Fejezet

 1 1 |      semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik.
 2 3 |       kegyelmed éjszakának évadján bár, kiszabadítani, akit mindjárt
 3 4 |             s Bécsbõl visszajövet, bár éjszaka ment keresztül Toporcon,
 4 8 |      természetesen négy lába volt (bár lett volna több), hát patkónak
 5 8 |        csendes téli odvainkból. És bár csekélynek tartom magamat
 6 8 |      Felkiáltások: Éljen Quendel!) Bár ebben az alakjában õ se
 7 9 |          Furcsa volt azonban, hogy bár Esze Tamás csak véletlenül
 8 9 |          ember és igaz keresztény, bár a török fõúrnál keresi kenyerét.
 9 11|  megsuhogtatni a szenátori pálcát, bár még csak nagyon friss vágatú.
10 11|    vékonyságára.~A tisztelendõ úr, bár apró szeme volt, hússal
11 11|     arccsontjaiba mélyen benõve, s bár, mint õ állítá, mindenkor
12 11|       vasát, lerántotta azt onnan (bár alig bírta), s elkezdett
13 11|         össze egy karszékbe, tudta bár, hogy apját itt üldözik,
14 12|         tüdeje), s térdig koptassa bár a lábát, de bejut a császár
15 12|       hiába, csak az a gyöngyélet.~Bár Klebét még nem remélte lent
16 13|          vagyis kidomborítva, hogy bár Esze Tamással lõport és
17 14|         szél, csak ropogjon az ég; bár mindent összemorzsolna.~
18 14| hatalmasabb az én akaratomnál sem, bár még nem próbáltam mérlegre
19 14|           kacagásba gurultak, sõt, bár okát nem tudta, maga Trück
20 14|          egy új görcsöt kötött rá, bár volt azon már kilenc is,
21 15|            hogy a pálca nem mankó, bár mindenikkel lehet ütni és
22 15|          az enyim impresszió, hogy bár semmit se nem látunk, mégis
23 15|        elődeit nevezték Szepesben, bár karddal és karabéllyal voltak