Fejezet

 501 10|             oszlop, hát majd meglátjuk. De mintha már hallanék is kutyaugatást.~
 502 10|               ne, ne! S úgy reszketett, de úgy reszketett, hogy összegombolta
 503 10|                majd mindjárt világítok, de elõbb engedjenek még egy-két
 504 10|              szóljak, van egy másik is, de az is még csak palánta és
 505 10|               okos, mint egy filozófus. De hol vagy Zsuzsi? Ide nézz,
 506 10|             Higgyek-e a szememnek? Jaj, de megöregedett a tekintetes
 507 10|            mondani - förmedt rá az ura, de minden harag nélkül. - Láss
 508 10|           Kocsisra, lóra legyen gondod, de fõképp a mi vacsoránkra.
 509 10|              van, nem ugyan a szárnyai, de a szájacskája segítségével,
 510 10|            homlok egy kicsinyt keskeny, de olyan nemes, olyan különösen
 511 10|           fokhagymát metélni.~- Úgy ám, de nem engemet kell kitalálni,
 512 10|               megszakítani a jelenetet, de se lába nem mozdult, se
 513 10|    elragadtatásból és az örömbõl semmi, de a ridegségbõl sem. Rozáli
 514 10|                megszúrta és viszketett. De Görgey elõtt ez a mozdulat
 515 10|                 akar beszélni.~- Ejnye, de baj, de baj. Hanem azért
 516 10|              beszélni.~- Ejnye, de baj, de baj. Hanem azért meg kell
 517 10|                 mentegetõzött Görgey -, de ennek én vagyok az oka,
 518 10|             talán nem akarja elvinni?~- De bizony.~Rozáli, ki megint
 519 10|             ködöt a ránevetõ napfény.~- De bizony itt nem hagylak többé -
 520 10|              Jönnöd kell, úgy akarom.~- De ha én meg nem akarom - felelte
 521 10|               az arcát. - Igen a magáé, de mit tesz az? A parancs csak
 522 10|               az ember a parancsolótól. De miképp is van az, hogy én
 523 10|                 A fruska közelebb ment, de a fejét rázta lépegetés
 524 10|        származik, akitõl pedig félek.~- De szereted is…~- Nem én.~Vargáné
 525 10|              Katarina, jó asszony volt, de… azaz, hogy mit is beszélek?
 526 10|                 magáéból adta az elmét, de csak olyan csipetnyit, ami
 527 10|          folytatta a fölvetett témát.~- De vegyük, hogy igazad volna,
 528 10|         tekintgetni, léptek közeledtek, de bizony csak Preszton lépett
 529 10|                pántlikát, mit tudom én.~De eközben mégsem bírta megállni,
 530 10|               kihasadt a színes selyme.~De ezt az ékes hasonlatot már
 531 10|                is mondtam neki egyszer, de a következõ szavakkal torkollt
 532 10|           magától, vagy vissza nem tér, de a test nem tudakozódik utána.
 533 10|         visszatér, vagy vissza nem tér, de mi szükség, hogy az otthon
 534 10|                  ha szükségesnek látod, de mire való volna az? Vagy
 535 10|          koponyájában nõhetett ilyenre. De mégis különös, hogy a kocsisa
 536 10|                 Tud valahogy törökösen, de velem németül beszélget.~-
 537 10|                 ellenben biztos vagyok. De mindegy. Bátor ember a templomban
 538 10|         háromszor vágott vele a kapura, de a szörnyû csattanásra sem
 539 10|                  hogy része lesz benne.~De mi a basa engedélye nélkül
 540 10|            nagyon nehéz felnyúlni érte. De hátha alacsonyan van? Lehajolni
 541 10|              talán csak tizennégy éves, de hát nem természetes-e, hogy
 542 10|             lányka apjának személyében. De ha már nem süllyedhetett
 543 10|               csak helyet foglalni. No, de ilyen nagy megtiszteltetés
 544 10|                kegyelmedért is meghalt, de úgy látom, Mohamedbõl is
 545 10|           Quendel apó siránkozó hangon, de dicséretére legyen mondva,
 546 10|                 nem voltam nemes ember, de a talpam éppen úgy fájt,
 547 10|               olyanok, mint más talpak, de a kezei hosszúk. Most már
 548 10|     ráparancsolta nagyvezír a fizetést, de mibõl? Nem volt egyebe,
 549 10|                alakú kis findzsákból.~- De iszen gonosz csont kegyelmed,
 550 10|              akinek semmije se nem van. De ha már van valamije, szeret
 551 10|           mindent orrára feleségének.~- De hátha én megmondanám neki?~
 552 10|                módszer a titoktartásra. De üljön le, bátyika, ide,
 553 10|                lesz egyhamar esõ.~- Hm, de a szép levegõjû éjszaka,
 554 10|               lányom, szeretek is õtet, de az esztendõ olyan hosszú,
 555 10|              marad az ember, ha meghal, de kóstolásnak fuccs, ha a
 556 10|              többet lát, mint egy szem. De ópiumtól egy szem is többet
 557 10|                ha égõ csóvával érintik. De mi a kõ lelte? Üljön le
 558 10|                  Egyszerû kúria biz az, de a jelentésben vár lesz belõle.
 559 10|               enyim leányom is ott van, de én semmise nem vagyok, engemet
 560 10|                Talán reggel.~- Haj-haj, de rosszkor van ez, mikor zabocskát
 561 10|           zabocskát kellene összevenni, de nem bánok. Tehát reggel.
 562 10|             emberek iszen becsületesek, de kényes dolog, nagy dolog,
 563 10|                elvinné Rozálit Lõcsére, de nem vinné el Klöster kisasszonyhoz,
 564 10|         embernek.~- Persze hogy persze, de engem ott senki se nem szeret.~-
 565 10|          rosszul festett, nem Krumholz, de az enyim követelésem. Hát
 566 10|                 enyím felét behajtotam, de a kegyelmed felét, aztat
 567 10|          szemeiben kevély tûz gyúlt ki, de csakhamar leküzdte s újólag
 568 10|       gyönyörûség! Valami az! Meglátsz.~De Görgey mégsem engedett a
 569 10|        megrakott fák tartanak árnyékot, de a gyümölcsük oly magasan
 570 11|         ismételgette négyféleképpen is, de biz azt nem lehetett érteni
 571 11|               Így aztán mégis elváltak, de csak a török oszlopig mentek,
 572 11|                azt hittem, még fexelsz. De üljetek fel. Csücsüljön
 573 11|               orra a selyemhaj illatát, de azok a gerjedelmek megszűntek,
 574 11|           látlak - mondá a leányának -, de a gondolatom mindig veled
 575 11|                 a lovat, hajtsunk haza!~De még el sem érték Rimaszombat
 576 11|             Minden garas után lehajolt, de az ezer forintokat is könnyedén
 577 11|            észjárású embernek látszott, de a pénzt megérezte, bárhol
 578 11|                 a fû ízérõl, nem tudni, de olyan helyen, ahol só van,
 579 11|               arról most ne legyen szó, de hogy a hátán hordjon ez
 580 11|                szólt a zömökebb betyár, de már akkor fel is pattant
 581 11|                összezúzná valamelyiket, de a kõ meg se mozdult, tehetetlenül
 582 11|               zsiványok lettek volna?~- De még milyenek! Nyilván a
 583 11|              elkezdte a szekeret húzni, de biz az meg se mozdult.~-
 584 11|             darabontokat. Én kiáltanék, de már el vagyok rekedve.~-
 585 11|         kiáltotta Rozália engedelmesen, de biz az nem igen zavarta
 586 11|          átnyújtotta a kisasszonynak.~- De vigyázzon az isten szerelméért,
 587 11|                pedig, ha lova nincs is, de rendesen vannak szamarai.
 588 11|                  Ki tudja, hol jár már, de a csöngettyûk szava nem
 589 11|             mint amennyi a kocsira fér, de mert a városi tanács figyelme
 590 11|            tûzve, kissé hátrább maradt, de emiatt nemigen búsult, sõt
 591 11|                 nyíltál,~A történelembe de sok szépet írtál.~Rozália
 592 11|             eltűnik. Behunyta a szemét, de behunyt szemmel is hallotta
 593 11|                  gombát ugyan nem lelt, de talált helyette egy vaskarikát,
 594 11|             volt, tele viszálykodással, de hát mégiscsak egy család
 595 11|               ahol aranypor találtaték, de a német, az ördög vigye
 596 11|              Senki se hallgat rá, pedig de fontos személy volt ott,
 597 11|          szeretik az ilyen kislányokat. De jó istenem, annyi mindenféle
 598 11|             felváltva gyalogolnia kell, de ki lesz olyan bolond, hogy
 599 11|            vállat vont.~- A rend, rend. De ha mindenki akarja…~- Szavazzunk -
 600 11|              szeretném is elszállítani, de hiszen az nem lehetséges.
 601 11|                 igazán el nem vihetjük. De ha elvihetnénk, se vihetjük
 602 11|                várni, ki tudja, meddig, de okos, célszerû-e ez most,
 603 11|                készülõ égiháború miatt? De ha elvihetnénk is a bácsit,
 604 11|                 tehetünk. Sír a lelkem, de az eszem azt mondja neki,
 605 11|               szelet, felhõt irányítja, de ez egy egész városnak parancsol,
 606 11|                 kisasszony, nem õ az?~- De õ - bizonyította Rozália. -
 607 11|                a híres bélai Quendel?~- De bizony.~Erre aztán elkezdett
 608 11|              Juhász szamarait értettem, de annak meg a feleségét szöktette
 609 11|           szamár is lehúzza szekeremet, de a juhásznak nincs szamara,
 610 11|                 is lesz az utasoknak.~- De mi lesz a lovakkal, akiknek
 611 11|                arra való a gyaloglás.~- De ha mind gyaloglunk is -
 612 11|              Klebén kívül Fabricius is, de különösen a korponai kereskedõ,
 613 11|                 fedél alá az esõ ellen, de egyikük se kívánta igénybe
 614 11|                volt. Kár, hogy megholt. De legalább jó karban hagyta
 615 11|             boltozatját kifestve nála), de a sok tudománya mellett
 616 11|                foglalkozni? Szép, szép, de látod, ez a ti bolondságotok,
 617 11|              Fabricius szórakozottan -, de az általános mûveltség megköveteli
 618 11|                 persze nem lehet tudni, de nem is szükséges; ha tudjuk,
 619 11|              apó nem bírt erre felelni, de nem is kellett, mert immáron
 620 11|                nagy mulatság.~- Úgy ám, de mindjárt vizesek lesznek
 621 11|              tûnt fel. S úgy restellte, de úgy restellte, hogy majd
 622 11|  alkalmatlanságot okozott Fabriciusnak, de a sok galyiba miatt legalább
 623 11|             Rozáli is nevet ijedtségén, de azért úgy néz fel Fabriciusra,
 624 11|            ejnye, hát ennyire félénk.~- De mikor olyan furcsán nézett
 625 11|       megbírálta viselkedését, szavait, de utólagosan.~Már késõ, késõ,
 626 11|               eshetõségeket gondolt ki, de egyik se látszott lehetségesnek.
 627 11|              Quendel viszi a szüleihez? De hát miképp ülhetett a kocsijára,
 628 11|               bizalmas barátja Quendel, de hisz akkor nem kérdezte
 629 11|               hol veszi a várát.~- Úgy, de kegyelmed mégse király.~-
 630 11|                 van elégedve az övével, de nem tudom.~- Jó, jó, hiszen
 631 11|                    Jó, jó, hiszen igaz, de azért nem törik bele a dereka
 632 11|               azt lopják ki valahonnan? De nem, hisz annak már idõsebbnek
 633 11|                 én nénikém igen okos…~- De ki? Hogy hívják?~- Nem mondhatom
 634 11|             felelte Rozália egyszerûen, de mégis olyan csodálatosan
 635 11|         parancsából történik.~- Helyes. De van egy másik ártatlan kérdésem
 636 11|                    Hogyne volna szabad, de én nem mondom meg.~- Azt
 637 11|              azt is megtette Fabricius, de azért el nem eresztette
 638 11|                   válaszolta az ifjú -, de az eljárásában van olyan
 639 11|            mindig visszatér mint vádló. De ilyen hamar. Ki hitte volna?
 640 11|             mondani, hogy megbecsüljem… De hiszen akkor mindent elárulna.~
 641 11|            hozzányúlni, mert eltörnek«. De benne van már az önérzetes
 642 11|                megvan-e hozzá a jogom?« De jobban hatotta meg Fabriciust
 643 11|             hegyezi, ágaskodik, nyerít, de indítani nem akar. Tropkó
 644 11|             immár nevének örököse lesz, de viszont nagyon elszomorodott,
 645 11|    lovaslegénytõl, hogy nyomban jönnek, de most már abból aligha lehet
 646 11|                keresztvízre tartanák.~- De nini - tette hozzá -, a
 647 11|             gömbölyû arcú, kökényszemû, de egy kicsinyt beesett mellû
 648 11|             hogy alig bírt lépni benne, de ez az ügyetlen lépegetése
 649 11|             volt még csak a kápráztató (de talán meg sem mondom, miért).
 650 11|            kellett volna beléjük tenni. De különben így is csinos vagy
 651 11|                 csipkét pusztítanak el, de viszont hirdetem nektek
 652 11|              asszonyt pusztítanak el.~- De lássunk a kereszteléshez.
 653 11|               hozza, jég már nem esett, de a vihar még nem ült el s
 654 11|               hogy még valaki hiányzik, de a korponai kereskedõ felemlítette: »
 655 11|                talán nincs itt Quendel? De bizony itt van õkelme. -
 656 11|                 amit az nem vett észre. De a legmegelégedettebb volt
 657 11|        minduntalan, ami igen szép tõle, de úgy még sohase mutatta ki,
 658 11|            szóval a mai nap történetét, de még némelyeket kihagyott…~-
 659 11|             uramat szeretik az istenek, de ma énhozzám is kegyesek
 660 11|              kisasszony húgocskámmal…~- De jött a Molitorisz - egészíté
 661 11|              akinek ménesei lehetnének, de talán vannak is. Hagyjuk
 662 11|                s Quendelrõl Gyurgyikra.~De most egy meglepetés várt
 663 11|              érzékeny jelenet lehetett. De csakhogy megtalálta õket
 664 11|            vagyok és szeretem a tréfát, de mindennek van határa.~-
 665 11|            másik a komákért.~- Ment ám, de az én lovaimon - mennydörgé
 666 11|              molnárlegényeket tartok!~- De maga küldte õket!~- Úgy.
 667 11|                benne, amennyit tetszik, de ne merjen vájkálni az én
 668 11|        prédikátumos nemes, hallja kend, de Pászta et Alsókend, de kend,
 669 11|                  de Pászta et Alsókend, de kend, honnan kend?~- Úgy?
 670 11|                 hátralépett a pap mögé, de látván, hogy a kardokat
 671 11|                  édes örömmel kiállnék, de ezt nem lehet így elintézni.
 672 11|              nem döntheti, csak a bíró. De ha nem volna is ily természetû
 673 11| összekaszabolhat egy gyenge aggastyánt, de ezt nem lovagias mérkõzésnek
 674 11|             volt a békepontozatok közt, de nem is hallották idegen
 675 11|          mozdulni a keze között. Ejnye, de csúffá tette ezzel! Hiszen
 676 11|             kiizzadja annak a piócának, de ezt a szégyent miképpen
 677 11|             derék legény vagy, rézöntõ, de azért egy üres tojást mégse
 678 11|        meglendítette a hatalmas karját, de biz a tojást mégse bírta
 679 11|                 õ maga is utána bukott, de bizony a tojás egy rõfnyire
 680 11|               nem volt túlságosan erõs, de finom ember volt, aki megbecsült
 681 11|                a haja csupa liszt volt. De támadt is olyan nevetés,
 682 11|            minden lisztemet fölszedi.~- De iszen jó szakáll az - jegyezte
 683 11|                énekeljen valami szépet.~De talán mindez nem használt
 684 11|               úgy dõlt belõle a borgõz, de nem okozott az undort a
 685 11|          vakarta.~- Azt magam is látom, de meg kell várnom a fiamat,
 686 11|         udvarában se táncolták szebben. De még ebben se fáradt ki s
 687 11|              leszakadt a ruhaderekáról, de aztán mégiscsak kötélnek
 688 11|           feltörték a piskótalábacskát, de azért nem nyafogott. Talán
 689 11|              belõle azt a csöpp lelket, de Gyurgyik már meg volt vadulva
 690 11|                azon a helyen, ahol áll, de mi lenne a Molitoriszból,
 691 11|                 Molitorisz-kultuszából, de alkalmas volt eszébe juttatni
 692 11|             észlelt bizalmasságok után, de olyan kívánatosnak tûnt
 693 11|             Bosszantotta ez Fabriciust, de részeg emberrel mit kezdjen,
 694 11|                csak a csizma törte fel, de a lelkem még áhítozná a
 695 11|              bizonyos hevület az arcon, de mégse fáradtság, bágyasztó
 696 11|             bágyasztó mámor a szemeken, de mégse álmosság; a tavasz
 697 11|                Bocsássa el a kezemet! … De hisz eltöri.~- Nem láttam
 698 11|            szenátor úrnak nem derogált, de jólesett.)~- Mert szemtelennek
 699 11|              tudni, mivel?~- Megmondom, de elõbb várjuk meg, míg újra
 700 11|                 Hiszen ha elfelejteném, de érzem, hogy ez se lehet.
 701 11|               lehet. Eszembe fog jutni, de csak mint valami látomány
 702 11|            szerezheti, utol nem érheti, de legalább elteheti az emlékezetébe,
 703 11|            incselkedett vele Fabricius, de ki lehetett abból érezni
 704 11|               És - kezdett bele Rozáli, de itt megakadt - és… és… jó
 705 11|               is megyünk isten nevében, de elõbb körülnézek az udvaron,
 706 11|              szót külön hangsúlyozva -, de nyilván szenátor uram nem
 707 11|             tartoznak taksával.~- Igen, de a kegyelmed kocsiját mégis
 708 11|                igazában Klebe.~- Az ám, de a Molitorisznak megvolt
 709 11|                 nyerhet semmit.~- Igen, de a Molitorisz utasainak gyalogolniok
 710 11|                a török basa említésére, de azért nem engedett; nagy
 711 11|                komiszságokban.~- Az ám, de az ódium e gyaloglás miatt
 712 11|                mindent szeretett tudni, de ha már nem tudhatott mindent,
 713 11|                tudás csak kielégítette, de a sejtés izgatta. Töprengett
 714 11|              kisasszony vállát vonva -, de mit ér, ha más kimenõ ruha
 715 11|           szintén nem halt meg senkink. De megfordítva, úgy látszik,
 716 11|                  neked illik a gyászos, de mit mondjak én, aki barna
 717 11|        ruháimban, mint a légy a mákban. De mi bajod, mintha könnyeznél…~-
 718 11|                 zsebkendõje után nyúlt, de nem volt ott; most jutott
 719 11|                 hogy apját itt üldözik, de mégis meghaladta erejét
 720 12|                 nemcsak Lõcse városára, de az egész szkítiai nemzetre -
 721 12|            szépek lesznek, nem mindég - de igen gyakran. Olyan ruhába
 722 12|           megpatkolva. Amellett nagyúr, de nem dölyfös, egy kissé erõszakos,
 723 12|           dölyfös, egy kissé erõszakos, de nem igazságtalan, szeszélyes,
 724 12|               igazságtalan, szeszélyes, de mindég okos. Jelszava: »
 725 12|                   Mindent a cél felé«. (De ez a cél többnyire a saját
 726 12|              keveset mégis pottyantott, de csak õneki - Esterházynak.
 727 12|     beszélgetett; nem bátorsághiányból, de a nádori méltóság kedvéért.~
 728 12|              volna fogni Görgey Jánost, de ezt elmulasztotta kend.
 729 12|            térdig koptassa bár a lábát, de bejut a császár elé és számon
 730 12|              nem volt ugyan elég ereje, de a mindenható kancellárnál
 731 12|               azt le nem vehetem önrõl, de még õfelsége se veheti le.
 732 12|               bizonyos Görgey Jánost.~- De hiszen akkor nem jelenthettem
 733 12|              úgyse akadályozhatjuk meg? De ha ön ahelyett elfogja Görgey
 734 12|            motyogta inkább önmagának -, de nemesembert megbotoztatni,
 735 12|                 nemesi jog, vagy nincs, de ez így nem maradhat.~A kancellár
 736 12|             csapatok gyorsabb mozgását. De hasztalan, nem lehet tõlük
 737 12|                erõszakoskodni lehetett? De hogy menjen? A császáriak,
 738 12|         labancokkal legalább leszámolt. De a kurucok még vele nem számoltak
 739 12|              hallott volna a csatákról. De itt mindenki azokról beszélt.
 740 12|             ültetni; átrepült valahogy. De az apró semmiségek is átszivárogtak.
 741 12|                csinálni.~- Csinálna az, de nem tud.~- Görgeynek persze
 742 12|                nem volt azóta Lõcsén?~- De volt - nevetett Klebe -,
 743 12|            füles.~- Én is azt mondanám, de Zernyeczky éjiõr ugyancsak
 744 12|                 bátor ember, utána kap, de csak a köpenyege marad kezében…~-
 745 12|          Bolondság.~- Persze bolondság, de roppant komplikált bolondság,
 746 12|                 és azt respektálták is, de egy valódi nagyúr is lakott
 747 12|                ugyan más dinasztia van, de minthogy a törzsvendég akkor
 748 12|               Palocsay bátyika van itt?~De biz õ nemigen megy a királyi
 749 12|       alkudozásokba bocsátkozott velök, de soha megegyezni nem tudott,
 750 12|             Mostel: »Ejnye Tóni, Tóni«, de Palocsay nevetni kezdett
 751 12|           marékkal valamelyik tiszttõl, de itt legyen az egyik lába.~
 752 12|                ez, nagyságos báró uram, de minden helyzet közt legjobb
 753 12|               és saját felebarátaimtól, de a rosszat is. Én ugyanis
 754 12|            nincs rajta minden szemen?~- De igenis rajta van, de…~-
 755 12|                    De igenis rajta van, de…~- Akkor iszen nem nagy
 756 12|                 biztatta õket a báró.~- De hátha megkövetelné a méltóságos
 757 12|              bizony hosszú munka volna, de nekem is, vagy az utódomnak
 758 12|           inkább hagyta magán száradni, de nem engedett, minthogy pedig
 759 12|               egy kvietanciával fizet - de lesz egy másik hadakozó
 760 12|            háború után is együtt marad, de pénzt attól se való elfogadni,
 761 12|              még mindég fekete a város, de már a veresnadrágos huszárokat
 762 12|                kicsit muszáj is volt.~- De az asszonyok még mindég
 763 12|               Még mindig ott vartyog.~- De bolondok az emberek, hogy
 764 12|                 Görgey irháját menteni.~De már ezt a kifejezést letorkolták.
 765 12|            Nemcsak a megye jár már oda, de a szász urak is Lõcsérõl.
 766 12|         különösen ez a tárgy érdekelte, de az egyszerû szállítófuvarosok
 767 12|             viszont õ nem állott szóba; de farsang táján aztán teljes
 768 12|                Nustkorb, az egy szamár, de ne mondja meg kérem senkinek,
 769 12|               valamit kellene csinálni, de nem csinál semmit. A polgárság
 770 12|              lázong is emiatt mindenki; de csakis lázong és feketében
 771 12|       voltaképpen õ se csinál semmit.~- De hisz így nem sokáig lesz
 772 12|                szép lány megfordul. No, de nem azért szólom meg, hogy
 773 12|           magával diktandó dolgoztatni, de már valaminek történnie
 774 12|       megmondani egyelõre, mi a teendõ, de iszen nem is õ húzza ezért
 775 12|                a lelkét nyomnák.~- Úgy, de kegyelmed valamely arkanumot
 776 12|                szomorú, hogy így van.~- De mit érne vele az emberiség,
 777 12|                kerekedhetne felül. Úgy, de valaki más meg ugyanakkor
 778 12|        borzasztó? Ezt mondja kegyelmed. De mit szólna maga Rákóczi
 779 12|         megvolna.~- Hiszen az megvan.~- De hol?~- Én tudom, hol van.~-
 780 12|              talán mégsem jól gyanítom, de miért volna rossz helyen?~-
 781 12|                 nyelve nehezen forgott, de azért mégis kivonatolta
 782 12|              ezen az estén, sem másnap, de hogy a Klebe apó fejében
 783 12|               mint amennyit éppen kell, de úgy gondolom, hogy hallani
 784 12|                 sztarosztának leszedni, de azért saját külön jövedelmeket
 785 12|               nem értesz. Ez nem rossz. De én megértsem, ugye, hogy
 786 12|          meglepett nem a bûnös kezelés, de az, hogy kisült.~Ezentúl
 787 12|                holdra ugató kutyá«-nál, de megfosztva pártfogójától
 788 12|                   a Klebe üzenete óta. (De bolond volt akkor, hogy
 789 12|             annyija van, amennyit lop - de hogy lophasson szegény útközben?~
 790 12|                 Lõcsére kellett jutnia. De hát Lõcsére nem tanácsos
 791 12|                 kaput át nem lépi. Úgy, de akkor hova megy? Mert a
 792 12|                is veszedelmes terület - de legalább tágasabb.~A városi
 793 12|           Quendel-féle vendéglõt bírta, de akit most kimart onnan egy
 794 12|                kerti padokra.~- Úgy ám, de én aludni szeretnék.~Kárász
 795 12|              király is elalhatna ott.~- De én ágyban szeretnék aludni.~-
 796 12|                annyi ideig itt lenni?~- De.~- Talán valami dolga van
 797 12|            kedvetlenül vakarta a fejét, de már mit tegyen, a reggelit
 798 12|                Valami hiba iszen lehet, de az nem a gyerektõl való.~-
 799 12|        állapítsa meg, melyik lesz jobb. De mit is akartam még kérdezni,
 800 12|               már. Azt akarom kérdezni, de lélekre, szokott-e hortyogni?~-
 801 12|           legalább nem kellene átadnom, de lássa, olyan jót tett velem,
 802 12|               ha nagyobb családja volt, de a Polizei fekete könyveiben
 803 12|                ritkák abban az idõben), de ezek többnyire majorosok,
 804 12|                és esti vendégek vannak, de amit maguknak fõztek, szívesen
 805 12|              Nem lakik most ott?~- Nem, de hallottam felõle, infámis
 806 12|                   Lehetetlen - hebegte, de a Kárász ráirányuló tekintete
 807 12|             elõtte álló zöld kancsóból, de nem ízlett neki a bor. Hideg
 808 12|                 a beszédet, õt kímélve, de a Bibók jókedve már nem
 809 12|       hollandusok országából, ha futja, de Mulzinger Tamás csak a fejét
 810 12|                most meg van magyarázva. De iszen értelmes ember volt
 811 12|                kik kisebbedõ szemekkel, de nagyobbodó ábrándokkal,
 812 12|       ellenkezőleg, csupa formátlanság, de kellemetes a szemnek, fitos
 813 12|                 igen kedvesnek találta, de különösen a lágy, lengyeles
 814 12|             ikrek születtek, két leány, de sohase látta őket és nem
 815 12|               hárs lombozata eltakarta, de õ szemügyre vehette egy
 816 12|               mint állni« jelmondattal, de mind e sületlenségek egy
 817 12|              nevét kérdezte volna meg), de valahányszor már-már elõtte
 818 12|                 az ember. Hát nem igaz? De ami azt illeti, a föld még
 819 12|            topán ropogása a kavicsokon, de az a ropogás is muzsika
 820 12|               például egy szép paripát? De ki ne bámulna meg szép egyforma
 821 12|              nincsenek talpig gyászban, de így egy temetés részletét
 822 12|               Bibók a kis pesztonkával. De most egyszerre hátrahõkölt
 823 12|               rajta. Ez egy Görgey-fiú. De nem azé a bizonyos Görgeyé,
 824 12|                se tudománya, semmije.~- De az egyik füle mégis hiányzik -
 825 12|                még egyszer körülmennek, de most megszaporodva, mert
 826 12|              erre, és õ is megpillantá, de a másik oldalról, a szuszogva
 827 12|                jöttem.~- Nagyon örülök, de menjünk ki innen a mezõre,
 828 12|               kapni - vélte Klebe úr.~- De itt nemcsak a fejrõl van
 829 12|                  vitatta Bibók.~- Igen, de négyszáz arany ma olyan
 830 12|            szemei), meglehet odadugnak, de bizony vékony haszon az
 831 12|                tyúkja jó tojó, az igaz, de ami sok, az mégis horrendum
 832 12|                cselekedte a butykosból, de azért dohogott magában.
 833 12|           ijedten osont ki a szobából.) De hát mikor fel akar akasztatni.
 834 12|              saját erejével…~- Marha.~- De nem mint árulkodó, mint
 835 12|                   Nem tudták kidobni?~- De iszen szépen érvelt. Igaz,
 836 12|             tõle, az inak megfeszülnek, de egy város házakból áll és
 837 12|                  sõt ezt maga is látja, de úgy gondolja, hogy a hatóságnak
 838 12|              dicsõség szép dolog ugyan, de a város sorsa nem azért
 839 12|               harangok diadalmi zúgása, de késõbb kisüljön, hogy biz
 840 12|                 kinyitotta egy csöppet, de mert az ablak is nyitva
 841 12|             egyik szemével leláthasson.~De most mégse hitt a saját
 842 12|                 el. Nem ugyan a magáét, de a magamét, ha igaz, hogy
 843 12|               összevonta szemöldjeit.~- De hiszen az nincs megengedve
 844 12|             kell hunyni az ilyesmire.~- De iszen tudnám csak a nevét.~-
 845 12|              érte kétszázötven aranyat, de ezt is csak azért, mert
 846 12|           sajnálom, nemzetes bíró uram, de én babonás ember vagyok
 847 12|                nem cselekedte meg soha, de nem is lett volna tanácsos.~-
 848 12|               Csak vissza az írással!~- De hisz itt hagyom a köpönyegemet.~-
 849 12|                 Azt mindenki mondhatja. De ha az is, annyira becsülöm,
 850 12|           suttogta.~Már elkésett ugyan, de még látta egy nõ alakját
 851 12|               egy ködbõl szõtt alakzat. De mégis igazi nõ volt; a ruhasuhogást
 852 12|               könnyebbet, nehezebbeket, de az már oly messze volt,
 853 12|           valami parázs pletykát.~- Jó, de szavát adja, hogy a bíró
 854 12|                orrával, hogy talán érc, de puha volt, lehajolt hát
 855 12|                 a zacskóba s szándékos, de játszi együgyûséggel mondá.)
 856 12|                 a templomban is fütyül. De mire lesz az jó?~A bíró
 857 12|         villanata lett volna a felelet, de azt Bibók nem láthatta.~-
 858 12|            tudván, hova tegye aranyait, de a kaland izgatta, a zacskót
 859 12|            saját kardjában megbotolván, de csakhamar föltápászkodék.~
 860 12|           hatalmas ökleivel védekezett, de félig immár tehetetlen volt,
 861 12|                 segítsen hát kegyelmed!~De már késõn volt, a küzdelem
 862 12|                 ered az egyik sétaúton, de onnan is jönnek, akkor átcsap
 863 12|              virágágyakon a másik útra, de ott is útját állják. Preszton
 864 12|             bíró kirántja a pisztolyát, de csakhamar kicsavarják kezébõl,
 865 12|                  szemei vadul forognak, de aztán eszébe jut sötét végzete,
 866 12|          csúfság, ami férfit érhetett.)~De hovatovább errõl is lemondott.
 867 12|                 környülállások mellett? De bizony egy hajaszála se
 868 12|                 gyalog is visszatérnek, de ha a pénzt megtalálnák,
 869 12|              véletlenül, akiknek semmi, de semmi mondanivalójuk egymásnak,
 870 13|       megjelenni a város kerti házában, de kénytelen volt s nem is
 871 13|         Darvasok nem tudnak beszámolni, de hogy még a Darvasok halála
 872 13|               igenis állítják.~Föltéve, de meg nem engedve, hogy a
 873 13|     okvetetlenkedő rablisztika volt ez, de Görgey Pált a szíve mélyén
 874 13|            talán tud vagy sejt valamit, de olyan becsületes, őszinte
 875 13|                is felszeded a sátorfád, de persze külön kocsin, s igyekszel
 876 13|                 Maradj még egy darabig, de reménylem, nem sokáig tart,
 877 13|                   Ugyan nézd csak öreg, de jól nézd meg te is, mennyire
 878 13|          katlant gyújtanak alá számára, de itt most alágyújtott egy
 879 13|          elösmerte, hogy ott vacsorált, de vi coactu.~Bibera uram felugrott
 880 13|             Platz Mátyás után kiáltott, de míg az elõugrott, az alispán
 881 13|               megtárgyalva a kérdést -, de most már ugyancsak nézze
 882 13|                 a fületekhez nyomjátok? De ha megnézitek, mi zúg benne,
 883 13|          hasonlat sántít, urambátyám.~- De annyira egy se sántít -
 884 13|               rá még egy kis veresbort. De elõbb harapjunk valamit,
 885 13|                beszéltek mindenfélérõl, de a Fabricius szava úgy elmaradt,
 886 13|             Nustkorb dohogott ilyenkor, de rendesen fölkelt és elment.
 887 13|                pirospozsgás ábrázatára, de a »messzire tekintõ« jelzõ,
 888 13|                  Hm, igen, valamicskét. De eressze el a kezemet.~-
 889 13|               odahúz a megyeiekhez. No, de körülbelül itthon is vagyok.
 890 13|      szenátusban ugyan nem sok történt, de azért elég dolgot adott
 891 13|                elfogja Nustkorb uramat? De ha azért jött volna, hogy
 892 13|                 titokzatos útjának oka, de ezek is valami kémet gyanítottak,
 893 13|                 okmányt is visszakapja. De nem, ez se lehet. Hiszen
 894 13|                volna vele, amit akarok, de én visszaadom nektek, egyétek
 895 13|               vala, hanem a bölcsesség. De immár a bölcsességnek is
 896 13|                 alkancellár is az volt, de az most nyavalyáskodott.~
 897 13|              hosszadalmas magyarázatát, de annál figyelmesebben nézegette
 898 13|             instancia hátára e sorokat, de a kancellária úgy látszik
 899 13|              Görgõre. Istenem, istenem, de gyönyörû állat volt, nem
 900 13|             ebbõl Lõcsén, ha megtudják!~De ne tudják meg. Vagyis legalább
 901 13|               hiszen szerencsét hozott, de Görgeynek. Egyébiránt lehet
 902 13|        voltaképpen Protmowoknak hívták, de ezt a nevüket már alig ismerték
 903 13|                 az volna, ha nem tanul. De a tudományokra adta magát,
 904 13|                 küldeni az uralkodóhoz. De meg is kapta már ezért a
 905 13|          császár dolgozóasztalán hever. De minthogy a dolgozóasztal
 906 13|          emberektõl, hogy õk ne értsék, de Nustkorb tájékozva legyen.
 907 13|            Magam is meg voltam lepetve, de tény. Trautmansdorf gróf
 908 13|               útra kezdett szedkelõzni, de nem olyanra, aminõtõl féltek
 909 13|       hazahozhatta volna a villikus is, de a bíró maga akart elmenni.~-
 910 13|                koszttól és füstöléstõl.~De ebben sem volt szerencséje.~
 911 13|               leugrott a lovát kihúzni, de már késõ volt, az alácsúszó
 912 14|               kevésbé csodálkozik vala. De hisz ez több is volt, mintha
 913 14|          szépekkel. Nemigen gyõzöm már; de mit csináljon az ember.
 914 14|              sziszegte utána Fabricius.~De már haza is ért és olyat
 915 14|              húzza azt ki, nem a torma, de hat ökör sem.~Ebéd után
 916 14|            szolgáló vacsorával kínálta, de a fiatalúr leintette, hogy
 917 14|                Jaj, ne nyomj hát úgy.~- De látja mamácskám, máris nem
 918 14|             fejedbõl?~- Nemcsak hiszem, de tudom.~S ezzel összevissza
 919 14|          szerinti vallomás nem történt. De õ (Fabricius) ekkoráig legalább
 920 14|        memóriájába a gyermek-szenátor.) De hát ez mind olvadóra vált
 921 14|               okos dolog az én fiamtól. De nem is úgy van az. Elég
 922 14|             virágcserepem van nekem is, de még egyikben se nõtt meg
 923 14|               Nem vagy te kenyérbélbõl, de még cserépbõl sem. Vasból
 924 14|              Azt még én most nem tudom, de minden el lesz igazítva.
 925 14|              feküdjön le szenátor uram, de elõbb nyújtsa ide a buksi
 926 14|                  hogy úgyse fog aludni, de a viharban való barangolásban
 927 14|             némán biccentett fejével.~- De hát van-e nekem ehhez jussom?
 928 14|               ehhez jussom? Igenis van, de csak egy esetben, ha a mérleg
 929 14|               pedig törjék meg a mákot, de elõbb becsületesen ki kell
 930 14|           mulatságot próbált kitalálni, de soha még nem telt olyan
 931 14|            szóló fejezetre; olvasgatta, de ez egyszer éppen nem szánakozott
 932 14|                uzsonna ideje is elmúlt, de még mindég nincs itt a mama.
 933 14|                 szalasztja meg az idõt, de bizony nem értett õ azokból
 934 14|         Fabriciusné beült a zsölléjébe, de még mindég nem nyilatkozott,
 935 14|              egy se.~- Köszönöm szépen, de engem valóságos kínpadra
 936 14|                   Kérdeztem én mindent, de a beszéd végre csak beszéd.~-
 937 14|            egész szoba, pedig már akkor de szívesen adta meg magát
 938 14|               már kapott egyet az idén, de elvesztette a hajából, hát
 939 14|              legjobb asszony a világon, de az ilyenekhez nem ért. Én
 940 14|     kötelessége-e kiadni?~- Megengedem, de hogy jut oda Görgey György?~-
 941 14|               Azt már igazán nem tudom, de nem is tartom lényegesnek.~-
 942 14|                Rozálit, ahhoz joga van, de az indok, mamám, gondolkozzál
 943 14|               Eredj no. Még megfojtasz. De hát ne ugrálj, mint a Máriássy
 944 14|                 így felelt: »Sajnáltam, de csak a rózsát és nem a kérõt«. »
 945 14|                 tehát a kérõ meglesz.« »De abba meg nem hisz az én
 946 14|           szinte lázasan.~- Nem mondta, de nem bírta eltitkolni.~-
 947 14|                 hogy mit mondjak neked, de nem felelt, csak egyre sírt,
 948 14|                sietett át a szomszédba. De bezzeg nem sírt már akkor
 949 14|               vizsgát a kisasszonyok -, de micsoda gyönyörûség volt
 950 14|            Miklós odarohant, fölemelte, de ebbe annyira belezavarodott,
 951 14|             tovább folytathatta a dalt, de fátyolozottan, színtelenül,
 952 14|           Fabricius eltûnt észrevétlen, de amint megjelent az ajtóban,
 953 14|           szavaiban.~- Hiszen reméltem, de anyám nem hozott semmi határozott
 954 14|                 Mert még korai lenne.~- De ha szeret…~- Közölnöm kell
 955 14|                 minden készen volt már, de még mindenütt maradtak bent
 956 14|                szót váltani Rozáliával, de ez még csak zavartabbá tette
 957 14|               Szûz Mária küldte utamba, de hogy jót akar-e ezzel (hangja
 958 14|              Vagy csak még nagy gyerek.~De máris egy csomó ember közeledett
 959 14|        durvaságot engedett meg magának. De miért? Csak egy magyarázata
 960 14|              vetette magát Rozáli után, de sohasem gondolkodott eléggé
 961 14|                 az acél, szóval jó fiú, de a középérzések hiányzanak
 962 14|            egész, se több, se kevesebb.~De a tréfákban is kegyetlenebb
 963 14|                 ki az, akibe szerelmes, de Rozália tudja, hogy a fekete
 964 14|                ha úgy odavetve mondjuk, de ha fenyegetõ hangon tesszük,
 965 14|            amennyiben életben maradnak.~De ahhoz az kell természetesen,
 966 14|          párbajkódexben van ez megírva, de becsületes polgárok lelkiismeretében,
 967 14|               asztalnál, koccintgattak, de azért bizonyos feszesség,
 968 14|                Oh, ez a csúf Fabricius! De ez végre is az igazságtalanságoknak
 969 14|        veszteglés; növekszik vagy fogy, de nem pihen. És ez keverte
 970 14|                 vagy átölelkezve, vagy (de már errõl nem volna szabad
 971 14|              maradni a régi állapotban. De éppen ebbe volt nehéz beigazodni,
 972 14|                 incselkedni, enyelegni, de ha Gyuri csatlakozott hozzájuk,
 973 14|               csak egy szavába kerülne… de ezt a szót nem szabad, nem
 974 14|                  hogy elveszi Rozáliát, de tudta, hogy a kivitel nem
 975 14|                dolog és vad sincs már - de német még van.~Maga Lõcse
 976 14|               szalonban, jöttek-mentek, de a város ügyeibe nem avatkoztak,
 977 14|        mézesheteket is lehet szakítani, de a násznépet nehéz összehozni.
 978 14|                 Görgey György által is, de ezt nem akarta elárulni,
 979 14|                küldött szét mindenfelé, de ki tudja, hol van most Quendel.
 980 14|         temetésére hadd maradjanak még, de azután semmi értelmük.~A
 981 14|                 a vargák atyamestere -, de szakáll is kell ahhoz.~-
 982 14|              Zab se kellett szegénynek. De hallgassák csak.~A kántor
 983 14|           magyarázz, hallottam valamit, de nem akarok semmit tudni.
 984 14|                  Olyan, mint egy bolha. De még annál is kisebb, mert
 985 14|                bolha csíp még engem is, de a lõcsei bíró nem csíp,
 986 14|              jámbor ember volt.~- Ejha, de nagy úr az úr - mondá csípõsen -,
 987 14|                  mióta nemeslevele van.~De már akkor Quendel apó nem
 988 14|              bárány gyapjába a tüske.~- De miért gyûlöli annyira Fabriciust? -
 989 14|               mindenbõl következtessen. De a levélre nem volt ráírva
 990 14|             haragudni, hogy háborgatom, de nagyon fontos közleni valóm
 991 14|               nekem igen jó dolgom van. De valami olyan történt. Életem
 992 14|                és mikor találkozhatunk, de hamar, hamar, ne hagyja
 993 15|                rossz fát tehet a tűzre, de hát még két asszony. Mikor
 994 15|           megyei törvényszéket Görgőre, de az volt a baj, hogy nincs
 995 15|            Bibók-ügyet pihenni engedte.~De nem pihent a két asszony,
 996 15|                 a kettő hites felesége, de az egyik mostohaanyja is.
 997 15|                 hol van itt az igazság.~De mind a két asszony meg volt
 998 15|            kegyelmed viceispány uramat, de nem úgy, hogy én mondom,
 999 15|                a májának nem jól esnék, de úgy amabiliter, hogy már
1000 15|              Csákyra sokat adtak volna, de mert el akarták hitetni,