Fejezet
1 1 | évig tart, kétszáz év után megint olyan lombot ereszt, amelyik
2 1 | Görgey. - Egyitek se tudja?~Megint semmi felelet.~- Te se tudod,
3 2 | Két vagy három hét múlva megint átment Toporcra s egy detektív
4 2 | oldalukra fordulva, aztán megint föltápászkodtak és kínozták.
5 2 | anyajegyekkel születtek.~- Már megint együgyûséget beszél.~- Együgyûséget
6 2 | Jekelfalussy-birtok? Ezt már megint csak a tekintetes úr tudja
7 2 | míg a háborús világ tart; megint visszahozzuk Toporcra.~-
8 3 | ideiglenesen valami üres cellába.~Megint csak visszajött Preszton.~-
9 3 | hazahajtatott Görgõre, hol megint gazdasági ügyekben kellett
10 3 | le van már verve Thököly? Megint az a bizonyos szalmaláng
11 3 | itthon János…«~S ezzel most megint csak odacsúsztak vissza,
12 3 | ne történjék« - s íme, ma megint eltûnt estefelé, mint a
13 4 | panaszok, itt is, ott is megint elvettek egy templomot a
14 5 | elvenni tõle, a kõszén, s megint visszament a bírvágy a felföldre.
15 5 | az elhagyott Durst-patak megint elõkerült a falunál s az
16 5 | megnyomogatta a lágyékát, mire megint permetezni kezdett a vér,
17 6 | semmi bizonyosat.~Végre megint lódobogás hallatszott a
18 6 | szándékosan meg nem ölték.~Erre megint rájött a köhögés Gosznovitzerre,
19 6 | fog végzõdni, hahaha.~Mire megint nagy köhögés fogta el az
20 6 | a fülemet levágta.~- Már megint nem érted a dolgot, kuzin -
21 7 | napjainkban pedig, mikor már megint szegények a szepességi városok,
22 8 | mulatságos erőlködését. Puff! Már megint leesett a Miska. Uccu most!
23 8 | idegen s csodálkozásában megint húzott egyet a kancsóból,
24 8 | s ha most ennek alapján megint Vincéhez kívánkoznék, akkor
25 8 | kiáltott fel Monoky, mire megint új vivátozás tört ki, amint
26 9 | elõjön és mindent visszahoz megint, amit a németek elvittek.
27 10| tölt néhány napot, azután megint eltûnik egy éjjel, isten
28 10| De bizony.~Rozáli, ki megint visszaült volt az álmodó
29 10| esetben hagyd akkorra, midõn megint találkozunk, hogy azzal
30 10| csak arról tudom meg, hogy megint itt van vagy már nincs itt,
31 11| kötött kontraktust, azután megint tovább indult egy várossal.
32 11| nagy kamasz lettél. (Majd megint Klebe apóhoz fordult.) Hát
33 11| pajtások volnának, s mikor megint beleakadt a hajába egy vadrózsaág,
34 11| ment utána hallgatagon, míg megint elõ nem adta magát valami.
35 11| tudta, átugrani nem merte, megint megállt, hátrafordult bámészan,
36 11| estét lovacskáim, csakhogy megint összekerültünk!~Mire Quendel
37 11| kinyitotta az ablakot. No, ez megint pompás mulatság lesz.~A
38 11| állatra is kíváncsi volt s megint elölrõl kezdvén a faggatást,
39 11| Hát megvallom.~- Ezt megint nem érdemeltem meg - kezdé
40 11| Fabricius szemrehányón.~- Már megint megsértettem, ugye?~- Ami
41 11| némi keserû ízt is. - Már megint tovább megy egy fokkal.
42 11| akarja tudatni, hol van; erre megint a becsukott ajkát érintette
43 12| viszont csak õ tud, s ugye megint ott volnánk, ahol azelõtt.
44 12| vézna gyereknek ajándékba. Megint nevetni fog. S a mosolygására
45 12| Fabricius fülét, s most megint egy leánynak udvarolnak.~-
46 12| Ennyivel is érdemesebb megint a székestemplom falába temettetni.)~
47 12| gyertyagyújtással elkészült, már akkorra megint lépteket hallott a lépcsõkön.
48 12| õket a csalmájába, azután megint egy maréknyit vett ki s
49 12| isten, hogy minél elõbb megint a kezembe kerüljön.~- Jó
50 13| megrökönyödés. Hát ez már megint mi? Miket hord össze kegyelmed?
51 14| keverõztek, foszladoztak, meg megint tömörültek a színes párák.
52 15| vagy a feje fölött, aztán megint leszálltak a földre. A városhoz
53 15| rátermettebb az esze.~És megint csak kacagott nagyokat a
54 15| Lõcsével szembeszállnak!~Erre megint éljeneztek a bivalyosok,
|