Fejezet

1501 14|              pedig fölnyitotta szemedet és szívedet, olyan könnyedén,
1502 14|                vagy fogy, de nem pihen. És ez keverte össze itt a helyzetet.
1503 14|            egyedül hagyták a fiatalokat és sokáig maradtak el, hiszen
1504 14|               többé-kevésbé menyasszony és võlegény, hát megilleti
1505 14|             ilyen mennyei pillanatokat, és az örök kételkedés határmezsgyéin
1506 14|          kételkedés határmezsgyéin újra és újra kivették egymástól
1507 14|               helyezkedtek négyszemközt és már az eskü sem volt nekik
1508 14|                ha valaha nem szeretnél.~És még többet, többet. Nem
1509 14|                 csak ott tartottak még) és kívül már sehogy se találta
1510 14|              nem csatlakozott hozzájok.~És hát így táplálkozott a Gyuri
1511 14|                hogy Rozália is szereti, és csak egy szavába kerülne…
1512 14|              vagy legalább édesanyjával és Pali bácsival nem közli.
1513 14|             hazamenjenek disznót öletni és rendet csinálni a jószágaikra.
1514 14|          szanaszét az apró csatározások és csetepaték. Csak annyiban
1515 14|             olyankor nincs otthon dolog és vad sincs már - de német
1516 14|               élénkítették a forgalmat, és jó kovász voltak az elszontyolodott
1517 14|                kellene elõbb megkeresni és idehívni. Értesíthette volna
1518 14|                sok munkát s egy segédet és egy gyakornokot kért a tanácstól.
1519 14|                 volt, hát meg is kapta.~És még ebben a fölfordulásban
1520 14|               ujja! Mindenki észrevette és mondta, csak a magyarázat
1521 14|               Fabricius volna a bíró.~- És miért ne? - szólt oda egy
1522 14|            egész közönség elérzékenyült és könnybe lábadt. Ott tetszett
1523 14|     kötényeikkel, a férfiak összenéztek és a fejeikkel bólingattak,
1524 14|                 úr valóságosan zokogott és közbe így szólt jobbról-balról
1525 14|                nagy messzirõl Fabricius és a hang után indulva ráakadt.~-
1526 14|              Ezzel kivette zsebkendõjét és még egy új görcsöt kötött
1527 14|                elvegyült az egyes céhek és kereskedõk csoportjai közt,
1528 14|          Königmayer Konrád elvörösödött és a mellére ütött.~- Én mondtam,
1529 14|                ütött.~- Én mondtam, la! És most még jobban mondom.
1530 14|        bíróságát, egyet rántott dókáján és nagyot fújt.~- Mit? Nem
1531 14|            Fabricius neve szárnyra kelt és forgott a szájakon egész
1532 14|                a szájakon egész délután és este mindenütt, belegöngyölgetve
1533 14|                 társalgóban Fabriciusné és Klöster kisasszony is. Rozáli
1534 14|                hogy mindent észrevegyen és mindenbõl következtessen.
1535 14|             istennek, egészséges vagyok és ne tessék haragudni, hogy
1536 14|                gondol. Gondolja ki, hol és mikor találkozhatunk, de
1537 14|             Ezzel aztán ajánlotta magát és egy óra múlva már ott volt
1538 15|                oszthatók. Két férj volt és két feleség. A réginek jutott
1539 15|           kölcsönösen sajnálták egymást és szidták a távollevőt. Hanem
1540 15|              elfogatni Bibók Zsigmondot és a kastély egyik pincebörtönében
1541 15|             átjönni egy délután Görgőre és ellátni az utolsó szükségesekkel
1542 15|             Most már csak egy férj volt és két asszony. Mi lesz hát?
1543 15|         egyszer-egyszer hajba is kaptak és megkobozták az egymás kontyát.
1544 15|                 szöszke lengyel asszony és a Quendel bérlője közt bizonyos
1545 15|                 a cókmókját, befogatott és így szólt:~- No, ha térdig
1546 15|            volna a bujkálást abbahagyni és ott székelni Lőcsén, mert
1547 15|                 mindenféle félreértések és elkésések származnak, ami
1548 15|             háborús időben nem mindegy, és mert a kardnak is a maga
1549 15|         Habozott. Ej, majd elül a szél, és nem fognak mozogni a falevelek.
1550 15|                 közleni? Türelmetlenség és izgatottság bántotta. Nagy
1551 15|               ha a megyegyûlésre bejön. És Görgey még most is habozott.~
1552 15|                megjelent Quendel Görgõn és egy potrohos vevõt is hozott
1553 15|          Természetesen - mondá keményen és kurtán.~Nem volt a jelentések,
1554 15|              fiát. Hohó, a gólya tudja. És Attila ott maradt, hogy
1555 15|               tekintve a háborús idõket és egyebeket, Görgõrül cum
1556 15|                 hogy a mankó nem pálca, és hogy a pálca nem mankó,
1557 15|              bár mindenikkel lehet ütni és mindenikre lehet támaszkodni,
1558 15|              marad.~Mauks Donát erélyes és becsületes, de az a baj,
1559 15|            léptették ellene Fabriciust, és most isten tudja, hogy lesz,
1560 15|                az asszonyok vannak vele és az utca. Az utcának nincs
1561 15|                 egyszerû csizmadiánékat és lakatosnékat, ami azoknak
1562 15|            borát kialudták a csizmadiák és a lakatosok, de az öcsémasszony-titulus
1563 15|                 mikor a tanuló fiacskák és leánykák kijöttek délben,
1564 15|                nagy terem egyik ablakát és messze csengõ hangon kihirdette
1565 15|                  Örvendezzetek polgárok és engedelmeskedjetek Fabricius
1566 15|                el Klöster kisasszonyhoz és… nem, megállj. Az édesanyámhoz
1567 15|                 Az édesanyámhoz szaladj és mondd meg neki, hogy kilenc
1568 15|                a leányzó, el is sápadt, és valahogy elcsúszott a nyelve.~-
1569 15|                 engedelmesen a térdeire és megremegett.~- Én úgy félek,
1570 15|          bántani annak a menyasszonyát?~És addig-addig simogatta az
1571 15|              már nem sír, mert szuszog, és nem fél, mert alszik.~*~
1572 15|            várta, míg az új bíró elõjön és leteszi az esküt, kiosont
1573 15|               esküt, kiosont a terembõl és átszaladt kocsiján éjszakára
1574 15|                 kuzin, a Gyurkó Görgey, és azért lett Fabricius parasztszerû.~-
1575 15|                  mert valamije nem van, és ritkán azért, hogy valamije
1576 15|                el, kérlek, hozzá holnap és nyugtasd meg a szegény kicsikét,
1577 15|             tyúk« - gondoltam magamban. És most hát én valahol Erdélyben
1578 15|                valahol Erdélyben utazok és nem mehetek hozzá.~- Akkor
1579 15|            elparancsoltatott a városból és most itt fekszik valahol
1580 15|                ezekért érdemes futkosni és megbolondulni! Hát a szentjánosbogár
1581 15|            szebb, mint a legszebb szem, és ki futkos szentjánosbogár
1582 15|           magamhoz kaparítom, ha lehet. És ha is nem lehet. De éri-e
1583 15|                 volt az udvar kocsikkal és a ház vendéggel; akik messzebb
1584 15|           tiszta. Marjákné már bent van és elõkészületeket tesz a holnapi
1585 15|                új bíró nem kóser ember, és az enyim impresszió, hogy
1586 15|               mert holnap korán kelnek, és talán az alispánt kivéve,
1587 15|                 alkalmasint igaza volt, és talán ugyanabban az órában,
1588 15|                akik ki- s bejártak nála és zárt ajtók mögött tanácskoztak
1589 15|                 de a bíró szótalan volt és szórakozott, még Rozálival
1590 15|            annyi dolga van még az éjjel és olyan korán kénytelen fölkelni,
1591 15|              hogy nem érdemes hazajönni és levetkezni; majd csak ott
1592 15|                 a gót szék támlányán át és azt súgta:~- Holnap látjuk
1593 15|                  Olyan közel volt hozzá és mégis már olyan távol, mintha
1594 15|               éjszakára a nagy lakásban és elkérte kölcsön Rozálit,
1595 15|             Blomtól, fölment, lefeküdt, és csakhamar hatalmába vette
1596 15|                 föld megrázkódik, morog és a bútorok recsegni kezdenek,
1597 15|      föltekintett; az egyik fiatal volt és izmos, csak valami fehéret
1598 15|                 hálófõkötõt s a réklit) és a friss hangból ismerte
1599 15|         élhetnék, mint a hal a vízben - és nem parancsolna senki? Az
1600 15|            arcának minden porcikáján.~- És mit mondtak az öregeid?~-
1601 15|                 feküdt. A kõ porrá vált és rózsaszín párákba vegyülve
1602 15|              könnyû lett, mint a lepke, és vidám, aminõ gyermekkorában
1603 15|                egyszerre nyílást talált és kiömlött. Szemeibõl megeredtek
1604 15|               võm. Megkérte a leányomat és odaadtam.~Reggeli alatt
1605 15|          magával, tréfált, sziporkázott és mindenkivel kikötött, évelõdött.~-
1606 15|                Mihály (Hozelecrõl való) és Grodkovszky pillantást cseréltek
1607 15|               mernek nyúlni a szászok.) És milyen délceg, szép alak
1608 15|           embert, de bizonyisten a ló.) És csupa mosoly volt, szétszélesedve,
1609 15|               csat, arany-, ezüstlencse és fityegõ!~Az alispán mellett
1610 15|       poroszkált, a ruhája ezüstre volt és a dolmány posztóját emberi
1611 15|             riadós paripái, meg a többi és a többi, érdemes azt mind
1612 15|                hosszú tábor, az alispán és kísérete. Amint a határra
1613 15|            derûs, de mégis inkább borús és szomorú. A mezõk már el
1614 15|             semmi, csak a csupasz rögök és az otthagyott rothadó mákszárak.
1615 15|            levegõben varjak kóvályogtak és károgtak. Néhol egy egész
1616 15|              mert rátermettebb az esze.~És megint csak kacagott nagyokat
1617 15|               varjúk is milyen kedvesek és milyen szép feketék.~Atzél
1618 15|             mondva, olyan egészségesnek és fiatalnak látszol hála istennek,
1619 15|               Szepes vármegye alispánja és a megyei urak - felelte
1620 15|             ereszkedik le a felvonó-híd és csikorogva tárul fel a kapu.~
1621 15|                ló fájdalmasan fölnyerít és újra fölágaskodik a halálos
1622 15|             lelkét, kirántja fringiáját és egy bivalybõrkabátos alaknak,
1623 15|               húszan is rávetik magokat és lerángatják a lóról, nyers
1624 15|           kezünkbe kerültél, jómadár«.~…És ezt mind látják odakünn
1625 15|                hívei, rokonai, barátjai és nem tehetnek semmit.~- Egy
1626 15|               ködben ki lehetett venni (és ki lehetett, mert már oszladozni
1627 15|              tele volt bivalybõrösökkel és városi hajdúval. A beszögellõ
1628 15|           sorsának, egyenesen lépkedett és bátran, az õt kísérõ hajdúk
1629 15|            teremõr széttárta az ajtókat és a villikus bevezette Görgeyt,
1630 15|                Kegyelmed-e nemes görgõi és toporci Görgey Pál, Szepes
1631 15|               voltak beírva a törvények és szász kiváltságok.~Mauks
1632 15|            szippantott egy kis burnótot és felolvasta a hatvanadik
1633 15|                 Vállat vont erre a bíró és odaintvén a villikust, utasítá,
1634 15|           villikus, aki visszajött volt és jogot tartott jelen lenni
1635 15|                 Kinyitotta hát az ajtót és beszólt:~- Görgey Pál uram,
1636 15|                mint olvasta.~- Istennek és a királyoknak nevében, kik
1637 15|                 Megnyikorogtak a székek és megsuhogtak a szenátori
1638 15|                   mikor az isten beszél és a régi magyar királyok.~-
1639 15|          megittasodva a saját szavaitól és a nevek mögött rejlõ hatalmi
1640 15|       következõket ítélte: Nemes görgõi és toporci Görgey Pál, Szepes
1641 15|            egyre jobban nõtt a gyûlölet és az elégtétel pokoli szomja,
1642 15|                  bejön délig a nemesség és csinál valamit, vagy talán
1643 15|                közömbösen a villikustól és ásított közbe, minthogy
1644 15|               vegye át kend a vádlottat és végezzen vele az ítélethez
1645 15|             fütyülök az éljenzõk ellen, és engem vernek meg.~Az utcákat
1646 15|       lánykájától hagyjátok elbúcsúzni, és még azt se tettétek meg,
1647 15|                 milyen szép. Csodaszép. És milyen jó. Hiszen te ismered,
1648 15|            Donát uram az ajtóhoz rohant és kikiáltott a szolgáknak:~-
1649 15|         nevezték Szepesben, bár karddal és karabéllyal voltak ellátva
1650 15|             szájhagyományt: »Az alispán és a polgármester ki-ki a maga
1651 15|                a még hevenyében is okos és körültekintő vadásztársak
1652 15|                külsejében is ünnepélyes és imponáló legyen.~  [7] Demkó:
1653 15|  Felsőmagyarországi városok élete a XV. és XVI. században.~  [8] Hain,
1654 15|                mely akkor kapta a Gömör és Kis-Hont nevet.~  [17] Dócziné
1655 15|               az akkori vad erkölcsökön és együgyű babonaságon, s csak