Fejezet

 1 1 |            elhalt úrnõt illeti, azt csakugyan érdemes siratni. »Igazgyöngyöt
 2 2 |          kihasad belõle az anya (ha csakugyan õ az), elárulja magát s
 3 3 |           gyúrva az asszonyi állat? Csakugyan nem volna benne semmi keményebb
 4 3 |          legalább mímelte, hogy ír.~Csakugyan Görgey Jánosné nyitott be.
 5 3 |             szerencsétlenség! Isten csakugyan elvette az eszét, éppen
 6 3 |        betakargatta a lábait.~- Hát csakugyan nem restell velem jönni?
 7 3 |       mondta, mintha a penicilusnál csakugyan nem volna egyéb baja. Görgeyné
 8 4 |          hogy őnála az a különös ok csakugyan fennforog (ha t. i. forgatja
 9 4 |             Útközben hallotta, hogy csakugyan rajta van az »eltávolítandók«
10 6 |            áristomba tétetik.~Ezzel csakugyan elértek némi csöndet, de
11 6 |         ördög lehet az?~Kisvártatva csakugyan ott kapálózott a város négy
12 6 |            kijelenteni Koppen báró.~Csakugyan az történt, mind a kettõ
13 6 |            Menjünk csak sebesebben!~Csakugyan dobszó hallatszott a fõtér
14 7 |            ajándékba, de a többivel csakugyan nem tudott mit csinálni.
15 7 |        nevezett kapzsi üzérek aztán csakugyan elcsinálják, a maguk módja
16 8 |          nyakamat õhelyette. De hát csakugyan fenekednek? És mit akarnak,
17 8 |        felelte Bibók Zsigmond (mert csakugyan õ volt). - Délután úgyis
18 8 |         alispán gondolkozott. Talán csakugyan lehetne erre hatni gróf
19 8 |      beletegye, ami bele való.~Erre csakugyan megszégyenelték magukat
20 9 |         koncot kell odavetni!~A pör csakugyan elveszett s a város ünnepélyesen
21 9 |         veled az »udvarnál«?~- Most csakugyan nagy fába vágtam a fejszémet,
22 9 |           ilyen nagy úrral kikötni.~Csakugyan olyan pirosak voltak mind
23 9 |         alássan, én se jöttem meg. (Csakugyan gyanús volt, hogy a legény
24 9 |         fõporkoláb -, föltéve, hogy csakugyan Vargáni megy a tekintetes
25 11|            nézem, a felesége.~- Hm, csakugyan pompás szemed van.~Quendel
26 11|      reménységem, hogy a betyárokat csakugyan üldözik a darabontok, mert
27 11|     kiáltott fel a vándorórás. - Az csakugyan kevés. Kezdem érteni a dolgot.
28 11|        hazugság. Oh, hát a hazugság csakugyan mindig visszatér mint vádló.
29 11|             s amint visszafut vele, csakugyan testestõl-lelkestõl az õ
30 11|       lelkem még áhítozná a táncot.~Csakugyan látszott rajta, hogy jól
31 12|          neki elõhoznám, mert önnek csakugyan el kellett volna fognia
32 12|         bunda a molyjárástól.~- Hát csakugyan nem tesznek semmit?~- Kapkodnak
33 12|      jókedvûen Bibók. - Azt hittem, csakugyan nincs szoba.~- Nincs is
34 12| emberismeret csodaszerével bekenve, csakugyan jól számított, a kis piszkos
35 12|         igazat mondott a kujon. Ezt csakugyan nem cselekedte meg soha,
36 12|      picinyt. Távolodóban elmosódva csakugyan több fajta lépést véltek
37 13|            Mauks Donát.~- Hát errõl csakugyan nem tehet bíró uram - mondák
38 13|           számára teát.~Úgy látszik csakugyan visszatért az életkedve
39 14|          olyan lassan az idõ; a raj csakugyan kijött, ráült egy cseresznyegallyra,
40 14|      Klöster kisasszony szobájában. Csakugyan ott foglalatoskodott a keresztanyád
41 14|  gyermek-szenátor arca.~- Anyám, ha csakugyan megtetted - kiáltá fojtott,
42 14|            vágtál meg. Ni, vérzik! (Csakugyan vér szivárgott ki a Blom
43 15|            azzal a híradással, hogy csakugyan megválasztották bírónak
44 15|             szalvétáját.~Most aztán csakugyan az indulás következett.