1-500 | 501-1000 | 1001-1224
Fejezet
501 9 | keresik fel, akikkel tárgyal, s nem mondja meg, mirõl. Tehát
502 9 | küld be Gyuriért Lõcsére, s az öregúr rámordult:~- Hagyd
503 9 | végén is ártatlan mulatság, s mosolygott magában a »két
504 9 | akik nem bírnak felejteni s futnak az ábrándok és remények
505 9 | násfák, tálak és billikomok. S ha valaki mûvészi lélek,
506 9 | egy kis mécsest gyújtott s az egyik ládát olyan ügyesen
507 9 | Fölemelte a pislákoló mécsest s bevilágított a ládába, szelesen,
508 9 | mécsest tartó kezét hirtelen s a rémülettõl minden hajaszála
509 9 | lakatot, hazament, lefeküdt s reggel jókedvûen kelt fel.
510 9 | János is kedvét lelte benne s igen elismerõleg nyilatkozott
511 9 | gyenge vállacskája elviselni s kiugrott belõle a szerénység.~-
512 9 | felköltötték most már Bibókban, s az nem akart többé visszafeküdni.
513 9 | átadta a dolmányt Presztonnak s odaszólt a legénynek:~-
514 9 | odaugrott Esze uramhoz s fél kezével kapta vállon,
515 9 | vállon, hogy fölemelvén õt s megforgatván vállperecét,
516 9 | ütött) a váll-lapockáján, s ez olyan metszõ fájdalmat
517 9 | átfogta a fickó mellét, s mintha száz csápja lenne,
518 9 | lábába, kezét a keze alá s így összefonódva mint egyetlen
519 9 | vendégszobák folyosójára s ott négykézlábra állva,
520 9 | Bibók elõvette vésõjét s a kályha mind a két oldalán
521 9 | kölykeit. Azok ugyan vakok még s azt is hihetik, hogy Bibók
522 9 | urak, halkan föllélegzett s lazán odatapasztá a kockákat,
523 9 | kivehette Bibók. Ott járt fel s alá a kályhalyuk mellett.~
524 9 | hangját Esze Tamás uram, s minden szó tisztán kezdett
525 9 | esmérem, õneki meghódolok s fejem fennállásáig éjjel
526 9 | Bibók uram, amit akart, s mikor az esti szürkületnél
527 9 | felszedelõzködtek a vendégek s minden marasztalások dacára
528 9 | tébolyodott nyargalt föl s alá a ribiszke- és piszkebokrokkal
529 9 | közlékenységi viszketegsége s némi filozofálásnak adott
530 9 | hajadonainak jó erkölcsi hírére s a hétbõl csak egyetlen este,
531 9 | fölriadtak a falusi udvarokban s ugatni kezdtek, az ugatásra
532 9 | figyelme fordult kifelé, s hallván a csendes éjben
533 9 | hiszem, utolérik őket valahol s akkor egyszerűen elfogják
534 9 | alispán, bement az írószobába s sajátkezűleg írta meg az
535 9 | újra megcsikordult a kapu, s lódobajt hallott az ablakok
536 9 | melléből fölszakadt a jajszó s szemeiből megeredtek a jóság
537 9 | kieszeléssel belevetette s meghempergette magát a különben
538 9 | Marjákné tiltakozhatott volna, s olvasta a következõket:~»
539 9 | vagyis néha-néha elõjön s éli világát, számos itt
540 9 | sereggel jõ Magyarország felé, s e hét végén fogja õket várni
541 9 | die junii 9.~Darvas.~P. S. Pincémben kétszázharmincnégy
542 9 | végigolvasta a levelet, s lelke úgyszólván megerõsödött
543 9 | megmenti.~Erre határozta magát s várta a reggelt, pipaszó
544 9 | között. Hát bevárja Jánost s elmegy mindenekelõtt a lánykáért
545 9 | hiszen már tizennégy éves s innen-onnan eladó sorba
546 9 | maga ment fel az õrtoronyba s onnan kémlelte a vidéket.
547 9 | Dolhica völgyében összejövünk, s a fiatal Bibókokra bízta
548 9 | megtenni? Merem én, feleltem, s ide lovagoltam, azzal a
549 9 | Tamás és Görgey János uram, s igen restellik, hogy a lovakat
550 9 | rendbehozzák a lovak árát.~S ezzel megsarkantyúzván lovát,
551 9 | szíve is magyarul vert. S mint nagyeszû ember, gyorsan
552 9 | tekintetes úr elutazik, s sereg kellene a kocsi mellé,
553 9 | ugranak ki az erdõk alján, s mint a kis kutyák futnak
554 9 | egyik korcsmától a másikig, s mikor az ember végigélvezte
555 9 | a szép Hont megyei völgy s benne a Klenóc felõl sietõ
556 9 | mennyi estélyt ád az illetõ s kinél dolgoztat Párizsban
557 9 | kellett volna. Szabadka s illetõleg Rimaszombat túlontúl
558 9 | csapók, kékfestõk, csutorások s más mesteremberek. Igaz,
559 9 | dolgoztat odabent a legényeivel. S így megy ez véges-végig
560 9 | tehát megvett egy csomót s így megrakodva folytatták
561 9 | kiálták a kocsi elé toppanva s a lovaknak szegezve a vasvillákat. -
562 9 | lévén a pestis-komisszió (s itt kidüllesztette a mellét,
563 9 | fõporkoláb a városi börtönöknél, s bíró uram elcsapatás és
564 9 | Mire Görgey a zsebébe nyúlt s odaintvén Pizserát, egy
565 9 | volt, tetszett Görgeynek s tárgyalni kezdett Pizserával.~-
566 9 | Azt mondja, Budára megy s olyan hírt viszen a palatinusnak,
567 9 | valaki.~Görgey leszállott s mialatt Preszton egy kis
568 9 | odakölcsönözte a leghosszabbik tollát s Görgey uram most már minden
569 9 | a hátából nõtt volna ki s vágtatott, mint a nyíl,
570 9 | most annyit az erkölcsökrõl s azért viseli a haját lemes
571 10| ura, Perecz István szíve, s rimánkodásra fogta a bíró
572 10| de a szíve neki is jó, s tekintetbe véve, hogy Perecz
573 10| férjen.~Elmúlt vagy két hét, s íme az asszony valamely
574 10| én kalodába, mint kend«, s fejéhez hagyítja a köcsögét,
575 10| hajdúja által maga elé idézte s olyan törvényt ül felette,
576 10| a nap már leszállt volt, s a szabadkai erdő sötét mélyéből
577 10| deliberált erre nézve is s ezeket hagyta meg nekem.
578 10| költenek selyemre, posztóra s mindenféle encsebencsére.
579 10| az erdõ tölgyes részében, s azonfelül, ha bármilyen
580 10| nap elõtt is nála ebédelt, s alkalmasint megbeszélték
581 10| Ezzel aztán felült a kocsira s még egy kérdést intézett
582 10| mondják, mint egy bölömbikáé), s a mi emberünk odább adja
583 10| érünk, ha irányában indulunk s bemásztunk szépen a Bakonyba,
584 10| csivogva száll föl a vércse s körös-körül kering a magasban,
585 10| befordult a csinált útról s csakhamar két fényes szem,
586 10| is, puskával a kezében, s úgy rémlett neki, mintha
587 10| ablaknak célozna…~Jaj, ne, ne! S úgy reszketett, de úgy reszketett,
588 10| engedjenek még egy-két kérdést s ne vegyék rossz néven, a
589 10| Görgey a kezét nyújtotta s melegen rázta meg az erdõmesterét.~-
590 10| ágy mellett bölcsõ ringott s abban egy csecsemõ aludt,
591 10| bokán fölül ki volt nyújtva, s kezdte már fölvenni azt
592 10| lopva közelgett Rozáliához s hirtelen befogta hátulról
593 10| Görgey is belépett a szobába s türtõztette magát, hogy
594 10| nem az - kacagott Vargáné s incselkedõ hangon hozzátette: -
595 10| Zsuzsi asszony kezeibõl s megpillantván apját, meglepetve
596 10| tovább is, mint kellett volna s látta a mozdulatot, amint
597 10| visszaült volt az álmodó babához s a kis pufók arcocskát nézegette
598 10| fejét.~- Tréfál, ugye? - s hamiskás mosollyal kacsintott
599 10| Rozáli felugrott székérõl s a szoknyáját két kézzel
600 10| Hiszen még kicsiny vagyok s ha megengedi, itt maradok
601 10| akarom - felelte durcásan s úgy tett a kis lábával,
602 10| Visszahagyította hátra a hajsátorát s összeráncolta a homlokát,
603 10| Aztán felkelt székérõl, fel s alá járkált a szobában,
604 10| aztán megállt a lányka elõtt s meleg tekintete felszürcsölte
605 10| milyen rossz nevelést kaptál s mennyire nincs az észjárásodban
606 10| mindnyájunkat teremtett s akinek a cselekedeteit emberi
607 10| fogait.~Görgey elmosolyodott s ügyet se vetve egyébre,
608 10| jutott eszébe Görgeynek s kikiáltott az ablakon. -
609 10| bontott fel Rozáli az asztalon s aztán csalódva tolt félre.~-
610 10| fel ne akasszon a füleire s meglóbálván szép fejét,
611 10| Görgey vette a kalapját s kimenve ugyancsak hátrahõkölt,
612 10| síntelt ösvényen indultak el s balra kanyarodván egy odvas
613 10| Mikor az ember elalszik s a lélek elhagyja az otthonát,
614 10| valami rosszat üzenhetsz s ezt hagyd kérlek, minél
615 10| fecseg valamit.~- Egyedül jön s rendesen éjjel, úgy látszik,
616 10| élénkülõ érdeklõdéssel -, s amíg itt van, természetesen
617 10| a ház elõtt uzsonnatájt s egy pohár tejet kért a feleségemtõl
618 10| tejet kért a feleségemtõl s Rozáli kisasszonnyal beszélgetett,
619 10| ránézve az egész világ, s nem vagyok biztos, szóba
620 10| templomban is fütyül.~- S milyen korú lehet a basa?~-
621 10| okvetlenül elõjön valaki s vagy beereszt bennünket,
622 10| basa, ha beviszem az írást s alájegyzi.~Egy félpercig
623 10| Jó, jó, csak eredj Juszuf s meglásd, nem történik semmi
624 10| a maga sejtetõ színeivel s olyannak tüntette fel, mintha
625 10| sötét, bodros hullámokká s mintegy zsámolyául szolgáltak
626 10| Egy eunuch állt mellette s egyet-egyet lódított a hintán,
627 10| kardpengéi sások körülötte, s a kardpengékre szúrt csillagok,
628 10| ott van a basa csibukja s ahol a csibuk van, ott keresendõ
629 10| lehajló lombmennyezet alatt s nézi a mámorító jelenetet.
630 10| azután már közönséges kert s végül csak ugar. Hilil basának
631 10| basának új vágyai támadtak, s ez nem csoda. A kor illendõ
632 10| aki még semmit se tud, s éppen azért felette ingerlõ
633 10| Egy-kétszer beszélt vele s azóta igézet alatt áll,
634 10| lehetne felvilágosítást kapni s esetleg egyéb hasznos útmutatást
635 10| Gyönyörû kiegyenlítés ez s minden normális és becsületes
636 10| harangjába, egy picinyt fel s alá járt a kavicsos ösvényen,
637 10| felcsoszogott a lépcsõkön s egyenest benyitott a kék
638 10| Görgey meglepõdve fordult meg s az elõre kieszelt köszöntést
639 10| jaj, õ hát a kislány atyja s istentelen bûnös gondolatáért,
640 10| bõrömbõl enyim örömömben. (S valóságosan elkezdett ugrálni
641 10| Jézus.~Görgey elmosolyodott s meg nem állhatta, hogy ne
642 10| poggyászt már csomagolnak s a szegény Quendelnek még
643 10| meg a sok keleti pokrócok s egyéb ilyen encsebencse.
644 10| dohányt tartják hordóban s bort isszák csibuk alakú
645 10| úr megütõdött e szavakon s gyanakodó tekintete nyugtalanul
646 10| szintén a saját portékája, s melyet szintén…~Kezeit elhárítólag
647 10| elhárítólag emelte fel Quendel, s még a hajaszálai is égnek
648 10| majd eldõlt a nevetéstõl s csupa elõrelátásból leereszkedett
649 10| Szemlátomást vidult a Quendel arca s fürgén szaladt, mint egy
650 10| jelent meg, két csibukkal, s egy másik utána illatos
651 10| kihúzni a tervei gyûrûjébõl s belevonni a selymaságba,
652 10| olvas ez a rendkívüli ember s most, mint a nyársra húzott
653 10| õt gúnyjának maró levében s aztán bedobja a moslékos
654 10| értem - hebegte fázékonyan s szemeit lesütötte.~- Az
655 10| uram élénk mozdulatot tett s nagyot harapott a csibuk
656 10| Nem adok neki két hetet s egész Magyarország fegyverben
657 10| fölugrott, elkezdett föl s alá szaladgálni a szobában,
658 10| szaladgálni a szobában, s hadarni összevissza száz
659 10| felõl a vereckei szorosnál, s Esze Tamás, meg János bátyám
660 10| gondolt a sok hadiköltségre s rohant ki, hogy rögtön fogasson,
661 10| díványon, mint egy gombolyag, s hallgatta tovább Görgeyt,
662 10| és arról, kivel beszél, s a legnagyobb nyájassággal
663 10| megtehet, Quendel megtesz. S amit Quendel megtesz, az
664 10| elviszi Klöster kisasszonyhoz s beadja az intézetbe, mondjuk,
665 10| lányom elmond feleségemnek s ott vagyok, ahol a faggyú
666 10| intézetben Hilil basáról, s a titkot mégis csak ketten
667 10| akik a mások pöreit viszik s minden egyéb ügyeikben eljárnak
668 10| beviszed Klöster kisasszonyhoz s fizetsz, amit kívánják.«
669 10| Görgey megfogta a kezét s megrázta magyarosan.~- Ez
670 10| ki, de csakhamar leküzdte s újólag kezét nyújtotta:~-
671 10| növekedését. Rögtön élt a jussal s vidáman rikkantva ütött
672 10| kis vacsorára, szerényre.~S ezzel a nyakába borult,
673 10| Görgey megszeppenve hátrált s sietett kifogást emelni.~-
674 10| rimaszombati bírótól kapott, s megállapodván még némely
675 11| már pirkadáskor felkelt s előreküldte Presztont a
676 11| búcsúzott el Vargáéktól, s megindultak gyalogszerrel
677 11| harmattól csillámlottak a füvek, s a bólingató lombok sötétjén
678 11| kiáltott, hogy álljanak meg s feléjük futott. Volt egy
679 11| néhány garasért egy hevértől, s azóta, mint szemefényét
680 11| az nedves lett csakhamar, s most, hogy megállott, amint
681 11| mellé kapaszkodott fel, s közömbös dolgokról beszélgettek.
682 11| volt mindenről világosítva s egészen úgy viselkedett,
683 11| gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök
684 11| néhány szál erdei növényt s apja nagy fejét magához
685 11| dangubált Rimaszombatban s azalatt összevásárolta a
686 11| a kuruc nem jár gyalog - s a lovas kurucot a labanc
687 11| marhakupecektõl az ökröket s még újakra is kötött kontraktust,
688 11| Így dolgozott útközben is, s már-már szerencsésen megérkezett
689 11| remegett a hátsó ülésben s magyarul mondá: »Ne félje,
690 11| tekintetes húgocskám«, s tótul tette hozzá, hogy
691 11| társa pedig a rudasra, s otthagyva a siránkozó és
692 11| tépte, leugrott a kocsiról s egy nagy követ próbált megmozdítani,
693 11| mérföldekre a falvaktól s hozzá a napszállat csak
694 11| roppant dörgéssel írta fel s törülte le a villám. Erõs
695 11| nevetett fel Rozáli. (S ez volt az elsõ mosolya,
696 11| úr kikereste a ládából, s messze eltartván azt magától,
697 11| karabélyt, felállt a kocsiban s három egymás mellett álló
698 11| lõtt. Nagyot szólt a lövés s a golyó a középsõ fába fúródott.~
699 11| fába egy mélyedés van vájva s abba pléhtáblán a Szûz Mária
700 11| évtized elõtt bosszúból, s a púpjára kirakták a nála
701 11| állították oda a szentképet s mécsest gyújtottak alája
702 11| visszaemlékezett az esetre s önkénytelenül odasietett
703 11| Jaj nekünk - rebegte, s reszketés fogta el testét. -
704 11| alatt történt egy juhásszal, s errõl ismét eszembe jutott,
705 11| öreg gyengülõ szeme elõtt, s eldönthetlenné vált, hogy
706 11| aranyos fénybõl a szöszke haj s mi a napsugár.~- Imádkozhatsz
707 11| küldi a szekereit, fölszedve s belekombinálva az útvonalakba
708 11| a diákokat az országba, s õ hozza haza nyarankint.
709 11| Lõcsérõl különbözõ irányban, s meg van határozva, hol etet
710 11| ellátja a Molitorisz-kocsi s behajtja az otthonvalókon.
711 11| vállalat életrevalósága fölött s meghatározza, hány utas
712 11| fel a megrakott kocsira s mennyi visszafelé, mikor
713 11| kocsijuk mellett állt az úton s egy nyúlánk, szőke fiatalúr
714 11| ki maga?~Rozáli habozott s fülig pirult. Elõször kell
715 11| suttogta fojtott hangon s önkénytelenül meghajtotta
716 11| putnoki bíró feleségébe s egyiküknek halva kellett
717 11| helyette egy vaskarikát, s amint emelgetné és vájná
718 11| melyik völgy melyikbe nyílik s mi minden van ott; Zsalozsányban
719 11| berúg a második bögrétõl s táncolni kezd, Livényben
720 11| betiltotta az aranyporkeresést s bánya után kutat most a
721 11| ki Csákyékhoz szerzõdött s most új helyére megy, elsikítja
722 11| történt.« Kindronay felugrik s hóna alá kapja a szerszámait,
723 11| Hogyan? Pénzt kínált nekik, s nem kellett? Furcsa dolog.~-
724 11| emelt egy labanc kapitány s elkezdett velem vágtatni.
725 11| városi hajdúk lóra kaptak s üldözõbe fogtak bennünket.
726 11| elõször, milyen csinos fiú, s csodás melegség lopózott
727 11| okoskodjék - csitítá a kereskedõ, s elébe tolta a dohányzacskóját. -
728 11| szíja a lõcshez volt kötve s odakínálta a kántornak:~-
729 11| csipetnyi kassai burnóttal s ekképpen kezdett okoskodni.~-
730 11| a bácsit, ha itt volna, s ha a felhõ nem volna itt
731 11| irat a császár nevében kelt s arról szólt, hogy a lõcsei
732 11| azonnal hivatalába léphet, s mindenek által Lõcse város
733 11| halálsápadtság fogta el, s tekintete nyugtalanul kereste
734 11| kilétét megmondta volna, s talán sok olyantól megkímélhette
735 11| Klebe úr leugrott a kocsiról s ernyõt csinált szeme fölé
736 11| kacagni, rengett a hasa, s megtelt a szeme nedvekkel
737 11| szégyenletemben.~Quendel apó odaért s barátságosan megrázta a
738 11| Képzelje a helyzetemet. S ez a kislányka, a tekintetes
739 11| szerencséje van némely embernek! S még haragszik a szamár.
740 11| megsegítem az igyekezetüket s ha nem bírnának meg mindnyájunkat,
741 11| lovak már tizennégy évesek s ennek a mogyorópejnek különösen
742 11| fognak akarni gyalogolni, s legalább igen csínján kell
743 11| fumigatíve petyegette ujjait s felelte azonképp magyarul:~-
744 11| jobban tetszik nem neki. S akkor az elõbbivel mindjárt
745 11| szekeret odakötötték a nagyhoz s Quendel úr felültette Rozálit
746 11| ég közbe dördült nyugaton s nagy ropogással szaladt
747 11| elmennek még Angolországba is s megjönnek azzal a tapasztalattal,
748 11| befódása állana feladatul, s e végbõl azt menne el tanulmányozni,
749 11| föld alatt és az ég alatt. S mindezt egyetlen képzeletbeli
750 11| Tropkó maga is leszállt s hasonlóra kezdte biztatni
751 11| észrevenni, mikor lent volt s szoknyácskái összezizzentek,
752 11| szoknyácskájába kaptak bele s nem akarták tovább ereszteni.
753 11| ügyetlenségnek tûnt fel. S úgy restellte, de úgy restellte,
754 11| mintha pajtások volnának, s mikor megint beleakadt a
755 11| tollkésével följebb egy helyen s most már ott maradt üde
756 11| majd elnyelte a szemeivel, s amint ott lengett, lebegett
757 11| lengett, lebegett elõtte s verdeste az aranyhajat,
758 11| megszûnt, Rozáli megállt s ösztönszerûleg visszahúzódék
759 11| nevelõben volt valahol, s most Quendel viszi a szüleihez?
760 11| nem szükséges beszélni, s ez is azok közé tartozik.
761 11| lennie. Tûnõdve ment elõre s hallgatta Klebe urat, aki
762 11| való kéredzkedés tárgyában s amellett a közeli vihart
763 11| eõri bicska volt nála), s ebbõl a sûrûségbõl (a felhúzott
764 11| felhasították az úttestet, s Rozáli átlépni nem tudta,
765 11| átnyalábolta sugár derekát, s uccuhopp, áttette a víztócsa
766 11| én hallgatási ígéretem. S az is csak addig, míg édesapám
767 11| vezet út minden ponthoz, s nehéz lesz megtalálni a
768 11| a »gyermek szenátor« -, s tisztelni tudok ilyen titkolózást…~
769 11| Rozália megrázta erre a fejét, s a vadrózsa egyik szirma
770 11| eljárásában nem látszik a logika. S én mint afféle diák, a logikát
771 11| tekintetét az ifjúra emelte s szelíden, szomorúan szólt
772 11| félig-meddig jelen van, s nem érti meg teljesen, mit
773 11| az adott szó szentségét, s azt mondja: »amit fogadtam,
774 11| elõkelõ dáma a kellõ helyen s dacosan kérdezi: »Hát megvan-e
775 11| Gyõzött. Jóllakott diadalával s kibocsátotta a szép halacskát
776 11| homály száll a mélységre s kitömi sejtelmes alakzatokkal.
777 11| A Ruszka megbokrosodott s tajtékozva száguld a remegõ
778 11| száguld a remegõ füvek között. S most, ebben a delíriumban,
779 11| már messzirõl megérezte s csettentett nyelvével: »
780 11| napraforgó díszlett benne s néhány mályvarózsa félig
781 11| csak nem akarnak elfogyni, s hogy még egy pótkocsiról
782 11| volt babonás hiedelmekkel, s noha éktelen káromkodással
783 11| szokta rongálni a hidakat s járhatatlanná teszi a különben
784 11| gondoskodik rólam, ugye? S ha szeret, akkor nem bántja
785 11| pedig szétnézett vendégein s mindjárt kiválasztotta a
786 11| termett Rozália mellett s vezette el egy belsõ kamrába,
787 11| vállak táján, feszült elöl, s ez volt még csak a kápráztató (
788 11| felett volt bõ a pruszlik, s mintegy figyelmeztette a
789 11| arccsontjaiba mélyen benõve, s bár, mint õ állítá, mindenkor
790 11| kordován csizmák bõségét s a következõ megjegyzést
791 11| oktalan asszonyi állatok s belátnák, hogy a rosszul
792 11| Wilnerné tartotta a karjain s kijelentette, hogy a fiúcska
793 11| jó levegõn kell tartani s jó tejen. A pap rövidesen
794 11| erõs, acélos, mint a búza. S az erõ viszont mindene a
795 11| parasztnak. Ha a paraszt beteg, s az orvos azt kérdezi, mije
796 11| semmije, csak ereje nincs. S amint a halál jön, az erõ
797 11| erõ eloson a kis ajtón. S ez a vége.~Míg a csecsemõt
798 11| de a vihar még nem ült el s egy-egy roham ugyancsak
799 11| meleg pára érinti a kezét, s valami óriási nyelv nyal
800 11| nyal a keze fején egyet s utána ismerõs lónyihogás
801 11| hamar lámpásért a konyhába, s amint visszafut vele, csakugyan
802 11| testestõl-lelkestõl az õ pejkói vannak ott s egy kis friss füvet ropogtatnak
803 11| asztalnál ültek a vendégek, s hordani kezdték fel az ételeket,
804 11| fõhelyre tettek neki terítéket, s Gyurgyik uram csupa tiszteletbõl
805 11| kereskedõ megtöltötte poharát s mielõtt bekebelezné, üdvözletet
806 11| legmegelégedettebb volt Klebe úr, s amint széttekintett a vendégeken,
807 11| megdagadt kevély érzésektõl s homlokáról szinte lehetett
808 11| isten, mint õt, Gyurgyikot s ezt ki is mutatja minduntalan,
809 11| vagy négyszer hallották s a végét különben anélkül
810 11| minden ok nélkül újra leült s kihívó tekintetét olyanformán
811 11| zavarát, összeszoruló öklét, s csodálatos együgyûséggel
812 11| találgatta. Síri némaság támadt, s a kérdõ, bámész, kíváncsi
813 11| szaladgáltak Gyurgyiktól Quendelre s Quendelrõl Gyurgyikra.~De
814 11| két hatalmas tenyerével s úgy nevetett, hogy a könnyei
815 11| he-he-he.~Egyre kacagott s úgy izzadt a homloka, arca,
816 11| Dehogy tagadom, dehogy. - S most ismét nevetésre ferdítette
817 11| ugrott a molnár ábrázata s ajkai vonaglottak a dühtõl.~-
818 11| hogy a kardokat fogják már s a Gyurgyik kezébõl kicsavarni
819 11| izmos két karjával a derekát s összeszorítva tartotta,
820 11| Két lovag közt történik s két lóról van benne szó.
821 11| fiatal szenátor nézetén volt, s most már mind a ketten hozzáláttak
822 11| valami bocsánatot makogott, s Quendel úr a kezét nyújtotta,
823 11| minden porcikája ropogott, s Quendel úr felette fanyar
824 11| barátságos kézrázás alatt s íme, most a Gyurgyik arca
825 11| Gyurgyik uram két tálat borral s az egyik kanalat odanyújtván
826 11| kiment a konyhába Gyurgyik, s csakhamar behozott néhány
827 11| tojást kapott fel a tányérból s olyan erõvel hajítá el,
828 11| most fitymálva Gyurgyik s megragadván egyet az üres
829 11| káromkodott, fejét vakarta s hangosan tûnõdött:~- Hogy
830 11| odaragasztotta a tojáshoz s ez most már a súlyával képes
831 11| tiszta munka a Gyurgyiké s visszatorláson törte a fejét.
832 11| õ is tud egy »Kunst«-ot, s megkérte Magdalénkát, hozzon
833 11| pihent volt az asztal alatt, s neki csak szórakozottan
834 11| Tudom, ki az a kujon«, s mikor az imént a nagy összefeleselés
835 11| simogatta koromfekete szakállát s lopva vetett rá bûnbánó
836 11| isten erõt ad neki ahhoz), s aztán hirtelen kicseréli
837 11| pedig leesett a nyelvérõl s éles csörrenéssel a tál
838 11| onnan (bár alig bírta), s elkezdett vele hadonászni,
839 11| a Dócziné ládájában.[17]~S magyarázatképpen a garatnál
840 11| mindig szeme elõtt lesz.~S ezzel fölkapott egy másfélkilás
841 11| szoptatta - dünnyögte a juhász s hagyta magát elõre tuszkoltatni
842 11| kiugrott a szoba közepére s eljárta a podzabucskit,
843 11| De még ebben se fáradt ki s mikor bevégezte, nosza derékon
844 11| akarja köszörülni a csorbát s Wilnernét viszi táncba.
845 11| Molicska kíváncsi volt s az est további folyamában
846 11| állatra is kíváncsi volt s megint elölrõl kezdvén a
847 11| gyerekért a betegágyas szobába s elhozván azt a pólyáiban,
848 11| irgett-forgott, mint az ördögmotolla, s a belekapaszkodott boszorkányok
849 11| voltak, amint bevigyorgott, s gyönyörû fekete szemei.
850 11| Eszterke elõtt hajlott meg s vitte táncba.~Mindenki benne
851 11| láthatólag bosszantotta s amiben tényleg nem ismerhetõ
852 11| foglalkozás nélkül õgyelgett ott s taszigáltatott ide-oda a
853 11| kedvet akart neki csinálni s egyet perdítvén pehelykönnyû
854 11| Táncosné is van még raktáron.~S a komornára mutatott.~Az
855 11| felelte a komorna durcásan s mutatóujjának a körmét foga
856 11| a dudás liszteszsákját, s azzal kezdett topogni, forogni,
857 11| hipp-hopp, miközben egyre puhult s finom fehér porfelhõt támasztott
858 11| inkább kiállott a sorból s a kályha körüli padkához
859 11| föltápászkodott szundikálásából, s hogy õ is lendítsen valamit,
860 11| sötétség borult a szobára s hangzott az õstréfa: »Szabad
861 11| sötétben arrafelé, ahol ült, s íme, egyszerre csak két
862 11| Fabricius elkapta az egyik kezét s hirtelen belekapcsolta a
863 11| vagyok sértve, szenátor úr.~S olyan bûbájos grimaszra
864 11| künn a csillagok ragyogtak s a csendes balzsamos levegõ
865 11| emlékezetébe, tudja, hová képzelje, s már ez is megnyugtató. Mindennek
866 11| borzolgatta a fák szakállát s ébresztgette az erdõ milliárd
867 11| mesterség, mint egy letánia, s oly feltûnõ volt, hogy Jablonka
868 11| úr (a Sváby ispánjától), s most már elválhatott a társaságtól,
869 11| Klöster Matild intézetébe, s este már ott vacsorált a
870 11| hogy ellenséges szemmel s titkon gúnyos nevetgéléssel
871 11| nevetgéléssel nézegetik a többiek. S nem tudta az okot, mert
872 11| hamarosan kellett jönniök, ládát s abban ruhát nem hozhattak
873 11| mint a kutya a csontot, s mindent leevett róla, hogy
874 11| hozzájutott a sejtési csemegéjéhez s különös kegyébe fogadta
875 11| ötven fehér báránya van, s véletlenül egy tarka vetõdvén
876 11| Hiszen még gyerek volt, s ez a sok csecsebecse mind
877 11| a szöveteket, csipkéket s csak egyszer sóhajtott fel,
878 11| azonban késõbb felbátorodott s egy ehhez hasonló kérdésre
879 11| új lány új titok nekik, s vágynak a titkok után. Ezek
880 11| kendõm - szólt rekedten s mohón utána kapott. - Ki
881 11| Szûz Mária küldte utánam…«~S vidáman, dudorászva, tánclépésben
882 11| megtudhatta a gyermek-szenátor s persze sietett a kendõelküldéssel
883 12| zacskó aranyat adja át, s amennyiben még ezenkívül
884 12| valamit, járjon el méltányosan s esetleg helyezze el valamely
885 12| a parancsot az utazásra, s legott nagy sürgés-forgás
886 12| úgynevezett kis embereket fogadott s azokkal mindig nagy távolságból
887 12| zacskót, meghajtotta magát s aközben latolgatta, méregette
888 12| szólt a nádorispán -, s ezt azzal indokolom, hogy
889 12| tizenkét botot is fogsz kapni, s ezt azzal indokolom, mert
890 12| huszonnégy kemény pálcákat, s rettenetesen dühöngve, átkozódva
891 12| mikor nincsen tüdeje), s térdig koptassa bár a lábát,
892 12| bizalmatlanságot keltõ arca volt, s az aranybullának ama bizonyos
893 12| szimatjával melléje állott s fölragadván egy széket,
894 12| és mulattatta vendégeit s mindezek fejében a rendes
895 12| sokat fecsegnek, okoskodnak s ezzel megrontják a többit
896 12| is, lazítván a fegyelmet s nehezítvén sok retyerutyájukkal
897 12| elárulta az alispánnak, s ez még nem elég, elhagyta
898 12| elég, elhagyta a csapatot s ment a hírrel a palatinushoz.~
899 12| lõcsei Molitorisz-kocsi, s annak az utasai vagy a kocsisa,
900 12| kétfelé eresztõs kocsija, s kilép belõle egy alak. Rémülten
901 12| aki a katedrálétõl jött, s nyomában lépkedett, a kísértet
902 12| körös-körül, háromnapi járásnyira. S azonfelül rokonságban állt
903 12| pusztultak ki a világból, s bõreik se jutottak el rendeltetési
904 12| padlásokon.~Magyar ember lévén s egyszerû, cinikus természetû,
905 12| ebben ütötte fel a tanyáját s minthogy az utasok többnyire
906 12| harang megáll a toronyban s miután eddig a halottakat
907 12| bélai tele magazinokról, s nyomban kiküldé a legfiatalabb
908 12| készülve, ha többre nem, s alighanem bekövetkezik egy
909 12| megnyitottuk a kapuinkat, s akik a közös hazáért készek
910 12| Fabricius, rögtön meghallotta, s az is tetszett neki.~- Hahaha!
911 12| majd mindjárt meglátják. S mi öreg gazdák azt tartjuk,
912 12| is megadtak volna érte, s emiatt nem tudnék aludni.
913 12| emiatt nem tudnék aludni. S mitõl jó az kegyelmeteknek,
914 12| átvennie minden szemet. S a tanács akkor akár sohase
915 12| név következik) átadni, s akkor ütheti bottal a helyét,
916 12| finom gépezetû elmével bírt, s bizonyos veleszületett rajongással
917 12| polgárfamíliák elõkelõ része, s a határnál levetvén a fekete
918 12| lett, mint egy forradalmár, s nagy dolgokkal fenyegette
919 12| világot, ha nem javul meg s nem az õ tanácsa nyomán
920 12| Igaz, hogy nagyon nehéz s maga se tudná megmondani
921 12| ellenben megcsúszott ilyenkor s éppen nem tagadta, hogy
922 12| bizalmát.~Bibók elérzékenyült s mind a két kezét feléje
923 12| amelyrõl viszont csak õ tud, s ugye megint ott volnánk,
924 12| bécsi pincér ugrott oda s alapos módon kérdezte ki
925 12| Meghozta a bort, töltöttek s közelebb lapultak egymáshoz.~-
926 12| kezdé suttogva Bibók -, s igen sok vétkét tudom. Nem
927 12| csendesen a Bibók karjára s rekedtes hangon suttogta:~-
928 12| egy kis gyapjút levágatni, s ehhez olyan finom ollói
929 12| öröm volt velök dolgozni. S ami lelemény e téren az
930 12| való este jött Krakkóból s panaszkodott hogy pénzt
931 12| jutott a nagy veszteség, s minthogy szerette, ha ügyes
932 12| becsületesen megkefélte a grófot. S ezt már azért se lehet tõle
933 12| ideiglenes fõnököt állított s magát a sztarosztát mintegy
934 12| megfosztva pártfogójától s jövedelmeitõl, lassan vedlett;
935 12| Elhatározta, hogy pénzt szerez s aztán a saját szakállára
936 12| fölkeresi öccseit, ibi ubi, s aztán egy kis külön csapatot
937 12| utolsó pondrónak is joga van. S ilyenkor teremnek a vagyonok,
938 12| Klebe apót kell fölkeresni s elsütni az elfogatási parancsot,
939 12| ismeretséget köt vele, s elbeszélgetnek a görgõiekrõl.
940 12| szépen elõre kiszínezte, s majdnem így is történt.~
941 12| már végignézte az utast, s az akkori nehézményes idõk
942 12| hagyta rá Kárász uram, s minthogy ilyen okos emberrel
943 12| Kárászt.~- No, hát ez igaz. (S kezét nyújtotta Bibóknak.)
944 12| urat, kit személyesen ismer s átadja neki azt az üzenetet,
945 12| kerti korcsma felé bandukolt s egy kis sündisznót talált
946 12| ajándékba. Megint nevetni fog. S a mosolygására minden tepsi
947 12| érte: »gyere, kis piszkos«, s bedugta a zsebébe a sünt.~
948 12| fogadta a különös állatot, s mikor Bibók kérdést intézett,
949 12| meg Kárász közömbösen.~- S most hazavárják - egészíté
950 12| szentségekben gyakorolta magát s nem bírt velök betelni -
951 12| házasodott meg az imposztor, s minthogy a házasság szentség,
952 12| fent maradt a szobában, s nem az az ember volt, aki
953 12| csaposlegények egy ingre vetkõzve, s az is csurom víz, száguldoztak
954 12| kuglizó tájékát lepték el s nagy hurrákkal ütögették
955 12| Valaki kilencet kaszabolt le s egy hordó sört hozatott.
956 12| felismerte) egy csomó fõtiszttel, s ugyancsak vörös volt már
957 12| fogukhoz verik a garast s a világért se fogyasztanának
958 12| érthetetlenségnek látszott, s íme, most meg van magyarázva.
959 12| szabadságért verekedtek, s ebben a vallásszabadság
960 12| kellettek (hosszú éjszakák s névnapok, közbe egy kis
961 12| elhatározta, hogy lemegy s eleibe kerül a város felé
962 12| Märchen aus.~(Volt egy kakas s annak egy tyúkja~Ezzel kezdődik
963 12| Bibók tántorogni kezdett s azt se tudta, hogyan jutott
964 12| gyermek és ő a gyermekre, s akkor isten tudja, mi történik.
965 12| gyorsan száguldott ereiben s keresztcsontjában éles fájdalmat
966 12| addig nemigen jön Klebe, s azzal mulatta magát, hogy
967 12| összehordott hetet-havat s nem igen volt sok értéke,
968 12| muskátli-illat áradt szét, s üde szellõ látszott meglengetni
969 12| száldokfa (hárs) lombjait, s mégis valami különös ünnepies
970 12| részletét vélte az ember látni, s ez a melankolikus hangulat
971 12| párbajban a Fabricius fülét, s most megint egy leánynak
972 12| emberi kor végsõ határán, s akkor azt fogják mondani:
973 12| köröndjét, mely a tavat övezte, s hol a legritkább virágok
974 12| Klebe úr belepillantott s gondosan megvizsgálta a
975 12| hát elmondom a bírónak, s lesz, ami lesz.~Hosszan
976 12| Kegyelmednek egy futó dénárja sincs s mégsem enged a négyszáz
977 12| közli a bíróval megérkezését s döntõ választ kér holnapra.~-
978 12| selymes lenhajára tette s egypárszor végighúzta rajta…
979 12| Egy jó úr magához vette s ott úgy kényeztetik, mint
980 12| majd egyszer hazakerül, s akkor ott találja a komornáját,
981 12| Haját felborzolva, fel s alá kezdett futkosni a szobában,
982 12| Még az ebédnél találta s suttogva beszélgettek a
983 12| szenátort magántanácskozásra s elõadta a tervet. Nustkorb
984 12| akit behívtak maguk közé s odaültettek a zöld asztalhoz -
985 12| az vérbõl és húsból van, s a vér forr, s a hús átmelegszik
986 12| húsból van, s a vér forr, s a hús átmelegszik tõle,
987 12| melyeket generációk gyûjtöttek s egyetlen nemzedéknek egy
988 12| ajtajában kulcs csikordul, s valaki belép. Azontúl ott
989 12| vette észre az ajtózárban. S ha lábujjhegyen jött, az
990 12| szobát hajdúval, darabonttal, s mikor az okmány átvétele
991 12| kongókat számlálgatta tízével s hányta be egy arra a célra
992 12| meghallja a bíró lépteit s jókor kinyitja majd elõtte
993 12| Még egy pillantás lefelé s látható lett, hogy egy fogfájós
994 12| a vér erre a cudarságra, s azzal a keserû sóhajjal,
995 12| nesztelenül hátrahúzódott s a gyertya meggyújtásához
996 12| megtakarítási szándékkal s híres rábeszélõtehetségét,
997 12| testvérecském! (Fölkelt s bizalmasan tette rá a kezét
998 12| is fölvette a köpenyegét s az ajtó felé indult s ilyenkor
999 12| köpenyegét s az ajtó felé indult s ilyenkor tíz-tíz arannyal
1000 12| dünnyögte nagy lélegzetet véve s talán nem is éppen a papirosra
1-500 | 501-1000 | 1001-1224 |