Fejezet

 1 2 |         össze elméjében Pál úr és immár világos lett elõtte, miért
 2 2 |    kastélyt. Késmárk fészkelõdése immár szemet szúrt Bécsben. Nem
 3 4 |           a fehér szálak jutottak immár többségbe, de még mindég
 4 6 |      táplálta mindnyájunk lelkét, immár az égbe szállott, egy szerencsétlen
 5 6 |         ki néhány rõt szõrszál.~- Immár két hullát látok itt, komám
 6 8 |     békésen evezõ csónakját, mely immár a végsõ kikötõhelyhez közeleg,
 7 8 | incselkedett vele az alispán, kit immár mulattatni kezdett a lehetetlen
 8 8 |   ellenség voltak, nagy kár, hogy immár elfogytak. Volt ezek közt
 9 9 |        nagyasszonyunk meg is halt immár benne, isten ő szent arculata
10 9 |           neve. Én magam is érzem immár e pestis jövetelét, Szent
11 9 |          de minthogy az egyik lap immár telides-tele volt írva -
12 10|        János bátyám eleibe mentek immár egy kis csapattal, hogy
13 11|            roppant megörült, hogy immár nevének örököse lesz, de
14 12|      növekvõ befolyásával, melyet immár annyira észrevettek a városban,
15 12|     ökleivel védekezett, de félig immár tehetetlen volt, mert Mátyás
16 13|            hanem a bölcsesség. De immár a bölcsességnek is podegrás
17 13|    mindenfelé eldicsekedett, hogy immár a város szõlejét rendbehozta
18 13|      okmány és az eset hû leírása immár a császár dolgozóasztalán
19 14|      zendülnének meg a levegõben. Immár vissza is idézett a múltból
20 15|           élükön Presztonnal, aki immár kiöregedett a gálahuszárságból,