Fejezet

 1 1 |              magára, mégis mi történik. (Oh, istenem, istenem, ezek
 2 2 |                 a gyermek, de mégsem az. Oh, nem az. Néha valami olyasforma
 3 2 |                 az érem másik oldaláról. Oh, istenem, de bolond vagyok,
 4 2 |             képtelenség, amit gondoltam.~Oh, jaj, hasztalan volt menekülni,
 5 2 |             nyitva maradt az ámulattól.) Oh, istenem, istenem, hogy
 6 2 |               már ott volna a mamájánál. Oh, uram, szent atyám (ájtatosan
 7 2 |              ildomos szóban. - Jóságból. Oh, istenem, mi másból? Avagy
 8 2 |              mosolyra ferdültek össze.~- Oh, dehogy. Csak azért kérdeztem
 9 3 |           kegyelmed persze búsul ezen.~- Oh, istenem - kiáltá fuldokló
10 3 |            bizalmatlanul tekintett rá.~- Oh, istenem, ki hát?~- Én -
11 3 |                 itt van a fejem, tartom.~Oh, most kellett volna megnézni,
12 3 |      szemérmetesen lesütötte a szemeit). Oh, kell is már nekünk! Hanem
13 3 |           reszketett, mintha láz törné.) Oh, szó sincs róla. Semmi olyanra
14 4 |                 valamit akartak Bécsben. Oh, szegény országgyûlés! Nem
15 4 |               rozmaring.~Remélnek-e még? Oh, bizonyosan. Õk is nyilván
16 7 |                   amit Blomék csináltak. Oh, az övék - az teljesen comme
17 7 |              igazságtalanság a rabokkal? Oh, istenem, hiszen nem történik
18 8 |                 Hát megkerült, hazajött. Oh, jaj, oh, jaj!~S ezzel megfordult
19 8 |            megkerült, hazajött. Oh, jaj, oh, jaj!~S ezzel megfordult
20 8 |            viszek a nemzetes asszonynak. Oh, szegény feje, mit fog csinálni?
21 8 |               bánna el a bûntettekkel.~- Oh, pedig én buzgó keresztény
22 8 |                  Pedig öregebb nálamnál. Oh, szegény Bibókné, szegény
23 8 |                   Gyuri elmosolyodott.~- Oh, istenem! Én tanácsoljak
24 8 |               Mivé lennék én tenélküled? Oh, tekintetes alispán úr,
25 8 |               ami törvény, az törvény…~- Oh, jaj, miféle törvény az! -
26 8 |           mentegetõzött.~- Mindenesetre. Oh, bizonnyal. A diákjaimé
27 9 |           szamárnak tartják a szamarat.) Oh, hogy sírt a szegény kis
28 10|               errõl az intézkedésérõl?~- Oh, bizonyosan. Az alispán
29 10|                 a száját a tenyerével.~- Oh, te kis pogány jószágom!
30 10|             aztán csalódva tolt félre.~- Oh, te bohó apuci! - kiáltá
31 10|            ábrázatod elé akarna járulni, oh, uram, mégpedig tüstént,
32 10|          cselekszik (t. i. az ördögnek). Oh jaj, õ hát a kislány atyja
33 10|              beleviszik a rossz üzletek. Oh, istenkém, a rossz üzletek.
34 10|            szolgája, lelkes híve voltam. Oh, ne, ne! Ne vexáljon! Hiszen
35 11|                hogy a lovaid kellenek?~- Oh, istenem, csak nem lehettek
36 11|                 én kedves jó barátomnak. Oh, ha tudná, milyen veszedelemben
37 11|               melyet a karján tartott.~- Oh, szent anyácska, Szûz Mária,
38 11|              csapja össze a tenyereit.~- Oh, istenem. Már másodszor
39 11|                 se ettem meg õtet.~- Ah. Oh. (Minden jel mutatta, hogy
40 11|        Fabriciusnak a szíve ugrált bele. Oh, te kedves kis baba, oh,
41 11|                  Oh, te kedves kis baba, oh, te megenni való kis baba,
42 11|                  Fabricius gúnyolódva.~- Oh, csak egyetlenegy pontra
43 11|                 egy királyi princessza. (Oh, be gyönyörû nyaka volt.)~-
44 11|               ujjat húzni a társasággal. Oh, milyen szerencsétlen modorom
45 11|                tüzes vasaló. A hazugság. Oh, hát a hazugság csakugyan
46 11|                  a tüzet, még piszkálja. Oh, istenem, a szégyen ölne
47 12|              pesztonka édes arcocskáját (oh, csak legalább a nevét kérdezte
48 12|                 megismerné millió közül. Oh, oh! Tehát így vagyunk,
49 12|             megismerné millió közül. Oh, oh! Tehát így vagyunk, kisasszonyka!
50 12|          fiatalon. Ilyen mennyei arccal. Oh, asszonyok, asszonyok. Be
51 13|           kétségessé a személyazonosság (Oh, te gézengúz fiskális, melyik
52 14|           öntötte el a szenátor arcát.~- Oh, mamókám, édes mamókám!~-
53 14|             megszagolja a menye bûnét.~- Oh anyám, bárcsak igaz lenne!~-
54 14|                  a könnye csordult ki.~- Oh, te bolondos gyerek, te!
55 14|                   fejét az ölembe tette (oh, milyen édes feje van),
56 14|              sodrából.~- Milyen emberek! Oh, istenem, istenem! Ezek
57 14|              volt a szegény Gyuri iránt. Oh, ez a csúf Fabricius! De
58 14|          tartozott, amely tetszett neki. Oh, ez a bolondos Fabricius!
59 15|                 de olyan nagyon félek…~- Oh, mitõl félnél kisleányom,
60 15|           részletek, falatok. De a pénz, oh, az egy forró szenvedély,
61 15|                 szitakötõé.~- Feleségül? Oh, szerencsétlen… hiszen…~
62 15| természetellenesség, s mikor azt mondta »Oh, szerencsétlen«, ez voltaképpen
63 15|                  tettétek meg, pogányok. Oh, istenem, istenem, mit fog