Fejezet

 1 2 |      semmit, még vakációt sem.~- Hm, látom, Görgey vagy. Mi
 2 2 |    minden egyéb.~- Valami egyéb? Hm.~- Hát tudja, az embernek
 3 2 |          úr, hogy a madár miatt? Hm, no, hogy a madár miatt.~
 4 3 | szabadságot, ha elveszi Veronát. Hm, két fejõstehén! Ezzel Verona
 5 3 |            Sokat kiáll az ember, hm. De te hol veszed itt magadat,
 6 4 |       olcsóbb, mint Késmárkon.~- Hm, persze persze - szólt atyai
 7 4 |  csavargatta ide-oda a nyakát.~- Hm, izé, hogy a hordó, azt
 8 6 |        járt volna a lõtávolon.~- Hm - dörmögte Bibera, levetvén
 9 6 |   Becsületbeli ügy. Egy kis vér. Hm. Egy kis kék vér, hm.~-
10 6 |        vér. Hm. Egy kis kék vér, hm.~- Ne beszélj! Kik és miért?~-
11 7 |      nyitva hagyta a mondatot.~- Hm - felelte Quendel -, és
12 7 |       szólt fitymálva Quendel. - Hm. Tehát arra való ez, hogy
13 7 |     ezekkel a tehenekkel! Ámbár, hm, isten tudja. No, megálljon
14 8 |  kancsóval és a pincekulcsokkal. Hm, hát mégis érkezett »valakijök«,
15 8 |  felesége máshoz ment férjhez.~- Hm. Az a szolgabíró talán én
16 8 |        dicsõséges nemességnek.~- Hm, ez bizony baj - morogta
17 8 |          vagy pedig igazi tûz.~- Hm, persze - ümmögött az alispán
18 8 |         a megüresedett székbe.~- Hm. Ebben van valami - gondolkozott
19 8 |    hadikészületekrõl egyet-mást. Hm, hát fél Görgey uram? Zsoldosokkal
20 9 |           hogy beszélnem kell.~- Hm - fûzte a gondolatait azontúl
21 9 |         elé. Ért engem?~- Értem, hm, mi volna benne, amit nem
22 9 |          De melyiket költse fel? Hm. Talán Draveczky urat? Nem,
23 9 |      halál dühöng?~- De tudom.~- Hm. És mégis oda akar menni?
24 9 |        tekintetes úr vagy nem?~- Hm. Ebben igaza van - felelte
25 10|    Dehogy. Ez ugyan nem ragadós, hm. Itt az egy feleség is sok.
26 10|        városbíró engedélyével.~- Hm - felelte erre az erdõmester -,
27 10|         itt maradok Osgyánban.~- Hm, Osgyánban…~Görgey elnyelte,
28 10|         nem lesz egyhamar esõ.~- Hm, de a szép levegõjû éjszaka,
29 10|         egy pár becses libácska, hm.~- Javíthatatlan vén kujon!~-
30 10|         a körülkerített város.~- Hm, hm. Az enyim leányom is
31 10|       körülkerített város.~- Hm, hm. Az enyim leányom is ott
32 11|         Úgy nézem, a felesége.~- Hm, csakugyan pompás szemed
33 11|          az talán nagyot szól.~- Hm… Persze. Csakhogy én azt
34 11|    bolond - felelte Fabricius.~- Hm - dörmögte Wilnerné -, megtetszett
35 11|          kívánja meghatározni.~- Hm, hm - mondá aztán -, mégiscsak
36 11|      kívánja meghatározni.~- Hm, hm - mondá aztán -, mégiscsak
37 11|          a nénike szavajárása.~- Hm. És ki az a nénike?~- Az
38 11|           mintha pelyva lenne.~- Hm, derék anya volt, aki szoptatta -
39 11|    szoktam hallani egyet-mást.~- Hm, igaz, errõl megfeledkeztem -
40 12|    mennyezetre vetve föl.~- Úgy? Hm. No, úgyis jól van. Hát
41 12|          feketében járnak, mi?~- Hm. Nem baj az. Megtalálják
42 12|           Szép idõk voltak azok. Hm. Egyszer majd el fogom mesélni
43 12|   Görgeyhez, mint Nustkorbhoz.~- Hm, ez bizony baj…~- Minden
44 12|         Minden út szabályozható, hm…~- És hát milyen az az elfogatási
45 12|     világban. Hát ez nagy bolha, hm… Nagyon nagy bolha. Be kellene
46 12|       Mennyire becsüli a súlyát, hm?~Több szó nem esett errõl
47 12|   kiáltani - vigyorgott Bibók.~- Hm, értem kegyelmedet.~Ezzel
48 12|       ágyban szeretnék aludni.~- Hm - mordult fel Kárász uram -,
49 12|      hova rakja a talpacskáját!~(Hm, mégsem a kis pesztonka.)~
50 12|         hajából vagy a keblérõl. Hm. Ez rettenetes volna. Szinte
51 13|     elõbb említett a pincében.~- Hm - tagolá kedvetlenül. -
52 13|         Talán hallott valamit?~- Hm, igen, valamicskét. De eressze
53 14|    öregúr megmozdult.~- Gyorsan? Hm. (Ravaszul hunyorított a