Fejezet

 1 1 |            fordult. Egypár unalmas, szomorú esztendõ következett. Csak
 2 2 |           És nagyon búsult az apád, szomorú volt az arca?~- Meglehet.~-
 3 2 |             Borbála halálát, hogy a szomorú témáktól lelkemet eltereljék.
 4 3 |         vetett arcára. Sápadt volt, szomorú szemei különös kifejezéssel
 5 3 |           az emeletre kiereszteni a szomorú helyzetbe került macskát,
 6 5 |          által ösztönöztetve ment a szomorú végzete felé, mert a következõ
 7 6 |      átallanak összemarakodni ilyen szomorú pillanatban.~Azaz csak szomorú
 8 6 |      szomorú pillanatban.~Azaz csak szomorú volt, de hol szalad az már -
 9 6 |        néhai bírájának kegyetlen és szomorú haláláért magának elégtételt
10 8 |            nincsen kifestve), míg a szomorú szemeiben a bánat helyett
11 8 |       alusznak el, mint a kisebbek. Szomorú tapasztalataim vannak erre
12 10|    borzongás futott végig.~- Milyen szomorú este ez, Preszton, milyen
13 10|           este ez, Preszton, milyen szomorú.~Most már bal felõl szólott
14 11|     mondhatom meg - szólt egyszerre szomorú hangon, a fejét rázva.~-
15 11|         vagy mint egy álom. És ez a szomorú. Az ember meglát egy tájékot,
16 11|            ne gondolja szeszélynek, szomorú kényszerûség az. Ha tudná,
17 12|         voltak. Ez az egész.~- Elég szomorú, hogy így van.~- De mit
18 12|           napra véznább és örökösen szomorú. Valami gonosz ember szeme
19 13| megszólította, nem felelt, nem volt szomorú se, csak nem felelt. Elhagyta
20 14|              felelte és újra nagyon szomorú lett.~Még egy alkalmat talált
21 15|            de mégis inkább borús és szomorú. A mezõk már el voltak pusztulva,