Fejezet

 1 2 |      Jánosért se tehetné tûzre a kezét Görgey Pál. Gondolat kergetett
 2 3 |         sógornõjét, megszorítá a kezét. »Bátorság, Mariska«, susogta
 3 6 |          s megfestette pirosra a kezét.~Görgey hozzá lépett.~-
 4 6 |   Fabricius mosolyogva nyújtotta kezét, melyet Görgey barátságosan
 5 8 |          vagyok és érzem a sújtó kezét. Mindjárt az elsõ perctõl
 6 8 |      embere volt. Odanyújtotta a kezét öccsének.~- Úr vagy. Úri
 7 8 |      elõre lépett s odanyújtotta kezét az alispánnak:~- Ego sum
 8 8 |      magát Vince úr, odanyújtván kezét a fiának.~- Isten neki,
 9 8 |          hányaveti hangon, egyik kezét a csípõjére rakva -, birtokos
10 8 |          nyúlt, levágatta a bíró kezét és csak azután fogja eltemetni
11 9 |         Megismertem a hangjáról, kezét csókolom. Megyek, nyomban
12 9 |      kapta onnan a mécsest tartó kezét hirtelen s a rémülettõl
13 9 |         csípõjére tette az egyik kezét, mintegy jelezvén, hogy
14 9 |        belefonva lábát a lábába, kezét a keze alá s így összefonódva
15 9 |   engedelmesen ide nyújtja a két kezét, hogy összekössem. Ha azt
16 9 |   mindezeknél nagyobb úr tette a kezét, aki az örök pihenés számára
17 10| látogatása van rajtunk.~Görgey a kezét nyújtotta s melegen rázta
18 10|       hogy filozófus. Megfogta a kezét (olyan meleg volt, olyan
19 10|      lesz? Mi?~Görgey megfogta a kezét s megrázta magyarosan.~-
20 10|      csakhamar leküzdte s újólag kezét nyújtotta:~- Miért ne tenném
21 11|    barátságosan megrázta a Klebe kezét.~- Hát kiraboltak barátom,
22 11|    egyszerre meleg pára érinti a kezét, s valami óriási nyelv nyal
23 11|         úr feddõleg emelte fel a kezét.~- Gyurgyik, Gyurgyik, miket
24 11|          lenni), mire Quendel úr kezét fogja nyújtani (jól jegyezzük
25 11|        Quendel nyújtja elõször a kezét), erre aztán a Quendel kezét
26 11|     kezét), erre aztán a Quendel kezét Gyurgyik uram megrázza,
27 11|         makogott, s Quendel úr a kezét nyújtotta, Gyurgyik úr megrázta
28 11|   Gyurgyik úr megrázta a Quendel kezét, hogy annak minden porcikája
29 11|    meggyõzõdni elindítá lassan a kezét a sötétben arrafelé, ahol
30 11|       Fabricius elkapta az egyik kezét s hirtelen belekapcsolta
31 11|         disputában ottfelejtette kezét a Fabriciuséban. - Hiszen
32 11|        még mindig elfelejtette a kezét visszavonni.~- Hát most
33 11|         mondta:~- Boldog vagyok, kezét csókolom, és minden nagyon
34 12|  megálljunk csak - szólt a báró, kezét óvón fölemelve -, még nem
35 12|       elérzékenyült s mind a két kezét feléje nyújtotta.~- Klebe,
36 12|   Egyszer aztán rátette a szõrös kezét szép csendesen a Bibók karjára
37 12|   Kárászt.~- No, hát ez igaz. (S kezét nyújtotta Bibóknak.) Mondhatom,
38 12|      mondá tréfásan, a Klebe apó kezét szorongatva.~Mondani sem
39 12|          s bizalmasan tette rá a kezét a vállára.) Gondolja meg
40 12|         volt varrva, belemélyíté kezét, megforgatta a pénzeket,
41 12|    járatban van itt? - s rátette kezét az idegen vállára vakmerõen.~-
42 12|  távollát, úgy, hogy ha valaki a kezét fogja s megkérdezi például,
43 13|     elragadott…~Nustkorb rátette kezét a fejére s elmélázva mondotta:~-
44 13|           Fabricius megragadta a kezét és szorította olyan erõvel,
45 13|   megjegyzéseknek legyen tanúja, kezét nyújtotta tehát neki.~-
46 13|     lihegte Fabricius, s amint a kezét beletette a Nustkorbéba,
47 14|          megfogta az öregasszony kezét, megcsókolta és azután is
48 14|    Fölrakta csípõjére mind a két kezét s kihívóan nézett szét,
49 14|        fel a szenátor keserûen s kezét lüktetõ halántékára tapasztá,
50 14|          vakmerõ volt?~Rozália a kezét nyújtotta.~- Haragudni?
51 14|         maga egyik segédje, Blom kezét találta megkarcolni, mire
52 14|       közvetlen közelben, egymás kezét fogva, vagy átölelkezve,
53 14|    megfogta az öregnek a csontos kezét, végighúzta a maga kis puha
54 15|      suhintással lenyisszantja a kezét. De most már húszan is rávetik