Fejezet

 1 3 |        üzenni mernek, megbotoztatom õket. Ami a rabot illeti, hadd
 2 5 |          kedvéért is ki ne csábítsa õket puskájukkal a határba a
 3 5 |     zsákmány egyszerre összezavarta õket, hajtók és puskások minden
 4 5 |           voltak, hogy föl lehetett õket ismerni. Az a kicsiny vézna
 5 5 |            a Marovka-dûlõig illetné õket a föld, mert egész odáig
 6 6 |           azok a gyávák? Nevezd meg õket Fabricius!~Az ifjú azonban,
 7 6 |             csak megszólni se lehet õket, mert ha ki akarnának menni,
 8 6 |        olyan helyütt is megcsipkedi õket, ahol az illedelem nagy
 9 6 |           itt a farkasok falnák fel õket. Üldözött zsiványok találnak
10 6 |           hogy olyan nagyra nézitek õket! És ha még volnának valamirevaló
11 6 |        fejedelem állva szólítja meg õket.~- Képzelem, mennyire meghíznak
12 7 |         urát:~- Ugyan eresszük haza õket. Majd meglássa kegyelmed,
13 7 |          rabokat s raktáron tartják õket. A Quendel-család felváltva
14 7 |            úgy az ösztön taszította õket, hogy mi lesz ebbõl, mivé
15 8 |         tudom, hogy osztoztatja meg õket. Egy asszony és két törvényes
16 8 |            szélesen ide-oda dobálva õket. A kasznár azonban mindenre
17 8 |             ármádiá«-ba, kinevezvén õket hadnagyoknak. Mindez nagyban
18 8 |          õsapák, isten nyugosztalja õket a haló porukban. Ahol egy
19 9 |            abban a nyomban, de soha õket utol nem érve. Nem árt az
20 9 |             bocskoros nemes kereste õket: Kolcsóról Piry István és
21 9 |            tegnap és ma fölkeresték õket.~Dühösen ugrott föl Görgey,
22 9 |             minden ember, utol kell õket érni. Még nem lehetnek nagyon
23 9 |           felé, s e hét végén fogja õket várni Lavocsne mellett,
24 9 |         mikor az ember végigélvezte õket egy nagy útvonalon, olyan
25 10|           érces hang figyelmeztette õket a sötétbõl.~- Ne jöjjenek
26 10|            tegnap és ma temették el õket, a lánykát tehát, akit Darvasék
27 10|        elõkészül, nem sérthetem meg õket; aztán a lányommal is beszélni
28 10|             hiúzszemeivel.) Behívok õket, bruderkám…~- Kiket?~- Hát
29 11|         házait, mikor már megelõzte õket a hátul maradt szekérke.~-
30 11|    darabontok, mert ha nem üldöznék õket, akkor nem siettek volna
31 11|          egy ügynökét, aki megveszi õket roppant áron a szülõktõl.
32 11|             fúrna velök, mártogatja õket; azok egymásra látszanak
33 11|              mintha már várta volna õket -, csak tessék leszállni,
34 11|             istenháború behajszolta õket egy percre.~- Csak tessék,
35 11|              De csakhogy megtalálta õket kegyelmed, mert õk ugyancsak
36 11|            tartok!~- De maga küldte õket!~- Úgy. Az igaz. Én mondtam
37 12|            Hanem iszen csak ki kell õket állni, lesznek még azokból
38 12|           halottakat siratta, lejön õket szaporítani ágyú alakjában.
39 12|     mesterség visszaadni - biztatta õket a báró.~- De hátha megkövetelné
40 12|           falain kívül nem kötelezi õket a tanácsnak semmi tilalma
41 12|             tanács le is akarta már õket rombolni és nem is állna
42 12|         gyászruhát, csömör fogta el õket a fekete színtõl és nem
43 12|          hittél nekik és megcsaltad õket, ha lehetett. Csak lépegess,
44 12|    lehetetlen… Hanem azért jó volna õket utolérni.~A kert kijárata
45 12| megszámlálta, egyenkint potyogtatva õket a csalmájába, azután megint
46 13|           külön kocsin, s igyekszel õket Kassán lehetõleg támogatni.~
47 14|        Grodkovszky szétválasztották õket, és miután a párbajtanácskozás
48 14|     Fabriciusnak, hogy nem sajnálta õket. Ámbátor ez a kutya szív
49 14|             võlegény, hát megilleti õket egy kis méz. Természetes,
50 14|          erre nézve, pedig furkálta õket a kíváncsiság. Abba azonban
51 15|             is. Az asszony elkezdte õket megkülönböztetni. Ez kalapács.
52 15|           repdestek. - Hogy elfújta õket egy szó! Láthatatlan kalapács
53 15|           elvesztén, ami megenyhíté õket. Különben is tele voltak