Fejezet

 1 1 |          időkben. Rossz, bizonytalan világ volt. Hétfőn még a labanc
 2 1 |          tovább is. Hát nem bolond a világ?~Ami az elhalt úrnõt illeti,
 3 2 |              lesz ott, míg a háborús világ tart; megint visszahozzuk
 4 3 |           Most egyszerre üres lett a világ. Hát számoljunk le vele.
 5 3 |       asszony (nem állhat már fenn a világ sokáig) kikelt az ágyból,
 6 3 |      beszüntette a munkát, kialudt a világ a szobákban, az ebédlõben,
 7 3 |               Csak innen szép most a világ, fehérek a fák, a házfedelek,
 8 5 |             a lõcsei földben terem a világ legjobb és legnagyobb szemû
 9 6 |               se türelmetlenkedni. A világ foroghat, mehet úgy, amint
10 6 |       megcsipkedés sincsen kizárva a világ romlottságában, amelyet
11 8 |         kötélnek, hogy mit mondana a világ, ha õ, Quendel, aki igazi
12 9 |     korcsmáros vagy az utasok a nagy világ dolgaiból, hát csak elmúlt
13 10|             meghalt ránézve az egész világ, s nem vagyok biztos, szóba
14 11|             nagy volt, hogy az egész világ részt vett belõle, akkor
15 11|             akartam neki csinálni. A világ egyik leggazdagabb emberének!
16 12| kaszapengébõl kard lesz… megfordul a világ, nem lóherét vetünk, se
17 12|              tartani, mikor az egész világ turkált benne. Ami megvan,
18 12|      sóhajjal, hogy milyen romlott a világ, óvatosan, nesztelenül hátrahúzódott
19 12|          Mert mégiscsak jobb, hogy a világ romlott meg, mintsem az
20 13|           mégis tenni kell, amivel a világ száját bedugja. Ezt ugyan
21 13|              mert ilyen se történt a világ eleje óta közönséges kocsissal.~
22 14|            érdekes, kívánatos lett a világ, hogy ki sem lehet azt mondani.~
23 14|           apjával nem közli, a külsõ világ elõtt ezentúl is meg kellett
24 15|              levegõt. - Olyan szép a világ, gyerekek.~Minden olyan