Fejezet

1501 12|                    az öreg báró politikája, hogy õ mindennap kaphatott (érezte
1502 12|                Bécsbõl, vagy Sárospatakról, hogy azt a kis gabonáját ne restelkedjék
1503 12|                     borocska mellett.~- Hát hogy van az most már: még mindég
1504 12|             huszárokat beeresztette?~- Mert hogy egy kicsit muszáj is volt.~-
1505 12|                     De bolondok az emberek, hogy odamennek a Görgey irháját
1506 12|               akinek a vendéglõje úgy megy, hogy egymásra licitálnak a bérlõk
1507 12|             vendéglõt. Hja, olyan ember az, hogy ha egy mocsárba hagyítana
1508 12|               hófúvásban és összetört, úgy, hogy három napig kellett csináltatni,
1509 12|                 meggyûlt politikai anyagot, hogy életadó puncsot kavarjanak
1510 12|            tetteibõl mindenki. A bíró érzi, hogy már valamit kellene csinálni,
1511 12|                   semmit. A polgárság érzi, hogy bolondjában feketében járatja
1512 12|                    de nem azért szólom meg, hogy egy és más, hanem itt ég
1513 12|                   üt e helyen. Mert nem az, hogy valami nem úgy megy, amint
1514 12|              kellene, az szent. Vagy annak, hogy a városi polgárság elsöpörje
1515 12|                  pölyhöt, vagy pedig annak, hogy a magisztrátus bekapja a
1516 12|                  történnie, csak annak nem, hogy míg eddig csak a megyei
1517 12|                    õsszel már divatba jött, hogy vasárnaponként délután odarándult
1518 12|             fejedelmi tisztekkel. Képzelem, hogy nevet a markába Görgey.
1519 12|                tanácsa nyomán indul. »Igaz, hogy nagyon nehéz s maga se tudná
1520 12|               ilyenkor s éppen nem tagadta, hogy õ tudna egy arkanumot, amely
1521 12|              segítené a szászokat, anélkül, hogy bármely kockázattal járna.~
1522 12|                  Addig-addig botlott Bibók, hogy Klebe úr figyelmes lett
1523 12|                arcokat vágott ezentúl, úgy, hogy egészen felingerelte a Klebe
1524 12|                    tudja, úgymond, túlélni, hogy az õ kedves bélai barátjának (
1525 12|                   az egész.~- Elég szomorú, hogy így van.~- De mit érne vele
1526 12|          szemrehányón, a poharát eltolva -, hogy nem mond meg semmit. Gyerünk
1527 12|                    vagy verdungot?~- Persze hogy iccét, te ökörszem.~- Újbort
1528 12|                   ha még valamit kérdezesz, hogy nyomban kétfelé szakadsz,
1529 12|                 ahhoz, ha én azt állítanám, hogy mikor kuruc Görgey Jánosnak
1530 12|                  kedves Klebe, erre célzok. Hogy Lõcse bevégezné a pörét
1531 12|                    az estén, sem másnap, de hogy a Klebe apó fejében nyoma
1532 12|                éppen kell, de úgy gondolom, hogy hallani fog rólam nemsokára.~
1533 12|                  Vagyis ez azt jelenti...~- Hogy akkor nagyobbat kell kiáltani -
1534 12|                     voltak a sztarosztának, hogy öröm volt velök dolgozni.
1535 12|                     észrevettek a városban, hogy ha valaki simán ki akart
1536 12|            beleedzette ez magát a néphitbe, hogy gúnykép is jelent meg Krakkóban,
1537 12|                     megszólította a piacon, hogy üzenetet hozott számára
1538 12|                   mit üzen Klebe barátom?~- Hogy a harang a városház tornyán
1539 12|                     üzen?~- Csak arra kért, hogy a nemzetes úr is üzenjen.~
1540 12|                   Mondd meg neki, anyácska, hogy Lõcse messzire van, nem
1541 12|                     hallani a harangját. És hogy nekem most mind a két fülem
1542 12|                      De én megértsem, ugye, hogy miféle gyapottal van betömve
1543 12|                    Krakkóból s panaszkodott hogy pénzt vesztett kártyán.
1544 12|                  krakkói utasok állították, hogy oly mesés összeget vesztett
1545 12|        nyugtalanította, mert tudott annyit, hogy csak »hozza«, becsületszóra
1546 12|                 kellemetlenséget jelentett, hogy a királynak is tudomására
1547 12|              turkálta fel, ahol megtalálta, hogy a sztaroszta már tizenöt
1548 12|                     a bûnös kezelés, de az, hogy kisült.~Ezentúl rosszra
1549 12|                    hivatala élére (mondják, hogy az egész egy kicsinált komédia
1550 12|                      egyre megy, a tény az, hogy Bibók nem bírta már bevárni
1551 12|                    a sorsának.~Elhatározta, hogy pénzt szerez s aztán a saját
1552 12|            Olyasvalami derengett a fejében, hogy fölkeresi öccseit, ibi ubi,
1553 12|                       De bolond volt akkor, hogy elutasítólag felelt.)~Mindent
1554 12|               hivatalnokról mindenki tudta, hogy csak annyija van, amennyit
1555 12|              annyija van, amennyit lop - de hogy lophasson szegény útközben?~
1556 12|                Klebe elbeszéléseibõl tudta, hogy valami Kárász Péter kassai
1557 12|                     nem a gyerektõl való.~- Hogy érti azt?~- Mondjuk például,
1558 12|                     azt?~- Mondjuk például, hogy a rozmaringlevélnek poloskaszaga
1559 12|           szórakoztatta, szétbeszélte, úgy, hogy mire Kárász uram visszajött,
1560 12|                   kell azt az apának tudni, hogy a bácsi megcsipkedte a képét.)~-
1561 12|                  akartam még kérdezni, izé… hogy is hívják csak?~- Tropszky
1562 12|              szobájába.~- Nem is gondoltam, hogy olyan tréfás ember Kárász
1563 12|              reménységet öntött a szívembe, hogy mikor megláttam mosolyogni
1564 12|                     szörnyülközve suttogja, hogy igen sokszor használtattak
1565 12|                illetõ nyári vendéglõsökkel, hogy a felsõrendi szobák istentelen
1566 12|                   célokra nem használhatók.~Hogy igaza volt-e Mostelnak vagy
1567 12|               megmondhatója. Mert bizonyos, hogy a szerelem útjai nem lesznek
1568 12|                   lehet kilakósítani azzal, hogy a házait lerombolják. Viszont
1569 12|                      Viszont meg kell adni, hogy a kerti vendéglõ két szobája
1570 12|                     eszük van. Már maga az, hogy a feljárat e szobákhoz a
1571 12|                   az egész.~Annyi bizonyos, hogy Bibók uram egy jó verset
1572 12|                    hosszú fontolgatás után, hogy miképpen és kitõl üzenjen
1573 12|                     õ is arra szánta magát, hogy a mezõket ellepõ mindenféle
1574 12|                   ezüstpénzért ajánlkozott, hogy felkeresi Klebe urat, kit
1575 12|                átadja neki azt az üzenetet, hogy estére jöjjön el a városi
1576 12|                 várja, aki csak azért jött, hogy a lõcsei harangot hallja.~-
1577 12|               meghatotta, és bizonyos volt, hogy minden szembejövõnek elújságolja
1578 12|               milyen derék emberre bukkant… hogy vannak még jámbor emberek
1579 12|                ettõl Bibók és visszakapált, hogy õ harangöntõ mester Bélán
1580 12|                    meg már attól ijedt meg, hogy megkonfundálja az asszonyt
1581 12|                   hát abban állapodtak meg, hogy miután Klebével beszélt,
1582 12|                 fele már nem volt meg, úgy, hogy Bibókot hovatovább az a
1583 12|                     Bibók kérdést intézett, hogy kaphatna-e ebédet, Kárász
1584 12|                   Kárász uram kijelentette, hogy ebédet ugyan nem szoktak
1585 12|                   itt az emberek feketében? Hogy viselik magukat a kuruc
1586 12|                 hasznuk.~- Hogyhogy?~- Úgy, hogy ha hazajön, felakasztódik.~
1587 12|            kifogásolni való, a baj csak az, hogy az egyik asszony még élt,
1588 12|               Alispán uram aperte kimondta, hogy az elsõ fára akasztatja
1589 12|            voltaképpeni eredmény? Ahelyett, hogy segítene a szerencsétlen
1590 12|                   akként reparál a törvény, hogy a másikét is elveszejti,
1591 12|                asszony.~Eközben észrevette, hogy a vendég túlságosan elszontyolodott,
1592 12|              besütött a hév nyári nap, úgy, hogy a meleg miatt nem bírt elszundikálni,
1593 12|                  Errõl lehetett megismerni, hogy ezek a szónokló katonák
1594 12|                szemrehányást tett a tanács, hogy csupa mentát, rozmaringot
1595 12|                     város negyven forintot, hogy hozasson virághagymákat
1596 12|                     nyilallást éreztek.~Az, hogy ezek a katonák iszákosak
1597 12|               Thököly Imrérõl meg van írva, hogy egy gönci hordó bort ivott
1598 12|                  uram nevezetes lett arról, hogy a délutáni intézkedései
1599 12|               zsálás, kalantyúsbor. Persze, hogy aztán az ilyen elterjedt
1600 12|             Nagyszerûen volt ez kigondolva, hogy az ember soha abba ne hagyhassa
1601 12|                 találni, mégis elhatározta, hogy lemegy s eleibe kerül a
1602 12|                   csodálkozó mozdulattal. - Hogy hívják az apádat?~- Bibók
1603 12|                 ahogy az asszonyt elhagyta, hogy ikrek születtek, két leány,
1604 12|                többet is kitalálhatott. Az, hogy cselédnek adta a leányt
1605 12|                     se volt olyan vadállat, hogy ez le ne verje. Búsan, lehajtott
1606 12|                   azt kezdte most tervezni, hogy ha sok pénzt kap az okmányért
1607 12|                  nyíláson a bejövõket, úgy, hogy Klebe urat mindjárt melegiben
1608 12|                      s azzal mulatta magát, hogy összeállítani próbálta képzeletében
1609 12|                 most olyat fog látni az úr, hogy a mennyországban képzeli
1610 12|                     be a természetben, úgy, hogy semmi egyéb nem hallatszott
1611 12|                      mint azelõtt, kivévén, hogy Klöster Matild jött arra
1612 12|                 Bibók szinte elszomorodott, hogy férjhez ment. Nem tört volna
1613 12|                    A hír legalább azt veri, hogy a mi fiatal Fabriciusunk
1614 12|         Fabriciusunk lesz a férje. Érdekes, hogy ez a Görgey vágta le egy
1615 12|                 megpillantván õt, ahelyett, hogy felelne Bibóknak, beérte
1616 12|              tekintetét a fecsegõ öregre.~- Hogy tudja? - dadogta megsemmisülten.~-
1617 12|                    arra határoztam magamat, hogy lehámozom kegyelmetekrõl
1618 12|               négyszáz arany ma olyan pénz, hogy nem minden ládában akad.~-
1619 12|                   faragnék le az összegbõl, hogy foganatja legyen a mûködésemnek.
1620 12|                    dolgozom, nem szeretném, hogy szétmenjen az alku egypár
1621 12|                 Nekem csak az öntudat kell, hogy ha egyszer az öreg Klebe
1622 12|                     aranyat. Úgy? Jó tudni, hogy egy grislije sincs. Hisz
1623 12|         megelégedetten.~(Elhitette magával, hogy most újból száz aranyat
1624 12|                  pontokra. Klebe megígérte, hogy még ma este bármily késõn
1625 12|                     Kárász uramat megkérte, hogy miután a feje fáj, küldjön
1626 12|                    leánykához, megkérdezte, hogy hívják.~- Engem Milinek
1627 12|                   kisasszonyt. Azt mondják, hogy annak az úrnak is van valahol
1628 12|                     kineveltek a számára.~- Hogy hívják a testvéredet?~-
1629 12|                engem választott volna.~- És hogy hívják azt az urat?~- Görgey
1630 12|                  magában. Mégis szörnyûség, hogy engedtem, hogy száz aranyat
1631 12|                  szörnyûség, hogy engedtem, hogy száz aranyat engedtem. Egy
1632 12|                     Kárász uram észrevette, hogy dolguk van együtt, hát nem
1633 12|                    a tervet. Nustkorb érzi, hogy tennie kell valamit, erõsen
1634 12|                      azon a nézeten voltak, hogy meg kell venni az okmányt.
1635 12|                   Fabricius az. Azt mondja, hogy ez a mód nem méltó Lõcséhez.
1636 12|                    embernek. Azt állította, hogy ez talán áll a magánszemélyre
1637 12|                 szabad. Megengedi, úgymond, hogy a bosszú kielégítése most
1638 12|                     látja, de úgy gondolja, hogy a hatóságnak az a célja,
1639 12|                     a tanács kezébe letéve, hogy a tanács felbokrétázza magát
1640 12|                 zúgása, de késõbb kisüljön, hogy biz az temetési harangszó
1641 12|                    az temetési harangszó és hogy… valami gyönyörûen fejezte
1642 12|               egyszer, mit végeztek?~- Azt, hogy ma este tíz óra után idejön
1643 12|                     órák, mint még sohasem. Hogy az idõt eltarisznyázza,
1644 12|              annyira felizgatta a gondolat, hogy holnap már háromszáz aranya
1645 12|                    hitetik el a dohányzást.~Hogy meddig ábrándozott így az
1646 12|              Egyszer csak arra neszelt fel, hogy a szomszéd szoba ajtajában
1647 12|                 kellett jönnie a lépcsõkön, hogy csak a kulcs zörejét vette
1648 12|           lábujjhegyen jött, az arra mutat, hogy óvatosságra van szüksége.
1649 12|                 olyan rövid ideig tartanak, hogy nem érdemesek sok fekete
1650 12|            idegesebb lett. Az ajtóhoz ment, hogy egy picinyt nyitva hagyja.
1651 12|              kinyitja majd elõtte az ajtót, hogy a különben meredek garádicson
1652 12|                 Bibóknak olyan látása volt, hogy a bagoly is megirigyelhette
1653 12|                  tapasztotta az arcát, úgy, hogy az egyik szemével leláthasson.~
1654 12|                    gyerek vagy Bibók Zsiga, hogy sohase hittél nekik és megcsaltad
1655 12|            pillantás lefelé s látható lett, hogy egy fogfájós öreg mesteremberféle
1656 12|                   alak kíséri föl a leányt. Hogy a fogorvosok ne törjék a
1657 12|               látóképességén, megjegyezzük, hogy ez a fogfájás lehetett fülfájás
1658 12|                kerítõ! - dünnyögte Bibók -, hogy volt lelke idevezetni ezt
1659 12|                    azzal a keserû sóhajjal, hogy milyen romlott a világ,
1660 12|          nyugodtabban. Mert mégiscsak jobb, hogy a világ romlott meg, mintsem
1661 12|                   kissé jobban kitárta azt, hogy a gyertyafény kalauzolja
1662 12|                  jöttem - felelte a bíró -, hogy álmot vigyek el. Nem ugyan
1663 12|                      de a magamét, ha igaz, hogy megszerezhetõ.~- Reménylem,
1664 12|               egyszersmind jelezni akarván, hogy deákul tud. - Szemet kell
1665 12|                barátom uram.~- Ha megígéri, hogy nem bünteti meg, mert gyönyörû,
1666 12|                    egyébért kérdezném, mint hogy keményen megbüntessem?~Bibók
1667 12|                 átnézte, csalódottan mondá, hogy nem sokat ér, hanem minthogy
1668 12|                    azért, mert nem kívánja, hogy Bibók ide hiába fáradt légyen.~-
1669 12|                     Klebe értesítései után, hogy pénzzavarban van. Ezzel
1670 12|                      jegyzé meg gúnyosan -, hogy úgy megnõtt a portékája.~-
1671 12|                tanácsos.~- Vagyis úgy érti, hogy nem adja háromszázért?~-
1672 12|                  aztán Bibók is elgondolta, hogy ez már úgyis a kis pesztonka
1673 12|                    bíráját?~- Mit tudom én, hogy Lõcse bírája-e? Azt mindenki
1674 12|                    s kigombolkozni kezdett, hogy az írást visszaadja.~- No,
1675 12|               nagyapám se volt burger. Sõt, hogy megkíméljem a lépcsõzéstõl,
1676 12|               Nustkorb a fejével bólintott, hogy jó lesz, mire Bibók kinyitotta
1677 12|                   lába elé nézegetett künn, hogy hova lép az ismeretlen deszkázaton
1678 12|                     az már oly messze volt, hogy talán csak sejtelem - hisz
1679 12|                    A bíró jól érezte magát, hogy a kellemetlen ügyön túlesett.
1680 12|             melegítette, annyira megolvadt, hogy tréfáló kedve szottyant.~-
1681 12|             pletykát.~- Jó, de szavát adja, hogy a bíró nem vesz róla tudomást.~-
1682 12|            megérintette a csizmája orrával, hogy talán érc, de puha volt,
1683 12|                  többi is jó lesz.~- Látom, hogy nem született ked kereskedõnek.
1684 12|            Nustkorbra, éppen a szíve táján, hogy az hátratántorodék, rosszullét
1685 12|              észrevette a sípolás célját. S hogy megakadályozza, villámhirtelen
1686 12|                 próbált neki gáncsot vetni, hogy földre teperhessék.~- Élve
1687 12|                    hevében észre sem vették hogy a sípszóra elevenedni kezdett
1688 12|                alássan?~Görgey inteni akar, hogy az bizony igen jó lesz,
1689 12|                      Most már szinte örült, hogy át nem engedte magát a pillanatnyi
1690 12|                    tervet forgatta fejében, hogy hazaviszi a bírót Görgõre,
1691 12|                szolgáival szekéren Lõcsére, hogy a piacon letegyék. (Ez volt
1692 12|               Nustkorb csak azt cselekedte, hogy el akarta fogni. Márpedig
1693 12|                    jajveszékelve emlegette, hogy a csalmáját otthagyta a
1694 12|            csalmáját otthagyta a kertben, s hogy a csalmájában van minden
1695 12|                 csapott.~- Miféle dolog az, hogy a nemzetes bíró uramat gyalog
1696 12|                  Nem hittem volna Preszton, hogy olyan ostoba vagy. Tanuld
1697 12|                    ostoba vagy. Tanuld meg, hogy az úr pokolban is úr. Melyiteknek
1698 12|                 Nekem!~Öten is jelentették, hogy a legrosszabb lovuk van,
1699 12|                     lovában állapodtak meg, hogy az a legrosszabb.~- Szállj
1700 12|                  nem kellene attól tartani, hogy itthagy bennünket kegyelmed,
1701 12|               Egyben jelentették Görgeynek, hogy az elfogott Bibók alázatosan
1702 12|                    gazember, mint mindég.~- Hogy azt mondja, a lõcsei bíró
1703 12|                elõrevágtatott Görgõre, úgy, hogy mire a kis csapat megjött
1704 12|                  olyan lakomát ütött össze, hogy fejedelmek is megnyalhatták
1705 12|                     volna utána a szájukat. Hogy ne legyenek magukban, az
1706 12|              kiengesztelte Nustkorb uramat, hogy mogorvasága szemlátomást
1707 12|               rettenetes bizonytalanságnak, hogy mi fog vele e gonosz oligarchánál
1708 12|               Istenhez fohászkodott halkan, hogy »legyen meg az Úr akarata«
1709 12|              esélyeirõl, különös esetekrõl, hogy a Berthóthy István ágyújára
1710 12|              Érsekújvárott, ami jót jelent; hogy Sárospatakon egy diák olyan
1711 12|                    alszik és távollát, úgy, hogy ha valaki a kezét fogja
1712 12|                      Úgy ver a hír újabban, hogy Bercsényi magával fogja
1713 12|                   unná már magát, jelentem, hogy az udvaron befogva áll a
1714 12|                   se volt egyéb célom, csak hogy barátságosan koccinthassunk
1715 12|                nemzetes uram és adja isten, hogy minél elõbb megint a kezembe
1716 13|                    nyerték meg, észrevevén, hogy Görgey valahol rejtegeti
1717 13|                     alapon kezdett új pört, hogy Görgey Rozália voltaképpen
1718 13|                     is örökölhetett utánuk. Hogy hová lett, meghalt-e vagy
1719 13|                   nem tudnak beszámolni, de hogy még a Darvasok halála előtt
1720 13|                Föltéve, de meg nem engedve, hogy a leány él, akkor is sok
1721 13|                   nem felhozta az aktáiban, hogy nevezett Görgey Rozália
1722 13|                  kiderítésére szorítkozott, hogy nevezett Görgey Rozália
1723 13|                   nem; határoztatott tehát, hogy azonosságát bizonyító tanúival
1724 13|            Csáky-szalmának. Nem is említve, hogy nagyon ráfért Görgeyre,
1725 13|               alispán gyanakodva nézett rá, hogy talán tud vagy sejt valamit,
1726 13|              becsületes, őszinte képe volt, hogy azon a ravaszság rögtön
1727 13|                miként vált égetõ szükséggé, hogy Rozáli megjelenjék Kassán
1728 13|                 Feladatává tette ezek után, hogy keresse fel Rozálit, adja
1729 13|                  jönni, s azon ürügy alatt, hogy szüleihez kíséri egy-két
1730 13|             parancsolja.~Így történt aztán, hogy Quendel apó kikérte Otrokócsy
1731 13|                     a kassai bíróság elõtt, hogy Görgey Rozália él és elfogadja
1732 13|                 Görgey azonban elõre látta, hogy míg az örökségi pör teljesen
1733 13|                      Kárász uramat rávette, hogy a görgõi vendéglõbe helyettest
1734 13|                   elõtt, még kevésbé annak, hogy sokáig elnézegette némán
1735 13|                    bírónak is úgy látszott, hogy olcsón szabadult, a zsoldosok
1736 13|                 többet.~Viszont az is igaz, hogy Nustkorbra nézve nem gondolhatott
1737 13|             bizonyosan az íródiákok révén), hogy Lõcse bírája Görgõn vacsorázott
1738 13|                    lehet ez? Hát van Isten, hogy ilyesmi történhetik? A legjózanabb
1739 13|                   mert, arra kényszeríteni, hogy rendkívüli tanácsülést hívjon
1740 13|                     hírekbõl? Igaz lehet-e, hogy Görgeynél vacsorált múlt
1741 13|                    Nustkorb uram elösmerte, hogy ott vacsorált, de vi coactu.~
1742 13|               mérgesen, mint egy hörcsög:~- Hogy lehet erõszakkal vacsorálni?
1743 13|                   mikor tömik.~- Úgy értem, hogy nem mint Görgey barátja
1744 13|                      csak arra szorítkozik, hogy midõn errõl a helyrõl távozott,
1745 13|                 vetette magát az alispánra, hogy õt elevenen elfogja, dulakodás
1746 13|                     foglyuk vitték Görgõre. Hogy ott aztán a szeszélyes nagyúr
1747 13|                    egy csöppet se titkolta, hogy a helyzetet sötétnek ítéli,
1748 13|                   bor megoldja a nyelveket, hogy legokosabb lenne, ha bíró
1749 13|                     tanácsban s attól félt, hogy apránként kihûl a harag
1750 13|                     hányok rá. Mit tesz az, hogy zúg a tömeg? A fületek az
1751 13|                  zúg benne, azt találjátok, hogy semmi, hogy teljességgel
1752 13|                     találjátok, hogy semmi, hogy teljességgel üres.~Fabricius
1753 13|                    elõbb harapjunk valamit, hogy az ágyát megvessük. (Odaszólt
1754 13|              asszony kemény üzenetét hozta, hogy az étel mind kipang, és
1755 13|                     az étel mind kipang, és hogy vagy jöjjön haza mindjárt
1756 13|              nemzetes asszony abbeli szava, hogy akkor menjen Görgõre ebédelni,
1757 13|                    megállj.~Észre se vette, hogy Fabricius is ott megy mellette,
1758 13|                       tagolá kedvetlenül. - Hogy izé… hogy megmondjam? Jobb
1759 13|                    kedvetlenül. - Hogy izé… hogy megmondjam? Jobb azt meg
1760 13|                    szorította olyan erõvel, hogy szinte kiserkedt a vér a
1761 13|                  történik bent? Azt mondja, hogy ott szerelmi találka van.
1762 13|                 keresztkérdések alá fogtam, hogy kik vannak bent? Csak a
1763 13|                mikor a lépcsõkön felment, s hogy ez Otrokócsy Rozália volt.~
1764 13|                   fenékig akarom a poharat, hogy aztán az arcához vághassam
1765 13|                    a kert kijárata mellett, hogy a szemébe nézzek a találka
1766 13|                   épületben. Én azt hiszem, hogy azzal az akasztófáravaló
1767 13|                értjük a lábas háznak), úgy, hogy nagy darabon lehámlott róla
1768 13|               könnyebb az ümögtõl megtudni, hogy mi lakik a szívben, mint
1769 13|                 napvilágra került részlete, hogy Nustkorb foglya volt Görgeynek
1770 13|                     fegyveresektõl kísérve, hogy elfogja Nustkorb uramat?
1771 13|                     De ha azért jött volna, hogy elfogja, miért eresztette
1772 13|                   jött volna is oda Görgey, hogy elfogja Nustkorbot, még
1773 13|                 megbolondulni való rejtély, hogy miért ment a városi kertbe
1774 13|                    Csak nem azért ment oda, hogy elfogassa magát? Mindössze
1775 13|                érveltek még most is ellene, hogy ez is csak a város lebecsülése,
1776 13|               hivatalos gyûlölet alól, úgy, hogy Grodkovszky várnagy uram
1777 13|              gyertya körmére égett. Érezte, hogy valamit tennie kell.~Azzal
1778 13|                    kell.~Azzal az ürüggyel, hogy a város tokaji szõlõit megy
1779 13|                bosszú politikája felé, úgy, hogy semmi jelesebb cselekedetre
1780 13|                   Izrael fõvezéréhez (sic), hogy e tüskét fönséges bölcsességével
1781 13|                  kifejezte abbeli kétségét, hogy az a Szvatopluké lett volna,
1782 13|                    Elrendelte egyszersmind, hogy ott további ásatásokat folytassanak,
1783 13|                   mindenfelé eldicsekedett, hogy immár a város szõlejét rendbehozta
1784 13|                 meghánytorgatván, találjuk, hogy az elfogatást õkegyelme
1785 13|                    város pedig értesítendõ, hogy békéljen meg a maga kenyerén
1786 13|             egyszerûen odaírta hát a nevét, hogy »Franciscus Aszalay« és
1787 13|                    fogta el ezek olvastára, hogy szívszélhûdéstõl kellett
1788 13|                 legalább azt ne tudják meg, hogy a fejedelem fekete paripája
1789 13|               alszik s okvetlenül utol kell hogy érje Görgeyt, csak idõ kérdése
1790 13|                     bevallott pretextussal, hogy a közigazgatást tanulmányozza
1791 13|           mindenféle bécsi iskolákban, úgy, hogy meglehetõsen ismerte ott
1792 13|                      õt bízta meg Nustkorb, hogy menjen Bécsbe és ott az
1793 13|             mártásban, vagyis kidomborítva, hogy bár Esze Tamással lõport
1794 13|                  feladat, váltig emlegette, hogy a diplomáciára van az esze
1795 13|                     Már két hét múlva írja, hogy megismerkedett a király
1796 13|              közepén arról küld értesítést, hogy a Görgey-féle elfogatási
1797 13|                    idõzõ lõcsei emberektõl, hogy õk ne értsék, de Nustkorb
1798 13|                   Vagyis értse úgy a sógor, hogy a fekete szoknyák lekerülnek
1799 13|                vartyognak a békák. (Vagyis, hogy még zúg a közvélemény.)
1800 13|             elkezdték piszkálni Görgeyt is, hogy tessék már a megyegyûlést
1801 13|              építették a megyeházat õseink, hogy a patkányok birodalma legyen.~
1802 13|                   forrt. A vak is láthatta, hogy valaminek történni kell.
1803 13|                     szorítani az embereket, hogy döntésre vigyék már ezt
1804 13|                  dominál ezen a kis helyen. Hogy lehet ez? Isten tudja. Talán
1805 13|                     úgy fogta fel a dolgot, hogy Görgey a saját testvérét
1806 13|                    merõ császárhûségbõl, és hogy az ilyen embert ki kell
1807 13|                      Akkor hát én mehetek«.~Hogy hova akar menni, hogy hova?
1808 13|                       Hogy hova akar menni, hogy hova? Tördelte kezeit a
1809 13|                  szeppenve, abban a hitben, hogy Nustkorb nem jóra gondol.
1810 13|                      paraján megfüstölte, s hogy az innensõ világon való
1811 13|                    eltökéléssel állott elõ, hogy közeledvén Mindszentek napja,
1812 13|               bíróné asszonyom.~És igaz is, hogy használt, mert az elkeseredett
1813 13|              legalább részben erre az útra, hogy megszabaduljon a koszttól
1814 13|                kissé összehuppadt vállával, hogy mikor a város kocsisa, Kuptor
1815 13|                    kevélységgel jegyzé meg, hogy ezer forintért nem adja
1816 13|                   és rázúdulva agyonnyomta, hogy még csak egy jajkiáltásig
1817 14|                      messziről kiáltotta:~- Hogy vagy Rici? Szervusz Rici! (
1818 14|                   zöldre festett kapuajtón, hogy szinte meghasadt.~Az öreg
1819 14|           természetet megfogta pajtásnak. S hogy ím így ketten együtt kidühöngték,
1820 14|                    de a fiatalúr leintette, hogy nem kér semmit. Sokáig fel
1821 14|                   csúszott a fal felé, úgy, hogy most már a szenátor feje
1822 14|                  máris nem fáj úgy a fejem, hogy odanyomtam magához.~- Eredj,
1823 14|                   csak, milyen kópé voltál. Hogy a szegény bátyácskádhoz,
1824 14|                erõsebb mindennél a világon. Hogy a leány is szereti-e? Nem
1825 14|                legalább abban a hitben élt, hogy szereti. Ezer édes szó bong
1826 14|                       Ez annyira borzasztó, hogy szinte hihetetlen. Az az
1827 14|               mutatta akkor este a bírónak, hogy a találkán levõ hölgy hajából
1828 14|                     ásítás közben kérdezné, hogy a nyelvét ne pihentesse
1829 14|              bármilyen üde volt is és szép, hogy az edényt szétrepesztette
1830 14|                     jó. Hát majd meglássuk, hogy van, mi van. Mindjárt holnap
1831 14|                    dõlt le, abban a hitben, hogy úgyse fog aludni, de a viharban
1832 14|                  megyek? Ugye azért megyek, hogy valakit a mérõserpenyõre
1833 14|                     udvari ablakon s látta, hogy az anyja megáll a két virágpad
1834 14|                   mert azokról már tudatik, hogy bent nem égtek, míg az õ
1835 14|                  hegyezte Poprád, ami jele, hogy az utcaajtó csikorgását
1836 14|                 Fabricius nem mert ránézni, hogy az arcából olvasson, kissé
1837 14|                  fojtott hangon kérdezte:~- Hogy állunk?~- Megállj, hadd
1838 14|                     kérdeztél, édes fiam?~- Hogy mi történt?~Fabriciusné
1839 14|                  lehelete a liliomon.~- Hát hogy volt, mi volt akkor az a
1840 14|                vállat vont.~- Mit tudom én, hogy volt.~- Hogyan? - szólt
1841 14|                   aztán miképpen mondhatja, hogy ártatlan? - fakadt ki ingerülten.~-
1842 14|                   Ha mármost én azt mondom, hogy Rozália ártatlan, az nem
1843 14|               itteni fejérszemély-világban, hogy aki egy ilyen szál rózsát
1844 14|                 nagy ravaszul a georginára, hogy kinek adjam. »Magának már
1845 14|                    Mire mosolyogva felelte, hogy õ már kapott egyet az idén,
1846 14|     elfogulatlanságán, büszke nyugodtságán, hogy nem veszi szavamat fürkészõ
1847 14|                   Természetesen arra nézve, hogy Rozáli ártatlan.~- Mibõl
1848 14|                    kiadni?~- Megengedem, de hogy jut oda Görgey György?~-
1849 14|                   Micsoda együgyû mesécske. Hogy egy okmányt kellett aláírni
1850 14|          Fabriciusné felkacagott édesdeden, hogy szinte a könnye csordult
1851 14|                    már éppen ott tartottam, hogy azért mentek a kerti házba,
1852 14|                   jó kedve támadt hirtelen, hogy táncoló lépésekben rohant
1853 14|                  velök -, annyira bizonyos, hogy már itt is van a házban.«
1854 14|               hangon -, akkor…~- No, persze hogy megtettem, ha mondom, és
1855 14|                  édes feje van), kérdeztem, hogy mit mondjak neked, de nem
1856 14|                      Azt mondja, mamácskám, hogy sír, hát hogy vegyük ezt
1857 14|                    mamácskám, hogy sír, hát hogy vegyük ezt most?~- Oktondi
1858 14|                     annyira belezavarodott, hogy a dalocska szövegét elfeledte.
1859 14|                     irányítani a helyzetet, hogy a keresztfia egyszer-egyszer
1860 14|                    emelni, akik nem tudták, hogy az egész csak szemfényvesztés.
1861 14|                      nem haragszik anyámra, hogy olyan vakmerõ volt?~Rozália
1862 14|                       Hát szeret? Hát igaz, hogy szeret? - kérdé Fabricius
1863 14|                     húzgálni. Bosszantotta, hogy nem beszélhet Rozáliával
1864 14|                 egyet - szólt a szenátor -, hogy ne legyek nyugtalan. Ha
1865 14|                     Mária küldte utamba, de hogy jót akar-e ezzel (hangja
1866 14|                     szobájában azt mondtam, hogy édesanyja boldoggá tett.
1867 14|                     Fabricius bosszús lett, hogy megzavarták s el se búcsúzva
1868 14|                    meg nem bírt. Kitalálta, hogy a csokor a Rozália születésnapjára
1869 14|                    születésnapjára érkezik, hogy tehát azt a hadnagy számon
1870 14|               barátom Görgey hadnagy úrnak, hogy a bokrétája nagy örömet
1871 14|                      kívül a város kapuján, hogy kedvére gondolkozhassék
1872 14|                 Csak egy magyarázata lehet, hogy félti Rozáliát, s tõle félti.
1873 14|                  hiedelemre, világos tehát, hogy Rozáli adott ilyen okot,
1874 14|                személyesen vitte bemutatni, hogy egy állandó közvetítõ legyen
1875 14|                  kisasszony abban a hitben, hogy Quendel úr, akit õ sokra
1876 14|                   mikor azonban észrevette, hogy a keresztfia, Fabricius,
1877 14|               felakasztják. Ami azt illeti, hogy a szépet csapja Rozálinak,
1878 14|                leesik az álla, ha megtudja, hogy Otrokócsy kisasszony voltaképpen
1879 14|                szerelmes, de Rozália tudja, hogy a fekete ruhát azért kell
1880 14|                     iránt, pedig jól tudja, hogy míg neki kellemeseket mond
1881 14|                  égre és elõször látta meg, hogy a holdban levõ alak rõzsét
1882 14|                 felfogva. Úgy rémlett neki, hogy a föld piheg, a falevelek
1883 14|                     kívánatos lett a világ, hogy ki sem lehet azt mondani.~
1884 14|                    a vártán álló Wlaszinkó, hogy két úr kereste.~- Mit mondtak?~-
1885 14|                   kereste.~- Mit mondtak?~- Hogy eljönnek reggel.~Gyuri sejtette,
1886 14|                    csak nem becsületsértés, hogy valakinek a füle viszket.~
1887 14|                   és ha már az járul hozzá, hogy az illetõnek az egyik fülét
1888 14|            megvágták, akkor merem állítani, hogy sértésszámba veendõ.~A hadnagy
1889 14|                     szólt:~- Én azt hiszem, hogy most, mikor pro libertate
1890 14|                Görgey segédei azt vitatták, hogy a nagyobb sértést Fabricius
1891 14|     prücsköt-bogarat összebeszélt, mondván, hogy a virág csak élettelen holmi,
1892 14|                    No, hallja az úr, ha az, hogy valakinek a füle viszket,
1893 14|            merényletet. Kijelentem ugyanis, hogy nekem a tenyerem viszket,
1894 14|         elsorompózott területérõl, mondván, hogy verekedésre nincs komoly
1895 14|                ahhoz az kell természetesen, hogy az újabban keletkezett párbaj
1896 14|                    mellett megállapították, hogy a párbaj a kora reggeli
1897 14|                   folyni Lõcsén. Szerencse, hogy a szó nem vér. A dolog ugyanis
1898 14|                  összevissza, elõre, hátra, hogy valahogy a maga egyik segédje,
1899 14|                  hahotára fakadt Horánszky, hogy a dereka is belefájdult.~
1900 14|                      egész holtáig vitatja, hogy õ a hivatalos felfogás embere,
1901 14|            szabályok közt nem volt kikötve, hogy az elsõ vér kinek a vére
1902 14|                   van ennek a Fabriciusnak, hogy nem sajnálta õket. Ámbátor
1903 14|               Fabricius honnan is tudhatná, hogy Gyuri az õ unokatestvére.
1904 14|            unokatestvére. Mégis úgy érezte, hogy Gyuri derék fiú és Gyurinak
1905 14|           kedveskedése éppen alkalmas volt, hogy rohamosan növessze Gyuri
1906 14|                   egy kis méz. Természetes, hogy a fiatalok fölhasználták
1907 14|                kivették egymástól az esküt, hogy soha mást szeretni nem fognak.
1908 14|                 lett, különösen attól félt, hogy Fabricius árulja el magát.
1909 14|             kotyogott vidáman, fesztelenül (hogy minden gyanút elhárítson
1910 14|                     napról-napra mélyebben, hogy Rozália is szereti, és csak
1911 14|           elbolondítani.~Elhatározta ugyan, hogy elveszi Rozáliát, de tudta,
1912 14|                 elveszi Rozáliát, de tudta, hogy a kivitel nem könnyû. Nem
1913 14|                    is megengedték maguknak, hogy néhány napra hazamenjenek
1914 14|                     urak szokott mulatsága, hogy nem nyúlra, vaddisznóra
1915 14|                   Toporcra jutni ép bõrrel, hogy az anyjával beszélhessen.~
1916 14|                  Abba azonban beleegyezett, hogy egy apjával való találkozást
1917 14|               Fabricius mindent elkövetett, hogy Quendelt megkerítse, tûvé
1918 14|                    van most Quendel. Lehet, hogy a szabadkai erdõben beállott
1919 14|                    el a városnak; kis híja, hogy a híres Brewer-féle könyvnyomtató
1920 14|                     ragályos nyavalya, úgy, hogy Lõcse környékén messze földön
1921 14|             törvénytelen cselekedetek, úgy, hogy a hóhér, Fleck Joachim,
1922 14|                    konzekvenciát vonták le, hogy Görgey nem is olyan nagy
1923 14|                    a fejeikkel bólingattak, hogy tetszik nekik a kántor versezete.
1924 14|                    kegyelmeddel beszélni.~- Hogy tudod? - támadt rá az öreg
1925 14|                  bele az orrát a dolgunkba? Hogy õ nem engedi? No, iszen
1926 14|              Quendel apó nem is gyanította, hogy az õ népszerûtlensége milyen
1927 14|           kisasszony is. Rozáli arra kérte, hogy egy levelet juttasson el
1928 14|                ugyancsak készenlétben állt, hogy mindent észrevegyen és mindenbõl
1929 14|                     és ne tessék haragudni, hogy háborgatom, de nagyon fontos
1930 14|                Életem sora azon fordul meg, hogy apucikám mit gondol. Gondolja
1931 14|                     a bal szemével, jeléül, hogy becsapja a kombináló öreg
1932 15|                    azon a találós kérdésen, hogy melyikhez szegődik Zsiga
1933 15|                     alispánt, mert ő tudta, hogy Bibók úr ki nem szabadul
1934 15|                    becsületes ember éhezik, hogy hamarosan kivégezteti, kihozatván
1935 15|                  Görgőre, de az volt a baj, hogy nincs a megyének hóhérja.~
1936 15|            beküldött egy íródiákot Lőcsére, hogy érintkezésbe lépjen Fleck
1937 15|                 lévén, azt üzente sértődve, hogy mit gondolnak őróla? Nincs
1938 15|                  asszonyt s a közvéleményt, hogy melyik becsesebb hát a szívének.~
1939 15|                    rosszabbodott a helyzet, hogy ím az öreg Vince nyár végén
1940 15|                     nem bírt azon igazodni, hogy hol van itt az igazság.~
1941 15|                  asszony meg volt győződve, hogy ha őt a Zsiga meglátja,
1942 15|                     s ő bizony kinyújtotta. Hogy a szegény rab Zsigát mégis
1943 15|                     melyet közösen beadtak, hogy a nagyságos alispán legalább
1944 15|                     úgy beszélt, úgy üzent, hogy az aequilibriumot mindig
1945 15|                   ez a felülkerekedési düh, hogy amit meg nem tett Bibók
1946 15|              neveztette magát a szemtelen), hogy ki vagyok, mi vagyok.~S
1947 15|                  lábáról a vajszívű főurat, hogy megígérte közbenjárását
1948 15|               annyira becsülte a fejedelem, hogy »Atyám«-nak szólította,
1949 15|                     tehát csak annyit tett, hogy atyafiságos leveleket íratott
1950 15|               nemeshez, melyekben elmondta, hogy itt az udvarban olyanforma
1951 15|                 instigálnák őt kegyelmetek, hogy addig is, míg a véka fölemelődnék
1952 15|              viceispány uramat, de nem úgy, hogy én mondom, mert az a májának
1953 15|                   esnék, de úgy amabiliter, hogy már ideje volna a bujkálást
1954 15|              idéztek elõ. Nagy erejük volt, hogy az »udvarból« jöttek. Mindenki
1955 15|                    mert el akarták hitetni, hogy bizonyos udvari akaratot
1956 15|                    odamegy a rendekhez, nem hogy a rendek mennek el hozzá.
1957 15|                honnan fúj a szél, de látta, hogy fúj. Mit csináljon? Habozott.
1958 15|                      Nagy oknak kell lenni, hogy Rozália ír. Egyszer se írt,
1959 15|                 dolga van, ami azt jelenti, hogy ott akar maradni. Nem húzza
1960 15|             Grodkovszky is azt jelentgette, hogy Lõcse már kihûlt, kijózanodott,
1961 15|                 pedig már nagyon duzzognak, hogy megfosztatván a város a
1962 15|                  pangás az üzletekben, úgy, hogy hozsannával fogják õt üdvözölni,
1963 15|              bemegyek.~S elrendelte legott, hogy a deákok hívják össze az
1964 15|             billentette fel a serpenyõt, de hogy Quendel menekül a vendéglõjétõl,
1965 15|                    abbahagyni, mikor látta, hogy egy öreg gólya a csõrében
1966 15|                tudja. És Attila ott maradt, hogy másnap fölperzselje Aquileját.~
1967 15|                     keresztül kell jönniök, hogy egyelõre Görgõn lesz a kora
1968 15|                  látszik, nem veszik észre, hogy a mankó nem pálca, és hogy
1969 15|                  hogy a mankó nem pálca, és hogy a pálca nem mankó, bár mindenikkel
1970 15|                   nagy koponyájú aggastyán, hogy õ már csak a mankónál marad.~
1971 15|                    becsületes, de az a baj, hogy nemesember. Student István,
1972 15|                felülmúló, itt meg az a baj, hogy õkegyelme csak azon a címen
1973 15|                   forint stipendium miatt), hogy a bíróságot tanulja. De
1974 15|            Fabriciust, és most isten tudja, hogy lesz, mint lesz. A Fabricius
1975 15| medvecukor-rudacskákat tördelt szét köztük, hogy mikor azután hazaérnek maszatos
1976 15|                    indiai sál.~Természetes, hogy ilyen asszonyi fifikával
1977 15|                     ki Mostel az eredményt, hogy Fabricius Antal Lõcse város
1978 15|                 sörényû lovakra cihelõdtek, hogy a negyedeikben trombitákkal
1979 15|                  Mostel uram indítványozta, hogy küldöttség menjen nemzetes
1980 15|                  szaladj és mondd meg neki, hogy kilenc szavazattal bíró
1981 15|                    nyelvcsuszamlás mutatta, hogy Rozáli öngondolatában már
1982 15|               messzebb eltartunk magunktól, hogy jobban gyönyörködhessünk
1983 15|                     bíró nagy potentát. Nem hogy õ félne valakitõl, õtõle
1984 15|               egyszer csak azt vette észre, hogy Rozáli már nem sír, mert
1985 15|              Görgeyhez, azzal a híradással, hogy csakugyan megválasztották
1986 15|                    Nem értem.~- Úgy van az, hogy az övé fülét levágta duellumban
1987 15|                   nem van, és ritkán azért, hogy valamije van. Nos, Fabriciusnak
1988 15|                     meg a szegény kicsikét, hogy egy héten belül okvetlenül
1989 15|                  találkozunk, talán úgy is, hogy sohase válunk el többé.~
1990 15|                 atyuskájának, azt hazudtam, hogy laksz innen tíznapi járóföldre. »
1991 15|              hitethette el az emberiséggel, hogy ezekért érdemes futkosni
1992 15|                senki, ez is azt jelentette, hogy minden mozdulatlan.~Az utolsó
1993 15|               messzebb laktak, ma érkeztek, hogy holnap innen induljanak.~
1994 15|                     és az enyim impresszió, hogy bár semmit se nem látunk,
1995 15|              kismacska, mikor születik. Nem hogy már karmolni tudna, de még
1996 15|                    lát. Nem lehet állítani, hogy nem lesz vele baj késõbb,
1997 15|                 szétnéz, de most elég tõle, hogy örül az új hivatalnak, mint
1998 15|                    veszed észre, báránykám, hogy milyen titokzatos ez az
1999 15|                folydogáló, annyira feltûnt, hogy harmadnapra, ellenkezõleg
2000 15|             lehetett venni. Anyja faggatta, hogy mi lelte, kitérõleg felelt. »