Fejezet

 1 2 |         mindenütt. Talán maga a császár se tiszta. Csel, furfang
 2 3 |      izgatottan.~- Bizonyosan a császár.~- És hol van õ most?~-
 3 3 |      bánata többé, Jánost nem a császár fogatta el, hanem olyan
 4 4 |         VALÓ ÉRINTÉSE~Leopoldus császár nem volt úgynevezett tehetséges
 5 4 |      már úgyse volt kilátás s a császár proklamációja felejtést
 6 4 |        de nem mindjárt és nem a császár segítségével.~Pál úr megértvén
 7 4 |      azt verték a hírek, hogy a császár vonakodik az Apafi fiát
 8 4 |    fejedelemnek megerõsíteni. A császár azt mondta volna: »Minek
 9 4 |         II. Apafi Mihály, kit a császár Bécsbe hítt fel, hercegnek
10 8 |        Akitõl én félek, az…~- A császár?~- Nem, az a kisbíró. Attól
11 8 |      csakhogy abba beleszólna a császár is és lenne belõle olyan
12 9 |       ahhoz nehéz bejutni. Az a császár. Az egy zsák aranyat adna
13 9 |       vitték el, neki lesz jó a császár szemében, az meg, hogy nem
14 10|        bátyám ismét föllázadt a császár ellen.~Quendel uram élénk
15 10|     Isten hozta! Jaj, a szegény császár, szegény császár! Mennyi
16 10|        szegény császár, szegény császár! Mennyi sok szõrt fogja
17 11|         kegyelmednek.~Az irat a császár nevében kelt s arról szólt,
18 11|         õ szent fölsége a római császár, Leopoldus.~Wilnerné asszony
19 12|         bár a lábát, de bejut a császár elé és számon kéri a violenciát,
20 13|         eset hû leírása immár a császár dolgozóasztalán hever. De
21 13|         magától nem dolgozik, a császár meg csak ritkán, legyen
22 13| sógorára.~- Hát mi történt?~- A császár úgy fogta fel a dolgot,