Fejezet

 1 1 |   következett. A nemes atyafiak dehogy szóltak volna, pedig titkon
 2 2 | mosolyra ferdültek össze.~- Oh, dehogy. Csak azért kérdeztem Katarinka,
 3 3 |  sietett kiegyengetni a hibát: »Dehogy - mondá -, Erdélybõl jönnek
 4 3 |         mozdulatot tett.~- Nem. Dehogy. Isten ments. (Az erõs ember
 5 3 |        szikrázott ki belõlük.~- Dehogy haltam, dehogy - felelte
 6 3 |       belõlük.~- Dehogy haltam, dehogy - felelte tréfás panaszkodással -,
 7 6 |       Tehát vége a gyûlésnek?~- Dehogy. Még csak most kezdõdik.
 8 8 |     eleven ura van most otthon.~Dehogy is nem értette Marjákné!
 9 8 |    ugyan kevésre becsülnek itt! Dehogy hagylak itt, dehogy. Magammal
10 8 |        itt! Dehogy hagylak itt, dehogy. Magammal viszlek a nagy
11 9 |  rángatta volna föl a kérdés.~- Dehogy. Menjünk csak elõre Preszton.
12 10|         ilyen példa a népnek?~- Dehogy. Ez ugyan nem ragadós, hm.
13 10|  lépegetés közben.~- Nem azért, dehogy azért.~- Hát talán nem szeretsz?~-
14 10|         mozdul a kastélyából.~- Dehogy. Sétálni szeret az erdõben,
15 10|       Üljön le hát nyugodtan.~- Dehogy ülöm, dehogy ülöm - pattant
16 10|       nyugodtan.~- Dehogy ülöm, dehogy ülöm - pattant fel Quendel
17 11|        Hátha mégis valóság. Jaj dehogy, most egyszerre minden elnémult,
18 11|        aki jó, ha ló nincsen?~- Dehogy. Becsületemre mondom, nem.
19 11|      magamnak.« Nem hagyja ott. Dehogy hagyja. Bepréseli valamelyik
20 11|   vármegye ösmeri a pejkókat…~- Dehogy tagadom, dehogy. - S most
21 11|     pejkókat…~- Dehogy tagadom, dehogy. - S most ismét nevetésre
22 11|     milyen csoda történt.~Pedig dehogy volt az csoda. Klöster kisasszony
23 12|         kifejezést letorkolták. Dehogy bolondok. Nem úgy van az,
24 12|  ropogás is muzsika volt.~Pedig dehogy volt csend, dehogy, a korcsma
25 12|        Pedig dehogy volt csend, dehogy, a korcsma elõtti elevenség
26 12|           Nem mutathatná meg?~- Dehogy nem.~Kihúzott a belsõ zsebébõl
27 15|       Hát megvesztél?~- Én, én, dehogy… de talán, ámbár…~- Mondd