Fejezet

 1 2 |      úr jobban tudja. Én azért mondom rosszul, mert én mindent
 2 3 |    folytassa kend.~- Mindég is mondom én, hogy - de ne tessék
 3 3 |  sógorasszonykám. Becsületemre mondom. Ej, mi baja lehetne? Hanem
 4 3 |        isten, hogy megmondaná. Mondom neki szépen: »Grodkovszky,
 5 4 |       pusztult volna (ámbátor, mondom, jó a török a háznál), de
 6 4 |       õrültséget.~- Hiszen nem mondom én azt, kedves bátyám -
 7 6 |          Pedig elhiheti, ha én mondom - erõsíté Fabricius nagy
 8 7 |     mondja? No, hát én meg azt mondom, hogy isten engem úgy segéljen,
 9 8 |      oda építkezni. Nemcsak én mondom, de mondták ezt a Bibókoknak
10 8 | megjelenik. Bibók Zsiga az, ha mondom, meg merek rá esküdni, mert
11 8 |  kegyelmed mond…~- Én csak azt mondom, hogy rossz fát tett a tûzre.~-
12 8 |      magának a viceispán úrnak mondom meg - felelte Bibók Zsigmond (
13 8 |      öltözködve -, én csak azt mondom tanácsképpen, ha már a sors
14 8 |      dologhoz így. Mert bizony mondom kegyelmeteknek, hogy elõbbvaló
15 9 |      kérdezd minek, mert úgyse mondom meg, estére majd visszahozom.
16 9 |      mit tudsz. Ne kímélj, azt mondom, csak a bajuszomhoz ne nyúlj.
17 9 |       addig, míg másnak el nem mondom. Világos tehát, hogy hallgatnom
18 9 |        csakhogy ha senkinek se mondom el, akkor magától is kipattan,
19 9 |      kinek? Mert ha az apámnak mondom el a titkot, annak az ugyan
20 9 |         baja ne történjék, azt mondom. Jó lesz mindjárt egy fölnyergelt
21 9 |  szászt lõhetnék, becsületemre mondom. Hol az a levél, adja ide!~
22 10|       a dologban pedig, bizony mondom, ha nem is vagyunk a halálé,
23 10|      elrettentõ eset, de el se mondom, mert megutálná kegyelmed
24 11|       kérdé a kereskedõ.~- Azt mondom, hogy jó volt.~- Nem a bort
25 11|      felkarolását értem.~- Azt mondom, hogy jó lesz.~Klebe apó
26 11|           Dehogy. Becsületemre mondom, nem. Na moju dusu. No,
27 11|        volna szabad, de én nem mondom meg.~- Azt se, hogy hova
28 11|   kápráztató (de talán meg sem mondom, miért). Ehelyett alul,
29 11|       a szépet. Mert bizonyára mondom nektek, hogy az asszonyok
30 11|        szolgált. Ha egyszer én mondom, hát úgy volt, punktum,
31 11|      meg magát Quendel úr, azt mondom, mert én jó ember vagyok
32 11|     lovagias ügy. Becsületemre mondom, nem lovagias ügy.~A Gyurgyik-lányok
33 12|          Becsületére mondja?~- Mondom.~- No, hát akkor felvezetem
34 12|    haszon az is. Én csak azért mondom, mert négyszáz aranyat nem
35 13|        mondok valamit, hát azt mondom, ne házasodjék meg uramöcsém.
36 14|   szalad át. Ha mármost én azt mondom, hogy Rozália ártatlan,
37 14|         mi történt azután. Azt mondom Rozálinak: »Hát sajnálta
38 14|      persze hogy megtettem, ha mondom, és mi van akkor?~- Akkor
39 14|         la! És most még jobban mondom. Mért ne mondanám? Szavazatom
40 15|    uramat, de nem úgy, hogy én mondom, mert az a májának nem jól
41 15|         ha csak úgy egyszerûen mondom meg, hogy adja nekem ide