Fejezet

 1 5 |          krispinben Nustkorb András szenátor uram.~Görgey felismervén
 2 5 |             uram - figyelmeztette a szenátor.~- Nem vagyok én hóhér -
 3 5 |      Kicsike test volt - folytatá a szenátor -, túlságosan kicsike test,
 4 5 |            fanatikus bennszülött és szenátor, minden eszközt megragadott
 5 6 |           az õsz hajú Mostel Ambrus szenátor, a legöregebb tanácsnok.
 6 6 |            amint neki tetszik, de a szenátor csak annyira mozdul, amennyire
 7 6 |  boldogtalan tódult be. Mauks Donát szenátor uram, akit most gyanakodó
 8 6 | közerkölcsök javításával foglalkozó szenátor összeráncolta homlokát arra
 9 6 |       Kisvártatva berohant Pálfalvi szenátor s lihegve mondá:~- Megérkeztek!~
10 6 |     eláztatni.~- Ami a Gosznovitzer szenátor uram vádját illeti…~- Igaz
11 6 |    privilégium - folytatá a vádlott szenátor, fölemelve a hangját -,
12 6 |        János, az egyetlen katolikus szenátor, aki rendesen némán meghúzódva
13 6 |          falon. No, most valamelyik szenátor felkelt. Talán már jönnek.
14 6 |              ugrál az ember, még ha szenátor is.~Az este nem volt sötét.
15 6 |           De ezekre rácáfol a Hulik szenátor uram hirtelen megjelenése
16 6 |           olyan kényes és akaratos, szenátor uram. Látjuk az arcáról,
17 7 |             muzsikusok napidíját is szenátor uraimék határozták meg.[
18 8 |         miként kerített be Nustkorb szenátor uram egy darab területet
19 11|  harmadnapja utazik velünk nemzetes szenátor uram, anélkül, hogy a kilétét
20 11|      tisztesség.~- Ahogy a nemzetes szenátor úr parancsolja.~- Különben
21 11|     kérdésem - ravaszkodék a fiatal szenátor -, lássuk csak, szabad-e
22 11|      eseteket - folytatá a »gyermek szenátor« -, s tisztelni tudok ilyen
23 11|          lovagias ügy. Mondja meg a szenátor úr õkigyelme.~- Természetesen
24 11|          tisztelendõ úr is a fiatal szenátor nézetén volt, s most már
25 11|            mert akármit csinál is a szenátor, Lõcse város azért ott lesz
26 11|            a gyerek figyelmezteti a szenátor urat, hogy ne legyen gyerek,
27 11|         legyen gyerek, és ez most a szenátor úrnak nem derogált, de jólesett.)~-
28 11|        elbiggyesztette.) Haragszom, szenátor úr. Meg vagyok sértve, szenátor
29 11|     szenátor úr. Meg vagyok sértve, szenátor úr.~S olyan bûbájos grimaszra
30 11|          arcát, orrocskáját, hogy a szenátor szíve repesett az elragadtatástól.~
31 11|          hangsúlyozva -, de nyilván szenátor uram nem hallotta, hogy
32 12|          nem igaz - kiáltá a fiatal szenátor élénken, amitõl nagy szemeket
33 12|               Top - mondá az ifjabb szenátor, a fõúr tenyerébe csapva.~-
34 12|           az egy marék búzát. A két szenátor érdeklõdve nézegette, hogy
35 13|  csacskasága terhemre kezd lenni.~- Szenátor úr, becsülje meg magát -
36 13|        beavatottak, három vagy négy szenátor elõtt állt tisztán a Nustkorb
37 14|          felé, úgy, hogy most már a szenátor feje is elfért a vánkoson.
38 14|           fel.~- No, te igazán szép szenátor vagy, aki az anyjával alszik.
39 14|           pedig menjen, feküdjön le szenátor uram, de elõbb nyújtsa ide
40 14|        jóságát arcára eresztette.~A szenátor onnan felülrõl hallgatta
41 14|             Egyszerre megszûntek. A szenátor kitekintett az udvari ablakon
42 14|         öröm ragyogása öntötte el a szenátor arcát.~- Oh, mamókám, édes
43 14|              Mohón szürcsölte fel a szenátor, mint a szomjas föld a harmatcsöppeket.~-
44 14|            Görgey György.«~A fiatal szenátor felugrott, mint akit kígyó
45 14|            rothad! - kiáltott fel a szenátor keserûen s kezét lüktetõ
46 14|            Hát persze. No persze. A szenátor a homlokára ütött. Ez most
47 14|           meg nekem egyet - szólt a szenátor -, hogy ne legyek nyugtalan.
48 14|             másik füle is viszket a szenátor úrnak.~A hadnagynak jó idegei
49 14|     megjegyzése, s a büszke, fiatal szenátor nem engedi annyiba.~Meg
50 14|         élettelen holmi, holott egy szenátor füle kiegészítõ része az