Fejezet

 1 1 |        nem engedem! Ne félj, kis fiam, oltalmamba veszlek. (Megsimogatta
 2 2 |         ezeket szólva: »Tudod-e, fiam, mit gondoltam, a gyermek
 3 3 |          Nem-e jobb volna neked, fiam, ha inkább egy pint öreg
 4 8 |          össze? Vagy talán te is fiam, Brutus?…~- Nem én, Pali
 5 8 |        gépiesen.~- Megérkezett a fiam - nyögte fájdalmas hangon -,
 6 8 |     nyögte fájdalmas hangon -, a fiam, akit holtnak hittem s akinek
 7 8 |         élete. Ha nálam marad, a fiam elveszti feleségét, de õ
 8 8 |     Isten meg fog áldani, kedves fiam - felelte az öreg kenetesen -,
 9 8 | hajtogatta, emlegette: megjött a fiam, az elveszett fiam, igyunk
10 8 |     megjött a fiam, az elveszett fiam, igyunk rá egyet. (No, erre
11 9 |         hát gyere csak ide, édes fiam.~Soltész Pali közelebb lépett,
12 9 |         mindig az a legény, édes fiam, aki üt, hanem az, aki állja.
13 10|          hamar egy lámpást, édes fiam!~Kisvártatva karcsú, fürge
14 10|        fölösleges dolgokat, édes fiam. Mikor az ember elalszik
15 11|         rúdját.~- Sok dolog van, fiam, amirõl nem szükséges beszélni,
16 12|         más, hanem itt ég a seb, fiam (a mellére mutatott), becsületemre
17 12|         legrosszabb.~- Szállj le fiam, Kiss Ferenc, és engedd
18 13|  mondotta:~- A szerelem az, édes fiam. Ráösmerek. Hiszen én is
19 14|   gondolkoznál, megértenéd, édes fiam, mert igazságos lélek lakik
20 14|   türelmet. Hé, Zsuzsi, gyere be fiam. Ereszd meg egy kicsit hátul
21 14|           Mit is kérdeztél, édes fiam?~- Hogy mi történt?~Fabriciusné
22 14|          Ami teneked fájna, édes fiam, az elõbb az én szívemen
23 15|    harapdálta ajkait.~- Te tudod fiam, mit csinálsz, de…~A bíró