Fejezet

 1 1 |           akar a morfinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen,
 2 1 |          elõtt. Nagy huzavona után végre egy négyhetes malac és két
 3 1 |          nem bírták észretéríteni; végre is, hogy megtartható legyen
 4 2 |             Nem ismertem - felelte végre teljes határozottsággal.~-
 5 2 |         mint a fiatal), és világos végre, miért nem hasonlít Karolinához,
 6 2 |     Ennyire talán mégse puritánok. Végre is mindenkinek maga felé
 7 2 |        felkúszott a bástyára, ahol végre jól megérdemelt magányban
 8 3 |    hallgatóztam, semmi nesz sehol, végre úgy egy félóra múlva egyet-kettõt
 9 3 |              Elmehetek? - kérdezte végre Verona.~Görgey összerezzent,
10 3 |        aztán mint egy szuszék, míg végre egy hintó alakját vette
11 3 |            a baluszterben.~A pohár végre kicsordult. A galamb is
12 4 |       üldözött farkas is megszokja végre az állapotát; ezentúl pedig…~-
13 4 |  templomokat ugyan nekik adták, de végre is a templomokat nem lehet
14 6 |            kocsmától kocsmáig, míg végre megtalálta a villikust,
15 6 |           tudtak semmi bizonyosat.~Végre megint lódobogás hallatszott
16 6 |      mozgás támadt mindenfelé, míg végre elõnyargalt párolgó, tajtékos
17 6 |           hagyta az õsfantázia, és végre is nem volna igazságos,
18 6 |          szóváltások nélkül. Mikor végre teljesen kiürült, a villikus
19 7 |            bele az üzletbe, de hát végre is jobb, ha Quendel uram
20 7 |            Sztambulból megérkeznek végre a végleges adatok, becses
21 8 |              No, mi a szó? - kérdé végre.~Mire hátravetette a fejét
22 8 |        papok orrára kötni. Az eset végre is rendkívüli, nem lehet
23 8 |     mondott.~- Furcsa - jegyzé meg végre, sercentve a foga közül -,
24 8 |           reggel. Zsiga úr azonban végre mégis kiválasztott egy seregélyszínû
25 8 |      küszködött hosszabb ideig, de végre ez is sikerült a szokásos
26 8 |     maradok a helyemen.~A nagy szó végre ki volt mondva. Olyan éljenzés
27 9 |        élete feletti õrködéssel, s végre maguk a tekintetes urak
28 9 |      elkövetésével hencegett, most végre, mikor valami dicséretest
29 9 |     ebédjeivel azt a Marjáknét.~De végre, tip-top, jöttek az urak,
30 9 | visszavonulást, de nem talált, hát végre is kiloccsantotta:~- Mit
31 9 |    lehettek? Ez mégis tûrhetetlen. Végre déltájban érkezett meg lihegõ
32 9 |         kiabálós virágú mákföldek, végre bent Gömörben jöttek az
33 9 |        Öreg uzsonnatájt tárult elõ végre a szép Hont megyei völgy
34 10|        jókívánatok váltása mellett végre megindult Görgey az erdõnek,
35 10|       fizetéssel valaminek? A pénz végre is nagy kerítõ. Igaz, még
36 10|       ruháim ne kopjanak. Az ember végre is használja a saját övé
37 11|            neki ajándékozná. Ilyen végre is nem lesz Görgőn. Aztán
38 11|      tinórugombát is talált, mikor végre előkocogott a Quendel apó
39 11|            fújva.~- Gott sei Dank. Végre fent vagyunk a hegy tetején.
40 11|           mindenki a poharát.~- És végre azzal a különbséggel - folytatá
41 11|         Hát képzeljék - hámozta ki végre Quendel úr -, a pejkóimat
42 11|             egyre lejjebb-lejjebb, végre mikor már olyan közel ért
43 11|           ebben, sikerült is nekik végre világosságot teremteni.~
44 11|        össze lehetett szedni, hogy végre elindulhattak, már éppen
45 12|            indul, az õr is szalad, végre a bástyához ér a lélek és
46 12|           a saját szakállára. Mert végre is, miért ne legyen az ember
47 12|            a táborokban. Hja, hja. Végre is nem ürge az ember. Hát
48 12|    vonogatta a vállát.~- Hiszen én végre se bánom. Nem az én pénzembõl
49 12|           toldta meg az ajánlatát, végre aztán Bibók is elgondolta,
50 12|         végbõl kérdezi az alispán. Végre is a Kiss Ferenc lovában
51 14|          készülõdés volt fent, míg végre estefelé kitört a vihar,
52 14|          hallgatták, nem-e jégesõ. Végre egy kérdést tett közömbösen,
53 14|       bolondjába táncoltak elõtte, végre is a kutyával, a Popráddal
54 14|           kezdett játszadozni, míg végre a füleit hegyezte Poprád,
55 14|            én mindent, de a beszéd végre csak beszéd.~- Akkor aztán
56 14|           ne félj, nem veszett el. Végre mégis csak megtaláltuk az
57 14|           leányok nevetgéltek, míg végre az egyik kisleány megsúgta
58 14|       szállt, szállt, rézsunt, míg végre leesett a Scheiben-hegyen.
59 14|            a csúf Fabricius! De ez végre is az igazságtalanságoknak
60 14|        túlságosan õhozzá hajló, és végre Fabricius honnan is tudhatná,
61 15|       vendéglõje van? A viceispány végre se király. S a király is
62 15|         lihegõ bosszúvággyal. »Hát végre a kezünkbe kerültél, jómadár«.~…
63 15|           jó úr röstelkezve -, no, végre megvan«.~- Olvassa fel hangosan -
64 15|            vagy gyöngéden hajtotta végre a bíróság ítéleteit, melyek,