Fejezet

 1 1 |          udvaron levõk odaszaladtak õt figyelmeztetni. Apróné asszonyom (
 2 1 |           óvó szeretettel eltakarva õt a kötényével, vezette tüskön,
 3 1 |       erõsítések mellett segítették õt betuszkolni az uraság elé,
 4 1 |            régen agyonvertek volna, õt védelmezték. Ugyan hagyjátok
 5 2 |            De hiszen látnod kellett õt karácsonykor.~- Iszen láttam,
 6 2 |            beszéddel szórakoztatván õt, elkerülésével minden olyan
 7 2 |         hogy lehetetlennek látszott õt pletykázáson vagy rosszhiszemûségen
 8 3 |          hogy mit gondol és sietett õt megnyugtatni.~- A sógorasszony
 9 3 |    leborotválta és… de hiszen látta õt, mennyire át van alakítva.~-
10 3 |       Osgyánból Katalin értesítette õt (a nagyasszonyt), hogy az
11 5 |            összetévesztésével, mert õt csak a szimat illeti és
12 5 |            Fölemelt fejjel vihetjük õt vissza a város kapuján.
13 6 |      csendben bikahangon olvasta az õt körülálló sokaságnak:~»Adatik
14 6 |          nem kapja, hajlóbbak lévén õt õsi szokásaink szerint egyelõre
15 8 |        ragaszkodik Zsuzsihoz, vigye õt a kisebbik házba, nem bánom.~
16 8 |         tette. Bosszantani látszott õt ez a körülmény, majd hirtelen
17 8 |             kéri, hogy ne tekintsék õt házigazdájuknak, gondolják
18 8 |         lõcsei bíróval, mely késõbb õt, szólót, erõs lelki felindulásában
19 8 |   dicstelenség lenne ránk nézve, ha õt magára hagyva, mintegy a
20 9 |      keresték fel a környékrõl, hol õt, hol Görgey Jánost tudakolva,
21 9 |             vállon, hogy fölemelvén õt s megforgatván vállperecét,
22 9 |             a lányodért, megtalálod õt e Varga nevû jágernél, aki
23 10|            az idegen embert, vezesd õt a kék szobába.~Az eunuch
24 10|         teljesen kegyelmedre akarom õt bízni, mintha nem is az
25 10|       húzott pecsenyét, megforgatja õt gúnyjának maró levében s
26 11|           szeret úgy az isten, mint õt, Gyurgyikot s ezt ki is
27 11|        tetszett Quendel úrnak, hogy õt fogják, alkalmasint ez volt
28 11|         hogy így meg amúgy, eressze õt a tisztelendõ úr, vitézi
29 11|              úgymond, mert Molicska õt emlékezteti valakire a gyermekkorából. (
30 11|          kedves állatra emlékezteti õt Molicska. Az állatra is
31 11|            és Rozáli is tudja, hogy õt Quendelnek hívják, lesz
32 12|      kímélve, elhagyta szolgálatát, õt a hadseregbe megilletõ rangba
33 12|   testvérbátyja elfogatására küldte õt ki.~- No, és miért nem fogta
34 12|          rossz néven venni, mert ha õt keféli meg a gróf, hát nem
35 12|        fordította másra a beszédet, õt kímélve, de a Bibók jókedve
36 12|           egy csöppet se érdekelték õt; különben is ismerte fiatalkorából.
37 12|             dereka, ha bevárja, míg õt is elõbb összehasonlítja
38 12|             Az öregúr megpillantván õt, ahelyett, hogy felelne
39 12|      megnézett mindkettõnket, aztán õt választotta. Ha én lennék
40 12|        Görgeyre, a nyakánál kezdvén õt fojtogatni; Görgey a hatalmas
41 13|        megmagyarázta, miért kellett õt álnéven adni oda Klösterhez,
42 13|       kíséri egy-két napra, elviszi õt Kassára.~- Nagy szívességnek
43 13|            magát az alispánra, hogy õt elevenen elfogja, dulakodás
44 13|        Görgey elrejtett csatlósai s õt hajdújával együtt leteperve,
45 13|           meg magát - figyelmezteté õt méltóságteljesen Nustkorb. -
46 13|            fölkelt és elment. Ezért õt senki meg nem szólta, mert
47 13| meglehetõsen ismerte ott a dörgést, õt bízta meg Nustkorb, hogy
48 14|            felkönyökölt az ágyában. Õt is felizgatta az eset, amint
49 15|             hogy hozsannával fogják õt üdvözölni, ha a megyegyûlésre
50 15|                Õvele nem.~- De hisz õt akarod elvenni - kacagott
51 15|             lépkedett és bátran, az õt kísérõ hajdúk között.~Egy