Fejezet

 1 1 |          talán többet, mert ha az embert népszerûnek gondolják, sokra
 2 1 |           csinosan festettek. Más embert régen agyonvertek volna,
 3 1 |      szegényt. Érteni kell azt az embert. Azt az õ nagy lelkét. Még
 4 1 |           ilyenkor nem szabad egy embert megítélni. Ingerlékeny,
 5 3 |         volna, de egy ilyen semmi embert.~Kínos verejték gyöngyözött
 6 3 |            A virradat párázatában embert láttak kiosonni a kastélyajtón,
 7 3 |       mászkálj. Mit zavarjátok az embert!~Az alispán, aki a háttérben
 8 6 |          Én magam ölöm meg azt az embert, ha más nem vállalkozik
 9 6 |        földi hatalom se, hogy egy embert, akinek könnyelmûségbõl
10 6 |         ezután következhet. Ha az embert pofonütik, nem az az elsõ
11 7 |           a hörcsögtermészetû kis embert.~- Micsoda? Hogy nem a legutolsó
12 8 |       Vojkáné. - Ne zavarjátok az embert! Hányszor van az, hogy valaki
13 8 |          lehet, hogy a közönséges embert nem teszi a ruha, de a katonát
14 8 |        sohase láttak volna mûvelt embert.~- Hát megegyeztünk?~- Igenis,
15 8 |      mellett, miért kelljen három embert megnyomorítani, hogy a nagy
16 8 |          is örült, hogy a züllött embert, aki bizonyosan sok bajt
17 8 |    elfognák, elpáholnák a szegény embert, talán börtönbe is vetnék (
18 9 |        lesz bátyjának, hogy lovas embert küld be Gyuriért Lõcsére,
19 9 |             Hol az az ember?~- Az embert is meg kell még előbb füstölni.~-
20 9 |        látszik, meglepte a dárdás embert, aki a szót vitte.~- Hát
21 9 |      kaphatnék én olyan két hites embert, amilyenekrõl beszélt?~-
22 10|           száz lépésnyire egy-egy embert, míg csak a lánc Osgyánt
23 10|     méltánylást érdemel. Egy öreg embert, aki okos, le nem köthet
24 10|          bocsásd be azt az idegen embert, vezesd õt a kék szobába.~
25 10|          is téglaszínû lett. - Az embert beleviszik a rossz üzletek.
26 10|          gond és bosszúság nyomja embert. Legjobb, akinek semmije
27 11|     kegyetlenek, hogy engem, öreg embert és ezt a beteg gyermeket
28 11|            Ha valaha látott hálás embert…~- Nem engem illet a hála -
29 11|           hogy egy csomó külföldi embert és intézményt látsz? Semmi
30 12|          ezredessé tett. Az ilyen embert meg kell becsülni. Nem adhatom
31 12|    aranyat engedtem. Egy ilyen jó embert adjak én oda háromszáz aranyért?
32 13|        mondja, hol találom azt az embert - lihegte Fabricius, s amint
33 13|           Melyiket?~- Azt a bélai embert, aki Rozáliát látta odamenni.~-
34 13| császárhûségbõl, és hogy az ilyen embert ki kell tüntetni.~- Csak
35 14|    élvezetes, s le nem kötötte az embert egészen. A labanc is lassan
36 14|  büszkeségtől dagadozva:~- Ezt az embert én hoztam ide. Micsoda kincs
37 15|   viceispán. (Nem a ruha teszi az embert, de bizonyisten a ló.) És