Fejezet
1 1 | vezethetõ vissza. Ilyenkor szinte rabiátus, de ha kihûl, rendesen
2 1 | csoszogó asszonyka volt) szinte röpült, hogy csak ropogtak,
3 1 | rosszaságai elé, hogy azok szinte csinosan festettek. Más
4 3 | és fekete kockákon.~Még szinte jobb lett volna, ha valamely
5 3 | hátán erre a szóra, hogy szinte beleropogtak a csontjai.
6 3 | Visszament egész nyugodtan és szinte örült, hogy ez volt a Verona
7 3 | tárgyalások vártak rá, úgy, hogy szinte zúgott a feje, mint egy
8 3 | fájnak, csak csiklandoznak.~Szinte kedvetlenül hagyták el a
9 4 | Pál megkönnyebbült ezzel, szinte más ember lett belõle.~Érezvén
10 4 | mint egy falat kenyér.) Szinte óhajtotta, hadd keressék
11 4 | pedig ott maradt az udvaron, szinte megmeredve, kezében tartva
12 6 | ült a karzaton, feltûnõ, szinte önfeledt suttogásba merülve
13 6 | kicsit, a hó is. Az úton szinte térdig ért a hó, de az árkádok
14 8 | figyelmesen hallgatta öccsét, szinte fölélénkült egy kicsit.~-
15 8 | nyöszörgõ, gyenge hangon, mely szinte darázsdöngéshez hasonlított,
16 8 | szólt elpirulva és most szinte csinosnak látszott. - Maradok,
17 8 | híre a kasznárhoz), hogy szinte egész délig nem tud felöltözködni
18 8 | fennhéjázón, hogy minden szaváról szinte csepegett a gõg.~Volt mit
19 8 | kis kordován csizmái, és szinte ringatódzik hajlékony dereka
20 8 | kecses arcát megvilágítá, szinte kacérkodón tapadt az alispánra.~-
21 8 | Sváby is, meg a többiek, szinte többen eggyel, mint kellett
22 8 | mondá lassú, tompa, eleinte szinte reszketõ hangon -, örökös
23 8 | olyan sebesen ment, hogy szinte egy percnek látszott, kivált
24 9 | szelesen, vigyázatlanul, hogy szinte becsordult egy kis olaj,
25 10| lassú zúgással hívta az éjt. Szinte búsnak lehetett volna mondani,
26 10| fejét, mókázó alázatossággal szinte a földig, úgy, hogy az aranyhaj,
27 10| májszín kaftános törökkel. Már szinte a kalapjához nyúlt, mikor
28 10| Különös éles hangja volt, mely szinte áthasította a fákat és falakat,
29 11| nézni, csak mentem-mentem, szinte önkívületben, amikor egyszer
30 11| nyíl volt. Fülig pirult, szinte sütött az arca, mint a tüzes
31 11| rézöntõlegény jóízûen evett, szinte csurgott az izzadság a homlokáról,
32 11| érzésektõl s homlokáról szinte lehetett olvasni a monológot:~»
33 11| olyan erõvel hajítá el, hogy szinte õ maga is utána bukott,
34 11| látott.~Az általános jókedv szinte bugyborékolt. Quendel is
35 12| szúnyogtanyán a pók. Mert Béla szinte varázsintésre valóságos
36 12| csak az éhsége múlta fölül; szinte nyerített az ételre.~Kárász
37 12| egy magányos helyen, hol szinte a földig lehajló öreg hárs
38 12| lõcsei aggastyán.~Bibók szinte elszomorodott, hogy férjhez
39 12| balszögleténél. Ellebbent, szinte szétesett, mint egy ködbõl
40 12| Hm. Ez rettenetes volna. Szinte belehalványodott a jó úr.
41 12| finom veretet, csiklandozta, szinte melegítette vérét a nemes
42 12| várt fogás Nustkorbot is szinte megfosztotta józan cselekvõképességétõl.~-
43 12| gonosz indulatokat.~Most már szinte örült, hogy át nem engedte
44 13| szorította olyan erõvel, hogy szinte kiserkedt a vér a körme
45 14| festett kapuajtón, hogy szinte meghasadt.~Az öreg Fabriciusné
46 14| szótlanul. Az öregasszony szinte önkénytelenül odább csúszott
47 14| annyira borzasztó, hogy szinte hihetetlen. Az az ember
48 14| elnyomta az édes álom és másnap szinte egész öreg früstökig mártogatta
49 14| felkacagott édesdeden, hogy szinte a könnye csordult ki.~-
50 14| szeret?~- Mondta? - lihegte szinte lázasan.~- Nem mondta, de
51 14| E dermesztõ hangulatból szinte erõszakosan rántotta ki
52 15| egy-két szót, s ami aztán szinte kínosan tûnt fel, hallván
53 15| volt, teli köddel, mely szinte ragadott az emberre, mint
54 15| alá, melyeket vérmes teste szinte izzókká melegített, de innen
55 15| meg Gyurit, megcsókolta, szinte õrjöngött, szinte megfojtotta,
56 15| megcsókolta, szinte õrjöngött, szinte megfojtotta, úgy csókolta.
57 15| alatt oly gyorsan, hogy szinte észrevétlen füstölgött el
|