtt utazik Rozáliékkal.~Rozáli azonban már akkor szót fogadott
44 11|    bámultak a hírhedt nábob után. Rozáli egy kanyarodónál hátrafordult,
45 11|       hogy fölösleges titkolni és Rozáli is tudja, hogy õt Quendelnek
46 11|         utasításai, a szegény kis Rozáli mindjárt másnap reggel kezelés
47 11|        sürögnek-forognak, egyik a Rozáli derekát méri, másik papírokat
48 11|          milyen Gürtel a derékra. Rozáli körül forgott minden. A
49 11|      regula a Klöster-intézetben.~Rozáli a mennyországban képzelte
50 11|           óhajtasz-e még valamit?~Rozáli váltig azt mondta:~- Boldog
51 12|     csinos is. Hanem azért a szép Rozáli mégse neki nyílik. A hír
52 13|     unokanõvérem?~- Az én lányom, Rozáli.~Gyurinak tátva maradt a
53 13|        vált égetõ szükséggé, hogy Rozáli megjelenjék Kassán a bíróság
54 14|    Természetesen arra nézve, hogy Rozáli ártatlan.~- Mibõl gondolja
55 14|       ravaszsága a nyelve hegyén. Rozáli sír, mert tele van a szíve
56 14|           a bûvésznek szüksége.~- Rozáli, hozd el azt a kis asztalkát
57 14|       amint megjelent az ajtóban, Rozáli, mint elõbb a gitárt, legott
58 14|          odaszaladt s egyenesen a Rozáli aranyhajából húzta ki.~Fabricius
59 14|   hiedelemre, világos tehát, hogy Rozáli adott ilyen okot, s ez zavarta
60 14|         lángolással vetette magát Rozáli után, de sohasem gondolkodott
61 14|    vesztegelt Fabricius dolga is. Rozáli még mindig hallgatott atyjáról,
62 14|         és Klöster kisasszony is. Rozáli arra kérte, hogy egy levelet
63 14|          mulattatta Quendel urat.~Rozáli csakhamar visszajött a lepecsételt
64 15|     gondolata a gyõzelem percében Rozáli volt, az elsõ parancsa,
65 15|     nyelvcsuszamlás mutatta, hogy Rozáli öngondolatában már anyjának
66 15|        csak azt vette észre, hogy Rozáli már nem sír, mert szuszog,
67 15|          hegyezte füleit, mikor a Rozáli kisasszony episztolácskát
68 15|          de hogy is ne lett volna Rozáli ott, Mauks Donátné a két
69 15|        mint egy összevonódó olló.~Rozáli csodálkozva nézett rá. Sohase
70 15|          látta még olyan szépnek.~Rozáli mellett elmenve, áthajolt
71 15|           akaratát.~- Hadd legyen Rozáli a tied, te meg légy enyém.
72 15|           az alispán vidáman -, a Rozáli levelét, melyet a múlt napokban
73 15|           az.~- Ilyen levelet írt Rozáli? - csodálkozott Görgey.~-