Fejezet

 1 1 |     család orákuluma, ha nem is oly nagy talentum, mint Pál
 2 1 |         felesége elvesztése óta oly rétege takarja el a keserûségnek,
 3 2 |        Mátyás« (amelyekre Gyuri oly fáradságosan tanította meg
 4 6 |        még püspök szava se volt oly becses és nagy horderejû,
 5 8 |       mindent hihetõnek tartok, oly nagy az ingerültség.~- Tudja-e
 6 8 |  építési abszurdumok jöttek ki; oly függeléke is volt a kastélynak,
 7 9 |      mélyen, fák közt elrejtve, oly tiszta levegõn laknak, hogy
 8 10|        kéjpalotáját körülkeríti oly magasan, hogy csak a legszálasabb
 9 10| emberekben, domine spectabilis, oly romlottak.~- Hogyan, a rossz
10 10|     lehet benne atya és az élet oly rövid, hogy nem eleget kóstolhat
11 10|       tud? - lihegte Quendel.~- Oly biztosan, mint a száraz
12 10|   tapodtat se mozdul. Üljön le.~Oly parancsoló hangon mondta,
13 10|       árnyékot, de a gyümölcsük oly magasan van, hogy csak tevehátról
14 11|      istenem, csak nem lehettek oly kegyetlenek, hogy engem,
15 11|  mesterség, mint egy letánia, s oly feltûnõ volt, hogy Jablonka
16 12|    akkor nem jelenthettem volna oly gyorsan õfelségének a betörés
17 12|         Miképp vállaljunk mi el oly föltételt, hogy a visszaadott
18 12|         utasok állították, hogy oly mesés összeget vesztett
19 12|   türelmetlenül várta az estét. Oly hosszúk voltak az órák,
20 12|         nehezebbeket, de az már oly messze volt, hogy talán
21 15|         Ugyan, ne tettesd magad oly kapzsinak, mikor nem vagy
22 15|    egész város aludni látszott; oly csönd volt, hogy mikor a
23 15|          Ez utolsó szavak alatt oly gyorsan, hogy szinte észrevétlen
24 15|  felemelte magasra (azt mondja, oly súlyos volt, mintha vasból