Fejezet

 1 2 |               szemet szúrt Bécsben. Nem lehetetlen, hogy itt toppan valami
 2 3 |              hidegtõl pirosra mart orr, lehetetlen volt felismerni. Csak miután
 3 3 |                senki nem vehette annak, lehetetlen lévén kihámozni az ezer
 4 3 |               van. Gondolkozzék csak!~- Lehetetlen, tekintetes uram, nekem
 5 4 |            ürügyet találtak mindketten, lehetetlen volt megmarasztani tovább;
 6 4 |            édesanyja Zrínyi Ilona. Merõ lehetetlen, hogy ilyen tõkén ne teremjen
 7 5 |                a szokásos sült malacot, lehetetlen, ha vadászemberek voltak,
 8 5 |      Tarlik-hegynek tartanak, oda pedig lehetetlen most a fölmenetel, mikor
 9 8 |              lehetne ellenök tenni. Nem lehetetlen, hogy haddal támadják meg
10 8 |              úgy hallom, él.~- Hogy él? Lehetetlen!~- De nemcsak él, hanem
11 8 |              immár mulattatni kezdett a lehetetlen helyzet -, de ne feledje
12 9 |               mint egy eleven borzeb.~- Lehetetlen, lehetetlen! - kiáltá. -
13 9 |            eleven borzeb.~- Lehetetlen, lehetetlen! - kiáltá. - És kinek vitték
14 10|             hogy az ember belebolondul. Lehetetlen megmondani, mi az, ami szép
15 10|    körülnézhetnék odabent.~- Bizony nem lehetetlen, hogy része lesz benne.~
16 11|                bizony itt van õkelme. - Lehetetlen. Az igazi Quendel volna
17 12|                némi igaza is van és nem lehetetlen, hogy õfelsége ehhez a nézethez
18 12|          izzadságcsöppek gyöngyöztek.~- Lehetetlen - hebegte, de a Kárász ráirányuló
19 12|              aranyat, vagy nem enged?~- Lehetetlen, mondtam már az okokat.~-
20 12| belehalványodott a jó úr. Nem. Ez mégis lehetetlen… Hanem azért jó volna õket
21 13|                Mikor? Hogyan? Hiszen ez lehetetlen.~Erre aztán elbeszélte szárazon,
22 13|                belefújt a sípjába, amit lehetetlen volt megakadályozni; a síp
23 13|               okmányt se vette el tõle. Lehetetlen ezt emberi agyvelõvel kitalálni.~