Fejezet

 1 11|              az volt, hogy a molnárt, Gyurgyik Györgyöt tizenkét évi pihentetés
 2 11|          bolyongana a purgatóriumban.~Gyurgyik György, noha nem volt valamely
 3 11|                hogy az talán úgy van, Gyurgyik pedig szétnézett vendégein
 4 11|            eltévelyedett lélek lakik. Gyurgyik uram, válasszon kend más
 5 11|         szerencsének - hujjantott fel Gyurgyik. - Tehát egy bába, egy igazi
 6 11|             vagyok a Jónás Kindronay.~Gyurgyik hirtelen hozzáugrott és
 7 11|           egyszerre felütötte a fejét Gyurgyik uram meg a tisztelendõ atya.
 8 11|               nagy dolog. Ugrott erre Gyurgyik uram, hogy fölkeresi, amikor
 9 11|              tettek neki terítéket, s Gyurgyik uram csupa tiszteletbõl
10 11|             melegebb lett a hangulat. Gyurgyik uram váltig hajtogatta,
11 11|               különbséggel - folytatá Gyurgyik György, szárnyalásában kereszténytelen
12 11|            ellenben a Bálint gyerek a Gyurgyik famíliából való, aki úgy
13 11|        feddõleg emelte fel a kezét.~- Gyurgyik, Gyurgyik, miket beszél
14 11|              fel a kezét.~- Gyurgyik, Gyurgyik, miket beszél kend, per
15 11|            beszélnék? - rezzent össze Gyurgyik. - Csak talán nem állítja
16 11|              az is valami - hagyta rá Gyurgyik. - A Gyurgyikok mindig molnárok
17 11| csalafintaságot forral.~Alig végzé be Gyurgyik, õ tette le a garast, vagyis
18 11|              No persze - kacagott fel Gyurgyik -, ha az embernek fia születik,
19 11|             ragyogtatta meg szemeit). Gyurgyik uramat szeretik az istenek,
20 11|            kocsit is cipeli.~Most már Gyurgyik uram kezdett kényelmetlenül
21 11|          valamely alkalmas hely után.~Gyurgyik uram tekintete elsötétült.~-
22 11|     pillantottam meg a pince mellett…~Gyurgyik nyugtalanul ugrott fel,
23 11|             egy elütõ hang vált ki, a Gyurgyik kedélyes kacagása.~Az asztalra
24 11|           kellene még! - fortyant fel Gyurgyik uram méltatlankodva - hiszen
25 11|               vele a merész taktikájú Gyurgyik. - Hiszen csak nem gondolja,
26 11|               közül, hogy csitítsák. »Gyurgyik, édes Gyurgyik úr, legyen
27 11|            csitítsák. »Gyurgyik, édes Gyurgyik úr, legyen esze, az isten
28 11|               kardokat fogják már s a Gyurgyik kezébõl kicsavarni igyekeznek
29 11|            pillanat ceremóniája, hogy Gyurgyik uram odalép Quendel uramhoz,
30 11|            erre aztán a Quendel kezét Gyurgyik uram megrázza, és minden
31 11|         Quendel úr a kezét nyújtotta, Gyurgyik úr megrázta a Quendel kezét,
32 11|              arcot vágott, valamint a Gyurgyik füléhez hajolt e barátságos
33 11|          kézrázás alatt s íme, most a Gyurgyik arca még fanyarabb lett
34 11|            idegen fülek, csak éppen a Gyurgyik lelkében hagyott nyomot,
35 11|               egyszerre beszélt, csak Gyurgyik uramat bosszantotta úgy
36 11|               Erre aztán megtöltetett Gyurgyik uram két tálat borral s
37 11|               Nosza kiment a konyhába Gyurgyik, s csakhamar behozott néhány
38 11|          öcsém - mondá most fitymálva Gyurgyik s megragadván egyet az üres
39 11|                Hát úgy lehetett, hogy Gyurgyik egy kis viaszgyurmát tartott
40 11|           hegyén emeli ki a lisztbõl.~Gyurgyik megvetõleg intett a kezével:~-
41 11|            jól van, a rézöntõ, miután Gyurgyik nem akart vállalkozni, odabocsátotta
42 11|             vele hadonászni, míg csak Gyurgyik ki nem csavarta a kezébõl.~-
43 11|              kitörõ örömmel fogadták. Gyurgyik úr felkiáltott: »Szeret
44 11|         csípte, akit legközelebb ért, Gyurgyik Magdalénkát, csak mégis
45 11|              észre se vette volna, ha Gyurgyik uram nem csinál hamarjában
46 11|         belõle azt a csöpp lelket, de Gyurgyik már meg volt vadulva és
47 11|             uccuhopp, így mulat a két Gyurgyik«. A két öregasszony belekapaszkodott,
48 15|               lát. Ne fütyülj, te kis Gyurgyik, mondtam már, hogy ne fütyülj,