Fejezet

 1 2 | hasonlatot nem tudok felfedezni - folytatá a fõszolgabíró egy sóhajjal.~
 2 3 |         térdérõl a port s élénken folytatá.) Mária, kedves sógorasszony,
 3 4 |           a nemzetnek kitartása - folytatá Pál úr. - Lehet vele kezdeni
 4 5 |  Sebestyén.~- Kicsike test volt - folytatá a szenátor -, túlságosan
 5 6 |        karzatra is.~- Azonfelül - folytatá Nustkorb zavartalanul -,
 6 6 |          a kocsinkra fölvettünk - folytatá Gosznovitzer -, az idõ rövidsége
 7 6 |   elfelejtett szász privilégium - folytatá a vádlott szenátor, fölemelve
 8 6 |          másik indító ok járult - folytatá Nustkorb. - Az egyik az,
 9 8 |         akkor felötlött a dolog - folytatá a vén írnok -, mert miképpen
10 8 |        élhetünk egy fedél alatt - folytatá Vince úr, hófehéren, lenge
11 8 |  mentegetõzni kegyelmetek elõtt - folytatá -, mert nem bíráim. Fõképp
12 8 |          a látványra s fázékonyan folytatá:~- Megmaradok, de kívánom,
13 9 |          Ha Darvasni megy az úr - folytatá himlõhelyes arcán valamely
14 9 |         én elhiszem, mert látom - folytatá zavartalanul õkegyelme,
15 10|           Török basának öltözve - folytatá Görgey.~- No igen, hogy
16 11|         képzelni ilyen eseteket - folytatá a »gyermek szenátor« -,
17 11|      végre azzal a különbséggel - folytatá Gyurgyik György, szárnyalásában
18 11|          mindig molnárok voltak - folytatá azután -, apám, nagyapám,
19 11|         elhallgatott elõzmények - folytatá Quendel.~- No persze - kacagott
20 11|       Éppen arra akarok rátérni - folytatá Quendel apó. - Mikor e vendégszeretõ
21 12|            Egy Bibók Zsiga nevû - folytatá a vendég. - Nem lakik most
22 13|         csak tréfáltam, Rozália - folytatá az alispán elkomolyodva. -
23 14|           mélyet sóhajtott és így folytatá.) Bizony, szép idõk voltak,
24 15|         azért népszerû az ember - folytatá az õ sajátos bölcseletét
25 15|             Lõcse város tanácsa - folytatá a bíró, mintegy megittasodva
26 15|   Egyszersmind rendeli a tanács - folytatá Fabricius, kiben egyre jobban