Fejezet

 1 1 |           Mert a délutáni álom az édes. Az éjjelit az isten adja,
 2 2 |  fejletlen arcocskában a Karolina édes vonásait és nem találta.
 3 2 |      összecsókolta leánykáját, ki édes szuszogással aludt a bölcsõjében
 4 2 |       felelt:~- Minden gyerekhez, édes barátom, s minthogy az öregek
 5 3 |          a látományaiból. - Ugyan édes lelkem, hogy képzelõdhetik
 6 3 |             Ki másról, mint az én édes nagyasszonyomról.~- És ki
 7 3 |   nagyasszonyomról.~- És ki az az édes nagyasszonya?~- A tekintetes
 8 3 |        neki szépen: »Grodkovszky, édes uram, hol jártál, mondd
 9 4 |    vállára.~- Az isten áldja meg, édes uram, ebben a szándékában,
10 4 |       szól a szegény magyaroknak, édes mindnyájunknak.~Így süllyedt
11 6 |     fordult.) Most már elmehetsz, édes öcsém. Igen helyesen cselekedtél,
12 8 |   megnyomva:~- Hát semmi egyebet, édes testvéröcséim, feleségemnek
13 8 |          felelt is. - Az történt, édes lelkem, hogy hazajött az
14 8 |      emberének?~- A maga ügyében, édes öcsém, mindenki szamár,
15 8 |            Nem épület az asszony, édes lelkem, hogy az a földbirtokkal
16 9 |           No, hát gyere csak ide, édes fiam.~Soltész Pali közelebb
17 9 |           Nem mindig az a legény, édes fiam, aki üt, hanem az,
18 10|        Hozz ki hamar egy lámpást, édes fiam!~Kisvártatva karcsú,
19 10|          ez arcon és mégis valami édes harmónia a vonásokban, a
20 10|           olyan meleg volt, olyan édes, mint egy kis madárfészek),
21 10|        tõlem fölösleges dolgokat, édes fiam. Mikor az ember elalszik
22 10|          Jaj, ne is ijesztgessen, édes jó patrónusom. Hiszen tudja,
23 11|         tárgyalni.~- Mit akartok, édes fiaim? Csak nem akartok
24 11|      mégse király.~- Isten ments, édes öcsém. Quendel apónak megvan
25 11|       Csak egy percig hallgatott, édes tekintetét az ifjúra emelte
26 11|        hogy csitítsák. »Gyurgyik, édes Gyurgyik úr, legyen esze,
27 11| hangoztatva:~- Szívesen kiállnék, édes örömmel kiállnék, de ezt
28 12|            Bizony nem segíthetek, édes lelkem. Amit kapott, azt
29 12|              No, hát nincs szoba, édes lelkem, igen sajnálom, hanem
30 12|        rendes jászoluk van, mi az édes…~Mégis a kerti korcsma felé
31 12|      képzeletében a kis pesztonka édes arcocskáját (oh, csak legalább
32 12|  végighúzta rajta… valami különös édes érzés volt.~- Be jó fogása
33 13|        mondotta:~- A szerelem az, édes fiam. Ráösmerek. Hiszen
34 13|   martalócával nem átallván saját édes testvérét elfogatni, mikor
35 14|           élt, hogy szereti. Ezer édes szó bong a fejében, mindmegannyi
36 14|          alatt legott elnyomta az édes álom és másnap szinte egész
37 14|         gondolkoznál, megértenéd, édes fiam, mert igazságos lélek
38 14|  elkotródhatsz. Mit is kérdeztél, édes fiam?~- Hogy mi történt?~
39 14|    szenátor arcát.~- Oh, mamókám, édes mamókám!~- Nincs azon annyi
40 14|        csodái. Ami teneked fájna, édes fiam, az elõbb az én szívemen
41 14|          ölembe tette (oh, milyen édes feje van), kérdeztem, hogy
42 14|   színtelenül, mintha nem is az õ édes, olvadékony hangja volna.~
43 14|       ahogy a nõt szokás nézni. S édes, bûvöletes gyönyörûség fogta
44 14|    Rozália, ha valaha megcsalnál, édes.~- Megölném magamat Antal,
45 15|         bérlőjénél s különösen az édes tésztákban tett nagy hírre