Fejezet

 1 3 |      Mert nagyon szerette a kis Rozálit.~- Mit gondol, mért szerette
 2 3 | hazajött Osgyánból, ahová a kis Rozálit ment meglátogatni…~- Hát
 3 9 |    vajmi kevés hasznát vehetem. Rozálit ott is hagyhatod, ha úgy
 4 9 |          Úgy, de hol helyezi el Rozálit? Az erdõben csak nem hagyhatja (
 5 10|          hogy kegyelmed elvinné Rozálit Lõcsére, de nem vinné el
 6 10|         a kislánykát, Otrokócsy Rozálit (jól mondtam?) beviszed
 7 11|     száz kérdéssel rohanják meg Rozálit, ki álmélkodva nézi, hogy
 8 11|       tekintetével vizsgálgatva Rozálit. - A zsiványok szeretik
 9 11|         s Quendel úr felültette Rozálit a hátulsó ülésbe, õ maga
10 11| Fabricius tehát elõrebocsátotta Rozálit, hogy legalább láthassa.
11 11| Haragszik? - kérlelte Fabricius Rozálit.~- Nem, nem, csak megijedtem -
12 11|        már akkor ott mártogatta Rozálit is Fabricius, a frisset
13 11|         körüli padkához vezette Rozálit, ott ültek le egymás mellé.~-
14 11|  fizetett egy árva grislit sem. Rozálit beültette a hátulsó ülésre,
15 13|     ezek után, hogy keresse fel Rozálit, adja át neki a levelét
16 13|         úr kísérte a vendéglõbe Rozálit (õ volt a felkötött állú
17 14|         természetesen elvihette Rozálit, ahhoz joga van, de az indok,
18 14|        Isten ments, hírbe hozni Rozálit egy párbajjal.~Pusztán csak
19 14|        is kegyetlenebb az, mely Rozálit éri. Mert Fabricius legalább
20 14|     elõször nézte olyan szemmel Rozálit, mint ahogy a nõt szokás
21 14|       kiabálja: többet, többet! Rozálit gyakran vitte át Klöster
22 14|         temetés után fölkereste Rozálit, kivel azonban nem beszélhetett
23 15|          tolta el kissé magától Rozálit Fabriciusné, de csak azért,
24 15|       volt a csintalan Teökéné, Rozálit el is felejtettem, de hogy
25 15|     lakásban és elkérte kölcsön Rozálit, amibe Klöster kisasszony
26 15|      meg, hogy adja nekem ide a Rozálit.~- Rozálit? Minek?~- Hát
27 15|     adja nekem ide a Rozálit.~- Rozálit? Minek?~- Hát feleségül.~