Fejezet

 1 6 |         el azokon a padokon és a vén fák alatt, melyekbe ezer
 2 6 |          vékony ágat tört le egy vén, odvas fáról s az odvába
 3 8 |       apránkint az öreg Bibók, a vén kecskének is jó a só. Zsigáné
 4 8 |   felötlött a dolog - folytatá a vén írnok -, mert miképpen tudakozódhatik
 5 9 |     magában a »két javíthatatlan vén gyereken«, akik nem bírnak
 6 9 |        vadházasságban. Ugyanaz a vén zsivány ez, aki báró Károlyi
 7 9 |      városi tanács.~- No, lám, a vén kujon - szörnyülközött a
 8 10|           ha nem valami kitanult vén bagoly csintalankodik velünk.~-
 9 10|    libácska, hm.~- Javíthatatlan vén kujon!~- Nem bánja meg a
10 11|       pisztolyomat?«~- Hallgass, vén salabakter és meg ne moccanj,
11 11|         Hát nem kiszaladt érte a vén imposztor és aprózva lejtett
12 12|    vacogó fogakkal.~- Álmodott a vén füles.~- Én is azt mondanám,
13 12|    tréfát ûznek.~- Ugyan menjen! Vén kópé! Miket eszel ki.~-
14 13|       itt éveken át gyászoltat a vén imposztor, s õ maga Görgeyvel
15 14|         a lába, zúgott a feje. A vén lábasházak hátrafelé látszottak
16 14|    nagyjából iszen igaz lehet. A vén gazember Quendel természetesen
17 14|             Mibe nem avatkozik a vén kutya.~- Még azt mondja,
18 15| járóföldre. »No, hát kombináljál vén tyúk« - gondoltam magamban.
19 15|          vége, schlusz - mondá a vén kupec mélabúsan -, semmit
20 15|        ma a város történetébe.~A vén ember pedig csak pityergett:~-