Fejezet
1 1 | épültek fel.~Görgey Pál uramat, szó, ami szó, a kutya se
2 3 | lesújtó hírt:~- Elfogták az uramat, a kegyelmed testvérbátyját.~
3 6 | villikust, Unglád Kristóf uramat a »Pacsirtá«-nál, egy kupa
4 6 | legelõbb.~Gosznovitzer Dávid uramat görcsös köhögés fogta el,
5 6 | megrontása miatt. Hulik uramat különben is a zöldszemû
6 8 | véleményét.~- A mostani uramat megszoktam, hozzáöregedtem
7 8 | kasznárját, Valkányi Sámuel uramat hívatta, aki nagy alázatosan
8 8 | be.~- Vezesse el ezredes uramat a ruhamagazinba, ahol egy
9 8 | hallgassuk meg viceispány uramat. Minek raknak kegyelmetek
10 8 | annyiban hozta zavarba Quendel uramat, hogy elvesztette az elõre
11 9 | ki a gazdát, Görgey Pál uramat, majd megismer õ bennünket.~-
12 9 | nézve nincs intézkedés. Esze uramat és a társzekereket hagyja
13 9 | hogy hozzam el Görgey János uramat élve-halva, arra Bibók Zsigmond
14 9 | Úgy látszik ismeri Varga uramat?~- Hogyne ismerném.~- Azt
15 9 | kérem kegyelmedet, bíró uramat, hogy gyámoltalanságomban,
16 10| megdicsérte volna Görgey uramat, hogy milyen jó színben
17 10| felelte Görgey. - Varga uramat, az erdõmestert keressük.~-
18 10| Nem gondolja, hogy Varga uramat kellene megbízni Rozáli
19 11| ragyogtatta meg szemeit). Gyurgyik uramat szeretik az istenek, de
20 11| szívem van.~- Halljuk Quendel uramat! - avatkozott bele a fõtisztelendõ
21 11| egyszerre beszélt, csak Gyurgyik uramat bosszantotta úgy a Quendel
22 12| sokadalomba elvegyülni. Kárász uramat megkérte, hogy miután a
23 12| ügyre, amely nemzetes bíró uramat idehozta. Mindenekelõtt
24 12| az, hogy a nemzetes bíró uramat gyalog engeditek menni,
25 12| annyira kiengesztelte Nustkorb uramat, hogy mogorvasága szemlátomást
26 13| hûséges korcsmárosát, Kárász uramat rávette, hogy a görgõi vendéglõbe
27 13| volt beavatkozni s bíró uramat, ki otthonról már-már kimozdulni
28 13| tovább! Ne zavarjuk hát bíró uramat.~Bíró uram most már zavartalanul
29 13| kísérve, hogy elfogja Nustkorb uramat? De ha azért jött volna,
30 13| mint egy sárkány.~Nustkorb uramat olyan fölindulás és szédülés
31 14| így okoskodott: Nustkorb uramat azért nyomta agyon elõdje,
32 15| a szepesi főispán Csáky uramat s térdre vetvén magát előtte,
33 15| figyelmeztethetné kegyelmed viceispány uramat, de nem úgy, hogy én mondom,
34 15| nemzetes Kramler Károly uramat, kinek holt keze, mint korpusz
|