Fejezet

 1 2 |        elméjében Pál úr és immár világos lett elõtte, miért vették
 2 2 |   gyerekinek, mint a fiatal), és világos végre, miért nem hasonlít
 3 3 |          szó, de most már minden világos. Az urak már hallottak egyet-mást
 4 6 |  Fabriciusnak.~Amilyen átlátszó, világos volt az éj, éppoly homályos,
 5 8 |         törvény ebben az esetben világos. Az asszony azé, akivel
 6 8 |     Görgey Márton pandúrjainak a világos mákszínû csurapéi és krispinjei,
 7 9 |        míg másnak el nem mondom. Világos tehát, hogy hallgatnom kell.
 8 9 |     metéltet szórjanak meg vele. Világos tehát, hogy beszélnem kell.~-
 9 9 |         mert mindjárt elájulok.« Világos, mint a nap, hogy egy gyertyamártó
10 11|        hagyná-e õ a szekérkéjét? Világos tehát, hogy semmit se tehetünk.
11 11| meg-megállt és fölnyerített, ami világos instancia volt az istállóba
12 11|        nem szabad rájok felelni, világos ebbõl, azt akarja, ne tudjam,
13 11|       vissza a zöld szilvájához!~Világos, hogy a leány sértettnek
14 12|            a légyottos szoba még világos.~- Alkalmasint égve hagyták
15 14|          barátom, hiszen az eset világos.~- Már t. i. mire nézve
16 14|             Már t. i. mire nézve világos?~- Természetesen arra nézve,
17 14|     homlokára ütött. Ez most már világos! Megnyílt elõtte az egész
18 14|          adott ilyen hiedelemre, világos tehát, hogy Rozáli adott
19 15|     Elõbb nem értettem, most már világos.~Gyuri elkomolyodott.~-
20 15|      Lõcse város az ura. Ez csak világos.~- Én protestálok ellene.~