Fejezet
1 1 | Én se - hörögte csukló hangon.~- Hát jól van, nagyon jól
2 1 | szemeit, miután gyenge, elhaló hangon magához kérte újszülött
3 3 | kérdé Verona fojtott hangon és a bütykös nagyujját nekifeszítette
4 3 | fel a fonalat engesztelõ hangon és senki se tudott nálánál
5 3 | jegyezte meg Marjákné bosszús hangon, birsalmákat rakosgatva
6 3 | megütõdnék, majd csendes, rekedt hangon figyelmeztette az írásban
7 3 | szólt hátra rideg, megvetõ hangon:~- Mit akar?~Talán észre
8 3 | istenem - kiáltá fuldokló hangon -, hiszen vége van, gályákra
9 3 | esengett Görgeyné remegõ hangon.~Pál úr a verejtéket törölte
10 3 | meg - szólt tompán fojtott hangon -, egy ember étlen-szomjan?~-
11 3 | faragni.~Olyan közömbös hangon mondta, mintha a penicilusnál
12 3 | olyan bátortalan, szepegõ hangon, mintha gyermek volna s
13 6 | Fabricius messze hallható csengõ hangon -, Lõcse város bírája meg
14 6 | megszólalt bágyadt, gyenge hangon, mely a fogai hiánya miatt
15 6 | ekképpen kezdé, reszketeg hangon:~- Bölcs és körültekintõ
16 6 | helyreigazodtak, és így szólt felemelt hangon:~- Én a felelõsséget Nustkorb
17 6 | kérdé zavartalan, egészséges hangon.~- Úgy látszik - felelte
18 6 | férfi volt - mondá csengõ hangon, bizonyos oroszláni nyugalommal -,
19 6 | vetette magát Kripélyi kérlelõ hangon:~- Talán elég volna, ha
20 6 | javíthatatlan agglegény panaszos hangon, a két fiatal diák irigykedésére
21 6 | tõlem - felelte melankolikus hangon. - Menjünk haza Leibicba
22 7 | horkant fel az öreg, fuldokló hangon. - Az az imposztor Blom
23 7 | kiáltá zihálva, fenyegetõ hangon s olyan gesztusokkal, mintha
24 8 | aztán nyöszörgõ, gyenge hangon, mely szinte darázsdöngéshez
25 8 | fiam - nyögte fájdalmas hangon -, a fiam, akit holtnak
26 8 | közbe Zsiga úr mézes-mázos hangon.~- Mert így egy percig se
27 8 | mondá az rekedten, fojtott hangon, anélkül, hogy ráemelné
28 8 | ellenveté Zsiga úr, nyegle hangon. - Az én szívem sincs kõbõl.
29 8 | mondá gyermekesen dicsekedõ hangon az öreg, és szemei élénken
30 8 | kapitány, örömtõl mámoros hangon. - Hiszen a mesterségem.~-
31 8 | bekecsét is, békülékeny hangon kérdé, miközben kihúzta,
32 8 | ellenveté az asszony hányaveti hangon, egyik kezét a csípõjére
33 8 | felállt s lassú nyugodt hangon, kronológiai sorrendben
34 8 | eleinte szinte reszketõ hangon -, örökös büszkeségem ez,
35 8 | emelkedett most fel s korholó hangon célzott egy, az imént hallott,
36 8 | töredelmesen lehajtván, tompa hangon mondá, mintha egy pincébõl
37 9 | keserûség nélkül való, sõt vidor hangon, melyen Darvas sógor a halállal
38 10| vallásos ember, aki szép búgó hangon énekli vasárnaponkint a
39 10| Hol van? - kérdé fojtott hangon.~- Sós Jánosni szolgál bent
40 10| kacagott Vargáné s incselkedõ hangon hozzátette: - Pedig milyen
41 10| gondolod? - kérdezte játszadozó hangon.~- A magáé - sietett kijelenteni,
42 10| mentegetõzött Quendel apó siránkozó hangon, de dicséretére legyen mondva,
43 10| mutatva, így szólt bizalmas hangon:~- Nem akar a domine spectabilis
44 10| Üljön le.~Oly parancsoló hangon mondta, hogy Quendel akaratlanul
45 10| felelte bensõség nélkül, komor hangon. - Az ember szívesen meghoz
46 11| hanem elkezd velök nyájas hangon tárgyalni.~- Mit akartok,
47 11| kisasszony? - kérdezte csengő hangon.~Rozáli szíve úgy dobogott,
48 11| vagyok - suttogta fojtott hangon s önkénytelenül meghajtotta
49 11| tudós asszonyság fitymáló hangon, szúrós tekintetével vizsgálgatva
50 11| fordult ez az ügynökhöz szelíd hangon -, igen, igen kérem.~- Mindent
51 11| neki - veté oda fejedelmi hangon, megnyomkodva a pipáját -,
52 11| bakfis, elszontyolodott hangon.~- Hiszen csak azért mondtam -
53 11| jegyzé meg Fabricius kérlelõ hangon -, hogy nem lesz jó katona,
54 11| kérdé meglehetõsen közömbös hangon.~Az öreg ravaszul hunyorított
55 11| hebegte a kicsike fojtott hangon -, hogy valami bajom lesz.~-
56 11| szólt egyszerre szomorú hangon, a fejét rázva.~- Nem mondhatja
57 12| Bibók karjára s rekedtes hangon suttogta:~- Kinél van most
58 12| el - jegyzé meg elcsukló hangon, mintha a torkát szorítaná
59 12| nélkül itt állni és ilyen hangon követelni egy garmada aranyat.
60 13| volna is - mondá ziháló hangon, eltökélten.~- Hiszen éppen
61 14| félrefordult s félénk, fojtott hangon kérdezte:~- Hogy állunk?~-
62 14| kiáltá fojtott, rekedt hangon -, akkor…~- No, persze hogy
63 14| mondjuk, de ha fenyegetõ hangon tesszük, és ha már az járul
64 15| ablakát és messze csengõ hangon kihirdette az összegyülekezett
65 15| ellentmondást nem tûrõ hangon.~(- Ez oszt fog tudni parancsolni -
66 15| egyik papirost s ünnepélyes hangon inkább mondta, mint olvasta.~-
|