Fejezet

 1 2 |            hiszen abból a bajból még eddig mindenki meggyógyult. De
 2 3 |               hogy megijedtek tõlem.~Eddig tartott a Verona elbeszélése,
 3 4 |        Görgey János elgondolkozva -, eddig bujdosó kuruc voltam, legalább
 4 4 |             belõlünk a török nélkül?~Eddig csak azért bánt a magyarokkal
 5 6 |          akar ön? - kérdé magyarul. (Eddig németül folyt a párbeszéd.)~-
 6 6 |      önérzettel -, én csak azt látom eddig hivatalosan, hogy a lõcsei
 7 6 |              olajbarna fejét, melyet eddig a két könyöklõ karján lehajtva
 8 6 |              is kidobtam magamat. Ez eddig csak rendkívüli értekezlet
 9 7 | kisasszonynak, Klöster Matildnak, ki eddig is apró leányokat vett magához
10 7 |            módon bírná a lánya, mint eddig Lengyelország, de azzal
11 7 |            láttak.~A hatóság ugyanis eddig se nézte jó szemmel, hogy
12 8 |           Zsigmond megérkezését, kit eddig holtnak hittek a faluban.
13 8 |   Figyelmeztetni akarlak, hogyha még eddig nem szóltál, hallgass ezentúl.
14 8 |             ifiasszony mit akar. Még eddig egyetlen szavát se hallottam,
15 9 |             Az öregúr meg se mozdult eddig, csak a mellét düllesztette
16 9 |            csinálják okosabban, mint eddig, és hogy én már nem lehetek
17 11|              fölvette utasai közé és eddig van, sõt még a kocsit is
18 11|             fõtisztelendõ úr. - Mert eddig még nem mondta el, miben
19 11|              tovább megy egy fokkal. Eddig önmaga volt csak néma, most
20 12|          megáll a toronyban s miután eddig a halottakat siratta, lejön
21 12|             csak annak nem, hogy míg eddig csak a megyei urak jártak
22 12|             együgyûséggel mondá.) Ha eddig jó volt, a többi is jó lesz.~-
23 13|           avatkozott közbe, akit még eddig soha és sehol se mertek
24 14|             hevesen.~- Hát nem vette eddig észre? - felelte a leány
25 14|      egyensúlyát. Õ maga nem gondolt eddig szerelemre, bizonyos ragaszkodást
26 14|         kérdezte önmagától: Hol volt eddig az én szemem és az én szívem? »
27 15|         homályos szárnyú rémek, akik eddig körülte repdestek. - Hogy
28 15|         zavartan.~- Hogyhogy?~- Mert eddig még én nem szóltam Rozálinak
29 15|            egészen a zöld asztalhoz.~Eddig folyton ülve beszélt a bíró,