Fejezet

1001 10|                      Egyik az volt ezekből, hogy szeretett a nagyurakhoz
1002 10|            megdicsérte volna Görgey uramat, hogy milyen jó színben van és
1003 10|                    ha van-e valamilyen mód, hogy dolgát az erdőmesternél
1004 10|        protokollumba, azzal az utasítással, hogy vajon a följegyzett időnek
1005 10|                bizonyítsa, valamint azt is, hogy onnan mely órában távozott.
1006 10|             távozott. Ha mindebből kiderül, hogy az illető nem lehetett odább,
1007 10|                      is.~- Hiszen éppen az, hogy mindenünnen kiûzték, csak
1008 10|                  mesteremberek abból élnek, hogy a feleségeinek szállítanak,
1009 10|              erdõmesterének meg van hagyva, hogy a szegényebb emberek sertéseit,
1010 10|                   följegyezte egy cédulára, hogy a cédula átadója valamivel
1011 10|                     nekem imént az emberei, hogy a sógorom, Darvas uram,
1012 10|                 József (ördöngös egy fickó, hogy állandóan ott mer lenni)
1013 10|                    harangszóról azt hittük, hogy valami falut érünk, ha irányában
1014 10|               bemásztunk szépen a Bakonyba, hogy két napig étlen-szomjan
1015 10|              körös-körül kering a magasban, hogy aztán, meggyõzõdvén anyai
1016 10|                    Görgey levette kalapját, hogy a hûs levegõ jobban érje
1017 10|                 mikor már olyan közel volt, hogy csak egy-két perc még odáig,
1018 10|              reszketett, de úgy reszketett, hogy összegombolta a kabátját.~-
1019 10|                     nézem, tekintetes uram, hogy ez az erdõmester háza.~Egy
1020 10|                    bölcsõben fekszik. Azaz, hogy igazat szóljak, van egy
1021 10|                     a házamnál, nem hiszem, hogy azt keresnék.~- Hátha -
1022 10|                   becsületes parolát adtam, hogy a levegõtõl is megóvom és
1023 10|               csavargók ellen volt kihúzva, hogy abban megbotolva ne közelíthessenek
1024 10|             ajtókilincséhez lévén erõsítve, hogy annak a rezgése, ha el akarnák
1025 10|                     az erdõmesterét.~- Hát, hogy van a kisleányom?~- Egészséges,
1026 10|            tekintetes úr!~- Csitt, te liba! Hogy tudsz olyat mondani - förmedt
1027 10|                  megfogadni a gazda szavát, hogy a konyhába menjen, minden
1028 10|                mozgásából ki lehet találni, hogy a kis angyalka most az égben
1029 10|                  olyan különösen boltozott, hogy az ember belebolondul. Lehetetlen
1030 10|                   állítani a bizonyítványt, hogy a legimádandóbb fitos orrok
1031 10|               Rozáli. - Érzem a tenyereden, hogy te vagy, mert láttalak fokhagymát
1032 10|                szobába s türtõztette magát, hogy el ne rontsa a Zsuzsi asszony
1033 10|                     kutya, nem érdemli meg, hogy a te szíved dobogjon miatta.
1034 10|                      Rozáli felnyúlt azóta, hogy nem látta, mint egy szarvas.
1035 10|                     pecsétjével bizonyítja, hogy mikor jöttem és mikor távoztam.~-
1036 10|                  próbálni.~Engedelmet kért, hogy átöltözhessen, azután majd
1037 10|                 kérdést zúdított a nyakába, hogy mi újság Görgõn. Él-e még
1038 10|                      mert nem mondtam neki, hogy Rozáliért megyek.~- A Rozáliért? -
1039 10|                     már innen-onnan, ideje, hogy kezdjek veled valamit.~Rozáli
1040 10|            szoknyáját két kézzel fölcsípve, hogy kurtábbnak látszassék, forogni
1041 10|                 közül melyikünké a parancs, hogy gondolod? - kérdezte játszadozó
1042 10|        alázatossággal szinte a földig, úgy, hogy az aranyhaj, melyet az este
1043 10|         parancsolótól. De miképp is van az, hogy én egy csöppet se félek
1044 10|                 álmatagon.~- Hát azt tudod, hogy miért tisztelsz?~- Tudom.
1045 10|            tenyeredet, mondtam már egyszer, hogy fokhagymás.~Görgey szívét
1046 10|                     mért mondta Varga uram, hogy filozófus. Megfogta a kezét (
1047 10|                  azt a kisasszony?~- Abból, hogy ha szeretne, hát nem vette
1048 10|                   Görgey elfordult, érezte, hogy a szeme megnedvesedik. Aztán
1049 10|                     asszony volt, de… azaz, hogy mit is beszélek? Hol is
1050 10|                     hagytam el? Igen, igen, hogy Katalin nénéd keveset törõdött
1051 10|                fityfirity vagy. Azt akarom, hogy egy igazi kisasszonyt faragjanak
1052 10|                  Hát az igazán felháborító, hogy így gondolkozol az Istenrõl,
1053 10|               fölvetett témát.~- De vegyük, hogy igazad volna, ámbár nincs,
1054 10|                  igazad volna, ámbár nincs, hogy nem szereted az Istent,
1055 10|              eközben mégsem bírta megállni, hogy két pár összefüggõ szárú
1056 10|                    az én tervembe vág bele, hogy nagy leány légy, akkor azt
1057 10|                     légy, akkor azt mondod, hogy te még kis leány vagy, mikor
1058 10|                   arra való, kérem alássan, hogy az öreg Mohamed prófétát
1059 10|                hagyja magát bolonddá tenni. Hogy t. i. a Korán tiltja az
1060 10|                   Azt hiszi tehát a gazdám, hogy ha török ruhában lépek be
1061 10|                  lehet - gondolta Görgey -, hogy ilyen kicsiségekben is formulákat
1062 10|                      Nem.~- Sem õ?~- Sem.~- Hogy lehet az? Hiszen elõadhatná
1063 10|                elõadhatná magát olyan eset, hogy értesíteni kellene.~- Azt
1064 10|                     nem tér, de mi szükség, hogy az otthon érdeklõdjék utána.
1065 10|                   midõn megint találkozunk, hogy azzal is jobban örülhessünk
1066 10|                  ilyenre. De mégis különös, hogy a kocsisa vagy az inasa
1067 10|                    Én csak arról tudom meg, hogy megint itt van vagy már
1068 10|                     van vagy már nincs itt, hogy a minaret tetején egy kis
1069 10|                    szóba áll-e most velünk. Hogy alkalmatlanok leszünk neki,
1070 10|                    körülkeríti oly magasan, hogy csak a legszálasabb fák
1071 10|              udvarára és kertjébe. Mondják, hogy a rimaszombati nyalka ifjúság
1072 10|                 óriási gyertyánfa tetejére, hogy a kertben sétáló odaliszkokat
1073 10|                   Járj közbe jámbor Juszuf, hogy fogadjon.~- Ha összeszid,
1074 10|                  efendi. Azt fogom mondani, hogy fenyegettél.~- Jó, jó, csak
1075 10|                      Bizony nem lehetetlen, hogy része lesz benne.~De mi
1076 10|            engedélye nélkül is megtehetjük, hogy odavisszük az olvasót, ahova
1077 10|                   úgy van az ember alkotva, hogy mindent megun. A paradicsom
1078 10|           könnyelmûek? Nem ajánlkozhatna-e, hogy kineveli, mondjuk, énekesnõnek?
1079 10|                   de hát nem természetes-e, hogy egy öreg ember ilyenben
1080 10|            bámulatból, ki akképpen rendezé, hogy semmi se veszhessen el a
1081 10|               eunuch megzavarta, jelentvén, hogy odakünn megszólalt a Varga
1082 10|                     efendit, arról van szó, hogy egy idegen, aki vele van,
1083 10|           Magasságod aláírással bizonyítja, hogy idejött az erdõmesterhez
1084 10|                   innen ment vissza, vagyis hogy nem volt Osgyánban.~- Eredj,
1085 10|               mindenféle embereket fölszed, hogy alkalmatlankodjék velök.~-
1086 10|                   mit vétett õ az ördögnek, hogy ezt most idehozta? Hiszen
1087 10|                    Hiszen inkább azt hitte, hogy a kedvében cselekszik (t.
1088 10|                    mást alig tehetett, mint hogy hirtelen a tréfa rongyaiba
1089 10|                igazán kapitális! Ki mondja, hogy nincs szerencse. Hojahu!
1090 10|                 kérdezi domine spectabilis, hogy mit keresem itt? Hát mi
1091 10|           elmosolyodott s meg nem állhatta, hogy ne évõdjék vele:~- Igen,
1092 10|                legyen mondva, el is pirult, hogy még a nyaka is téglaszínû
1093 10|                 átteszi Anatoliába, hallok, hogy elkészül, poggyászt már
1094 10|           Quendelnek még aztat se nem mond, hogy bikmag. Hanem mikor odamegyek
1095 10|                    ez nagy violencia. Igaz, hogy akkor még nem voltam nemes
1096 10|                  senkise nem ígérte semmit. Hogy veszett nyélnek kerüljön
1097 10|                   kis erdõcském, idehoztam, hogy ne legyen szem elõtt, mert
1098 10|                  alispán úr? Mindössze azt, hogy itt tetszett találni erdõben,
1099 10|                 folytatá Görgey.~- No igen, hogy a saját ruháim ne kopjanak.
1100 10|             másvilágra és gondolja arra is, hogy még a tekintetes úr is lehet
1101 10|                       és gondoljon arra is, hogy nem a pokol a legrosszabb
1102 10|                 pokol a legrosszabb hely és hogy a katlan, amelyikben az
1103 10|                  hiszen csak tréfáltam. Már hogy is árulnám én el kegyelmedet.
1104 10|            kegyelmedet. Hanem azért örülök, hogy a gondviselés hozzájuttatott
1105 10|                    ezzel bátorságot kaptam, hogy az én titkomat viszont kegyelmedre
1106 10|                      mint ahogy én óhajtom, hogy az enyim meg legyen õrizve
1107 10|                 mint egy evet, az ablakhoz, hogy az alispán kívánságának
1108 10|                   Minek? Innen is észlelem, hogy csillagos az éj, és nem
1109 10|                   az esztendõ olyan hosszú, hogy az ember eleget lehet benne
1110 10|                  atya és az élet oly rövid, hogy nem eleget kóstolhat örömökbõl.
1111 10|                     halál aztat mond tótul, hogy »Pogy!«~Görgeyt azonban
1112 10|                    belevonni a selymaságba, hogy aztán mint közös kalandnak
1113 10|                 titokcserében. Ámbár lehet, hogy az is jó lesz.~- Hát csak
1114 10|                   vasember a tekintetes úr? Hogy van-e dohánykában ópium?
1115 10|              egyszerû. Kegyelmed jól tudja, hogy a házam Görgõn sivár, rideg
1116 10|                    elõször is nem alkalmas, hogy egy kisasszony megtanulja,
1117 10|                 mert hiszen kilátás van rá, hogy Lõcse városa az elsõ kedvezõ
1118 10|                   az akart lenni kifejezve, hogy hol és kitõl hallotta Görgey,
1119 10|                    immár egy kis csapattal, hogy csatlakozzanak a zászlajához.~-
1120 10|                     száraz szalmáról tudom, hogy lángba borul, ha égõ csóvával
1121 10|                     Hiszen nem kefét ettem, hogy én most üljek, mint a pecsérkegomba
1122 10|                  hadiköltségre s rohant ki, hogy rögtön fogasson, Görgey
1123 10|                   parancsoló hangon mondta, hogy Quendel akaratlanul engedelmeskedett.
1124 10|        türelmetlenségtõl.~- Ott hagytam el, hogy Toporcra se vihetem a leánykámat,
1125 10|                  Azonban nyomban észretért, hogy megfeledkezett önmagáról
1126 10|                  tenni:~- Mit tudok én azt, hogy milyen gondolat terem egy
1127 10|           tekintetes úré?~- Azt határoztam, hogy Lõcsére viszem és beadom
1128 10|            haragszanak mirges burgerek. Hát hogy lesz az?~- Úgy lesz, hogy
1129 10|                   hogy lesz az?~- Úgy lesz, hogy nem fogják tudni, kinek
1130 10|              Quendelné asszony is megtudja, hogy Hilil basa kicsoda. Fogat
1131 10|                    tiszta munka, úgy értek, hogy azon még bölcs Salamon király
1132 10|             Kisasszonyka rám fogja ösmerni, hogy Hilil basa vagyok, mert
1133 10|             elgondolkozott.~- Nem gondolja, hogy Varga uramat kellene megbízni
1134 10|                    odább a terven Görgey -, hogy kegyelmed elvinné Rozálit
1135 10|                  meghitt embernek.~- Persze hogy persze, de engem ott senki
1136 10|              megmagyarázom én Rozálinak is, hogy a csacskaság mily veszedelmekkel
1137 10|                     pedig olyat tesz értem, hogy sohasem felejthetem el.
1138 10|               kérdezte Görgey kíváncsian.~- Hogy legyünk egymással pertu -
1139 10|                kedvét. A siker embere volt. Hogy a siker miképpen áll elõ,
1140 10|                 ahogy nem törõdik a növény, hogy a fûtés által kicsikart
1141 10|                   Olyan mulatságot csapjuk, hogy esztergomi érseg is megnyalná
1142 10|                   meg hazamenet Varga uram, hogy a törökök szerint a paradicsomba
1143 10|                 gyümölcsük oly magasan van, hogy csak tevehátról lehet elérni.
1144 11|              szabadkai korcsmához, mondván, hogy ő maga egy gyalogsétát tesz
1145 11|                 Varga uram utánok kiáltott, hogy álljanak meg s feléjük futott.
1146 11|                  alak képződött a bányában, hogy egy kis fantáziával Szűz
1147 11|                   Most aztán eszébe jutott, hogy talán örömet okozna a lánykának,
1148 11|                     lett csakhamar, s most, hogy megállott, amint arra fordította
1149 11|                   írjál minél előbb, azért, hogy én nem tudok olvasni, majd
1150 11|              reggelt, vicispán barátocskám. Hogy aludtad magadat? Nem gondoltam,
1151 11|                     magadat? Nem gondoltam, hogy már itt vagy, azt hittem,
1152 11|                   bujdosni kell. Úgy érzem, hogy az neked akkor meg fog bocsátani
1153 11|              fölösleges kárt az embereknek, hogy összevagdalod a hámokat.
1154 11|            húgocskám«, s tótul tette hozzá, hogy a támadók is hallják: »Ne
1155 11|                 egyik tót. - Hát nem látod, hogy a lovaid kellenek?~- Oh,
1156 11|                   lehettek oly kegyetlenek, hogy engem, öreg embert és ezt
1157 11|                 annyit. Mit tudsz te ahhoz! Hogy ki hordott a szíve alatt,
1158 11|                arról most ne legyen szó, de hogy a hátán hordjon ez a két
1159 11|          csikorgatta fogait.~Rozáli látván, hogy elmennek, megbátorodott
1160 11|                    ezek, bácsika?~- Persze, hogy azok voltak, a holló vájja
1161 11|                     lovakat?~- Bánom is én, hogy mit csinálnak velök - felelte
1162 11|             beszédre bosszúsan. - A baj az, hogy elvitték és most már itt
1163 11|                összetéve.~Quendel ahelyett, hogy felelt volna, elkezdte a
1164 11|                   az ebben a gyilkos méreg, hogy vagy ezer ökröm van papiroson,
1165 11|                    van papiroson, ahelyett, hogy legalább egy tinóm volna
1166 11|                egyben van némi reménységem, hogy a betyárokat csakugyan üldözik
1167 11|                várjunk egy kicsit ahelyett, hogy imádkoznék a kisasszony,
1168 11|                     egy nagyot. Megeshetik, hogy a hang figyelmessé teszi
1169 11|             vigyázzon az isten szerelméért, hogy valami kárt ne csináljon
1170 11|                    szemeikkel, észrevették, hogy a középsõ fába egy mélyedés
1171 11|                tallért, mintegy kifejezvén, hogy az ismeretlen tetteseknek
1172 11|                       Tudja-e a kisasszony, hogy a Szûz Máriát lõtte át.
1173 11|                   nálamnál okosabb emberek, hogy a golyónak nincsen esze.
1174 11|                 errõl ismét eszembe jutott, hogy itt a közelben egy juhakol
1175 11|                     imitt-amott állott meg, hogy kiköhögje magát, mert egy
1176 11|                  elárvult szekerére, látta, hogy Rozália nem ül a ládán,
1177 11|                   semmit se törõdött azzal, hogy a mennybolt másik felén
1178 11|                      s eldönthetlenné vált, hogy mi abból az aranyos fénybõl
1179 11|                 bocsásd meg az én vétkemet, hogy golyóbissal téptem meg drága
1180 11|                    is szerencsétlen. Tudom, hogy ott ülsz az isten trónusánál,
1181 11|                    sorsunkat intézi. Tudom, hogy a kis fiacskád, mikor nagyra
1182 11|                   fájdalma olyan nagy volt, hogy az egész világ részt vett
1183 11|                  olyan nagynak kell lennie, hogy abba mindenki beférjen,
1184 11|                    Istent, aki mindent tud, hogy nézzen bele az én lelkembe,
1185 11|                    meg fogja neked mondani, hogy én jó vagyok. Tudakozódjál
1186 11|                   pontosan be kell tartani, hogy az útközben felszálló utasok
1187 11|               kiterjed, egyúttal elrendeli, hogy ilyenkor az utasok felváltva
1188 11|              gyalogoljanak a kocsi mellett, hogy mekkora distanciákban, ez
1189 11|                    egészen üres illúzió az, hogy a szabadság boldoggá teszi
1190 11|                    valami csodálatos érzés, hogy alig bírt felelni.~- Rablók
1191 11|                  Elment a közeli juhakolba, hogy lovakat szerezzen.~- És
1192 11|            Livényben olyan szépek a lányok, hogy a török szultán minden négy
1193 11|                Rozálit, ki álmélkodva nézi, hogy a gyékényes kas még egyre
1194 11|                  Merre vannak? Nem mondták, hogy visszatérnek? Ezer ördög,
1195 11|                    elõd iránti tekintetbõl, hogy se nem vese-, se nem agyvelõ-,
1196 11|              kérdéseket intéztek Rozálihoz, hogy merre futottak a rablók?
1197 11|              reményei vannak?~- Azt mondta, hogy lovakat megy venni vagy
1198 11|            szamarakat; abban a hitben volt, hogy a juhásznak szamarai szoktak
1199 11|                  nyúlok.~- Én azt csodálom, hogy maga nem kellett nekik,
1200 11|                  Ejnye Wilnerné! Nem látja, hogy úri kisasszonnyal van dolga?~-
1201 11|                 dolga?~- Én csak azt látom, hogy itt hagyták - nyelvelt Wilnerné -,
1202 11|               Wilnerné -, és azt is láttam, hogy az én lánykakoromban a studentek
1203 11|                   csirke volt. No, az igaz, hogy én is csirke voltam, mikor
1204 11|                    tallérral.~- Nem hiszem, hogy ez segítene - vette át a
1205 11|                    a szót Fabricius -, mert hogy négy forint van-e valakinek
1206 11|                  nem tehetünk egyebet, mint hogy magunkkal visszük szegényeket
1207 11|                    de ki lesz olyan bolond, hogy a lányka miatt is gyalogoljon.~-
1208 11|                      Elmosolyodott; kérdés, hogy van-e benne, meglóbázta,
1209 11|            eresztette, míg csak volt benne; hogy hány korty volt, azt csak
1210 11|                    kereskedõ.~- Azt mondom, hogy jó volt.~- Nem a bort kérdezem,
1211 11|           felkarolását értem.~- Azt mondom, hogy jó lesz.~Klebe apó fölfrissíté
1212 11|                 szekérkéjét? Világos tehát, hogy semmit se tehetünk. Sír
1213 11|                   az eszem azt mondja neki, hogy csitt.~- Úgy van, úgy, induljunk! -
1214 11|                  parancsolom kendnek Klebe, hogy veszteg maradjon a szekerével
1215 11|                 nevében kelt s arról szólt, hogy a lõcsei szenátorrá választott
1216 11|                    meg Wilnerné gúnyosan -, hogy úgy beadta a derekát elõtte.~
1217 11|              intézmények csodálatos voltán, hogy nyápic testbe egypár sor
1218 11|                 aztán -, mégiscsak különös, hogy harmadnapja utazik velünk
1219 11|                     szenátor uram, anélkül, hogy a kilétét megmondta volna,
1220 11|                  jól esett, ha tudjuk vala, hogy kit tisztelünk.~Fabricius
1221 11|                     Hanem mikor azt láttam, hogy a szekér, illetve, hogy
1222 11|                     hogy a szekér, illetve, hogy egy magát jó sok okkal lõcseinek
1223 11|                     szökött a zsivány után. Hogy micsoda szerencséje van
1224 11|                összezavarok nagy örömemben, hogy láthatom, juhászt kerestem,
1225 11|                 láthatom, juhászt kerestem, hogy a szamarait megveszem, arra
1226 11|                 azért olyan nagy az örömem, hogy magát találom itt… Ha valaha
1227 11|                  Klebe apóhoz fordult.) Hát hogy lesz az most már?~Klebe
1228 11|                 kérdés - mondá Fabricius -, hogy nem volna-e hajlandó Quendel
1229 11|                   tiltakozott Quendel úr. - Hogy gondolsz olyat?~- Akkor
1230 11|                      kivált ha azt vesszük, hogy az út folyvást fölfelé visz?~-
1231 11|                   magyarra fordítva a szót, hogy a közhangulat ellene van,
1232 11|                     közhangulat ellene van, hogy nemigen fognak akarni gyalogolni,
1233 11|                   kell bánnia az utasokkal, hogy az úton baj ne legyen, esetleg
1234 11|                   úgy fizették be a taksát, hogy csak egy gyalogol egyszerre.~
1235 11|               tetszik neki okának példáért, hogy most négyen is fogják gyalogolni,
1236 11|                    nohát el kell határozni, hogy a meredekebb helyeken kirendeljük
1237 11|                  most már csak azt mondjuk, hogy gyalogoljanak, fognak neki
1238 11|                  kidudorodó inaik mutatták, hogy ez a kis testmozgás nem
1239 11|                      Derék ember volt. Kár, hogy megholt. De legalább jó
1240 11|                     csak azon csodálkoztam, hogy honnan tudhatta meg a csillagok
1241 11|                 neveit. Vagy, megállj csak, hogy is hítták a félszemû péknek
1242 11|                   istennek szükséges tudni, hogy mikor van napfogyatkozás,
1243 11|             tudománya mellett ne adj isten, hogy meg tudta volna különböztetni
1244 11|                   Nem hallottátok útközben, hogy valahol sok zab volna eladó?~
1245 11|                   hol jártál, hol tanultál? Hogy Padovában voltál az egyetemen?
1246 11|                     egyéb német városokban. Hogy milyen mesterségre van kedved?
1247 11|                     mesterségre van kedved? Hogy a közügyekkel akarsz itthon
1248 11|                     azzal a tapasztalattal, hogy ott az asszonyok laposmellûek…~-
1249 11|                     Jaj, no. Elfelejtettem, hogy ki ül a hátam mögött. Hanem
1250 11|           megtanultatok? Mi hasznát veszed, hogy egy csomó külföldi embert
1251 11|             elszaladt, hát kinek mi haszna, hogy ott vagy? Ahelyett inkább
1252 11|                  adok neki ötven esztendõt, hogy az ifjúság Bécsbe fog özönleni,
1253 11|                     menne el tanulmányozni, hogy a szomszédasszony dunyhaciháit
1254 11|             beszélsz, hékás?~- Azt állítom, hogy sok különös és titokzatos
1255 11|                     úr a füleit hegyezve.~- Hogy kegyelmed is leszállhatna.~-
1256 11|                   megnyomkodva a pipáját -, hogy Quendel nemes ember és még
1257 11|                      fürgén, mint egy evet, hogy csak akkor lehetett már
1258 11|                    elõrebocsátotta Rozálit, hogy legalább láthassa. Kedves
1259 11|                restellte, de úgy restellte, hogy majd kiégett a szeme.~Persze
1260 11|                  Vigyázzon az istenért, jó, hogy a szemét ki nem szúrta.
1261 11|                     bosszúság nekem már az, hogy olyan ügyetlenségeket követek
1262 11|                  koszorúba font hajfonatba, hogy Fabricius nem húzta ki onnan (
1263 11|                 Fabricius kérlelõ hangon -, hogy nem lesz jó katona, akarom
1264 11|                     egy rák. Eszébe jutott, hogy ez olyan bolond mondat volt,
1265 11|                  mintha nem tartaná bajnak, hogy nem lesz katonáné, mivelhogy
1266 11|               megütõdve pillantott rá (kár, hogy az arcába nem láthat).~-
1267 11|                 szaporázni kezdte lépéseit, hogy az ifjú utol ne érhesse.
1268 11|                kérdezte volna tõle a leány, hogy valóban Quendelnek hívják-e?
1269 11|                    szándékosan hátramaradt, hogy Quendelhez csatlakozzék.~-
1270 11|                  király se ad számot arról, hogy hol veszi a várát.~- Úgy,
1271 11|                    vele elégedve. Meglehet, hogy a király is meg van elégedve
1272 11|                    nem titkolok el elõtted, hogy a kislány nem magunkféle
1273 11|                  csak biztosabb lett benne, hogy titok van a dologban. Talán
1274 11|                     egyszer csak azt látom, hogy szépen elsuhant mellettem…~-
1275 11|                    Oh. (Minden jel mutatta, hogy nincsenek megelégedve a
1276 11|                  megelégedetten -, anélkül, hogy kárt okoztunk volna egymásban.~
1277 11|                   kicsike fojtott hangon -, hogy valami bajom lesz.~- Milyen
1278 11|                 akadozva, mintha már bánná, hogy belekezdett - …azt mondta,
1279 11|                  belekezdett - …azt mondta, hogy nem szabad a fiatalembereknek
1280 11|                 nénikém igen okos…~- De ki? Hogy hívják?~- Nem mondhatom
1281 11|                     lehet.~- Nem gondolnám, hogy ne lehetne.~- Van például
1282 11|                      Tud arról az édesapja, hogy most Quendel úrral utazik?~-
1283 11|                   nem mondom meg.~- Azt se, hogy hova való, hol lakik?~-
1284 11|                       Annyit tisztán látok, hogy a hallgatási kötelezettsége
1285 11|                   ingerültség. Mit tudta õ, hogy ez az érdeklõdésnek az az
1286 11|          kérdéseimre, hova megy, hova való, hogy nem szabad rájok felelni,
1287 11|                    esve. - Mire vegyem azt, hogy eleinte a legjelentékenyebb
1288 11|                     igazat akartam mondani, hogy megbecsüljem… De hiszen
1289 11|                 lennék örökké. Mért akarja, hogy olyat mondjak?~Fabricius
1290 11|               jelent a nénike szavajárása: »hogy a fiatalembereknek nem szabad
1291 11|                akarjon boldogtalanná tenni, hogy olyasmit vegyen ki belõlem,
1292 11|                    mert felfoghatta úgy is, hogy az már ezzel meghódolt neki.
1293 11|               bemerített hálóból. Ki tudja, hogy volt, vagy hogy lett volna,
1294 11|                   Ki tudja, hogy volt, vagy hogy lett volna, ha Klebe apó
1295 11|                tálaljuk.~Hanem amint látta, hogy a kocsiból leszállók csak
1296 11|                     nem akarnak elfogyni, s hogy még egy pótkocsiról is leugrik
1297 11|                      Az eset pedig az volt, hogy a molnárt, Gyurgyik Györgyöt
1298 11|                molnárnak, roppant megörült, hogy immár nevének örököse lesz,
1299 11|             gyengének találták a gyermeket, hogy nem szabad szerintük a megkeresztelésével
1300 11|         káromkodással tiltakozott az ellen, hogy az Úr éppen az õ fiát szólongassa,
1301 11|                   arra csemetéje érdekében, hogy tüstént megkereszteltessék.
1302 11|                   üzenték a lovaslegénytõl, hogy nyomban jönnek, de most
1303 11|               bevonultak, engedelmet kérve, hogy a nagy istenháború behajszolta
1304 11|                      Szeret engem az isten, hogy így gondoskodik rólam, ugye?
1305 11|          bizonytalanul bólintott a fejével, hogy az talán úgy van, Gyurgyik
1306 11|             Rozáliát, megmagyarázván nekik, hogy igen nagy szívességet tennének
1307 11|                    közül nyílna ki - azért, hogy a muskátli parasztvirág.~
1308 11|                  lötyögött a kis lábán úgy, hogy alig bírt lépni benne, de
1309 11|                asszonyi állatok s belátnák, hogy a rosszul szabott ruhák
1310 11|                    bizonyára mondom nektek, hogy az asszonyok sok selymet,
1311 11|                     hirdetem nektek azt is, hogy a selymek, csipkék is hasonlóan
1312 11|                     a plébános ájtatosan -, hogy két ilyen helyes testben
1313 11|                    ki vagy, csak azt nézem, hogy koma vagy. Isten elõtt mindnyájan
1314 11|                     karjain s kijelentette, hogy a fiúcska alkalmasint megél.
1315 11|            keresztszülõk meglóbázták benne, hogy a rossz tulajdonságai a
1316 11|                 nagy elõrelátással kiosont, hogy a kocsiját vagy legalább
1317 11|                   övezett, mióta megtudták, hogy Lõcse város szenátora. Észre
1318 11|                    Észre se vették eleinte, hogy még valaki hiányzik, de
1319 11|                  Ugrott erre Gyurgyik uram, hogy fölkeresi, amikor belépett.
1320 11|               eltörni egy sarkantyúcsontot, hogy melyikük él tovább. A bába,
1321 11|                    az ételben, hangoztatva, hogy nincsen jó étvágya és hogy
1322 11|                  hogy nincsen jó étvágya és hogy báró Nyáryéknál elszokott
1323 11|                     Ugye mit mondtam? Ugye, hogy a Molitorisz valami, a Molitorisznak
1324 11|                firma. És ha kedve szottyan, hogy megálljon, vendégszeretõ
1325 11|            mindeniket nagy sopánkodásokkal, hogy nem gondoltak ennyi vendégre
1326 11|                  mert meg lehetett ismerni, hogy õ itt a legelsõ. Mind-mind
1327 11|                     uram váltig hajtogatta, hogy milyen szerencsés napja
1328 11|            hajnalban a Bálint gyerek, aztán hogy határozták el a rögtöni
1329 11|                   el a rögtöni keresztelõt, hogy küldött lovas molnárlegényt
1330 11|                   lovas molnárlegényt pedig hogy küldött Madraskára a komáiért,
1331 11|            született, azzal a különbséggel, hogy azokat a csillag vezette,
1332 11|              valamint azzal a különbséggel, hogy itt csak egy király jött,
1333 11|             kevélységre ragadtatva magát -, hogy Jézus csak szegény ácsmester
1334 11|                   talán nem állítja a fõúr, hogy Jézus nemes családból lett.~-
1335 11|         elmosolyodott úgy befelé; látszott, hogy valami csalafintaságot forral.~
1336 11|              megfordította a levegõben, úgy hogy a tartalma a földre loccsant,
1337 11|                    kompániák virágbeszédén, hogy akire inni akarná, az nem
1338 11|                pedig éppen abban volt nagy, hogy remekül tudta adni az együgyût. -
1339 11|                   vörösfedelû akol tájékán, hogy két gézengúz tót legény
1340 11|                    látom még a malac fejét. Hogy lehet a malacfejet meghagyni!
1341 11|                    csak azon járt az eszem, hogy a kocsimat valamely száraz
1342 11|                  figyelmeztette Fabriciust, hogy a molnár haragszik Quendel
1343 11|                    látszott minden percben, hogy a fejéhez vágja a kancsót.
1344 11|                  tenyerével s úgy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak.~-
1345 11|                     izzadt a homloka, arca, hogy lecsurgott a verejték a
1346 11|                    tanút hozok rá, ha kell, hogy az én lovaim, az egész vármegye
1347 11|          Ellenkezõleg, egész este beszélem, hogy két molnárlegény ment el
1348 11|                   Hiszen csak nem gondolja, hogy lovasított molnárlegényeket
1349 11|                     igaz. Én mondtam nekik, hogy legjobb volna lóháton menni:
1350 11|                ebben az álruhában elmentek; hogy hol vették a lovakat, ahhoz
1351 11|                   kedélyes kaland az egész. Hogy lehet az ilyenért haragudni?
1352 11|                   kend, honnan kend?~- Úgy? Hogy honnan? No, várjon egy kicsit,
1353 11|                   néhányan a férfiak közül, hogy csitítsák. »Gyurgyik, édes
1354 11|          hátralépett a pap mögé, de látván, hogy a kardokat fogják már s
1355 11|               öklökkel, arra a külsõ hírre, hogy bent verekedés van. A rézöntõ,
1356 11|                   mint két vaspánttal, úgy, hogy meg se moccanhatott.~- Mit?
1357 11|                     se moccanhatott.~- Mit? Hogy nem lovagias ügy? - handabandázott
1358 11|                Tessék, ítéljék meg az urak, hogy lovagias ügy-e vagy nem?~-
1359 11|                     szó.~- Hogyhogy?~- Úgy, hogy maga a harmadik.~- Kikérem
1360 11|                    a hangot, mert ahelyett, hogy oltaná a tüzet, még piszkálja.
1361 11|                    ölne meg, ha híre menne, hogy a Molitorisz utasai közt
1362 11|                     tetszett Quendel úrnak, hogy õt fogják, alkalmasint ez
1363 11|                ember kezdte magát rángatni, hogy így meg amúgy, eressze õt
1364 11|            történelmi pillanat ceremóniája, hogy Gyurgyik uram odalép Quendel
1365 11|                   megrázta a Quendel kezét, hogy annak minden porcikája ropogott,
1366 11|             valamint sértette az önérzetét, hogy a rézöntõlegény úgy átfogta
1367 11|          rézöntõlegény úgy átfogta karjait, hogy nem tudott mozdulni a keze
1368 11|                     olyan erõvel hajítá el, hogy szinte õ maga is utána bukott,
1369 11|                    fejebúbjára. (Ugyan kár, hogy nem volt bent a sárgája.)~-
1370 11|              vakarta s hangosan tûnõdött:~- Hogy lehet ez, hogy lehet?~Hát
1371 11|                  tûnõdött:~- Hogy lehet ez, hogy lehet?~Hát úgy lehetett,
1372 11|                    lehet?~Hát úgy lehetett, hogy Gyurgyik egy kis viaszgyurmát
1373 11|                    mégis sejtett a rézöntõ, hogy nem tiszta munka a Gyurgyiké
1374 11|                   helyezte el a gyûrût úgy, hogy a karika fele szabadon kiemelkedjék.~-
1375 11|                  csinálja meg valamelyikük, hogy aláhajolva az aranykarikát
1376 11|                 rugója. Észrevette ugyanis, hogy a komorna és a rézöntõlegény
1377 11|                   Klebe úr az utazás alatt, hogy csinos tõkéje van összegyûjtve,
1378 11|                   alkalom, megfelelni neki, hogy mit akar; az ég küldte le
1379 11|                    is felálltak egy ládára, hogy a körülállók fejei fölött
1380 11|                  már olyan közel ért hozzá, hogy a lisztporszemek mozogni
1381 11|                 tarkójára és megnyomta úgy, hogy a feje behuppant a lisztbe,
1382 11|                    támadt is olyan nevetés, hogy játszva elnyomta a kívülrõl
1383 11|                   olyan édesdeden nevetett, hogy Fabriciusnak úgy látszott,
1384 11|                    Inkább én haragudhatnám, hogy olyan bolond nagy szakállt
1385 11|             kereskedõ. - Olyan koromfekete, hogy a fekete városban már azért
1386 11|                    elejét az összetûzésnek, hogy a »Kunst« után kiszaladt
1387 11|                     eljárta a podzabucskit, hogy Szvatopluk király udvarában
1388 11|              asszony húzódozott egy kicsit, hogy sokat evett, hogy ennek
1389 11|                   kicsit, hogy sokat evett, hogy ennek következtében két
1390 11|                   míg apránkint kivallotta, hogy egy kedves állatra emlékezteti
1391 11|                kezdvén a faggatást, kisült, hogy báró Fechtignek volt egy
1392 11|                   utánarohant, kérlelgette, hogy hagyja békén a gyereket,
1393 11|               öregasszony belekapaszkodott, hogy elvegyék tõle, az egyik
1394 11|                  alsóbb néprétegek nyelvén, hogy majd ha fagy, hó lesz nagy,
1395 11|                  zöld szilvájához!~Világos, hogy a leány sértettnek érezte
1396 11|              pirosság elnyelte a szeplõit), hogy a rézöntõlegény úgyszólván
1397 11|                   Csakugyan látszott rajta, hogy jól mulatott, mutatta az
1398 11|                     megkóstolása.~- Akarja, hogy még táncoljunk? - kérdé
1399 11|             elmélázva hallgattak.~- Akarom, hogy táncoljon - felelte Rozáli. -
1400 11|                   Rozáli. - Én már mondtam, hogy a lábam fáj.~- Azaz el akar
1401 11|          föltápászkodott szundikálásából, s hogy õ is lendítsen valamit,
1402 11|                   közeli szoknyasuhogásról, hogy Rozália odább húzódott,
1403 11|                    suttogta. - Rajtakaptam, hogy mit gondolt, mit föltételezett
1404 11|        föltételezett felõlem. Azt gondolta, hogy meg fogom csókolni.~- Bocsássa
1405 11|                leányokat. Vallja meg elõbb, hogy azt gondolta. Hiszen azért
1406 11|              figyelmezteti a szenátor urat, hogy ne legyen gyerek, és ez
1407 11|               megmondom. Azzal sértett meg, hogy nem volt szándékában engem
1408 11|              szándékában? Bizonyosan azért, hogy nem talált elég csinosnak? (
1409 11|                     Homlokát összeráncolta, hogy mord legyen, vérpiros ajkait
1410 11|           ferdítette el arcát, orrocskáját, hogy a szenátor szíve repesett
1411 11|               tyúknyelvek volnának, dacára, hogy az egyik ablak, amelyiken
1412 11|                     elfelejteném, de érzem, hogy ez se lehet. Eszembe fog
1413 11|                 kíváncsiság, ami arra vitt, hogy kérdéseket intéztem útközben
1414 11|                 Látom, csodálkozik. Akarja, hogy közöljem?~- Ne, ne! - tiltakozott. -
1415 11|                  tetszik. Hát nem hallotta, hogy megkerültek a lovai?~- Igenis
1416 11|                 szenátor uram nem hallotta, hogy a hámjait szétvagdosták
1417 11|                     röstelkedést se érezve, hogy szelesen elhamarkodta véleményét,
1418 11|              felülkerekedett benne az öröm, hogy még ezentúl is együtt utazik
1419 11|              annyira össze lehetett szedni, hogy végre elindulhattak, már
1420 11|                letánia, s oly feltûnõ volt, hogy Jablonka összes kutyái megugatták.~
1421 11|                   Quendel úr azt állította, hogy sem õ nem ült a Molitoriszban,
1422 11|                gyalogolniok kellett amiatt, hogy kegyelmed bent pipázhasson
1423 11|                   No, csak az kellene most, hogy én viseljem el a gyûlöletet,
1424 11|               nélkül Lõcsére; azt a tervet, hogy elõbb a nõvéréhez viszi
1425 11|                  ember látta már Rozálival, hogy fölösleges titkolni és Rozáli
1426 11|                titkolni és Rozáli is tudja, hogy õt Quendelnek hívják, lesz
1427 11|                eleinte kellemesnek. Érezte, hogy ellenséges szemmel s titkon
1428 11|               hagyott ott pénzt, elmondván, hogy hamarosan kellett jönniök,
1429 11|                     Klöster megérteni vélt (hogy valami rossz fát tett tûzre
1430 11|                  neki, elég baj egyébiránt, hogy nincsen, sajnálkozott Quendel
1431 11|                     s mindent leevett róla, hogy még egy hangya se talált
1432 11|                 vagdal szét, meg összevarr, hogy majd azok szerint szabja
1433 11|                  csak igyekezzenek édeseim, hogy minden jó legyen és szép
1434 11|                      csak arra vigyázzanak, hogy minden érvényesüljön abból,
1435 11|                 csak egyszer sóhajtott fel, hogy mért nem tudtak már tegnap,
1436 11|             kibékülve, nénike. Azt mondják, hogy nekem a kék szín illik,
1437 11|                  meg kell halnia valakinek, hogy a gyászruhát levethessük.~-
1438 11|             haragszik rá és megparancsolta, hogy addig gyászban járjon minden
1439 11|              bárcsak már vinné el az ördög, hogy ne szenvednének mindnyájan.
1440 11|                    ott; most jutott eszébe, hogy elejtette tegnap az úton
1441 11|                   egy karszékbe, tudta bár, hogy apját itt üldözik, de mégis
1442 11|               tagjai megzsibbadtak, érezte, hogy nem tud mozdulni.~- Ah,
1443 11|               rózsák nyíltak. Olyan a téma, hogy éppen csak õvelök lehet
1444 11|                     rózsák hiszen megértik, hogy milyen csoda történt.~Pedig
1445 11|                   is ott volt és elmesélte, hogy Quendel apó új növendéket
1446 11|                 kendõelküldéssel jelenteni, hogy a búvócska fel van fedezve,
1447 12|                  lassankint, észrevétlenül, hogy egyszer csak vakító fényben
1448 12|                     Isten bölcsen rendelte, hogy a kéz, mely az igazaiért
1449 12|                    abba a falláciába esnek, hogy õk csak azt cselekszik,
1450 12|                      csak arra nem gondolt, hogy a Habsburgok nem okosak.
1451 12|               kereste már kegyelmességedet, hogy az ifjú Rákóczi már az ország
1452 12|              parancsot, annak bizonyságául, hogy nem költött mesérõl vagyon
1453 12|             õszentfelsége lábaihoz borulva, hogy miután ennek a birodalomra
1454 12|               egyszersmind azzal bízva meg, hogy a följelentõnek a kurír
1455 12|                      A herceg bosszús volt, hogy Bécsbe kell mennie, unalmas
1456 12|            elmondott mindent, felfedezését, hogy a társzekerek ládáiban puskapor
1457 12|                        Mert eszembe jutott, hogy talán többet használok õfelségének,
1458 12|                    a hírrel.~- Canis mater! Hogy jutott eszébe õfelsége? -
1459 12|               intett az egyik alabárdosnak, hogy adja át, mert mindég két
1460 12|                  állásomat is elvesztettem, hogy neki szolgálatot tehessek.~-
1461 12|                      s ezt azzal indokolom, hogy a kend legújabb pályafutása
1462 12|             dühöngve, átkozódva fölfogadta, hogy mindezért bosszút áll a
1463 12|                nádoron (nevettek a lakájok, hogy minek köhög a bolha, mikor
1464 12|                     átszaladt az idõ. Azaz, hogy mégse ment hiába Bécsbe,
1465 12|                      ki csak annyit tudott, hogy a sztaroszta a lengyel Szepességrõl,
1466 12|            mindenható kancellárnál kivitte, hogy fogadná és meghallgatná
1467 12|                   is van és nem lehetetlen, hogy õfelsége ehhez a nézethez
1468 12|                     bejön. Mire való tudni, hogy útban van, ha úgyse akadályozhatjuk
1469 12|              annyira egyszerû és igaz volt, hogy megzavarta a kalandort.~-
1470 12|                    Bibóknak az elõszobában, hogy a parókababrálás az audiencia
1471 12|          sztarosztát »per tu« is, ha látta, hogy jó hangulatban van. Csakis
1472 12|                   hagyta nyugodni. A hírek, hogy Rákóczi miként nyomul elõre,
1473 12|                 erõszakoskodni lehetett? De hogy menjen? A császáriak, ahol
1474 12|                   Azt annyira szégyenlette, hogy Ljubomirskynak se panaszolta
1475 12|                   valaki, aki leleplezheti, hogy az Esze Tamás ládáiba bekukkantott,
1476 12|                 Tamás ládáiba bekukkantott, hogy a kályhalyukból kihallgatta
1477 12|                    közös anya teste, azért, hogy érzéketlen. (Voltaképpen
1478 12|                  észreveszi a holdvilágnál, hogy a Kramler uram sírja szétnyílik,
1479 12|                  lépett ki a sírból, vagyis hogy a bíró, hanem a Görgey Pál
1480 12|                     Járása, tartása, alakja hogy szakasztott Görgeyé, ha
1481 12|            felismeri reggel az alispánénak, hogy úgymond Steféczi szabó varrta.
1482 12|                     Steféczihez, felösmeri, hogy õ varrta, mégpedig Görgey
1483 12|                     föld ad neki, ahelyett, hogy a cselédjeivel megegye,
1484 12|                gabona maradt a magtárakban, hogy ott zsizsikesedjék meg.
1485 12|                Hanem hát nem volt az rossz, hogy a Palocsay-granáriumok tele
1486 12|              akarunk aratni… Így lõn aztán, hogy a lõcsei szenátus füleit
1487 12|                     Azt hiszik kegyelmetek, hogy én loptam a gabonát, hogy
1488 12|                   hogy én loptam a gabonát, hogy ilyenkor pocsékolom el,
1489 12|                     Mit mond ez a fiatalúr. Hogy én csak a hasamat nevelem
1490 12|                   jó - szólt az öreg. - Hát hogy senki se csalódjék, átengedem
1491 12|                    Erre nézve azt kötöm ki, hogy a visszaadotton is rajta
1492 12|                      amelyben megállapíták, hogy az öreg báróval ilyen komplikált
1493 12|                  urak félnek tõle. Mondjuk, hogy az ép és egészséges magyar
1494 12|                    öreg gazdák azt tartjuk, hogy vetõmagnak csak ez alkalmas.~-
1495 12|                      az a gondolat kínozna, hogy hátha többet is megadtak
1496 12|              szenátor érdeklõdve nézegette, hogy a búzaszemen, amelyik végénél
1497 12|             vállaljunk mi el oly föltételt, hogy a visszaadott búza minden
1498 12|                 vagy az utódja a tanácstól, hogy minden szemet külön-külön
1499 12|                  úgy, bebizonyították neki, hogy ez is, az is ostobaság,
1500 12|                  megkötötték vele az írást, hogy ugyanannyi, ugyanoly minõségû