Fejezet

 1 3 |          árnyéka…~- Elmehetek? - kérdezte végre Verona.~Görgey összerezzent,
 2 4 |         mit szándékozol tenni? - kérdezte Pál.~- Egyelõre semmit.
 3 8 |           Tudja-e, mi történt? - kérdezte mohó lihegéssel Vojkáné,
 4 8 |          elõttem is valamikor? - kérdezte az alispán.~- De bizony
 5 8 | váratlanul.~- És mi legyen az? - kérdezte az alispán gépiesen.~- Megérkezett
 6 8 |          föltételei, kapitány? - kérdezte továbbá az alispán. - Mert
 7 8 |          hozott az ifiasszony? - kérdezte az alispán nyájasan, miközben
 8 8 |       hozatni mind a hármat, azt kérdezte Görgey:~- Van-e valakije,
 9 9 |          alispánnak is feltûnt s kérdezte a bátyjától:~- Honnan tudják
10 9 |       Mikor aztán vége volt, azt kérdezte Bibóktól:~- Melyik fiú verekszik
11 10|         az a basa voltaképpen? - kérdezte Görgey.~- Hát a mi basánk,
12 10|        parancs, hogy gondolod? - kérdezte játszadozó hangon.~- A magáé -
13 10|    elcsoszogott.~- Ki volt ez? - kérdezte Görgey, kit most egyszerre
14 10|          vágytam erre.~- Mire? - kérdezte Görgey kíváncsian.~- Hogy
15 11|           Ne imádkozzak hozzá? - kérdezte a leányka, a kezeit összetéve.~
16 11|       Nincs magának pisztolya? - kérdezte Rozáli.~- Van. Hogyne volna.~-
17 11|       történt itt, kisasszony? - kérdezte csengő hangon.~Rozáli szíve
18 11|         többiek.~- Mit beszél? - kérdezte Quendel úr a füleit hegyezve.~-
19 11|      láthat).~- Hát nem tudja? - kérdezte félreismerhetetlen álmélkodással.~
20 11|       Quendel, de hisz akkor nem kérdezte volna tõle a leány, hogy
21 12|        ugrott oda s alapos módon kérdezte ki az urakat.~- Mit parancsolnak?
22 12|      koccintás után barátságosan kérdezte Bibók:~- A gyerek édesanyja?~
23 12|        oh, csak legalább a nevét kérdezte volna meg), de valahányszor
24 12|    magában, majd hangosan, mohón kérdezte:~- Hát a Quendel-kisasszony
25 12|         érte kíváncsian.~- Mi? - kérdezte Nustkorb.~- Valami különös
26 14|         s félénk, fojtott hangon kérdezte:~- Hogy állunk?~- Megállj,
27 14|     Kegyelmed nem tudja? Hát nem kérdezte?~- Kérdeztem én mindent,
28 14|    érzett testében s csodálkozva kérdezte önmagától: Hol volt eddig
29 15|     inkább csak a forma kedvéért kérdezte, milyen ember.~- Éretlen