Fejezet

 1 1 |              gomb nincsen felvarrva, mire éktelen dühbe jött, kiugrott
 2 2 |              és az asztalra csapott, mire megindultak a poharak és
 3 2 |      mindjárt visszük is a leányzót.~Mire aztán lassankint kivallogatta
 4 3 |              Furcsa hírek érkeztek…« Mire közbevágott a már egy kicsit
 5 3 | farkasüvöltést vélt hallani Görgey), mire megjegyezte a nagyasszony: »
 6 3 |             küldenék a pap helyett?« mire azonban tagadólag rázta
 7 3 |            útközben elgondolva, hogy mire való az ilyen ostobaság,
 8 4 |           gyanút is kergetsz. Látod, mire visz az efféle, szabadulj
 9 5 |            megnyomogatta a lágyékát, mire megint permetezni kezdett
10 5 |             széljegyzete is ki tudja mire lesz jó, ha nem használ,
11 6 |        széttárta a szárnyas ajtókat, mire hûvös, dermesztõ áram csapott
12 6 |              foglalják el helyeiket, mire csendesen beleigazíták magukat
13 6 |       dohogott bele Pálfalvi Mihály, mire helyeslõ moraj zúgott fel
14 6 |          intését Gosznovitzer Dávid.~Mire az elölülõ Mostel mérgesen
15 6 |      kegyelmed? Jön mindjárt vissza!~Mire megfordult, visszatért,
16 6 |      kapujánál fog végzõdni, hahaha.~Mire megint nagy köhögés fogta
17 6 |         ellenfél mellét akarná érni, mire az megfelelõleg készül parírozni,
18 6 |           kinõ, mint a szalamanderé, mire megházasodol.~Mecséry ezalatt
19 7 |           emberek és gyûlt a pénzük.~Mire is költhetett volna a szász
20 8 |             anyagot eleibe tálalták, mire az elméjének egy villanatából
21 8 |       levelek tartalmában éldelegne, mire lassankint elborult a homloka
22 8 |          mindenfelé mutogatván, hogy mire viheti egy ügyes emberi
23 8 |             mi a szó? - kérdé végre.~Mire hátravetette a fejét Bibók
24 8 |           kedvetlenül.~Bibók uramra, mire visszatért az alispán elõszobájába,
25 8 |            hogy merre van a parókia, mire az megjegyezte volna nagy
26 8 |              csakhamar elálmosodott, mire leakasztotta a zsebében
27 8 |              lássunk a közügyekhez«, mire a született huszárok, kocsisok
28 8 |                 kiáltott fel Monoky, mire megint új vivátozás tört
29 8 |             mondanivalója lehet még. Mire fürgén felugrott, megsimogatta
30 9 |             láthatólag összerezzent, mire a másik férfi vette át a
31 9 |      fejszémet, mamuska, és tudod-e, mire kérlek? Ugyan köss össze
32 9 |        szemével, hogy nincs kímélet, mire Soltész Pali nagy gúnyosan
33 9 |             már énvelem hazasétálni, mire aztán engedelmesen ide nyújtja
34 9 |             az elfogatási parancsot.~Mire kijött vele, már akkor lovon
35 9 |          fülébe, hogy jól szaladjon, mire az aztán olyan eszeveszett
36 9 |               ugyan kinek hiányzik?« Mire úgy elpirult a jámbor, mintha
37 9 |           vetve a szegényes fogatra.~Mire Görgey a zsebébe nyúlt s
38 9 |            által némileg bezáratott, mire átvette Pizsera és az ivó
39 10|        eltakarta a kedves arcot is - mire majdnem teljesen homályosnak
40 10|           sem. Rozáli kezet csókolt, mire Görgey lehajolt és szájon
41 10|            ha szükségesnek látod, de mire való volna az? Vagy valami
42 10|       megfelelõ rendeletet adjon ki, mire egy-két pillanat múlva egy
43 10|              mit gondol, Quendel úr, mire határoztam magamat?~- Semmit
44 10|            már régen vágytam erre.~- Mire? - kérdezte Görgey kíváncsian.~-
45 11|              megboldogult édesatyám, mire a városi hajdúk lóra kaptak
46 11|         Rozália! Kicsikém! No, ugyan mire való az?~Rozália átvetette
47 11|         Vékony nádpálcájával odabök, mire a béka cuppogó ugrásaival
48 11|      bizonyos szavaló hangba esve. - Mire vegyem azt, hogy eleinte
49 11|            felelte helyette Quendel, mire valóságosan fölragyogott
50 11|      csakhogy megint összekerültünk!~Mire Quendel apó visszaszármazott
51 11|              lármára, meg kiszaladt, mire molnárlegények rontottak
52 11|             szónak bent kell lenni), mire Quendel úr kezét fogja nyújtani (
53 11|         kenyérgalacsinnal dobta meg, mire az szeretetreméltóan fenyegetõzött: »
54 11|     emlékezteti Molicska Wilnernét.)~Mire azonban megindult a táncba,
55 12|             volna, ahogy most bejön. Mire való tudni, hogy útban van,
56 12|          csodálkozott a vendéglõs. - Mire való lenne az?~- Nagyon
57 12|              szétbeszélte, úgy, hogy mire Kárász uram visszajött,
58 12|              meg magát a korcsmáros, mire újból kezet fogtak. - Aha,
59 12|            sok veszõdség volt azzal. Mire a gyertyagyújtással elkészült,
60 12|             bólintott, hogy jó lesz, mire Bibók kinyitotta az ajtót
61 12|             templomban is fütyül. De mire lesz az jó?~A bíró nem felelt.
62 12|    elõrevágtatott Görgõre, úgy, hogy mire a kis csapat megjött a foglyokkal
63 13|       Gyurinak tátva maradt a szája, mire aztán Görgey megmagyarázta,
64 14|             már ugye adtam, Rózika?« Mire mosolyogva felelte, hogy
65 14|            eset világos.~- Már t. i. mire nézve világos?~- Természetesen
66 14|            víz folyna be az ablakon, mire néhol az asszonyok a szoknyáikat
67 14|    Rozáliának ma születésnapja van«, mire Fabricius újólag fölkereste
68 14|           kezét találta megkarcolni, mire az hirtelen hátrább ugrott
69 14|               mondá Trück nyugodtan, mire olyan hahotára fakadt Horánszky,
70 14|            Trück is elnevette magát, mire felkiáltott Horánszky:~-
71 14|           nem vehet magának.~Szóval, mire a temetésnek vége lett,
72 15|              hangosan sírni kezdett. Mire a Rozália mécsese is eltört.
73 15|            mindjárt nem lesz már ezt mire tenni.~Ebbõl aztán értett